Képzeld el Jézust és mondd ki pozitívan, amit
akarsz!
Márk
evangéliuma 10,46-52
Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba
érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta
Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva,
hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia,
könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!”
Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott
és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak
ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited
megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
úton. Ezek az evangélium igéi!
Kedves
Testvérek!
Csodaelbeszélést
hallottunk. Ez a csoda velünk is megtörténhet, akár szó szerint ugyanígy. Isten
kegyelméből és a mi hitünkből. Természetesen az elsődleges a kegyelem, de a mi hitünkre is szükség van.
Hiszen Jézus azt mondta neki, hogy a hited megmentett téged. Járjuk végig ennek
a történetnek a legfontosabb lépéseit. Mit kiált ez a vak? „Jézus, Dávid fia!” Ez, hogy Dávid fia, ez egy kép az eljövendő
Messiásról, akit vártak a zsidók. Tudjuk, amikor bevonult az Úr Jézus Jeruzsálembe
Virágvasárnap, akkor is ezt kiáltozták az emberek, hogy „Hozsanna Dávid fiának, hozsanna a magasságban!”. Volt egy kép, ami
benne élt az emberekben, hogy milyen Dávid fia. Nyilván Dávid maga egy hős
harcos volt. Az emberek szívében ott élt erőteljesen az a kép, hogy milyen
Dávid. Ez az elképzelés szintje.
Aztán hogy folytatódik a vaknak az imája? „Könyörülj
rajtam! Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” De itt még egyáltalán nem ér
véget az imádság, sőt most kezdődik, mint egy segítségül hívás. A szentmisén is
azzal kezdődik, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Az imaórák
liturgiája, vagy más néven a zsolozsma úgy kezdődik, hogy „Istenem, jöjj segítségemre!”.
Az imádság első lépése, hogy segítségül hívom
Istent, hogy segítsen imádkozni. Az Ő Szentlelkét kérem.
Nyilván ebben a helyzetben ez a vak még nem kapta meg a Szentlelket. Egyelőre
még az ószövetségi zsidó elképzelés szintjén van. Dávid Fia könyörülj rajtam!
Jézus pedig odahívatja magához, megkérdezi tőle, hogy mit akarsz, mit tegyek neked?
Azért ez egy különös meglepő mozzanat. Talán a körülállókban egy meglepetés, egy
gondolat végig futhatott, hogy miért kérdezi ezt Jézus. Nem látja, hogy vak?
Biztos azt akarja kérni az ember, hogy vak, hogy gyógyuljon meg. Valahogy
összefüggött azzal az állapotával. Ugye, ez az automatikus emberi elgondolás.
De Jézus nagyon világosan látja azt,
hogy lépésről- lépésre kell az emberek hitét növelni. Nem lehet
kihagyni egy lépcsőfokot se. Ezért szelíden tapintatosan, alázatosan előhívja
az emberből a saját vágyát. Mit akarsz? Mit tegyek veled? Ekkor jön a kimondás szintje. Mikor azt
mondja, hogy Mester, hogy lássak. Tehát kimondja, hogy ő mit akar.
Képzeld el Jézust és mondd ki, amit akarsz.
Ez a két lényeges szint, amiről most részletesen akarok beszélni. Az imában nem
kell meggyőzni Istent semmiről és ne is próbáljuk Istent meggyőzni. Isten
pontosan ismeri a körülményeinket és a gondolatainkat. De mit akar Isten tőled
az imában? Mit akar tőled? Hát
először is azt, hogy te lásd, hogy ki az Isten a számodra. Utána pedig lásd
azt, hogy te mit akarsz. Képzeljünk el egy egyszerű jelenetet. A
boltban, amikor egy édesanya kicsi gyerekével ott van, és a gyerek toporzékol,
hisztizik, hogy neki nagyon kell valami. Ide is szalad, oda is szalad, ezt is
ki akarja venni, azt is. Akkor az anyja türelmetlenül azt mondja, most már
mondd meg végre, hogy mit akarsz! Nyilván Isten nem türelmetlen hozzánk, de a
hasonlatnak ez a része, hogy döntsd el, hogy mit akarsz világosan, egy valamit,
konkrétan. Nem össze-vissza szaladgálni
mindenhova. Tehát Jézus azt akarja,
hogy felismerjük, hogy mit is akarunk igazán.
Most
nézzük meg azt, hogy elképzeljük, hogy kicsoda Jézus. Ugye ez a vak sok mindent
hallott arról, hogy milyen Dávid fia. Ez volt az elképzelés. Sok mindent
hallott Jézusról, hogy miket tett eddig. S magában ezt a kettőt összekapcsolta.
El kell képzelnünk azt, hogy milyen Jézus a számunkra. Rengeteg énekünk szól
erről. Például van ez a Taize ének: „Jézus
életem, erőm, békém, társam, örömöm.” A megszólításban benne van az, hogy én a
másikat kinek tartom. Egyszer sétáltam az utcán és valaki a túl
oldalról odakiabált nekem, hogy: „Hé, te!”.
Zavaró volt az egész helyzet. Nem is tudtam mit akart. Mentem tovább. Picit
ijesztő is volt és tiszteletlen. Az ő számára én egy utcán mászkáló hékás
voltam. Abban, ahogy én megszólítok valakit, abban benne van az, hogy kinek
tartom. Általában úgy látom, hogy a legtöbb esetben az emberek úgy imádkoznak,
hogy Istenem segíts! Tehát megállnak azon a szinten, hogy Jézus Dávid fia,
könyörülj rajtam! De ugye itt még rengeteg lépés van. Hogy ha ott megállt volna
ez a koldus, akkor először is simán elhallgattatták volna az emberek. Ez
történik velünk! Ez történik a legtöbb emberrel az imában, hogy elmondja a
munkahelyen, vagy a családban, hogy annyiszor mondtam, hogy „Istenem segíts, Istenem segíts!” Akkor
mondja erre a munkatárs, vagy a családtag, hogy „látod mennyiszer mondtad és semmire nem mentél vele…”
Ez
azért van, mert nem tudjuk, hogy ki az Isten nekünk és nem tudjuk, hogy mit
akarunk pontosan. Ez a vak ember nem azt mondta, hogy vedd el a vakságomat. Ez
egy negatív kérés lett volna. Vedd el a vakságomat! Vedd el a munkanélküliségemet!
Vedd el a betegségemet! Nem, így kért. Hanem úgy kért, amikor Jézus megkérdezte,
hogy mit akarsz, azt mondta, hogy lássak. Hogy lássak, teljesen pozitívan.
Nagyon nem mindegy, hogy melyik oldalon vagyunk. Az ember azt mondja, nem
akarok vak lenni. Nem akarok munkanélküli lenni. Nem akarok szomorú lenni. Nem
akarok, nem akarok, ez és ez! Na, jó, de mit akarsz? A siránkozás, a
szegénységem kifejezése az kevés. Mit
mond ez a vak? „Hogy lássak! Látni akarom Jézust!” Volt egy elképzelése, hogy
mit akar. Képzeld el, hogy kicsoda Jézus és tudd, hogy mit akarsz. Ez a vak
Isten királyságát, Isten uralmát akarta látni. Isten nagyságát. Ekkor
megnyilvánult a várakozás törvénye, hogy mit várok Istentől. Nem mindegy, hogy
mit várunk Istentől. Ez az emberi kapcsolatainkban is nagyon szépen megfigyelhető,
abban, ahogy megszólítjuk a másikat. Tehát nemcsak az van benne, hogy kinek
tartom, hanem az is, hogy mit várok tőle. Ugye, amikor azt mondta nekem valaki,
hogy hé, te! Akkor egyrészt egy hékásnak tartott, másrészt nem várt tőlem semmit.
Úgy szólítalak téged, amit várok tőled! Amikor azt mondta ez a vak Jézusnak,
hogy Dávid Fia, akkor ebben a várakozásban benne volt, hogy „Te vagy a mindenem! Te vagy a Messiás! Te
vagy, aki mindenre képes!” De ő ezt látta a lelkében. Látta a szívében.
Hogyan jöjjünk ki a bajainkból, hogyha azt sem
tudjuk, hogy hova akarunk kilyukadni? Jézus azt mondja, azt teszem, azt mondom,
amit Atyámnál láttam, hallottam. (vö. Jn 12,50) Tudom, hogy az ő parancsa örök
élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem. Azt
mondja Jézus: Úgy mondja el, ahogy az Atya mondta el nekem. Vagyis Jézus,
látja, hallja az Atyát. Vagy egy másik részlet: (Jn 8,29) „Mindenkor azt teszem, ami kedves neki.”
Ez
az egész, hogy elképzelni, hogy kicsoda Jézus és kimondani azt, amit akarok, az
egész a hit felszítása. Vagyis, aki
nem tudja, hogy ki neki Jézus, aki nem látja a lelkében világosan, aki nem
tudja, hogyan szólítsa meg, akiben nem él egy erős kép, az valójában nem hisz.
Tehát az, hogy kimondjuk: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában”, az még nagyon
a felszín. Ennyi erővel azt is mondhatom, hogy „Talpra magyar, hí a haza. Itt
az idő, most vagy soha. Rabok legyünk, vagy szabadok.” Kész! De ettől még nem
lesz valaki szabad, hogy ezt elmondja. Tehát a hit az egy folyamat. Egy lángra lobbanásnak a folyamata, amiben az
első lépés, hogy látom lelki szemeimmel élesen, erősen, hogy kicsoda Jézus.
Ahogyan megszólítom, abban benne van, hogy kinek tartom Őt, és hogy mit várok
tőle. Azonnal lehet hallani valakinek az imáján, hogy ő hova, vagy kinek
beszél. Hogy egy élő személynek beszél, akiről tudja, hogy ki ő, hol van, vagy
mit csinál, hogy mire képes. Ez azonnal érezhető. Akkor nyilván, hogy ha valaki
előrébb van. Ha valaki ugyan ott van, vagy lejjebb, akkor nem érzi, hogy csak a
falnak beszél. Ugye ez az, amivel a kívülállók vádolnak minket, hogy „Nem történik semmi, hova beszélnek...?”
Képzeljünk
el egy olyan esetet, amikor az utcán valaki rosszul lesz. Mondjuk egy
családtagunk. Valakinek a férje, vagy gyereke rosszul lesz, és akkor kiabál,
hogy segítsen valaki. Sima hétköznapi ruhában jönnek-mennek az emberek és
odalép valaki és azt mondja, orvos vagyok. Akkor azonnal odaengedjük. Igen,
látszik azonnal a mozdulatain, kéztartásán. Egyszerűen a magabiztosságán, hogy
ő tényleg orvos, nem csak azt mondta magáról. Akkor ott van a bizalom és
azonnal segít és minden működik.
Jézus
milyen néven mutatkozik be neked? Azt mondja az Úr Jézus, hogy „Ha valaki szeret engem, kinyilatkoztatom
magam neki.” (Jn 14,21) Ez azt jelenti, hogy ha valaki szereti Jézust,
annak Jézus bemutatkozik, hogy én ez vagyok neked személyesen. Jézus mindannyiunknak
külön-külön személyesen valahogy be akar mutatkozni, hogy én ez vagyok neked.
Nem valami más, hanem ez vagyok neked. Ez
a kulcs az imában, hogy tudjam, hogy ki Ő nekem. Arra van szükségünk, hogy
Isten ereje megnyilvánuljon az életünkben. Ennek a vaknak csodára volt
szüksége. Nem arra, hogy elmeséljék neki, hogy milyen szép a világ és a
látás, és erről hallgasson szép verseket. Isten erejére volt szüksége, hogy az
megnyilvánuljon az életében. Isten ereje meg akar nyilvánulni. A kérdés, hogy
el tudjuk-e fogadni és hogyan tudjuk elfogadni. Képzeld el, hogy ki neked Jézus
és mondd ki pozitívan, hogy mit akarsz tőle. Ehhez el kell mélyülni az imában.
Az ima nem csak annyi, hogy az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében, Mi Atyánk,
aki a mennyekben vagy. Ez kevés! Nem is ezzel kellene kezdeni a gyerekek imára
való tanítását, hanem az elmélyülésre, szemlélődésre. Állj meg! Képzeld el,
hogy ki áll most előtted. Te most kihez fogsz beszélni. Hogy ha az életünkben
valami nagyon fontos, akkor egyébként így csináljuk. Ha valakinek nagyon
fontos, hogy bejusson egy munkahelyre, akkor egész úton oda azon gondolkozik,
elképzeli, hogy milyen lesz az az ember, akihez beszélni fog. Ő maga milyen testtartással
fog ott lenni.
Időnként
találkozok fiatalokkal, akik éppen mennek felvételi elbeszélgetésre és látszik
rajtuk, hogy mennyire koncentrálnak, hogy ők jó benyomást keltsenek. Most nyilván
Istennél nem arról van szó, hogy Istent meg kell győzni. A saját szívünket kell
meggyőzni, hogy abba beleégjen az Ige! Hogy az ima ne csak az értelemből
elmondott valami legyen, hanem tudom, hogy kinek beszélek. Tudom, hogy kinek
hittem.
Kedves
Testvérek! Ez a csodának, mondhatjuk úgy, hogy a lépése. Amikor úgy lépünk oda
Jézushoz, amikor tudom, hogy ki Ő nekem és tudom, hogy mit akarok tőle. Képzeld
el, hogy ki neked Jézus és mondd ki pozitívan, hogy mit akarsz tőle. Ámen!
Szekszárd,
Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. október 24. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható
youtube: 541. Mk 10,46-52 Képzeld el Jézust, és mondd ki pozitívan, amitakarsz! (2012.10.28.)
–
szeretettel Péter atya–
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal
erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Milyen
jelzővel, hogyan szólítod meg Jézust? Miért épp így?
3.
Mit kértél tőle a legutóbb, amit
meg is kaptál?