Ugrás a fő tartalomra

Miért ver minket Isten?




A fenyítés az atyai szeretet jele

Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól:
»Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését, 
és ne csüggedj el, ha büntet,
mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, 
és megostorozza minden fiát, 
akit magához fogad«. Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak! Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk. A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.
Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket, és lábatokat szoktassátok egyenes járásra, hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg! 
(Levél a zsidóknak 12,4-12)



Isten célja a büntetéssel az üdvösség

Lukács evangéliuma 9,51-62
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Ezek az evangélium igéi.

Kedves Testvérek!

Mai szentírási részlet, különösen is az első fele, Jézus elutasítása és a tanítványok bosszúálló gondolata egy gyönyörű alkalom lehet azoknak, akik ellentmondást akarnak keresni és találni a Bibliában, hogy ezt megtehessék. Nézzük, hogy mi történik itt? Jézust elutasítják. Jakab és János felháborodnak és pusztító haraggal, bosszúállással, Isten tüzes nyilával akarnak válaszolni.

Amikor tíz évvel ez előtt még magyar szakra jártam Szegedre és tanultuk irodalomelméletből azt, hogy milyen modern irányzatok vannak, akkor volt egy olyan modern irányzat, aminek az volt a neve, hogy dekonstruktivizmus. Ez olyasmit jelentett, hogy megtalálni azt, hogy egy szövegben mik az ellentmondások. Ezáltal valahogy az egész történet szétbontja önmagát. Jacques Derrida volt ennek az elméletnek az atyja. Amikor megtaláljuk egy szövegben az ellentmondásokat, akkor ezzel a történetnek az igazságát is alá lehetett ásni. Hogyha az egész Szentírást nézzük, mint összefüggő történetet, vajon találunk-e olyat, ahol maga Isten elpusztít egy várost, vagy több várost is. Ő maga tüzes kénesővel, vagy villámmal elpusztítja. Rögtön eszünkbe juthat Szodoma vagy Gomora. Maga Isten elpusztította Szodomát és Gomorát, nagyon sok ottlakót. Aztán nézzük azt, amikor a mai evangéliumhoz hasonló jelenetben Illés próféta az őt üldöző Acháb király követeit és nem is csak egy csoportot, hanem egymás után többször is több csoportot, Isten tüzes nyilával elpusztított. Királyok 2. könyvének 1. fejezetében van ez a megdöbbentő történet. Isten egyik felkent embere, aki egészen közel van az Úrhoz, azt mondja: „Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből és emésszen meg téged és ötven emberedet. Erre tűz szállt le az égből és megemésztette őt az ötven emberrel együtt.” Ez kétszer is megismétlődött és utána a harmadik csoport küldött térdre borulva könyörgött Illés előtt, hogy „Isten embere gondolj életemre és velem lévő szolgáid életére! Íme, tűz szállt le az égből és megemésztette a két első ötvenes hadnagyod és azt az ötven- ötven embert, aki velük volt. Most azonban kérlek, irgalmazz életemnek!”

Tehát hogyha ezeket a történeteket egymás mellé rakjuk, akkor tényleg azt mondhatnánk, hogy mi van itt? Egyik esetben Isten elpusztítja Szodomát és Gomorát. Másik esetben Isten egyik embere szinte hasonló módon tüzes villámmal, hatalmas erővel elpusztítja az ellenségeit. Aztán átlapozunk az Újszövetségbe. Az Úr Jézus hasonló esetben azt mondja a tanítványainak: „Nem tudjátok, milyen lelkület van bennetek.” Vagyis Jézus ott abban a helyzetben nem tette azt, amit az Ószövetségben Isten. Vagy amit az Ószövetségben az egyik próféta, Illés. Nem ellentmondás ez? Nem nyíltan ki lehet mutatni, hogy az egyik helyzetben valami fekete, a másik helyzetben valami fehér. Ugyanaz a személy, vagy ugyanannak a személynek a képviselője tette ezt. Mit mondjunk erre? Azért ez nem könnyű kérdés. A válaszom nekem erre az, hogy Isten tudja azt, hogy az emberek milyen úton üdvözülhetnek, hiszen az ő célja az, hogy mindenkit üdvözítsen.

Egyik alkalommal, mikor erről a témáról beszélgettem Josip Loncarral, akkor elmondott egy történetet egy emberről, aki meggyógyult az ő imája hatására. Egy nagyon súlyos, halálos betegségből meggyógyult és egy nagy tanítóvá nőtte ki magát. Josippal együtt hirdették az evangéliumot. Mind a ketten nagyon hatékonyan hirdették az örömhírt. Sokan meggyógyultak, megszabadultak. Hirdették, hogy Jézus él. Mígnem egyszer ez az ember, Josipnak ez a barátja egy tanítás közben felállt és azt mondta Josip Loncarnak, hogy: „Hazudsz!” Akkor Josip a Szentlélekre hallgatva azt mondta neki, hogy „Lorenzo, az Úr egy éven belül magához fog téged szólítani.” Így is történt. Lorenzo egy éven belül meghalt. Ráadásul hatalmas kínok között és Istent káromolva. Ez egy nagyon kemény történet. Nagyon kemény! Mondhatjuk azt, hogy nem igaz. Mondhatjuk azt, hogy ez valami kitaláció. De ilyen van az Apostolok Csekedeteiben, az Újszövetségben is. Valaki megtér. Ott van Ananias és Szafíra esete. Megtérnek, már az új gyülekezethez tartoznak. Krisztushoz tartoznak, megkeresztelkednek, befogadják a Szentlelket. Egy adott helyzetben képmutató módon visszatartva a javaikból, de mégis azt mutatva, hogy ők mindent odaadtak, hazudnak a közösség előtt, Péter apostolnak. Péter apostol azt mondja, hogy „A Szentléleknek hazudtatok!”. Abban a pillanatban Ananiás holtan rogy össze, azután bejön a felesége és azzal is hasonló történik.

Kedves Testvérek! Azt hiszem, ezekkel a történetekkel Isten azt akarja nekünk üzenni, hogy amikor az üdvösségünkről van szó, akkor ő mindent megtesz azért, hogy üdvözítsen minket. Úgy is mondta ezt Josip Loncar, ezt különösen is megjegyeztem, hogy amikor Isten megöl valakit, akkor azt is igazságosan teszi. Igazságosan, az ő üdvössége érdekében. Ilyen bizony történt még az Újszövetség idején. Tehát ne gondoljuk azt, hogy az Ószövetség és az Újszövetség az ellentétes. Bizony ugyanaz az Isten, aki meghívta Ábrahámot, hogy hirdesse az ő irgalmát, szabadítását és gyermeket adott neki, ugyanaz az Isten az Újszövetség idején, azt mondja, hogy ha valaki az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára. Vegyük komolyan a felszólítást a megtérésre! Nyilván Isten nem akarja, hogy elkárhozzunk. Tehát az, hogy valaki hogyan hal meg, abból még ne gondoljuk azt, hogy mi ítélkezhetünk az ő örök sorsa felett. Tehát erről nincs szó a Szentírásban, hogy az emberek ítélkeznek valakinek az örök sorsa felett. De egy adott helyzetben az élet eseményein belül, egy konkrét szituációban van felhatalmazás az ítélkezésre. Ez az ítélkezés se elítélés, hanem az üdvösség érdekében történő megfenyítés.

Római levélben mondja Szent Pál: „Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak. Mert meg van írva: enyém a bosszúállás, én majd megfizetek.” (12,19) Ez az egész életünkre egy nagyon fontos jó tanács, hogy bármilyen helyzetben vagyunk, igazságtalanság ér minket, azt mi úgy véljük, vagy tényleg valóban úgy van, akkor ne akarjunk magunktól bosszút állni. A mai evangéliumi történetnek nem az az üzenete, hogy Isten ott nem akarta a tűzzel elpusztítani ezt a várost. Nem ez a történet lényege, hiszen az Ószövetségben volt ilyen, hogy Isten így állt bosszút. Az Újszövetségben volt olyan az Apostolok Cselekedeteiben, hogy Isten lesújtott Heródes Agrippa királyra és meghalt. (12,19-23) Nem az a történet lényege, hogy az emberek hogyan halnak meg.  Hanem az, hogy ne akarj magad helyett bosszút állni. Bízd Istenre! Imádkozz azért, akiről úgy érzed, hogy rosszat tett veled. Adj helyet annak, hogy az Úr oldja meg a helyzetet. Neki van hatalma erre. Ő nem azt akarja, hogy az emberek elpusztuljanak. Hiszen maga Jézus azt mondja, hogy „az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Tulajdonképpen, amikor Isten lesújtott Szodomára, Gomorára, vagy amikor Illés lehívta a tüzes nyilat, vagy Ananias és Szafíra esete, az nem az elpusztítás céljából történt. Ennyi erővel Isten bármikor mondhatná azt egy csettintéssel, hogy „érjen véget a világ, elpusztítok mindenkit. Már nem bírok tovább az emberiséggel.”

Mi inkább engedjük, hogy az Úr oldja meg a helyzeteinket! Engedjük, hogy Ő emeljen fel. Ő szabadítson meg! Akkor megtaláljuk a mi békénket is. Ámen!

Imához szentírási részlet: Az emberséges viselkedés szabályai (Leviták 19,11-18)

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. június 26. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
Mikor álltál bosszút magadért?
Mikor fogadtad el a szituációt és kaptál békességet?
Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez