A Szentháromságról egész izgalmas és magával ragadó víziót fest a Viskó könyv és film.
Az igazi, jövőbe
mutató tudomány a Szentháromság-kutatás
János evangéliuma 16,12-15
Búcsúbeszédében Jézus így szólt
tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm
volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság
Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni,
hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít
engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé,
enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Ezek az evangélium igéi.
Kedves Testvérek!
Szentháromság ünnepén hadd induljak
egy picit messziről. De aztán sárkányléptekkel megérkezünk a célomhoz. Napokban
hallgattam egy kiváló előadást. Dr. Vellai Tibor az Eötvös Lóránd Tudomány
Egyetem Genetikai Tanszékének a vezetője beszélt először nagy vonalakban arról,
hogy mi is a genetika. Utána pedig az öregedés folyamatáról. Illetve olyan sok
kis apró érdekességről, amik ennek a tudománynak a területére tartoznak. A fő
célja az volt az előadásának, a jövőbe mutató tudomány címmel, hogy bemutassa
azt, hogy hol tart jelenleg az öregedésgátlásnak a genetikai kutatása. Miközben
hallgattam ezt az előadást, magával ragadott a magabiztossága. Az a tudása,
olykor a humora, amivel bemutatta a mondandóját. Rengeteg gondolatot ébresztett
bennem, de most csak a hangulatát szeretném átadni annak, hogy úgy éreztem
magam. Talán ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor valaki belép egy templomba és
azt látja, hogy tisztaság van, rend van, minden a helyén van. Átlátható világos
az egész. Egy hatalmas nagy rendszer, amiben minden mindennel összefügg, és nem
esik szét, hanem egy nagy, hatalmas biztonságérzetet sugall az egész építmény.
Valahogy egy picit meg is irigyeltem ezt a tudását meg ezt a lendületét, ugyanakkor
az egyszerűségét is és közérthetőségét is, ahogy erről a nagyon bonyolult
dologról beszélt, a genetikáról.
Valahogy úgy ott volt bennem az a
kérdés, hogy vajon én, mint igehirdető, mint pap, átlátom-e valamilyen
arányban, összehasonlítva az ő tudását, az ő kutatási területével. Szóval hogy
én legalábbis összehasonlítható módon valamennyire partiban vagyok-e az ő
magabiztosságával. Hogy ő beszél egy nagyon konkrét dologról, ami minden ember
életére egészen konkrét hatással van. Hadd mondjak egy példát az előadásából.
Kétszáz évvel ez előtt 45-50 év volt az átlagéletkor. Most pedig a nyugati
világban 85 év a várható életkor. Arról beszél, hogy ez tovább fog kitolódni,
mert nagyon gyorsan halad sok tudományterületnek az összehangolt munkája ez
ügyben. Feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon
mi mennyire vagyunk igényesek és biztosak a hitről, az Istenről, mint Szentháromságról
való tudásunk terén. Nyilván itt feltehetjük, azt a kérdést, hogy most
a tudomány és a hit az most ellentéte egymásnak vagy nem. Inkább beszéljünk
valami megnyugtató lelki dolgokról. Meséljünk szép történeteket, hogy valaki,
hogy mászott ki a gödörből. De egy kicsit lehet, elveszítjük azt a biztos
talajt, hogy Istennek van köze a mi világunkhoz.
Nemcsak ilyen édeskés
vigasztalást akar nekünk adni, hogy „jól
van, ti keresztények nem baj, hogy engem nem ismertek olyan komolyan. Elég, ha
csak úgy nyugodtan elmondjátok, hogy Üdvözlégy Mária. Nem baj, hogyha közben
annyira nem figyeltek és az Üdvözlégy Máriát a Mi Atyánkkal fejezitek be.”
Tapasztaltuk-e már esetleg imádság közben, azt az aranyos kis tévesztést? Én
már tapasztaltam magamon hogy elkezdtem az Üdvözlégy Máriát, és az imádkozzál
érettünk, most és halálunk óráján, akkor úgy átváltottam a Mi Atyánkba. Vagy
éppen a Dicsőségbe és akkor észre vettem magamon, hogy most hol vagyok. Volt
már ilyen velünk? Nyugodtan szabad bólogatni, hogy így a szavaink az imák
között váltakoztak. Ilyenkor elmosolyodtunk, vagy nem elmosolyodtunk, hanem
elszörnyülködtünk, hogy vajon mi ez, amit most éppen művelünk. Hadd adjak egy nagyon egyszerű kulcsot egy
hihetetlen nagyarányú fejlődés eléréséhez. Ahogyan ez a drága jó professzor a
maga tudományában is próbált mégis csak egyszerűen beszélni és felkelteni az érdeklődést.
Mit hallottunk az evangélium előtt
az alleluja versben felénekelve? „Dicsőség
az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Istennek, aki van, aki volt, és aki
eljön újra.” A mai nap egyik szentje, tiszteletre méltó Szent Béda életrajzában
olvastam azt, hogy úgy halt meg, hogy az utolsó mondata az volt, hogy azt
mondta: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! S amikor kimondta
azt, hogy a Szentléleknek, abban a pillanatban meghalt. Talán ez a legegyszerűbb
imádságunk. Lehet, hogy ettől egyszerűbb, maga az „Ámen” szó. Amikor kimondom
azt, hogy Ámen, hogy „úgy legyen”. Az Istennek kimondom. Az ima végén, maga ez is az ima része, ez is
az ima, amikor azt mondom, hogy Ámen. Lehet, hogy ez a legegyszerűbb imám, hogy
Ámen! De az is egy egyszerű imánk igazából, hogy: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most és mindörökké! Ámen! Szent
Fausztina nővér, aki a huszadik század, egyik legnagyobb misztikusa volt. Az
Isteni irgalmasság titkárnője. Aki által az Úr egy hatalmas üzenetet bízott az
Egyházra. Szent Fausztina nővér, emberi tudása szerint, talán éppen hogy csak
két, három osztályt elvégzett az iskolából. De mégis Isten kegyelméből hatalmas
misztikus volt. Úgy tudom, hogy már megkapta az egyházdoktori címet is. Mert
amit írt, a naplója arról tanúskodik, hogy nagyon mélyen beleláthatott Isten
világába, a Szentháromságba. Ajánlom mindenkinek jó szívvel, olvasgatni a
naplóját. Fausztina nővér naplóját.
Egyik visszaemlékezésében írja
azt, hogy amikor kimondta egyszerűen azt, hogy Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és
a Szentléleknek! S amikor odaért, hogy a Szentléleknek, akkor már teljesen
átélte a Szentháromságnak a valóságát. Teljesen önkívületi állapotba esett.
Csak egyszerűen ezáltal. Ezt persze nyilván megelőzte Isten kiválasztó kegyelme,
ahogyan őfelé, az ő lelkéhez közeledett. Nyilván az a küldetés is, amit
rábízott, valamiképpen magát Istent is kötelezte, hogy ilyen hatalmas küldetést
bíz egy személyre, nagyon közel kell emelni a saját szívéhez ezt az embert. Nyilván,
Istennek ilyen mély üzenetei, mint például ennek az isteni irgalmasságnak az
üzenete, ez nemcsak egyszerűen úgy lepottyan a kuka mellé egy könyvbe és valaki
felveszi. Mert éppen arra jár és olvasgatni akarja azt, amit más félredobott.
Isten nem így közli az ő hatalmas szeretetét valakivel, hanem felemeli a
személyt a saját szívéhez és közben átalakítja, átforrósítja a saját
ismeretével. Miközben átalakul az ember, úgy válik ilyen mély imádkozóvá, hogy
egyszerűen csak ezáltal, hogy kimondja azt, hogy: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek! Már ezáltal, szinte belezuhan Isten szívének a közepébe.
Kedves Testvérek! Igazából mindannyian hivatottak vagyunk
arra, hogy a hittudomány legmélyebb ismerői legyünk. Nyilván nem
mindenki hivatott arra, hogy genetika professzor tanszékvezető legyen, és ezáltal
segítse a társadalmat. De mint
megkeresztelt ember, mindannyian hivatottak vagyunk arra, hogy a
Szentháromságnak legmélyebb ismerői legyünk. Ne csak egyszerűen igénytelenül, pongyolán
azt mondjuk, hogy: egy Isten van, hiszünk egy Istenben. Végül is mindenki ugyanabban
az Istenben hisz. Annyira nem szeretem, amikor valaki így beszél. Ez valójában
arról tanúskodik szerintem, hogy nem is szereti az Istent. Ez körülbelül olyan,
minthogy ha én azt mondanám, hogy mindegy, hogy négy nagyszülőm volt vagy öt.
Négy nagyszülőm volt. Nem lehetett öt, négy. Vagy például valaki azt mondaná,
hogy végül is mindegy, hogy hol születtem, meg, hogy milyen anyanyelvem van.
Nem mindegy! Makón születtem és magyarul beszélek. Nem mindegy, hogy a
Szentháromságról tudunk-e úgy beszélni egyszerűen. De azt az egyszerűt és azt a
kicsit, amit kimondhatunk, azt biztosan. Azt viszont átelmélkedve. Azt viszont
valóban azzal az alázattal és erővel és biztonsággal, hogy ez a mi életünk.
Hogy a Szentháromság a mi életünk!
Hogy a Szentháromság az nem egy tőlünk elvonatkoztatott valami, amivel foglalkozzon
az, akinek ideje van.
A Szentháromság, a mi életünk!
Valójában mindenben a Szentháromság rendje kívánja azt, hogy megtaláljuk az
életünknek a rendjét. A Szentháromság
szereti a rendet. Azt, hogy mindenben Ő az Úr! Hogy az Atya valóban a
mi Atyánk, hogy a Fiú Isten, valóban a mi testvérünk, hogy a Szentlélek Isten
valóban a mi megszentelőnk. Ez a közösség, a Szentháromság, a mi örök életünk,
a mi örök üdvünk.
Halljuk az Egyház hogyan fogalmazta
meg ezt. A Szentháromság egy
- tanítja a Katekizmus.
„Mi
nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: ,,egylényegű
Háromságot''. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen
istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: ,,Az Atya egészében az, ami
a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a
Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően''. ,,A három Személy
bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis
natura.'” (KEK
253)
„Az
isteni személyek valóságosan különböznek egymástól. ,,Tiszteljük és megvalljuk
az egy Istent, nem úgy, mintha magányos lenne.'' Az ,,Atya'', a ,,Fiú'' és a
,,Szentlélek'' nem egyszerűen az isteni ,,Lét'' módozatainak nevei, mert
valóságosan különböznek egymástól: ,,Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú
nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a
Fiú.'' Eredési relációik által különböznek egymástól: ,,Az Atya az, aki nemz, a
Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik''. Az isteni Egység
Háromság.” (KEK
254)
„A
három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Az isteni személyek
közötti valóságos különbség, mivelhogy ez nem osztja meg az isteni egységet,
kizárólag azokban a vonatkozásokban van, amelyek az egyik személynek a másik
kettőhöz való viszonyát adják. ,,A személyek vonatkozást kifejező neveiben az
Atya vonatkozásban van a Fiúval, a Fiú az Atyával, a Szentlélek mindkettővel;
amikor erről a három személyről beszélünk, a vonatkozásokra vagyunk
tekintettel, ugyanakkor egy természetben vagy lényegben hiszünk.'' Közöttük
tehát ,,minden (...) egy, ahol a relatio szembenállása nincs jelen''. ,,Ezen
egység folytán az Atya egészen a Fiúban és egészen a Szentlélekben van; a Fiú
egészen az Atyában és egészen a Szentlélekben van; a Szentlélek egészen az
Atyában és egészen a Fiúban van.'' (KEK
255)
Kedves Testvérek! Csodálatos, hogy arra vagyunk hivatottak,
hogy Istent imádjuk, mint Atyát. Hogy Istent barátunkká fogadjuk, mint Jézust.
Hogy Istent magunkban lakozónak ismerjük fel, mint a Szentlelket és hogy a
Szentháromságban éljünk. A Szentháromság nem egy tőlünk független
valami, amiről igazából nem is érdemes túl sokat gondolkodni, mert csak
belefájdul a fejünk. A Szentháromság azt akarja, hogy szeressük az ő titokzatos
rendjét, hogy kutassuk az ő titokzatos rendjét. Ami még magával ragadott ebben
az előadásában ennek a professzornak: Folyton arról beszélt, hogy ő mennyire
kutatja az ő tudományának a területét. Olyan izgalmasan beszélt a fonalféregről,
hogy kedvet kaptam hozzá, hogy kutassam a fonalférgeket.
Szóval azt akarom ezzel mondani,
hogy sokkal nagyobb kedvet kell nekünk kapni ahhoz, hogy kutassuk a
Szentháromságot, mint amennyire nagy kedvet kapott ő ahhoz, hogy kutassa a természetnek
ezt a szépségét, hogy a tudása által segítse, közvetetten, de segítse a mi
életünket is. Nagyon nagy segítséget
tudunk adni ennek a világnak, hogyha szeretettel és alázattal, újra és újra
átelmélkedve gondolunk a Szentháromságra! Ki nekem az Atya? Ki nekem a Fiú? Ki
nekem a Szentlélek? Újra és újra egyszerűen visszatérni ahhoz, hogy imában
hitvallásként kimondjam azt, hogy: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Miképpen kezdetben, most és mindörökké! Ámen!
Imához szentírási részlet: A papok és a közösség bűneiért való ima (Leviták
4,1-21)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. június 12. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 717. Jn 16,12-15 Az igazi, jövőbe mutató tudomány a
Szentháromság-kutatás (2013.05.25.)
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Van olyan természettudományos titok, érdekesség,
ami vonz téged és meglátod benne Istent?
Milyen lesz a
mennyország szerinted?
Szeretettel: Péter atya