Válasz: örömteli
szívvel és az ő kedves imájukkal!
Minden
élőlény lelke… Ősrégi ima. Van, aki a tanaita Simmon ben Sátáchnak
tulajdonítja (Máchzor Vitri alapján). Egyes részeit idézi a Talmud mint olyan könyörgést,
amellyel esőért imádkoztak (Bráchot 59b.), míg más helyütt (Pszáchim 118.a.) „a
dal áldásának” nevezi. – Sáchárit/Szombati
és ünnepi reggeli ima (Sámuel imája, 211.old.)
Minden élőlény lelke
áldja Nevedet, Örök Istenünk, dicsőítse és magasztalja állandóan minden halandó
szelleme emlékedet, Urunk! Öröktől és örökre Te vagy az Isten, kívüled nincs
más Királyunk, aki megvált, megszabadít, kivált, megment és ellát irgalmában
bármi baj, szorongatás idején. Nincs más Urunk, csak Te. Elsők és utolsók Istene,
minden teremtmény Istene, minden történés Ura, kinek sok dicsérettel kell
hódolni, mert szeretettel vezérli világát, irgalommal teremtményeit! Nem
szunnyad és nem alszik az Örökkévaló, felébreszti az alvókat, felkelti a szunnyadókat,
megszólaltatja a némákat, kiszabadítja a foglyokat, támogatja az elesetteket,
és fölegyenesíti a görnyedteket. Egyes-egyedül neked adunk hálát. Ha szájunk
tengernyi dallal lenne tele, nyelvünk annyi énekkel, mint a hullám, ajkunk
annyi dicsérettel, mint az égbolt széle-hossza; ha szemeink úgy fénylenének,
mint a Nap és a Hold; ha karjainkat úgy tudnánk kitárni, mint sasszárnyat az
égen; ha lábunk oly gyors lenne, mint a szarvasoké – akkor sem győznénk hálát
adni neked, Örök Istenünk, őseink Istene, áldani Nevedet a sok ezer, tízezer és
százezer alkalom bármelyikéért, amikor őseinkkel és velünk jót tettél.
Kimentettél minket Egyiptomból, Örök Istenünk, kiváltottál a szolgaság házából,
éhségünkben tápláltál, bőségesen eltartottál, kard elől mentettél, pestistől
megóvtál, súlyos, hosszadalmas betegeskedéstől távol tartottál minket. Mindmáig
segített rajtunk irgalmad, jó tetteid nem múltak el fölöttünk. Sose hagyj hát
el minket, Örök Istenünk! Ezért a testrészek, melyeket belénk ültettél, a
szellem és a lélek, melyet belénk leheltél, a nyelv, melyet szájunkba
helyeztél: mindezek hálálkodjanak, áldjanak, dicsérjenek, magasztaljanak,
imádjanak, szenteljenek meg, és ismerjék el uruknak Nevedet, Királyunk! Hiszen
minden száj neked hálálkodik, minden nyelv rád esküszik, minden térd előtted
hajlik meg, minden test előtted borul arcra, minden szív Téged tisztel,
mindenki legbenseje Nevedről dalol, hiszen írva van: „Minden ízem hirdeti: ki
olyan, mint Te, Örökkévaló?” Te mented meg a nincstelent attól, aki erősebb
nála; a szegény nyomorultat attól, aki meg akarja rabolni. Ki hasonlítható
hozzád, ki lehet egyenlő veled, ki ér fel veled, nagy, erős, félelmetes,
magasságos Isten, ég és föld alkotója? Dicsérünk, dicsőítünk és magasztalunk
Téged, áldjuk szent Nevedet, ahogyan Dávid mondta: „Áldja lelkem az
Örökkévalót, egész bensőm szent Nevét!”