A fenyítés az atyai szeretet jele
Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól:»Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,
és ne csüggedj el, ha büntet,
mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,
és megostorozza minden fiát,
akit magához fogad«. Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak! Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk. A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.
Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket, és lábatokat szoktassátok egyenes járásra, hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg!
(Levél a zsidóknak 12,4-12)
Isten célja a
büntetéssel az üdvösség
Lukács evangéliuma 9,51-62
Amikor
már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta,
hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek
a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem
fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok,
Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a
villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult, és megfeddte őket:
„Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött,
hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba
mentek. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová
mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de
az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel:
„Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és
eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta
neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta
neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a
családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis
hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Ezek az evangélium igéi.
Kedves Testvérek!
Mai szentírási részlet, különösen
is az első fele, Jézus elutasítása és a tanítványok bosszúálló gondolata egy
gyönyörű alkalom lehet azoknak, akik ellentmondást akarnak keresni és találni a
Bibliában, hogy ezt megtehessék. Nézzük, hogy mi történik itt? Jézust
elutasítják. Jakab és János felháborodnak és pusztító haraggal, bosszúállással,
Isten tüzes nyilával akarnak válaszolni.
Amikor tíz évvel ez előtt még
magyar szakra jártam Szegedre és tanultuk irodalomelméletből azt, hogy milyen
modern irányzatok vannak, akkor volt egy olyan modern irányzat, aminek az volt
a neve, hogy dekonstruktivizmus. Ez olyasmit jelentett, hogy megtalálni azt,
hogy egy szövegben mik az ellentmondások. Ezáltal valahogy az egész történet
szétbontja önmagát. Jacques Derrida volt ennek az elméletnek az atyja. Amikor
megtaláljuk egy szövegben az ellentmondásokat, akkor ezzel a történetnek az
igazságát is alá lehetett ásni. Hogyha az egész Szentírást nézzük, mint összefüggő
történetet, vajon találunk-e olyat, ahol maga Isten elpusztít egy várost, vagy
több várost is. Ő maga tüzes kénesővel, vagy villámmal elpusztítja. Rögtön
eszünkbe juthat Szodoma vagy Gomora. Maga Isten elpusztította Szodomát és Gomorát,
nagyon sok ottlakót. Aztán nézzük azt, amikor a mai evangéliumhoz hasonló
jelenetben Illés próféta az őt üldöző Acháb király követeit és nem is csak egy
csoportot, hanem egymás után többször is több csoportot, Isten tüzes nyilával
elpusztított. Királyok 2. könyvének 1. fejezetében van ez a megdöbbentő
történet. Isten egyik felkent embere, aki egészen közel van az Úrhoz, azt
mondja: „Ha Isten embere vagyok, szálljon
le tűz az égből és emésszen meg téged és ötven emberedet. Erre tűz szállt le az
égből és megemésztette őt az ötven emberrel együtt.” Ez kétszer is
megismétlődött és utána a harmadik csoport küldött térdre borulva könyörgött
Illés előtt, hogy „Isten embere gondolj
életemre és velem lévő szolgáid életére! Íme, tűz szállt le az égből és
megemésztette a két első ötvenes hadnagyod és azt az ötven- ötven embert, aki
velük volt. Most azonban kérlek, irgalmazz életemnek!”
Tehát hogyha ezeket a
történeteket egymás mellé rakjuk, akkor tényleg azt mondhatnánk, hogy mi van
itt? Egyik esetben Isten elpusztítja Szodomát és Gomorát. Másik esetben Isten
egyik embere szinte hasonló módon tüzes villámmal, hatalmas erővel elpusztítja
az ellenségeit. Aztán átlapozunk az Újszövetségbe. Az Úr Jézus hasonló esetben
azt mondja a tanítványainak: „Nem
tudjátok, milyen lelkület van bennetek.” Vagyis Jézus ott abban a
helyzetben nem tette azt, amit az Ószövetségben Isten. Vagy amit az
Ószövetségben az egyik próféta, Illés. Nem ellentmondás ez? Nem nyíltan ki lehet
mutatni, hogy az egyik helyzetben valami fekete, a másik helyzetben valami
fehér. Ugyanaz a személy, vagy ugyanannak a személynek a képviselője tette ezt.
Mit mondjunk erre? Azért ez nem könnyű kérdés. A válaszom nekem erre az, hogy Isten tudja azt, hogy az emberek milyen
úton üdvözülhetnek, hiszen az ő célja az, hogy mindenkit üdvözítsen.
Egyik alkalommal, mikor erről a
témáról beszélgettem Josip Loncarral, akkor elmondott egy történetet egy emberről,
aki meggyógyult az ő imája hatására. Egy nagyon súlyos, halálos betegségből
meggyógyult és egy nagy tanítóvá nőtte ki magát. Josippal együtt hirdették az evangéliumot.
Mind a ketten nagyon hatékonyan hirdették az örömhírt. Sokan meggyógyultak,
megszabadultak. Hirdették, hogy Jézus él. Mígnem egyszer ez az ember, Josipnak
ez a barátja egy tanítás közben felállt és azt mondta Josip Loncarnak, hogy: „Hazudsz!” Akkor Josip a Szentlélekre
hallgatva azt mondta neki, hogy „Lorenzo,
az Úr egy éven belül magához fog téged szólítani.” Így is történt. Lorenzo
egy éven belül meghalt. Ráadásul hatalmas kínok között és Istent káromolva. Ez
egy nagyon kemény történet. Nagyon kemény! Mondhatjuk azt, hogy nem igaz.
Mondhatjuk azt, hogy ez valami kitaláció. De ilyen van az Apostolok Csekedeteiben,
az Újszövetségben is. Valaki megtér. Ott van Ananias és Szafíra esete.
Megtérnek, már az új gyülekezethez tartoznak. Krisztushoz tartoznak,
megkeresztelkednek, befogadják a Szentlelket. Egy adott helyzetben képmutató
módon visszatartva a javaikból, de mégis azt mutatva, hogy ők mindent odaadtak,
hazudnak a közösség előtt, Péter apostolnak. Péter apostol azt mondja, hogy „A Szentléleknek hazudtatok!”. Abban a
pillanatban Ananiás holtan rogy össze, azután bejön a felesége és azzal is
hasonló történik.
Kedves Testvérek! Azt hiszem, ezekkel
a történetekkel Isten azt akarja nekünk üzenni, hogy amikor az üdvösségünkről
van szó, akkor ő mindent megtesz azért, hogy üdvözítsen minket. Úgy is mondta
ezt Josip Loncar, ezt különösen is megjegyeztem, hogy amikor Isten megöl valakit, akkor azt is igazságosan teszi. Igazságosan, az ő üdvössége érdekében.
Ilyen bizony történt még az Újszövetség idején. Tehát ne gondoljuk azt, hogy az
Ószövetség és az Újszövetség az ellentétes. Bizony ugyanaz az Isten, aki
meghívta Ábrahámot, hogy hirdesse az ő irgalmát, szabadítását és gyermeket
adott neki, ugyanaz az Isten az Újszövetség idején, azt mondja, hogy ha valaki
az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Vegyük komolyan a felszólítást a
megtérésre! Nyilván Isten nem
akarja, hogy elkárhozzunk. Tehát az, hogy valaki hogyan hal meg, abból még ne
gondoljuk azt, hogy mi ítélkezhetünk az ő örök sorsa felett. Tehát
erről nincs szó a Szentírásban, hogy az emberek ítélkeznek valakinek az örök sorsa
felett. De egy adott helyzetben az
élet eseményein belül, egy konkrét szituációban van felhatalmazás az ítélkezésre.
Ez az ítélkezés se elítélés, hanem az üdvösség érdekében történő megfenyítés.
Római levélben mondja Szent Pál: „Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot,
kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak. Mert meg van írva: enyém a
bosszúállás, én majd megfizetek.” (12,19) Ez az egész életünkre egy nagyon
fontos jó tanács, hogy bármilyen helyzetben vagyunk, igazságtalanság ér minket,
azt mi úgy véljük, vagy tényleg valóban úgy van, akkor ne akarjunk magunktól
bosszút állni. A mai evangéliumi történetnek nem az az üzenete, hogy Isten ott
nem akarta a tűzzel elpusztítani ezt a várost. Nem ez a történet lényege, hiszen
az Ószövetségben volt ilyen, hogy Isten így állt bosszút. Az Újszövetségben
volt olyan az Apostolok Cselekedeteiben, hogy Isten lesújtott Heródes Agrippa
királyra és meghalt. (12,19-23) Nem az a történet lényege, hogy az emberek
hogyan halnak meg. Hanem az, hogy ne
akarj magad helyett bosszút állni. Bízd Istenre! Imádkozz azért, akiről úgy
érzed, hogy rosszat tett veled. Adj helyet annak, hogy az Úr oldja meg a
helyzetet. Neki van hatalma erre. Ő nem azt akarja, hogy az emberek elpusztuljanak.
Hiszen maga Jézus azt mondja, hogy „az
Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.”
Tulajdonképpen, amikor Isten lesújtott Szodomára, Gomorára, vagy amikor Illés
lehívta a tüzes nyilat, vagy Ananias és Szafíra esete, az nem az elpusztítás
céljából történt. Ennyi erővel Isten bármikor mondhatná azt egy csettintéssel,
hogy „érjen véget a világ, elpusztítok
mindenkit. Már nem bírok tovább az emberiséggel.”
Mi inkább engedjük, hogy az Úr
oldja meg a helyzeteinket! Engedjük, hogy Ő emeljen fel. Ő szabadítson meg!
Akkor megtaláljuk a mi békénket is. Ámen!
Imához
szentírási részlet: Az emberséges viselkedés szabályai (Leviták 19,11-18)
Szekszárd,
Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. június 26. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható
youtube: 748. Lk 9,51-62 Isten célja a büntetéssel azüdvösség (2013.06.30.)
Kérdések a
reflexióhoz:
1.
Melyik
gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
Mikor álltál bosszút magadért?
Mikor fogadtad el a szituációt és
kaptál békességet?
Szeretettel:
Péter atya