1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték.
Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra.
Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte:
- Hokiztál már?
Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor.
Értetlenül visszakérdeztem:
-Földeákon hokizni?
Erre még jobban elkezdtek vihogni, aztán elsomfordáltak. Az egyikük bizalmasan odalépett hozzám. Tudod, Attilának a bátyja nyolcadikos, és ő mondta neki, hogy a micsodáddal tudsz izélni, ha akarsz.
Még kevésbé értettem. Zavart az egész. A fejemben a Telesportban pillanatokra látott jégkorong meccs epizódok pörögtek. Például ilyesmi:
Azóta eltelt 22 év, és sajnálom azokat a gyerekeket, akik voltunk. Nem volt egy normális, bölcs felnőtt, aki elmondta volna nekünk idejében, hogy a micsoda micsoda valójában, és a vele való izélésnek mi lesz a következménye?
Én szeretnék egy normális, bölcs felnőtt lenni.
Ezért választottam mára ezt a témát. Ha érdekel az, amit én megértettem a hokizásról, akkor szállj be a kocsimba, és kösd be a biztonsági övet!
Ezért választottam mára ezt a témát. Ha érdekel az, amit én megértettem a hokizásról, akkor szállj be a kocsimba, és kösd be a biztonsági övet!
Nézzük az egyház tanítását!
"A szerelem elleni bűn-e az önkielégítés?
Az önkielégítés súlyos vétek a szeretet ellen, mert érzéki öröm kiváltását öncéllá teszi, és kizárja a férfi és a nő közötti szerelem teljes kibontakozását. Ezért az 'egyedül végzett szex' önmagában ellentmondás. Az Egyház nem mond átkot az önkielégítésre, de óv attól, hogy ezt ártalmatlan dolognak tekintsük. Valóban sok fiatalt és felnőttet fenyeget a veszély, hogy az érzéki képek, filmek és internetajánlatok fogyasztásában elszigetelődjenek, és ne személyes kapcsolatban találjanak szerelmet. A magányosság zsákutcába vezethet, és ott az önkielégítés szenvedéllyé válhat. 'A szexhez nincs szükségem senkire, magam csinálom magamnak, ahogyan és amikor csak szükségem van rá' jelszó szerinti élet azonban senkit sem tesz boldoggá."
(Youcat, 409-es kérdés, a katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa)
Az igaz szerelem nincs ingyen. Az önkielégítés ingyen van. De, ami ingyen van, az a legdrágább. A magányosság az ára. Inkább az igaz szerelemért, a személyes kapcsolatokért kellene fizetni. Őszinteséggel, tisztasággal, magunkon végzett spirituális munkával, imával. Harcolj az igaz szerelemért! Harcolj az őszinte kapcsolatokért! Harcolj a jóért!
Cölibátusban élő katolikus papként nem vagyok mindig boldog. De hiszem, hogy van boldogság. Boldog pap vagyok. Nem mindig az érzés szintjén, hanem a hit és az elköteleződés szintjén.
Tudom, hogy ha őszintén keresem az igazságot, akkor erőt kapok az igazság hirdetésére.
Az összes szexuális perverzió a lelkünk néma kiáltása. Kiáltunk azért, hogy valaki tényleg szeressen már minket. Valaki annyira szeressen engem, hogy feltétel nélkül elfogadjon.
A jóhírem az, hogy Jézus tényleg szeret téged, és engem is. Ez most így hirtelen, szinte előzmények nélkül csöppen bele ebbe a gondolatmenetbe. De ez a Z generáció már csak ilyen... Ugrálunk egyik információról a másikra...
Jézus tényleg szeret.
Ennyire. Tudom, hogy ez borzasztó. De ez az igazság.
Úgy legyen. Ámen.