Ugrás a fő tartalomra

Mennyi pénzzel lennél elégedett?




Az istenfélelem a bizalom tiszta formája
Lukács evangélium 12,13-21
Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!
Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvéreim!

A mai evangéliumban az Úr Jézus nagyon kemény szavakkal válaszol valakinek, aki első hallásra talán egy teljesen jogos kérdést tesz fel, hogy elosztani az örökséget. Ugye ez a mi életünkben is akár többször is előfordulhat. Nagyszülők vagy szülők után. Bizony sokszor megesik az, hogy az örökség elosztásakor a testvérek olyan súlyosan összevesznek, vagy összeveszhetnek, azért nem mindig, de megtörténhet. Időnként megtörténik, hogy évekig utána nem beszélnek és akár még a haláluk napjáig is kibékítetlenül marad ez a helyzet. Valóban az ember tekintetét el tudja homályosítani az, hogy ha sok pénz állhat a házhoz. Nem is mindegy az, hogy adott esetben mennyi. Ebben a helyzetben valaki Jézushoz fordul, hogy ő tegyen igazságot. Bíra legyen ebben a helyzetben és lehet, hogy aki ezt javasolta, vagy kérte, az valamennyire már ismerte Jézust. Jézus egy nagy tanító. Sok helyzethez már milyen bölcsen hozzászólt. Csodákat is tett már. Akkor biztos most Jézus tekintélyét felhasználja ez az ember a saját ügyének az érdekében. De Jézus ráérez arra, hogy itt nem tiszta szándék van a kérdés mögött. Keményen visszakérdez. Ráadásul még egy példázatot is mond. Annak az embernek a lelkületében tehát egy hamis biztonságtudat volt. Valóban ez a hamis biztonságtudat bennünket is megkísérthet. Természetesen jó dolog vágyakozni a biztonságra.

Én is hogy néhány napja, hogy itt vagyok. Csütörtök este költöztem ide. Azért, jó, hogy be akarom rendezni a szobámat, hogy otthon érezzem magamat. Kirakok egy-két képet, vagy tudjam azt, hogy merre hány méter. Tehát természetes dolog, hogy ott, ahol élünk, azt berendezzük, hogy az emberi kapcsolatainkat elkezdjük építeni. Ilyen az életünk, ez így jó. Erre szükségünk van. Ebben a biztonságban nyugodtan lehet növekedni. Ugye, egy gyereknek súlyosan sérülhet a növekedése, hogy ha nincs megfelelő biztonság. Ha nem kap elég ételt, ha nem vigyáznak rá, ha állandóan félnie kell. Tehát nincs baj önmagában azzal, hogy az életünket a kezünkben akarjuk tartani. Isten úgy teremtette meg a szabad személlyel rendelkező szellemi teremtményeit, hogy önmaguk képesek legyenek dönteni. Ezt tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa is, hogy Isten szabadságot adott az embernek. Szuverén hatalmat, hogy önként sok-sok dologban döntsön és ráérezzen arra, hogy Isten mire hívja. Ebben benne van a keresésnek a sok-sok pici, vagy esetleg nagyobb buktatója is. Tehát a biztonságra szükségünk van.

Ugyanakkor a mai evangéliumban már hamis biztonságtudatot látunk. Itt ez az ember feláldozza Istent a saját dolgaiért. Ezért Jézus keményen megfeddi, azért, hogy felébressze. Mert Jézusban egy féltő szeretet munkálkodik. Jézus mindenkit meg akar menteni. Jézus nem azt mondja, hogy hát ez egy gazdag, nem törődök vele, jusson a pokolra. Jézus azért beszél vele keményen, mert ott abban a helyzetben őt így tudta felébreszteni. Nyilván Jézus nem mindig és minden körülmények között mindenkivel így beszélt. Láthatjuk azt például egy másik szituációban, amikor valaki hittel, istenfélelemmel közeledik Jézushoz, akkor Jézus szelíden bátorítja. Például olvashatunk erről a Márk evangéliumban (5,25-34), hogy van egy asszony, aki súlyos betegségben szenved. Félve, remegve odabújik a tömegben Jézushoz és csak a ruhája szegélyét akarja Jézusnak megérinteni, mert hisz abban, hogy Jézusból Isten szeretete árad ki rá. Megtörténik a csoda. Ebből a súlyos betegségből, a vérfolyásból meggyógyul. Jézus, szelíden bátorítja. Azt mondja neki: „Leányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével!”

Ez tehát a másik példa, amit láthatunk az evangéliumokban. Az egyik a hamis biztonság tudat. A másik pedig a bizalom. A bizalomra Jézus válasza nagyon szép, nagyon egyszerű. Szelíden bátorítja őt. Az istenfélelem nyilvánult meg ebben az asszonyban. Az istenfélelem az egyik legszebb érzés, amit a mennyországban mindenki tapasztalni fog. De már most itt a földön is érezhetjük ezt. Ez nem valami rettegés Istentől, hogy Isten majd a fejünkre csap és akkor a helyünkre tesz minket egy polcra. Az istenfélelem a bizalom tiszta formája. Erről olvashatunk a 112. zsoltár első három versében. Hallgassuk figyelemmel. „Dicsérjétek az Örökkévalót alleluja!  Milyen boldog és áldott, aki tiszteli és féli az Örökkévalót, aki szereti parancsait. Utódai hatalmas hősök lesznek a földön. Mert az istenfélők gyermekeit az Örökkévaló megáldja. Családja gazdag és virágzó, jósága pedig megmarad örökké.”

Ugye ezt láthatjuk, hogy az istenfélő ember munkájának, életének a gyümölcseiről. Jézus figyelmeztette a másik embert, hogy kié lesz mind az, amit gyűjtöttél. Szétfolyik, elviszi az idő. De amit Isten országában építünk, azt nem viszi el az idő. Mit ígér az Úr az Ő szavában? Az istenfélők gyermekeit az Örökkévaló megáldja. Tehát itt nyilván nem csak konkrétan arról van szó, hogy az istenfélők testi, vérszerinti leszármazottait, hanem mindazokat, akik rá vannak bízva. Most már nem is tudom hirtelen összeszámolni, hogy mióta diakónussá szenteltek, hogy hányadik szolgálati helyen vagyok. Nem túl sokat lehettem egy-egy szolgálati helyen. Volt, ahol fél évet, egy évet, vagy most legutóbb Pécsen két és fél évet. De tapasztalom azt, hogy azok, akik megnyíltak, elfogadták és azt mondhatom, hogy azt a stílust, vagy igehirdetést, vagy egy közösségbe hívást, amit akartam, azok megtapasztalták azt az ígéretet, ami ide van írva, hogy ez igaz. Utódai hatalmas hősök lesznek a földön. Mit jelent ez, hogy hatalmas hős? Nem feltétlenül arra gondolhatunk, hogy majd több száz millió forintnak lesz a birtokosa, bár lehet, hogy ez is megtörténhet. A lényeg nem ez, hanem az, hogy az Örökkévaló áldása nyugszik rajta, boldogok lesznek, és egyre jobban megismerik, hogy milyen az Isten valójában.

Én azért jöttem ide, mert ideküldött az Egyház, mert ideküldött a püspök atya. Azt akarom hirdetni, hogy van Isten, hogy szeret az Isten, hogy megbocsájt az Isten, hogy hazavár, önmagához visszavár minket az Isten. Ez a mini evangélium, ez az örömhír egy rövid foglalatban, amit bárki tovább adhat. Nagyon egyszerű megjegyezni. Van Isten! Szeret az Isten! Megbocsájt az Isten! Haza vár az Isten. Négy pontban, röviden, tömören megjegyezhető az evangélium. Ha bárki megkérdezi tőlünk, hogy miben hiszel te? Akkor ne egyszerűen csak annyit mondjunk, hogy járok vasárnap templomba. Engem megkereszteltek. Anyukám is hívő volt. Ez persze jó, szép és szükséges. Nyilván ez része a hitünknek. De el is kell tudni mondani, hogy tulajdonképpen miben hiszünk. Ez valójában nagyon egyszerű. Van Isten! Szeret az Isten! Megbocsájt az Isten! Haza vár minket. Jézus szeretett engem és ez az én tapasztalatom. Hogy tapasztaltam azt, hogy Jézus szeretett engem és feláldozta magát értem. Ez az én evangéliumom, ez az én örömhírem. Mindazok, akik az Egyház igehirdetésére hittel válaszolnak, megtapasztalják az áldást. Konkrétan akár a testi gyógyulást is. Ettől még többet, a békességet, a reményt, a szeretetet és azt a biztos meggyőződést, hogy van üdvösségünk.

Most három hétig Brazíliában voltam. Megfigyeltem egy kis apró dolgot. Nagyon sok mindent, de a sokból most egyet emelek ki. Amikor elmondja a pap az evangéliumot, akkor nem azt mondja, hogy ezek az evangélium igéi, hanem azt mondja ezek az üdvösség igéi. Nyilván ez ugyanazt jelenti, csak egy más szóval mondja el ugyanezt. Az üdvösség igéi. Tehát aki hittel hallgatja az örömhírt, az üdvözül. Itt a földön már alakul az életünk. Isten országában új barátságok szövődnek. Ezek a barátságok sokkal erősebbek, mélyebbek, tisztábbak, mondhatnám, hogy teljesen mások, mint az Isten nélküli, Krisztus nélküli, földi barátságok. A mai történetben, amit hallottunk Jézustól, tényleg nem az a baj, hogy annak az embernek abban az éven sok termése volt, magtárba gyűjtötte. Adja az Úr, hogy itt Bikalon meg a környéken sok termés legyen, és hogy legyen eső és ne legyen ilyen aszály. Kívánom, hogy mindenkinek valóban az élete növekedjen és legyen megújulás, innováció. Prosperáljon mindenki a saját családjában és egyéb dolgaiban. De Krisztus nélkül ez, valóban összeomolhat. Látunk példát, hogy össze is omlik. Krisztussal azonban nem omlik össze az életünk.

Tegnap délután három ember előtt miséztem Szárászon.  Egy picit figyeltem a lelkemben az érzéseket, hogy egy héttel ez előtt pedig Rio de Janeiróban három millió ember volt. Hatalmas tömeg, zászlók, a pápa, ujjongás. Abszolút nem volt bennem tegnap keserűség. Itt van Jézus! Csodálatos terve van velünk. Erre az örömre hívlak mindnyájatokat. Ámen!

Imához szentírási részlet: Visszatérés és megbocsátás (Leviták 26,39-46)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. augusztus 1. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Milyen áldás van az életeden, amióta bízol az Örökkévalóban?
3.      Milyen áldások megnyilvánulására vársz még az életedben?
Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez