Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút.
Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11)
Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat.
Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!"
Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok.
Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!
1. Ismerd el szíved mélyéből, hogy te totálisan képtelen vagy rá!
Első tanítás2. Higgy Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, aki megparancsolta: "Támasszatok föl halottakat!" (Máté 10,8)
3. Törd fel a világképedet, amely arról szól, hogy ez olyan rendkívüli dolog, ami pont neked nem sikerülhet!
Harmadik tanítás
4. Tágítsd ki a képzeletedet Isten ígéreteinek elfogadásával!
Negyedik tanítás
5. Szítsd fel a karizmát!
Ötödik tanítás
6. Várakozz a Szentlélek indítására!
Hatodik tanítás
7. Cselekedj itt és most!
Hetedik tanítás
Három fontos kérdés:
Mi a nagyobb csoda a halottfeltámasztásnál?
Mit tegyünk, ha kudarcot vallunk a halottfeltámasztással?
Miért kellenek a csodák?
A Kossuth rádió egyik munkatársa megkérdezte tőlem, hogy mire is gondolok pontosan.
Ha érdekel, akkor ide kell kattintani:
Ha pedig még behatóbban akarsz foglalkozni a témával, akkor jó szívvel ajánlom a weboldalamnak ezt a lapját, ahol sok mindent összegyűjtöttem a számodra:
Hogyan támasszunk föl halottakat?
És ha végül úgy döntesz, hogy belevágsz ebbe a rendkívül izgalmas kalandba, akkor ne feledd, hogy mit mond Simone Weil.
Úgy legyen. Ámen.Kiket szerencsétlenség sújt földre, vergődnek csak, mint a félig eltaposott bogár. Az ilyeneknek nincs többé szavuk arra, mi is történt velük. Azoknak az embereknek meg, kik velük összetalálkoznak – ha bármennyit szenvedtek is különben, de maguk sose voltak szerencsétlenek – sejtelmük sem lehet, mivel találkoztak szembe. A szerencsétlenség legmélyén valami egészen sajátos jelenség, akár a hangok, mikről semmi se adhat fogalmat egy süketnéma számára. Végül azok, kiket megcsonkított a szerencsétlenség, eleve képtelenek arra, hogy mások segítségére siessenek, s még inkább arra, hogy segítséget várjanak saját maguk számára. A szerencsétlenekkel való együttérzés ezért nyilvánvaló képtelenség. Ha mégis bekövetkezik, az sokkal meglepőbb csoda, mint a vízen való járás, a betegek meggyógyítása vagy akár egy halott feltámasztása.