A
világegyetem gyorsuló tágulása és a mennybemenetel
Lukács evangéliuma 24,46-53
Feltámadása után Jézus utoljára
jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg
van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a
halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és
bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek
Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket
a magasságból.” Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve
megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők
leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott
voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent. Ezek az evangélium igéi.
Kedves Testvérek!
A
hitünk egyszerre misztikus és egyszerre logikus. Misztikus abban az értelemben,
hogy hatalmasabb valóság van előttünk, mint mi magunk és arra vagyunk teremtve,
hogy szemléljük ezt a valóságot, és a szemlélésben kinyíljunk és befogadjuk a
hozzánk szóló személyt. Hiszen az embernek nem elég önmaga és nem elég a másik
ember. Szüntelen igazságkeresésünkben mindig tovább kérdezünk és keresünk
valakit, aki válaszolhat önmagával, saját létével. Ezt a valakit Istennek
nevezzük, ő pedig önmagát úgy nevezi, hogy Atya, Fiú és Szentlélek. Minden ember, aki keresi az igazságot,
eljut egy végső pontra, ahova úgy érkezik meg, hogy semmit nem tarthat meg, ha
őszinte önmagához. A semmin való áthaladás tehát kötelességünk akkor,
hogyha valóban hiszünk abban, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek feltárja
magát előttünk, önmagát adja nekünk.
Isten tehát közeledik felénk,
megmutatja magát, szól hozzánk. Ennyiben tehát a hitünk misztikus, mert nem mi
találjuk ki, hanem engedjük, hogy szóljon hozzánk. Tisztogatni kell a fülünket,
hogy meghalljuk azt, amit mondani akar. De a
hitünk ezzel együtt teljesen logikus is, hiszen az emberi természet kívánja az
érthetőséget. Kívánja a világosságot, kívánja az átláthatóságot. Zavar bennünket,
hogyha valami zavaros. Nem érezzük jól magunkat, mert eleve bennünk van
a vágy, az átláthatóság, a tisztaság, az értelem fénye iránt. A hitünk tehát
messzemenőkig logikus, és aki vállalja a megértés terhét, a megértés
kockázatát, az előbb-utóbb, ha pici lépésekkel is, de sok-sok értelmi örömöt is
fog tapasztalni a hit útján.
Mai ünnepünk, Urunk
mennybemenetele, nagyon is misztikus és nagyon is logikus igazságot tár fel. A
Hitvallásban négy nagy részt tárgyal az Egyház hitének a foglalata. Az első
hiszünk az Atyában, aztán hiszünk Jézus Krisztusban, az Isten Fiában. Hiszünk a
Szentlélekben és hiszünk az Egyházban. Az Egyház által pedig, a nekünk adott
ígéretekben. A test feltámadásában, a bűnök bocsánatában, a szentek
közösségében, az örök életben. Tehát a hitvallás is nagyon logikus. Hogyha
valaki alázatosan nap, mint nap elimádkozza az Apostoli Hitvallást, vagy ha a
picit hosszabb Niceai Konstantinápolyi Hitvallást, és ha ezt valóban nap, mint
nap hűségesen elimádkozza, már ezáltal is növekedni fog a hite. Aki pedig veszi
a bátorságot, hogy ezt végiggondolja, akár a legjobb segítség, a katekizmus
segítségével, az minden bizonnyal nagy örömre fog találni. A hitünkben tehát ez
a nagy mély, ez a nagy terület, ez a négy nagy terület van. Hiszünk az Atyában,
hiszünk a Fiúban, hiszünk a Szentlélekben és hiszünk az Egyházban és az Egyház
által kapott ígéretekben.
A mai ünnep Urunk
Mennybemenetele, a hit négy nagy ágazata közül, Jézus Krisztus személyéhez
kapcsolódik és azon belül is ahhoz a hitcikkelyhez, hogy hiszünk abban, hogy
Jézus felment a mennybe és ott ül a Mindenható Atyaisten jobbján. Ezt a
hitcikkelyt így foglalja össze a Katekizmus három rövid pontban. „Krisztus mennybemenetele Jézus emberségének
végleges bemenetelét jelenti Isten mennyei országába, ahonnan ismét elfog
jönni. De a közbülső idő elrejti őt az emberek szeme elöl. Jézus Krisztus az Egyház
feje. Előttünk ment be az Atya dicsőséges országába, hogy mi, az Ő testének
tagjai abban a reményben éljünk, hogy egykor örökre együtt leszünk vele. Jézus Krisztus
egyszer és mindenkorra belépett a mennyei szentélybe és szüntelenül közben jár
értünk, mint közvetítő, aki állandóan árasztja ránk a Szentlelket.” (KEK
665-667.)
Nagyon szeretem a Katekizmust.
Egyre jobban szeretem, és egyre jobban ajánlom és olvasom is. Hiszem azt, hogy
amit készen kapunk, ha alázattal elfogadjuk, nagy áldást jelenthet a számunkra.
Hiszen nagyon sok mindent az életben készen kapunk. Nem kell nekünk, egyes
személyeknek, erőnek erejével lehetetlen feladatba vágni és például a nulláról
felépíteni egy autót. Készen kapunk egy autót. Valaki azt legyártja nekünk.
Aztán készen kapunk sok esetben egy házat. Nem kell ismernünk annak a háznak
minden részletét ahhoz, hogy élni tudjunk benne. Aztán készen kapunk egy
búzamagot. Nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mi az élet. Hogy egyáltalán
hogyan növekszik, hogy abból a magból hogyan fog majd kikelni titokzatos módon
egy csodálatos élet. De mégis amikor elvetjük és locsoljuk, rácsodálkozunk,
hogy ez igaz, hogy ez nem valami irracionális dolog. Hogy ez nem teljesen az
emberi irányításon kívül álló. Isten azt akarja, hogy mi be tudjuk fogadni őt,
ezért küldte el Fiát, aki megtestesült, hogy testvérünk legyen. Így is fogalmaz
a Katekizmus egyik igazsága, hogy Isten
elküldte Fiát, megtestesült, azért, hogy hozzászoktasson minket a mennyei
dicsőséghez. (Lyoni Szent
Ireneusz gyakran beszél az Isten és ember közötti kölcsönös szoktatás képével
erről az isteni pedagógiáról: ,,Isten Igéje az emberben lakozott és az Ember
Fiává lett, hogy hozzászoktassa az embert Isten befogadásához, és Isten
megszokja az emberben lakást az Atya tetszése szerint''. KEK 53)
Ennyi teológiai bevezető után,
most hadd mondjak el néhány keresetlen hasonlatot. Kinek-kinek talán hasznára
lehet. Nem biztos, hogy mindenkinek. Nézzünk a természettudomány világából egy
hasonlatot. Csillagászok, akik vizsgálják a csillagok mozgását és egyre
fejlettebb távcsövekkel teszik ezt. Különböző mérések alapján elméleteket gyártanak.
Vagy éppen fordítva elméleteket gyártanak, és azokat később igazolják a
mérések. Egyre inkább az tűnik bizonyosságnak a tudomány világában, hogy egy
pontból indult el a világ. Most már a legújabb elméletek nem is használják az
ősrobbanás kifejezést. Egy pontból indult el a világ. Volt korábban egy olyan
elmélet, hogy az egész világegyetem egy úgy is mondhatnánk, hogy egy
szüntelenül pulzáló folyamatként kitágul, majd összehúzódik. Ami azt
eredményezheti a gondolkodásunkban, hogy már sok korábbi világ volt. Sok
későbbi világ lesz, miután majd összehúzódik az a világegyetem, amiben mi most
élünk. De azt is bizonyítják a kutatások, hogy ez csak akkor lenne igaz, hogy
sok világ volt és sok világ lesz még, hogyha egyenletes sebességgel tágulna a
világ, a világegyetem. De nem egyenletes sebességgel tágul, hanem gyorsulva
tágul. Ebből az is következik, hogy a
mikro és makro folyamatok nem mindig szimmetrikusak.
Ugye van egy ilyen egyszerű
igazság, ami az evangéliumban is elhangzik, persze azért máshogyan és más
szempontból. „Aki kicsiben hű, az a
nagyban is hű.” (Lk 16,10) Vagy úgy fogalmazzuk meg hétköznapi módon, hogy
ami kicsiben valahogy úgy van, az biztos úgy van nagyban is. De azért ez a
társadalom szintjén sem így van. Hiszen a családban, ahol négyen ülnek az
asztal körül, nem ugyanúgy kell főzni, mint ezer emberre. Ezt jól tudják a
szakácsok. Teljesen másként kell szinte főzni ezer emberre, mint négy emberre.
A mikro és makro folyamatok, tehát nem mindig szimmetrikusak. Ha bedobunk egy
kavicsot egy tóba, akkor ott van a legnagyobb erőhatás, ahova a kavics érkezett.
Onnan, ahogy a hullámok elindulnak, egyre távolabb, egyre kisebb lesz az
erőhatás. De úgy látszik, a tudomány azt bizonyítja, hogy a világegyetem
tágulása, az nem így történik, mint ahogy egy kavicsot bedobunk a tóba és az
egyre jobban majd eltűnik. A világegyetem tágulása egyre gyorsuló folyamat. (vö.:
Fizikai Nobel-díjat ért az Univerzum gyorsuló tágulásának felfedezése)
Ezt, mint egy hasonlatot hadd
alkalmazzam arra, hogy Jézus Krisztus emberi időszámítás szerint kétezer évvel
ezelőtt eltűnt ebből a földi világból. A holtteste nincs meg. A sírjánál
nincsen kultusz. Üres a sír. Vagyis kétezer éve egy gyorsuló megismerés zajlik.
Jézus visszatérésének az előkészítése történik. Tehát, időben minél távolabb vagyunk a Krisztus esemény történelmi
valóságától, annál közelebb vagyunk ahhoz, hogy a Krisztus esemény gyümölcsei
teljességükben megmutatkozzanak. Ezt Kis Szent Teréz, egyháztanító úgy
fejezi ki: „Az utolsó idők szentjei
annyival kiválóbbak lesznek a korábbiaknál, mint amennyivel kiválóbb a cédrus
az összes többi fánál.” Tehát a
Szentlélek, a harmadik isteni személy Jézus Krisztus mennybemenetele óta az
egész világot átfogó módon egyesíti, és az embereket összegyűjti Jézus körül az
Atya dicsőségére.
Feltehetjük ezt a kérdést:
hogyan? Hogyan teszi ezt a Szentlélek? Galata levél 5,22 alapján hadd
válaszoljak erre az egyszerű fordítás alapján. Azt olvashatjuk, hogy „a
Szentlélek teremti meg bennünk Isten országának gyümölcseit.”
Sokszor érezzük azt, hogy nincs bennünk öröm. Hogy igazán nincs bennünk hit. Sőt
lehet, hogy nincs bennünk semmi. Érezhetjük ezt. Ez hiteles útja lehet minden
kereszténynek. De segítségünkre siet a Szentlélek, aki megteremti bennünk azt,
amit nem is tudnánk elhinni, hogy képesek vagyunk rá. Ezért sokszor nagyon jó
egyszerűen csak úgy imádkozni, hogy: Jöjj Szentlélek! Jöjj, Szentlélek!
Teremtsd meg bennem az örömet! Vagy közbenjárunk másokért. Jöjj, Szentlélek!
Teremtsd meg az én testvéremben a hitet! Mert a Szentléleknek van hatalma
teremteni. Még ha mi nem is vagyunk képesek sokszor elhinni magunkról, hogy mit
tudhatunk, a Szentlélek meg tudja bennünk teremteni. Ennek mi magunk is
tevékeny részesei lehetünk.
Végezetül hadd mondjak egy
hasonlatot a sport világából. Kivételesen a foci világából. Ahhoz kapcsolva,
hogy Szent Teréz mondta azt, hogy az utolsó idők szentjei kiválóbbak, mint a
korábbiak. Ahhoz hasonlóan, mint ahogyan a cédrus a többi fánál kiválóbb. Egy
igazi alázatos csapatjátékos, amikor lecserélik, azt akarja, hogy az utána jövő
még több eredményt érjen el, mint ő, mert így a csapat sikere által az ő
dicsősége is nő.
Kedves Testvérek! Mikor az Úr
Jézus felemelkedett a mennybe, akkor felvitte a mi emberségünket. Akkor
megnyitotta előttünk az utat, hogy mi is felemelkedjünk a mennybe. De nemcsak a
mi oldalunkról nyitott utat a mennybe, hanem az Atya oldaláról is utat nyitott,
hogy az Atya elküldhesse a Szentlelket. Nyitott a kapu a mennyországba, hogy
kiáradjon ránk a Szentlélek. Nyitott a kapu a mennyországba, hogy a Szentlélek
által belépjünk oda. Fogadjuk alázatosan az Úr hívását és engedjük, hogy
megteremtse bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet. Ámen!
Imához
szentírási részlet: A papok és a közösség bűneiért való ima (Leviták 4,1-21)
Szekszárd,
Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. június 12. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható
youtube: 708. Lk 24,46-53 A világegyetem gyorsuló tágulása ésa mennybemenetel (2013.05.12.)
Kérdések a
reflexióhoz:
1.
Melyik
gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Van olyan természettudományos titok,
érdekesség, ami vonz téged és meglátod benne Istent?
Milyen lesz a mennyország
szerinted?
Szeretettel:
Péter atya