Péter atya kérdez

Kis körösztfiammal, Kevinnel tömjük a majmot... Az ilyen kis pillanatok az élet valódi nagy pillanatai! De most nem ezért csaltalak ide a blogomra, hanem valami másért! Szóval, ha már megtiszteltél, hogy idekattintottál és olvasod ezeket a sorokat, akkor elárulom neked az egyik legnagyobb napi örömforrásomat. Ez pedig a Kansas Cityben működő Imádság Háza 24 órás élő közvetítésébe való bekapcsolódás és velük együtt létezés a csodálatos Isten színe előtt! Nem találok szavakat arra a Mennyei Erőre, ami kiárad rám nap mint nap ezáltal!  Például akkor is ez történt, amikor Jon Thurlow tizenötéves dicsőítésvezetői szolgálatának utolsó alkalmát közvetítették élőben. Magyar idő szerint 2019. szeptember másodikán este kilenctől tizenegyig. Az utolsó negyed órára tudtam bekapcsolódni, és erre jó az internet és a bluetooth. Autóvezetés közben együtt imádkozhattam ezzel a nagyszerű csapattal. Az alkalomról itt a felvétel: Jon Thurlow - Final set at IHOPKC Egyszerűen gyönyörű é

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Lukács evangéliuma 14,25-33 Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.” Ezek