Az istenfélelem a bizalom tiszta formája
Lukács evangélium
12,13-21
Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a
sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő
így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete”. Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek,
oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom
magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és
élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon
kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset
gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!
Ezek az evangélium igéi!
Kedves
Testvéreim!
A mai evangéliumban az Úr Jézus nagyon kemény szavakkal válaszol
valakinek, aki első hallásra talán egy teljesen jogos kérdést tesz fel, hogy
elosztani az örökséget. Ugye ez a mi életünkben is akár többször is
előfordulhat. Nagyszülők vagy szülők után. Bizony sokszor megesik az, hogy az
örökség elosztásakor a testvérek olyan súlyosan összevesznek, vagy
összeveszhetnek, azért nem mindig, de megtörténhet. Időnként megtörténik, hogy
évekig utána nem beszélnek és akár még a haláluk napjáig is kibékítetlenül
marad ez a helyzet. Valóban az ember
tekintetét el tudja homályosítani az, hogy ha sok pénz állhat a házhoz.
Nem is mindegy az, hogy adott esetben mennyi. Ebben a helyzetben valaki
Jézushoz fordul, hogy ő tegyen igazságot. Bíra legyen ebben a helyzetben és
lehet, hogy aki ezt javasolta, vagy kérte, az valamennyire már ismerte Jézust.
Jézus egy nagy tanító. Sok helyzethez már milyen bölcsen hozzászólt. Csodákat
is tett már. Akkor biztos most Jézus tekintélyét felhasználja ez az ember a
saját ügyének az érdekében. De Jézus ráérez arra, hogy itt nem tiszta szándék
van a kérdés mögött. Keményen visszakérdez. Ráadásul még egy példázatot is
mond. Annak az embernek a lelkületében tehát egy hamis biztonságtudat volt.
Valóban ez a hamis biztonságtudat bennünket is megkísérthet. Természetesen jó
dolog vágyakozni a biztonságra.
Én is hogy néhány napja, hogy itt vagyok. Csütörtök este költöztem
ide. Azért, jó, hogy be akarom rendezni a szobámat, hogy otthon érezzem
magamat. Kirakok egy-két képet, vagy tudjam azt, hogy merre hány méter. Tehát
természetes dolog, hogy ott, ahol élünk, azt berendezzük, hogy az emberi
kapcsolatainkat elkezdjük építeni. Ilyen az életünk, ez így jó. Erre szükségünk
van. Ebben a biztonságban nyugodtan lehet növekedni. Ugye, egy gyereknek
súlyosan sérülhet a növekedése, hogy ha nincs megfelelő biztonság. Ha nem kap
elég ételt, ha nem vigyáznak rá, ha állandóan félnie kell. Tehát nincs baj
önmagában azzal, hogy az életünket a kezünkben akarjuk tartani. Isten úgy teremtette meg a szabad
személlyel rendelkező szellemi teremtményeit, hogy önmaguk képesek legyenek
dönteni. Ezt tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa is, hogy Isten
szabadságot adott az embernek. Szuverén
hatalmat, hogy önként sok-sok dologban döntsön és ráérezzen arra, hogy Isten
mire hívja. Ebben benne van a keresésnek a sok-sok pici, vagy esetleg
nagyobb buktatója is. Tehát a biztonságra szükségünk van.
Ugyanakkor a mai evangéliumban már hamis
biztonságtudatot látunk. Itt ez az ember feláldozza Istent a saját dolgaiért.
Ezért Jézus keményen megfeddi, azért, hogy felébressze. Mert Jézusban egy féltő szeretet munkálkodik.
Jézus mindenkit meg akar menteni. Jézus nem azt mondja, hogy hát ez egy
gazdag, nem törődök vele, jusson a pokolra. Jézus azért beszél vele keményen,
mert ott abban a helyzetben őt így tudta felébreszteni. Nyilván Jézus nem
mindig és minden körülmények között mindenkivel így beszélt. Láthatjuk azt
például egy másik szituációban, amikor valaki hittel, istenfélelemmel közeledik
Jézushoz, akkor Jézus szelíden bátorítja. Például olvashatunk erről a Márk evangéliumban
(5,25-34), hogy van egy asszony, aki súlyos betegségben szenved. Félve, remegve
odabújik a tömegben Jézushoz és csak a ruhája szegélyét akarja Jézusnak
megérinteni, mert hisz abban, hogy Jézusból Isten szeretete árad ki rá. Megtörténik
a csoda. Ebből a súlyos betegségből, a vérfolyásból meggyógyul. Jézus, szelíden
bátorítja. Azt mondja neki: „Leányom, a
hited meggyógyított téged. Menj békével!”
Ez tehát a másik példa, amit láthatunk az evangéliumokban. Az egyik a
hamis biztonság tudat. A másik pedig a bizalom. A bizalomra Jézus válasza
nagyon szép, nagyon egyszerű. Szelíden bátorítja őt. Az istenfélelem nyilvánult
meg ebben az asszonyban. Az
istenfélelem az egyik legszebb érzés, amit a mennyországban mindenki
tapasztalni fog. De már most itt a földön is érezhetjük ezt. Ez nem
valami rettegés Istentől, hogy Isten majd a fejünkre csap és akkor a helyünkre
tesz minket egy polcra. Az istenfélelem a bizalom tiszta formája. Erről
olvashatunk a 112. zsoltár első három versében. Hallgassuk figyelemmel.
„Dicsérjétek az Örökkévalót alleluja!
Milyen boldog és áldott, aki tiszteli és féli az Örökkévalót, aki
szereti parancsait. Utódai hatalmas hősök lesznek a földön. Mert az istenfélők
gyermekeit az Örökkévaló megáldja. Családja gazdag és virágzó, jósága pedig
megmarad örökké.”
Ugye ezt láthatjuk, hogy az istenfélő ember munkájának, életének a
gyümölcseiről. Jézus figyelmeztette a másik embert, hogy kié lesz mind az, amit
gyűjtöttél. Szétfolyik, elviszi az idő. De amit
Isten országában építünk, azt nem viszi el az idő. Mit ígér az Úr az Ő
szavában? Az istenfélők gyermekeit az Örökkévaló megáldja. Tehát itt
nyilván nem csak konkrétan arról van szó, hogy az istenfélők testi, vérszerinti
leszármazottait, hanem mindazokat, akik rá vannak bízva. Most már nem is tudom
hirtelen összeszámolni, hogy mióta diakónussá szenteltek, hogy hányadik
szolgálati helyen vagyok. Nem túl sokat lehettem egy-egy szolgálati helyen. Volt,
ahol fél évet, egy évet, vagy most legutóbb Pécsen két és fél évet. De
tapasztalom azt, hogy azok, akik megnyíltak, elfogadták és azt mondhatom, hogy
azt a stílust, vagy igehirdetést, vagy egy közösségbe hívást, amit akartam,
azok megtapasztalták azt az ígéretet, ami ide van írva, hogy ez igaz. Utódai
hatalmas hősök lesznek a földön. Mit jelent ez, hogy hatalmas hős? Nem
feltétlenül arra gondolhatunk, hogy majd több száz millió forintnak lesz a
birtokosa, bár lehet, hogy ez is megtörténhet. A lényeg nem ez, hanem az, hogy az Örökkévaló áldása nyugszik rajta,
boldogok lesznek, és egyre jobban megismerik, hogy milyen az Isten valójában.
Én azért jöttem ide, mert ideküldött az Egyház, mert ideküldött a
püspök atya. Azt akarom hirdetni, hogy van Isten, hogy szeret az Isten, hogy
megbocsájt az Isten, hogy hazavár, önmagához visszavár minket az Isten. Ez a
mini evangélium, ez az örömhír egy rövid foglalatban, amit bárki tovább adhat.
Nagyon egyszerű megjegyezni. Van Isten! Szeret az Isten! Megbocsájt az Isten! Haza
vár az Isten. Négy pontban, röviden, tömören megjegyezhető az evangélium. Ha
bárki megkérdezi tőlünk, hogy miben hiszel te? Akkor ne egyszerűen csak annyit
mondjunk, hogy járok vasárnap templomba. Engem megkereszteltek. Anyukám is hívő
volt. Ez persze jó, szép és szükséges. Nyilván ez része a hitünknek. De el is
kell tudni mondani, hogy tulajdonképpen miben hiszünk. Ez valójában nagyon
egyszerű. Van Isten! Szeret az Isten! Megbocsájt az Isten! Haza vár minket.
Jézus szeretett engem és ez az én tapasztalatom. Hogy tapasztaltam azt, hogy
Jézus szeretett engem és feláldozta magát értem. Ez az én evangéliumom, ez az
én örömhírem. Mindazok, akik az Egyház igehirdetésére hittel válaszolnak,
megtapasztalják az áldást. Konkrétan akár a testi gyógyulást is. Ettől még
többet, a békességet, a reményt, a szeretetet és azt a biztos meggyőződést,
hogy van üdvösségünk.
Most három hétig Brazíliában voltam. Megfigyeltem egy kis apró dolgot.
Nagyon sok mindent, de a sokból most egyet emelek ki. Amikor elmondja a pap az
evangéliumot, akkor nem azt mondja, hogy ezek az evangélium igéi, hanem azt
mondja ezek az üdvösség igéi. Nyilván ez ugyanazt jelenti, csak egy más szóval mondja
el ugyanezt. Az üdvösség igéi. Tehát aki
hittel hallgatja az örömhírt, az üdvözül. Itt a földön már alakul az
életünk. Isten országában új barátságok szövődnek. Ezek a barátságok sokkal
erősebbek, mélyebbek, tisztábbak, mondhatnám, hogy teljesen mások, mint az
Isten nélküli, Krisztus nélküli, földi barátságok. A mai történetben, amit
hallottunk Jézustól, tényleg nem az a baj, hogy annak az embernek abban az éven
sok termése volt, magtárba gyűjtötte. Adja az Úr, hogy itt Bikalon meg a
környéken sok termés legyen, és hogy legyen eső és ne legyen ilyen aszály.
Kívánom, hogy mindenkinek valóban az élete növekedjen és legyen megújulás,
innováció. Prosperáljon mindenki a saját családjában és egyéb dolgaiban. De
Krisztus nélkül ez, valóban összeomolhat. Látunk példát, hogy össze is omlik.
Krisztussal azonban nem omlik össze az életünk.
Tegnap délután három ember előtt miséztem Szárászon. Egy picit figyeltem a lelkemben az érzéseket,
hogy egy héttel ez előtt pedig Rio de Janeiróban három millió ember volt.
Hatalmas tömeg, zászlók, a pápa, ujjongás. Abszolút nem volt bennem tegnap
keserűség. Itt van Jézus! Csodálatos terve van velünk. Erre az örömre hívlak
mindnyájatokat. Ámen!
Imához szentírási részlet:
Visszatérés és megbocsátás (Leviták 26,39-46)
Szekszárd, Nagydorog,
Sejttalálkozó, 2019. augusztus 1. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube: 769.Lk 12,13-21 Az istenfélelem a bizalom tiszta formája (2013.08.04.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Milyen áldás van az életeden, amióta bízol az Örökkévalóban?
3. Milyen áldások megnyilvánulására vársz még az életedben?
Szeretettel: Péter atya