Ugrás a fő tartalomra

Szeretnél olyan nagylelkű lenni, mint Mahatma Gandhi?



Az Úr felszolgál a szolgáknak

Lukács evangélium 12,32-48
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvéreim!

Milyen a mi Mesterünk, Jézus Krisztus? A mai evangéliumból azt halljuk, hogy a tanítványaihoz szól, hogy ők milyenek legyenek. Hasonlítsanak azokra, akik várják a gazdájukat, az urukat. Amikor hazaérkezik a menyegzőről és zörget, hogy rögtön ajtót tudjanak nyitni neki. Ebből a kis pici részből kérdések adódhatnak a számunkra. Nagyon egyszerű, kis, logikus kérdések, hogy talán nincsen kulcsa annak a gazdának? Miért nem nyitja ki maga előtt az ajtót? A másik az, hogy miért kell a szolgáknak várnia az úrra? Mi lesz hajnalban? Talán még egyet akar majd lakmározni, hogy gyorsan megterítsenek neki? Mi ennek az egésznek az értelme? Anélkül, hogy most minden részletébe belemélyedhetnénk, emeljünk ki egy szót, azt pedig, az hogy éberség. A gazda azt várja, hogy a szolgáit ébren találja. Miért? Azért, mert egy éber ember mindig tudja azt, hogy ő maga kicsoda és, hogy ki a gazdája. Ki az úr, ki a mester?

Nem feltétlenül jelenti az éberség azt, hogy minden a helyén van. Sokszor meglepő dolgok történnek az életünkben. Valaki becsenget, bekopogtat, váratlanul felhívnak. Ugye az életünk nem múzeumban történik, nem kiszámítva, hanem nagyon sok váratlan dolog történhet. De abban a pillanatban, amikor valami váratlan történik, akkor ne csak egyszerűen reagáljunk ösztönösen egy szitokszóval, vagy egy rossz szokással, hanem éberen figyeljünk arra, hogy a Szentlélek mire indít.

Most emeljük a tekintetünket erre a gazdára, erre az úrra, akivel kapcsolatban rögtön lehetne egy ilyen gúnyos megjegyzésünk, hogy milyen gazda ez, hogy dorbézol éjszaka, hajnalban hazajön, és még azt várja, hogy a szolgák rögtön ugorjanak. Milyen ez a gazda? De ha valójában a történetet egészében szemléljük, nem ezt látjuk, hogy itt egy kényúrról van szó, aki rögtön azt keresi, hogy a nap minden órájában valaki körülötte ugráljon. Szó sincs róla, épp ellenkezőleg. Igaz, hogy erről a menyegzőről valószínűleg fáradtan megy haza. Mégis, miközben hazafelé tart, már gondolkodik, hogy milyenek lesznek a szolgáim, amíg nem vagyok otthon. Ez minden vezetőnek nagy kérdése, hogy a rábízottak milyenek akkor, amikor ő nincs ott. Ebben egy tükröt fog látni, amiben megtapasztalhatja, hogy ő maga milyen. Hogyha ő mint vezető eddig olyan volt, aki csak ugráltatott mindenkit, akkor nyilván azok a szolgák egymás között is ugyanezt fogják csinálni. De ez a gazda eddig is nagylelkű volt már nagyon sokszor és most ebben a helyzetben is. Persze ez a nagylelkűség igazából kiszámíthatatlan, mert éppen a nagylelkűség, mint szó, annyira gyönyörű, hogy felülmúlja azt, ami úgy ösztönösen elvárható.

Hadd mondjak egy példát a megdöbbentő szeretet nagylelkűségéről. Nem kifejezetten egy katolikus példa, de számunkra is tanúságos. Mahatma Gandhi, India felszabadítója. Biztos hallottuk már a nevét. Amikor fiatal ügyvédként Dél-Afrikában szolgált, egyszer vonaton utazott. Felszállt valamelyik vagonba. Nem is tudta pontosan hogy ő oda nem is szállhatna fel, mert indiai. Egy angol katonatiszt odament, levette a cipőjét és arcon ütötte Mahatma Gandhit. Olyan erősen, hogy kiesett egy foga és ömlött a vér az arcából. Ekkor Mahatma Gandhi megállt egy pillanatra és azt mondta, hogy: „Uram, úgy tudom, hogy ön angol keresztény úriember. Én éppen most jövök a Szentföldről, ahol az ön Mesterének láthattam az üres sírját. Ahol, hallhattam az evangéliumot. Bár én nem vagyok keresztény, de az ön Mestere azt tanította, hogy ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a másikat is.” Erre Gandhi odafordította a másik arcát. Ez az angol, büszke, gőgös, bár kereszténynek, önmagát kereszténynek valló katonatiszt teljesen megdöbbent, hogy milyen ez az ember. Milyen ez az ő általa lenézett senki. Összebarátkoztak. Ez a katonatiszt felhagyott a korábbi életével. Elment Indiába és Gandhinak az egyik legnagyobb támogatója lett.

Ez az a váratlan, megdöbbentő szeretet, ami az evangéliumból fakad. Egyébként Gandhi keresztneve, amit mondhatnánk, hogy biztos az a keresztneve, hogy Mahatma, az igazából nem a keresztneve, hanem Indiában az a szokás, hogy ha valakiről látják azt, hogy kiemelkedik szeretetben, irgalomban, nagylelkűségben, akkor egy jelzőt illesztenek a neve elé, azt hogy Mahatma. Ami szó szerinti fordításban azt jelenti: nagy lélek. Tehát aki nagylelkű, az az adott helyzetben valami többet tud tenni. Valami olyat, ami meglepő.

Ez a gazda, amikor halad hazafelé a menyegzőről, biztos, hogy egy nagy szabadság van a szívében, jókedv, erő, lendület. Persze fáradt lehet, de amikor meglátja azt, hogy az ő szolgái, akik rá vannak bízva, akiket ő vezet, meglátja azt, hogy az ő szolgái éberen várják őt, bizonyos értelemben a saját munkakörükön belül ugyanolyan nagylelkűek, akkor annyira megörül ez a gazda, hogy még nagyobb nagylelkűséggel felülmúlja a szolgáinak a nagylelkűségét. Ez gyönyörűen emlékeztet minket Szent Pál apostolnak az egyik felszólítására, amit a rómaiaknak írt, 12. fejezet, 10. verstől: „Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek. A tiszteletadásban előzzétek meg egymást. Legyetek buzgók, az Úrnak szolgáltok.” Igen, mikor egymást szolgáljuk, legyünk kezdeményezők! Úgy, mint maga Jézus, aki barátságok által kezdte el építeni Isten országát. Ez az örömhír, hogy ez a gazda így fordul a szolgák felé és ez a gazda, a mi Urunk. Ilyen a mi Urunk! 

Jézus valahogy egy közvetett beszéddel mutatja be, hogy milyen az Isten valójában, hogy Ő maga milyen. Nem azt mondja, hogy én vagyok az Isten és most hódoljatok meg előttem, boruljatok térdre és valljátok meg, hogy az Isten Fia vagyok. Jézus nem vár rögtön teljes meghódolást. Nem is azt mondja, hogy én vagyok ez a gazda. Nem azt mondja, hogy engem majd éberen várjatok. Hanem azt mondja, éberen várjátok az Emberfiát. Tehát Jézus Istenről beszél ekkor, de ugyanakkor önmagáról is.

A János evangéliumban olvashatjuk azt, hogy ott viszont Jézus sokszor beszél úgy, hogy: „Én vagyok a világ világossága. Én vagyok az élet kenyere!” A János evangélium később íródott. Már egy erősebb, mélyebb, összeszedettebb teológiai reflexió gyümölcse. Ahol már világosabban rámutattak Jézus istenségére, erőteljesebb képekkel, hasonlatokkal, igékkel. Ez a közvetett beszéd azonban a János evangéliumban is megmutatkozik. Például, amikor Mária mondja Jézusnak azt a kánai menyegzőn, hogy nincs boruk. Ugye, mondja Jézus édesanyja, nincs boruk. Nem azt mondja Jézusnak, hogy fiam, tégy csodát, hanem azt, hogy nincs boruk. Ezzel bemutatja azt Isten, hogy lehet szelíden is hívni az embereket, közvetetten arra, hogy lépjenek Isten felé. Vagy egy másik eset a János evangéliumban, amikor beteg Lázár, és Mária és Márta küldik a küldötteket Jézushoz és annyit mondanak, hogy: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Jézus érzi, hogy ez egy meghívás. Nem azt mondják Jézusnak, hogy gyere és tégy csodát, hanem csak annyit, hogy akit szeretsz, beteg.

Most a mai evangélium éberségre szólít fel minket. Hogyha a Mester felszolgál nekünk szabadon, jókedvűen, derűsen és váratlan dolgokkal meglep minket, akkor legyünk mi is ilyenek. Válaszoljunk mi is a Mester hívására nagylelkűen. Engedjük azt, hogy a Szentlélek kiemeljen minket a megszokásainkból. Mert a rossz szokásokhoz könnyű hozzászokni, de nehéz velük együtt élni. A jó szokásokat nehezebb elsajátítani, de könnyű velük együtt élni. Sajátítsuk el a nagylelkűség jó szokását! Azt, hogy a Szentlélek tudjon minket sugallni és az adott helyzetben valami többre hívni.

Ez az evangélium örömhíre! Isten Fia velünk barátkozik. Jézus barátságok által kezdte el építeni Isten országát. Most, veled is. Ámen!

Imához szentírási részlet: Az elsőszülöttek odaadása és a tized (Leviták 27,26-34)

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. augusztus 7. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Mikor és milyen szituációban voltál legutóbb nagylelkű? Milyen érzés volt?
3.      Milyen volt, amikor veled viselkedett valaki nagylelkűen? Mi történt? Mit váltott ki belőled?
Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez