Futó Károly katolikus pap volt az egyik legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam. Szívből ajánlom mindenkinek az ő ragyogó életének példáját:
Van egy erősebb akarat... - portréfilm Futó Károly atyáról
Van egy erősebb akarat... - portréfilm Futó Károly atyáról
Az alázat az igazság
Lukács evangéliuma 14,1.7-14
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető
farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor
észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy
példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –,
ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.
Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a
helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha
tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy
amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják.” Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát
adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag
szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz,
hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők
nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat.” Ezek
az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
„Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus
házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az
első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak –
kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
előkelőbb is.” A mai evangéliumi részletet
Jézus egyik családlátogatásának is nevezhetnénk, mikor Jézus ott van egészen
közel az emberekhez. Köztük étkezik, ott van. Úgy tűnne elsőre, hogy ez egy
olyan idillikus, szép pillanat. Csak az a helyzet, hogy éppen nem a barátainál
van, hanem az ellenségeinél. Már ez egy nagyon tanulságos pillanat a kezdet
kezdetén, hogy azok, akik szüntelenül belekötöttek Jézusba, meghívták őt
vacsorára.
Mai evangéliumi részlet, amit hallottunk az olvasmányos könyvből, nem
teljesen követi az evangéliumi szakaszt. Van egy rész, ami itt még az evangéliumban
elhangzott, hogy egy csodálatos gyógyítás is történt ezen a vacsorán. Jézus
meggyógyított egy vízkóros embert. Azt is halljuk itt, hogy figyelték őt.
Eleve Jézus egy ellenséges hangulatú közegben van. Milyen különös, hogy Jézus
nem menekült el ebből a közegből. Nem mondta azt, hogy én olyan helyre nem
megyek, ahol csak sötétség van. Ahol igazából nem azt keresik, hogy engem
szeressenek, figyeljenek és kövessenek, hanem mindig belekötnek. Jézus
tanítványai is épp így elmennek az egész világban mindenhova. Azért, mert a
világosság mindenhova fényt akar vinni és éppen oda, ahol a legnagyobb sötétség
van. Jézus egyszerűen jelen volt ezen a lakomán. Őt figyelték, de ő is figyelte
azokat, akik ott voltak. Ez a figyelem másfajta volt. Nyilván akik Jézust
figyelték, azok azért figyelték, hogy találjanak benne valami hibát és ezáltal
saját maguk szintjére lerángathassák Jézust. Mert az ember nehezen tűri, hogy
ha valaki nála jobb. Ez az önzésünknek, gőgünknek fáj, hogy ha valaki nálunk
jobb. Jézus tehát észreveszi ezt.
Amikor hallottuk most az olvasmányt, akkor volt egy nagyon egyszerű kis
mondat, hogy „nincs gyógyír a gőgös embernek
sebére, a gonoszság vert benne gyökeret és nem is veszi észre.” (Sirák fia
3,30) Sokszor nem vesszük észre azt, hogy bűnt követünk el, hogy sötétségben
vagyunk. Ennek oka az lehet, hogy nem vagyunk alázatosak és nem hallgatunk a
figyelmeztetésre. Figyelmeztetés az Istentől hangzik el, de eleve azzal a
lelkülettel mondja el nekünk Isten, hogy úgy szólít minket, hogy „Fiam!”. Tehát ő nem tart minket az
ellenségeinek. Még akkor sem, hogy ha mi sokszor Istent ellenségünknek tartjuk.
Kegyetlennek, olyannak, aki elvesz tőlünk dolgokat, vagy elvenné a szeretteinket.
Isten nem kegyetlen. Isten jó! Istennél alázatosabb nincsen. Ő a
legalázatosabb. Őt követik a szentjei. Például Szent Bernát mondja azt,
a keresztény életben három fontos erény van. „Alázat, alázat, alázat!” Az alázatnak része az, hogy
elfogadjuk Istentől azt, amit ő kíván. Milyen érdekes, hogy ő, aki a legjobbat
akarja nekünk, ő, aki bölcs, elfogadja azt, hogyha elutasítjuk.
Amikor Jézust keresztre feszítették és feltámadt, nem az volt az első
szava, hogy: Mit tettetek velem? Hanem, az volt az első szava, hogy: Békesség
nektek. Békét hozott és ez az alázatából fakadt. Békességet hozott. Az alázat
békességet teremt a lelkünkben. Ezért vissza is fordíthatjuk ezt a kérdést. Hogyha
nincs bennünk békesség, akkor annak az az oka, hogy nem volt bennünk alázat.
Mit jelent az alázat? Az alázat nem azt jelenti, hogy elszégyelljük magunkat,
befelé fordulunk a sarokba és siratjuk a vélt felsőbbrendűségünket. Jézus nem
azt mondja, amikor arra int, hogy foglald el az utolsó helyet, nem azt mondja,
hogy: Te úgyis egy senki vagy, rád úgysem figyelnek. Hanem éppen azt
akarja Jézus, hogy Isten fel tudjon minket emelni. Gondoljunk bele, mi a
nehezebb? Másokat vinni, vagy engedni azt, hogy bennünket vigyenek.
Sokszor mondják azt az emberek, hogy: Én nem akarok beteg lenni! Engem ne ápoljanak.
Ha idős leszek, beteg leszek, inkább gyorsan haljak meg. Mi van ebben a
gondolatban? Félelem a kiszolgáltatottságtól. Mi van ebben? Gőg!
Jézus
Krisztus, amikor keresztre feszítették, akkor a legutolsó helyet foglalta el és
engedte, hogy keresztre feszítsék. Elfoglalni az utolsó helyet, a sátánnak az
arcul csapása. A sátán ugyanis azt kéri
Jézustól, sőt nem kéri, hanem kényszeríteni akarná Jézust, hogy boruljon le
előtte. Sokszor ennek a világnak a szelleme ezt akarja belénk ültetni, hogy
boruljunk le a sátán előtt. Boruljunk le a világnak a lelkülete előtt. De Jézus
ennek a teljesen az ellenkezőjét mutatja be. Ezt nagyon egyszerű módon
tudatosíthatjuk magunkban. Nem szükséges ehhez feltétlen nagy tudásúnak lenni.
Nagyon egyszerű módon tudatosíthatjuk magunkban azt, hogy Isten a semmiből
teremtette a világot. Hol voltam én a fogantatásom előtt? Nem is léteztem, nem
voltam sehol. Mégis, előtte is volt világ. Előtte is éltek építettek az
emberek. Tehát az ember alázatosan beismeri azt, hogy akár létezhetne a
világ nélkülem is. De Isten mégis akarja, hogy én létezzek ebben a világban. Tehát
Isten engem is abból a semmiből teremtett, mint amiből a többieket. Ha ezt
elfelejtjük, akkor nagyra nő az egónk. Akkor szobrokat akarunk építeni,
egyre nagyobbakat önmagunknak. Aquinói Szent Tamás mondja azt, hogy: „Az alázat
az igazság.” Tehát sokszor keressük az
igazságot, mi az igazság. De maga az alázat az igazság. Sokszor az egónk az úgy
van rajtunk, mint hogy ha egy kis majmot hordoznánk a hátunkon egy
hátitáskában. Szüntelenül kérné a banánt
és mi etetnénk ezt a kis majmocskát. Az alázat azonban kiéhezteti az
egónkat. Ennek a kis majmocskának, amit a hátunkon hordozunk, ami
szüntelenül éhes és kéri a dicséretet, kéri az imádást, ennek meg kell halnia.
Pál apostol mondja azt, hogy: Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4,7) Mid
van, amit nem kaptál? Ezt olyan jó tudatosítani. Egyszerűen csak végiggondolni,
hogy mennyi mindent kaptunk. Ehhez szükséges nyilván az is, hogy alapvetően
elfogadjuk, hogy Isten szeret minket. Isten maga a Szeretet. Hogy Ő nem akar nekünk rosszat. Nem büntetni
akar, hanem felemelni és ez a mai örömhír, hogy aki az utolsó helyet
elfoglalja, azt majd, nem biztos, de lehet, hogy odahívják az első helyre.
Kedves Testvérek! Dicsérjük Jézus Krisztus alázatát! Mert ahogyan Ő elfoglalta az utolsó helyet és
engedte, hogy keresztre feszítsék, úgy általa bennünket Isten felemel. Ez a mai
örömhír és ez jó nekünk. Ámen!
Imához szentírási részlet: Az
Úr találkozik Mózessel (Számok 7,89-8,4)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó,
2019. augusztus 28. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube: 777.Lk 14,1.7-14 Az alázat az igazság (2013.09.01.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Mikor aláztak meg téged a legmélyebben az életedben? Mikor aláztál meg
te más valakit?
3. Ki volt a legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztál? Miben
nyilvánult meg az ő személyiségében látható módon számodra ez?
Szeretettel: Péter atya