Ugrás a fő tartalomra

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa!

Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled!

Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön!

A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, már ragyog néhány, pici kinyíló virág a repedésekben! Érzem a helyi, hívő közösség biztatását, szeretetét.

Kedves Ferenc pápa! 

Szövevényes és fájdalmas történetet fogok neked most mesélni, mint amilyeneket nap mint nap hallasz a világ minden tájáról, a legkülönfélébb kultúrájú emberektől. Bízom a jóságodban! És hiszek abban, hogy lesz olyan ember a közeledben, aki ezt a levelemet pontos fordításban fogja veled közölni. Kérlek, hidd el, hogy nem akarok ártani sem neked, sem senkinek! De úgy érzem, ezt kellett most tennem…

Mivel ez nyilvános levél, ezért itt ezen a ponton kérem azok megbocsátását, akiknek akár ezzel a levelemmel, akár bármilyen más megnyilvánulásommal, szeretetlenségemmel valaha fájdalmat okoztam. Én is csak egy bűnös ember vagyok, aki rászorul Isten irgalmára és az emberek irgalmára is.

Hadd imádkozzak most egy picit! Kérlek, drága Szentlélek, adj erőt Ferenc pápának, hogy akár eljut hozzá üzenetem, akár nem, a Te jelenléted és vezetésed fényében szolgálhassa a rábízottakat! Kérlek, adj mindenkinek bölcsességet, aki ezt a levelet olvassa, hogy a Te érzéseidet megkapják azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amit ez a levelem felvet! Kérlek, nekem is adj békét! Ámen!

Kedves Ferenc pápa! 

E levél megírását és nyilvánosságra hozását gyötrelmes vívódás előzte meg. Ezért kérlek, türelemmel és együttérzéssel fordulj felém. Kérem ezt mindazoktól is, akik olvassák neked címzett nyilvános levelemet. Köszönöm. 

Tudom, hogy a botrányokozás árt a katolikus Egyház egységének és a szeretetnek. Különösen súlyos az, ha azt egy hivatalban lévő klerikus követi el. De hiszem, hogy amit most teszek, az nem botrányokozás, hanem segélykiáltás és egyben figyelmeztetés is. Ha az illetékes egyházi hatóság botrányokozásnak és tudatos engedetlenségnek fogja értékelni tettemet, akkor azt rendkívül sajnálni fogom. Kérem őket, hogy fontolják meg szavaimat Antiochiai Szent Ignác szavainak szellemében: „Óhajtom, hogy szeretettel hallgassatok rám, nehogy ez a levelem vádirat legyen ellenetek.”

Tisztában vagyok azzal, hogy e nyilvános levél megírásával beláthatatlan folyamatokat indítok el, mely elsősorban engem fog súlyosan érinteni, és azokat, akik közvetlenül rám vannak bízva a plébániánkon. Ezt a kockázatot vállalom. Amit teszek most, értük is teszem. Ezt a döntést hoztam, és vállalom érte a felelősséget. Tudom, hogy egyházi törvénybe ütköző dolgot teszek, mert főpásztorom határozott, írásos utasítása ellenére nyilvános médiatevékenységet folytatok ezzel a blogbejegyzésemmel. Magánlevelezésből való részletek publikálása is károkat okozhat a bizalomban. Lelkiismeretem azonban erre a döntésre ösztönzött.

A napokban találtam az interneten egy érdekes bejegyzést, miszerint talán így nézett ki Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtt. Engem nagyon megihletett ez az arckép, annál is inkább, mert az egyik legkedvesebb barátomra megtévesztésig hasonlít. Akár pusztán egy ügyesen kitalált mém az a képes poszt, akár nem, egy ember látható rajta. Mint ahogy a barátom is ember, és én is az vagyok.


Nagyon szeretem Jézus Krisztust, és hiszem, hogy feltámadt! Itt van köztünk és segít nekünk hazatalálni az atyai házba!

Kedves Ferenc pápa! 

2020. május 22-én, Szent Rita, a reménytelen ügyek védőszentje napján ezt az emailt küldtem a pécsi püspökségre: 

Kedves Róbert!

Általad bizalommal fordulok Udvardy György pécsi apostoli kormányzó úrhoz, hogy a csatolt dokumentum papi körökben történő nyilvánosságra hozásához engedélyt adni méltóztasson. Igazán megtisztelne és megajándékozna, ha ő maga is reagálna nekem személyesen erre a levelemre.

Köszönöm.

Üdvözlettel: Péter

A csatolt dokumentum ezt a címet viselte: „Tanulság és javaslat”.

Kedves Ferenc pápa! 

Kérlek, olvasd el figyelmesen te is!

Tanulság és javaslat – a karantén tapasztalata egy falusi plébános szemszögéből

A karantén idején megélt egyedüllét felerősítette bennem azt a kérdést, amit már korábban is sokszor feltettem, körbenézve a nagy plébániai ebédlőben, ahol rendszeresen egyedül étkezek: „Jézus, Te így képzeled el papjaid életét?...”

 A túlzásba vitt egyedüllétben elveszítem mások fájdalmának átérzését. Mindent csak a saját nézőpontomból tudok érzékelni és értékelni, mert nincs másé a látóhatáron. Minden fontos dolgot egyedül kell mérlegelnem és eldöntenem. Nagy a kísértés veszélye, hogy valamilyen szenvedélybe csúszok, hiszen senki se lát gyöngeségemben. Senki se figyelmeztet. Nem tudok senkitől sok pici napi dologban tanácsot kérni. A nap végén nincs kivel megosztanom az élményeimet. Velem sem osztja meg senki az övét. Így már a saját tapasztalataimhoz sem tudok személyesen viszonyulni. Mivel emberek nincsenek körülöttem, háziállatot pedig nem akarok tartani, így nem tehetek mást, mint tárgyiasítok, elvonatkoztatok, de nincs kihez kapcsolódni.

A folyamatos, túlzásba vitt papi egyedül létezés elidegenít az evangéliumi együttérzés szellemétől. Az emberi kapcsolatok virtuális hálón, telefonon keresztüli fenntartása magukat a kapcsolatokat is virtuálissá teszi, hiszen eleve nem történhet meg bennük az emberség testközeli megélése.

Március 16-tól május 16-ig, a karantén ideje alatt, közel 180 étkezés során mindössze 7-8 alkalommal élvezhettem emberekkel az asztaltársaság örömét. Ez karantén idején kívül kb 3-4-szer több esetben szokott megtörténni. Ez idő alatt minden nap egyedül miséztem. Online közvetítést nem tarthattam, mert a médiában való szereplésem jelenleg nem engedélyezett. Naponta 2-4 óra közti időt töltöttem szentségimádással. Mivel falun élek, így nem ütközött komoly akadályba, hogy átlagosan minden második napon fussak egy órát. Hetente 3-4 alkalommal szerveztem telefonos konferenciabeszélgetéseket különböző csoportoknak: karitász, hitoktatók, lelkiségi, missziós, baráti jellegűek. Ezeknek nem mindegyike kötődik közvetlenül a jelenlegi szolgálati területemhez. Ezek az úgynevezett meetingek 1-2 órásak voltak, beszélgetéssel, imával teltek, és a résztvevők örömére szolgáltak, engem is tápláltak. Papként nyílt alkalmam arra is, hogy két alkalommal esküvőn vegyek részt, illetve látogattam betegeket. Valamint három alkalommal szerveztünk peremre szorult embereknek családlátogatást egy missziós csapattal. A falumban működő karitászcsoportot is segítettem azáltal, hogy Pécsről hoztam nekik a karitász központból adományokat.

A személyes baráti kapcsolataim a papi élet egyedüllétre zártsága miatt teljesen töredezettek és alkalomszerűek. Egy folyamatos egyedüllétben viszem végig a napokat, döntéseket, terveket, mindent elsősorban önmagamra vonatkoztatva. Úgy nevezem ezt, hogy strukturális önzésben élek. Mivel senkinek se szedhetek magam előtt levest a tálból, így mindig én szedek elsőként. Mindennek alapja az, hogy a megyéspüspök egyedül küld egy szolgálati területre. Habár vannak mély, emberi kapcsolataim, de azok csak legfeljebb 2-3 hetente és főleg telefonbeszélgetések idejére adnak csak valamekkora emberközeliséget.

Mért ne írjam le a következő elgondolkodtató tapasztalatomat, mely egyházmegyém felelős vezetőihez kötődik? A karantén 60 napja alatt 6 egyházi elöljáróm (esperes, három helynök, irodaigazgató, püspök) egyetlen egyszer sem hívott fel telefonon, hogy személyesen halljuk egymás hangját, érdek nélkül. A találkozások is elmaradtak érthető okból. Én sem hívtam őket. Nem hiányoztak. Esperesi kerületünk papjait, vagyis a szomszéd plébánosokat sem hívtam, ők sem érdeklődtek felőlem. A rám bízott 18 faluban van egy kisegítő lelkész kollégám, aki 58 éves és szintén egyedül lakik. József atyával hetente egyszer beszéltünk telefonon. Mindezt tényként regisztrálom, fájdalom nélkül. Ettől persze ezt még nem tartom normálisnak.

A kötelező elvonultság alkalmat adott a Szentlélekkel való közösség megélésére, de arra is, hogy ezt lényegileg megkülönböztessem az emberekkel való együttlakás közösségétől. Mélyen meggyőződtem arról, hogy a római katolikus papság a felszentelés (ordinatio) miatt sokkal inkább kegyelmi létállapot, belülről ragyogó szentség, mint megvalósítandó szerep, hordozandó identitás. Ugyanakkor világosan látom, hogy az egyházmegyés klerikusi küldetés nem a remeteségre szól. Valamiért az idők folyamán azonban az vált állítólag normálissá, hogy a papok egyedül éljenek. Kényelmes kényszerpályára kényszerítjük magunkat. A kényelem se nem karizma, se nem küldetés. Aki valódi remete akar lenni, és erre érez elhívást az Úrtól, az menjen koldulni, vagy tartsa fenn magát máshogy, vagy gyűjtsünk neki az életfenntartására, esetleg kérje felvételét egy remete közösségbe. A remeteség karizma. A papi egyedüllét a plébánián egy defektus, ami ezer defektust szül. Például ágyasságot, szenvedélybetegséget, úrhatnám pasztorációs stílust, strukturális önzést, egy szóval egocentrizmust. 

Rostás Jenő esperesünk szokta emlegetni, hogy 40 éve, amikor őt szentelték, 320-360 közti papja volt a pécsi egyházmegyének, most 50-60 közti plébános van, meg 4-5 káplán. A klérusunkat egy súlyosan fertőző vírus gyilkolja le, ami ellen nem kéne felülről jövő kötelező óvintézkedéseket bevezetni? Én most 37 éves vagyok, és 18 db falum van, tízezer lakossal, hat vasárnapi miséző hellyel. Húsz év múlva, 57 éves koromban majd 89 falum lesz negyvenezer lakossal? Mi fog változni, ha nem lesz változtatás?

Mindezek után a papi szolgálatra való jelentkezést egyházmegyei keretek között egyetlen fiatalnak sem tudom őszintén és jó szívvel ajánlani. Az a meggyőződésem, hogy az a pusztulás, amit 10 év papi szolgálatom alatt láttam a plébániai pasztorációban, nem az evangélium gyümölcstermő erejét tanúsítja, hanem főleg a papi életforma egyre inkább betegessé váló valósága miatt van.

Ezek azok a tapasztalatok és tanulságok, melyek a következő javaslat megírására indítottak. Mindannak ellenére, hogy sem egyházi elöljáróimmal, sem papkollégákkal nem élek közösségi életformában, mégis hiszem, hogy az Úr akarata az, hogy a papok mindennapjaikat családban éljék meg, evangéliumi testvériségekben. Hogy ez a testvériség azt jelenti-e, hogy paptestvérrel, szerzetestestvérrel, asszonytestvérrel él együtt a pap, ez már legyen az egyéni szabad választás kérdése. Az viszont legyen igenis kötelező, hogy a presbitérium tagjává szentelődött személy életét és szolgálatát valóban megossza másokkal valamilyen életközösségi formációban, ahol napi közös imádság, étkezés, és mindazok a dolgok vannak, melyek építik és szépítik Isten országát köztünk.

Én azt szeretném, hogy egy új, nyilvánvaló egyházfegyelmi rendelkezés olyan szituációt teremtsen, ami szégyen és bűn nélkül lehetőséget ad arra, hogy a római katolikus papok (értve ez alatt az egyházmegyés klerikusokat) és a papságra készülők szabadon válasszanak a Szentlélek vezetése alatt, hogy milyen közösségi életformában akarnak élni. Kihagyhatatlannak tartom ebből a reformból azt, hogy a papok számára legyen kötelező a közösségi életforma!

Ezért azt javaslom, hogy Ferenc pápa vegye fontolóra egy következő tartalmú motu proprió kiadását, „Az egyházmegyés klerikusok életének megújításáról” címmel. Az új egyházfegyelmi rendelkezés célja a közösségibb, evangéliumibb életű papság eszményének elérése, a plébániai lelkipásztorkodás emberibbé formálásáért.

Meghatározott időn belül – legfeljebb 5 év – minden egyházmegyés klerikus válasszon az alábbi öt lehetőség közül:

  1. Legalább 3 fős klerikusi közösségbe lép egyházmegyés társaival.
  2. Felvételét kéri egy szerzetesközösségbe, vagy más pápai jogú közösségbe, mely fogad klerikusokat.
  3. Felmentést kér és kap a cölibátusi ígérete alól, és nyilvános papi szolgálatát megtartva megházasodik.
  4. Ha az első három közösségi életforma egyikét sem kívánja, vagy szándékában egyértelműen hiányzik az elköteleződés valósága, akkor rendelkezési állományba kerül. Ebben az állapotban nem kap lelkipásztori megbízást, de klerikusi státuszát megtartja. Lakhatás és papi illetmény nélkül önmagáról gondoskodik. Egy helyi plébános engedélyével alkalmanként papi szolgálatot vállalhat. Ha később változtatni szeretne helyzetén, akkor az első három közösségi életforma közül választhat.
  5. Kéri a laicizálást, melyet automatikusan megkap, amennyiben szándékát azzal indokolja, hogy nem kíván közösségi életformában élni.

Az (1), (3), (4) életformákat támogató fegyelmi életszabályok kidolgozását és az emiatt szükséges, a papnevelést megújító rendelkezések megtervezését egy rendkívüli püspöki szinódus tenné meg.

Nagydorog, 2020. május 22.  

Cseh Péter Mihály
plébániai kormányzó

Kedves Ferenc pápa!

2020. június elsején emailben ezt a választ kaptam:

Kedves Péter atya!

Mint ahogy múltkor, leveledet most is továbbítottam a főpásztor felé. Megbízásából fölvetéseddel kapcsolatban újra csak azt a tájékoztatást tudom adni, hogy a 2019. október 18-án kelt, 2504/2019. számon küldött főpásztori levélben foglalt előírások továbbra is érvényben vannak.

Üdvözlettel:

Máger Róbert
püspöki irodaigazgató-helyettes

Kedves Ferenc pápa! 

A 2019. október 18-ai főpásztori levélben büntető parancsot kaptam: „a papi szolgálat minden cselekménye alóli felfüggesztés (1333. k.) terhe mellett megtiltom, hogy a médiában – annak minden formáját és eszközét ideértve – bármilyen módon szerepeljen és megnyilatkozzon.”

A 2020. május 22-ei emailemre 2020. június elsején válaszul kapott emailen kívül sem írásban, sem magánbeszélgetésben főpásztori választ nem kaptam. Igyekeztem elfogadni a csendben maradásra szólító parancsot. Eddig sikerült. Most pedig kiáltok, ahogy erőmből és lehetőségemből telik!

Ma, 2020. szeptember 5-én a nyilvánosság közvetítésével hozzád fordulok, kedves Ferenc pápa!

Kérlek, válaszolj nekem! Továbbra is küzdjek azért, hogy a Római Katolikus Anyaszentegyházban szolgáljam klerikusként a Feltámadt Jézus Krisztust és a rám bízott népet? Vagy legyek inkább az a titokzatos evangéliumi alak, aki Jézust hirdeti, de nem követi az apostolokat?

„Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van. Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat.” (Márk 9,38 – 41)

Kedves Ferenc pápa! 

Te hogyan vélekedsz a Tanulság és javaslat – a karantén tapasztalata egy falusi plébános szemszögéből című levelemről?

Kedves Ferenc pápa! 

Ez a levelem egy pohár friss, tiszta víz akart lenni neked és mindazoknak, akik Krisztusénak vallják magukat!

Szabadszentkirály, 2020. szeptember 5-én, Kalkuttai Szent Teréz emléknapján.

Szeretettel: Péter

Megjegyzések


  1. tüzelöre szeretnék kérni!!///!tavaly majusban volt egy mütétem bocsanat leirom ,herezacskon folyamatos magas cukor miatt ,lett egy tályog ill. a lágyrészen megmütöttek ,, és a mütét után kialakult egy sipoly ,, a sipolybol 9 honapig lógott belöllem egy mütét közben bennem hagyott géz darab ... a sipoly ami a lágyrészen van nem lehet emelni hajolni váladékozik még dolgozom közmunkán mindkettönk fizetéséböl von végrehajto //nagy fiamnak családja van a kicsi elment albérletbe//én 30 ezer ftot kapok végrehajtó két letiltást von közmunka fizetésböl ,,feleségem 37 ezer ftot kap varga zoltán vadna szabadság tér 15 3636//vagy vargáné szücs csilla erste bank 116 00006 00000000 25766862// vagy török péter sajokaza fatelep 20 324 39 66
    -- swift bic kod:gibahuhb...iban hu8911600006 00000000
    25766862 tel 30 101 6583

    VálaszTörlés
  2. Ez csodaszép volt. Hogyhogy nincsenek itt kommentek? Kitartást atya. Bár biztos mindenki tudja csak én nem miért tiltottak el? Orbános videó? Önkielégítéses videó? Házasodási igény?

    Ha történik is változás csak azután miután te meghaltál. Az ószövetségben minden prófétát megöltek, lefejeztek, felnégyeltek. Kivétel alig akad (Illés aki meglógott :D ). Szenteket is bebörtönzik az újszövetségben, majd rá 200 évvel megértik mit akart, amikor már minden összedőlt akkor bologatnak, hogy az a régi szent milyen okos volt. De buta volt az akkori vezetés. miközben ők maguk 3 másik szentet tartanak börtönben. Az egyház tévedhetetlen(nek tartja magát) és emiatt nincs és nem is lehet változás. Isten feletti hatalom ez. Katolikus vagyok. Kitartást. Imádkozom érted.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Péter atya! Szomorúsággal tölt el, hogy Jézus urunknak a torinói lepelen is megörökített arcmását lecserélte egy internetes mémre. Mégis, hová gondol?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a