Különös ez a kérdés, nem igaz? Szent Proclus mondja:
Olyan volt, mint amilyen most is, olyan is lesz, és megmarad, hiszen miattunk lett emberré; az emberi nem szerelmese lett emberré, azzá, ami előbb nem volt; de emberré lett, és ugyanakkor minden változás nélkül megmaradt Istennek. Miattam hasonlóvá lett hozzám; az lett, ami előbb nem volt; megtartotta viszont azt, ami volt. Tehát emberré lett, hogy magára vegye szenvedéseinket, minket pedig Isten fogadott gyermekeivé tegyen, s megadja nekünk azt az országot, amelyre bárcsak méltóvá is tenne bennünket az Úr Jézus Krisztus kegyelme és irgalma, akinek az Atyával és a Szentlélekkel dicsőség, tisztelet és hatalom, most és mindenkor és mindörökké. Ámen.
Lehet-e Isten szerelmes az emberbe? Valóban, tényleg? Sokszor gondolkodtam már ezen és ebben a videómban foglaltam össze, amire jutottam.
Létezik-e valódi szerelem Isten és ember között?
Szerelem című versemet kölcsönadnám Istennek, ha segítséget kérne tőlem ahhoz, hogy szerelmet valljon egy nőnek. De az a kijózanító gondolat jön most, hogy Isten szerelme válogatás nélküli, így hát a férfiaknak is szerelmet vallana.
Isten, amikor elküldte Fiát, aki meghalt értünk, akkor szerelmes csókot adott az emberiség ajkára.
Ez az a vers, amit kőbe vések, egy fecske lábára kötöm arany cérnával, és a fecske fülébe súgom, hogy vigye fel az égbe:
Ez az a vers, amit kőbe vések, egy fecske lábára kötöm arany cérnával, és a fecske fülébe súgom, hogy vigye fel az égbe:
Szerelem
Mesélhetek a gyermekeidnek?
Meglocsolhatom a rózsáidat?
Álmodhatom az álmodat?
Lehetek a barátod?
Hallgathatom
a szíved?