Ugrás a fő tartalomra

Ki volt a legalázatosabb ember, akivel találkoztál?

Futó Károly katolikus pap volt az egyik legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam. Szívből ajánlom mindenkinek az ő ragyogó életének példáját:
Van egy erősebb akarat... - portréfilm Futó Károly atyáról

Az alázat az igazság

Lukács evangéliuma 14,1.7-14
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

„Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.” A mai evangéliumi részletet Jézus egyik családlátogatásának is nevezhetnénk, mikor Jézus ott van egészen közel az emberekhez. Köztük étkezik, ott van. Úgy tűnne elsőre, hogy ez egy olyan idillikus, szép pillanat. Csak az a helyzet, hogy éppen nem a barátainál van, hanem az ellenségeinél. Már ez egy nagyon tanulságos pillanat a kezdet kezdetén, hogy azok, akik szüntelenül belekötöttek Jézusba, meghívták őt vacsorára.

Mai evangéliumi részlet, amit hallottunk az olvasmányos könyvből, nem teljesen követi az evangéliumi szakaszt. Van egy rész, ami itt még az evangéliumban elhangzott, hogy egy csodálatos gyógyítás is történt ezen a vacsorán. Jézus meggyógyított egy vízkóros embert. Azt is halljuk itt, hogy figyelték őt. Eleve Jézus egy ellenséges hangulatú közegben van. Milyen különös, hogy Jézus nem menekült el ebből a közegből. Nem mondta azt, hogy én olyan helyre nem megyek, ahol csak sötétség van. Ahol igazából nem azt keresik, hogy engem szeressenek, figyeljenek és kövessenek, hanem mindig belekötnek. Jézus tanítványai is épp így elmennek az egész világban mindenhova. Azért, mert a világosság mindenhova fényt akar vinni és éppen oda, ahol a legnagyobb sötétség van. Jézus egyszerűen jelen volt ezen a lakomán. Őt figyelték, de ő is figyelte azokat, akik ott voltak. Ez a figyelem másfajta volt. Nyilván akik Jézust figyelték, azok azért figyelték, hogy találjanak benne valami hibát és ezáltal saját maguk szintjére lerángathassák Jézust. Mert az ember nehezen tűri, hogy ha valaki nála jobb. Ez az önzésünknek, gőgünknek fáj, hogy ha valaki nálunk jobb. Jézus tehát észreveszi ezt.

Amikor hallottuk most az olvasmányt, akkor volt egy nagyon egyszerű kis mondat, hogy „nincs gyógyír a gőgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret és nem is veszi észre.” (Sirák fia 3,30) Sokszor nem vesszük észre azt, hogy bűnt követünk el, hogy sötétségben vagyunk. Ennek oka az lehet, hogy nem vagyunk alázatosak és nem hallgatunk a figyelmeztetésre. Figyelmeztetés az Istentől hangzik el, de eleve azzal a lelkülettel mondja el nekünk Isten, hogy úgy szólít minket, hogy „Fiam!”. Tehát ő nem tart minket az ellenségeinek. Még akkor sem, hogy ha mi sokszor Istent ellenségünknek tartjuk. Kegyetlennek, olyannak, aki elvesz tőlünk dolgokat, vagy elvenné a szeretteinket. Isten nem kegyetlen. Isten jó! Istennél alázatosabb nincsen. Ő a legalázatosabb. Őt követik a szentjei. Például Szent Bernát mondja azt, a keresztény életben három fontos erény van. „Alázat, alázat, alázat!” Az alázatnak része az, hogy elfogadjuk Istentől azt, amit ő kíván. Milyen érdekes, hogy ő, aki a legjobbat akarja nekünk, ő, aki bölcs, elfogadja azt, hogyha elutasítjuk.

Amikor Jézust keresztre feszítették és feltámadt, nem az volt az első szava, hogy: Mit tettetek velem? Hanem, az volt az első szava, hogy: Békesség nektek. Békét hozott és ez az alázatából fakadt. Békességet hozott. Az alázat békességet teremt a lelkünkben. Ezért vissza is fordíthatjuk ezt a kérdést. Hogyha nincs bennünk békesség, akkor annak az az oka, hogy nem volt bennünk alázat. Mit jelent az alázat? Az alázat nem azt jelenti, hogy elszégyelljük magunkat, befelé fordulunk a sarokba és siratjuk a vélt felsőbbrendűségünket. Jézus nem azt mondja, amikor arra int, hogy foglald el az utolsó helyet, nem azt mondja, hogy: Te úgyis egy senki vagy, rád úgysem figyelnek. Hanem éppen azt akarja Jézus, hogy Isten fel tudjon minket emelni. Gondoljunk bele, mi a nehezebb? Másokat vinni, vagy engedni azt, hogy bennünket vigyenek. Sokszor mondják azt az emberek, hogy: Én nem akarok beteg lenni! Engem ne ápoljanak. Ha idős leszek, beteg leszek, inkább gyorsan haljak meg. Mi van ebben a gondolatban? Félelem a kiszolgáltatottságtól. Mi van ebben? Gőg!

Jézus Krisztus, amikor keresztre feszítették, akkor a legutolsó helyet foglalta el és engedte, hogy keresztre feszítsék. Elfoglalni az utolsó helyet, a sátánnak az arcul csapása. A sátán ugyanis azt kéri Jézustól, sőt nem kéri, hanem kényszeríteni akarná Jézust, hogy boruljon le előtte. Sokszor ennek a világnak a szelleme ezt akarja belénk ültetni, hogy boruljunk le a sátán előtt. Boruljunk le a világnak a lelkülete előtt. De Jézus ennek a teljesen az ellenkezőjét mutatja be. Ezt nagyon egyszerű módon tudatosíthatjuk magunkban. Nem szükséges ehhez feltétlen nagy tudásúnak lenni. Nagyon egyszerű módon tudatosíthatjuk magunkban azt, hogy Isten a semmiből teremtette a világot. Hol voltam én a fogantatásom előtt? Nem is léteztem, nem voltam sehol. Mégis, előtte is volt világ. Előtte is éltek építettek az emberek. Tehát az ember alázatosan beismeri azt, hogy akár létezhetne a világ nélkülem is. De Isten mégis akarja, hogy én létezzek ebben a világban. Tehát Isten engem is abból a semmiből teremtett, mint amiből a többieket. Ha ezt elfelejtjük, akkor nagyra nő az egónk. Akkor szobrokat akarunk építeni, egyre nagyobbakat önmagunknak. Aquinói Szent Tamás mondja azt, hogy: „Az alázat az igazság.”  Tehát sokszor keressük az igazságot, mi az igazság. De maga az alázat az igazság. Sokszor az egónk az úgy van rajtunk, mint hogy ha egy kis majmot hordoznánk a hátunkon egy hátitáskában.  Szüntelenül kérné a banánt és mi etetnénk ezt a kis majmocskát. Az alázat azonban kiéhezteti az egónkat. Ennek a kis majmocskának, amit a hátunkon hordozunk, ami szüntelenül éhes és kéri a dicséretet, kéri az imádást, ennek meg kell halnia.

Pál apostol mondja azt, hogy: Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4,7) Mid van, amit nem kaptál? Ezt olyan jó tudatosítani. Egyszerűen csak végiggondolni, hogy mennyi mindent kaptunk. Ehhez szükséges nyilván az is, hogy alapvetően elfogadjuk, hogy Isten szeret minket. Isten maga a Szeretet.  Hogy Ő nem akar nekünk rosszat. Nem büntetni akar, hanem felemelni és ez a mai örömhír, hogy aki az utolsó helyet elfoglalja, azt majd, nem biztos, de lehet, hogy odahívják az első helyre. 

Kedves Testvérek! Dicsérjük Jézus Krisztus alázatát!  Mert ahogyan Ő elfoglalta az utolsó helyet és engedte, hogy keresztre feszítsék, úgy általa bennünket Isten felemel. Ez a mai örömhír és ez jó nekünk. Ámen!

Imához szentírási részlet: Az Úr találkozik Mózessel (Számok 7,89-8,4)

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. augusztus 28. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Mikor aláztak meg téged a legmélyebben az életedben? Mikor aláztál meg te más valakit?
3.      Ki volt a legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztál? Miben nyilvánult meg az ő személyiségében látható módon számodra ez?

Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez