 |
Mindegyikünknek külön feladatot ad
Márk evangéliuma 13,33-37
Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium.
A mai evangéliumnak is a központi témája ez a várakozás, a virrasztás, hogy visszajön a ház ura. Bármikor, nem tudhatjuk, hogy mikor. Ez a központi motívum. Ennek egy pici mellékmotívumára akarom most irányítani a figyelmet. „Mindegyiknek kijelöli a maga feladatát.” Hallottuk Jézus szavait. Egy másik fordítás így hozza ezt a részletet, hogy mindegyiküknek külön feladatot ad. Ehhez hasonló volt két héttel ezelőtt az evangéliumban, amikor elutazott egy ember és vagyonát háromfelé osztva legokosabb szolgálóira bízta. Egyiknek öt talentumot, másiknak kettőt, harmadiknak egyet. Ott is elhangzik egy hasonló mondat: „Mindenkinek képességei szerint adott.” Picit most koncentráljunk erre az igazságra, hogy az Úr kijelöli a feladatunkat, képességeink szerint erőt ad hozzá. Először is tisztázzuk azt, mi a különbség és mi a hasonlóság az emberi képesség és a karizma között.
Az emberi képesség nem feltétlenül Isten szolgálatára van. Lehet, hogy egyszerűen csak valaki magasabb termetű. Valakinek olyan képessége van, hogy erősebb. Valaki arra képes, hogy nyelveket könnyebben megtanul. Ez nem biztos, hogy Isten szolgálatára van így alaphelyzetből ezek a képességek. Ezeket lehet elfelejteni, újakat megtanulni, csiszolgatni. Az emberi képességeinkhez úgy tudunk ragaszkodni, mint amit saját magunk értünk el, mint amiben ott van a mi munkánk.
Úgy is szoktuk mondani, hogy a tehetség és a munka így összekapcsolódik. Mohamed Ali mondta azt egyszer, hogy az ő eredményeiben tíz százalék a tehetség, kilencven százalék a munka. Hogyha ezt így végiggondoljuk, valakinek csak öt százalék lenne a tehetsége a bokszoláshoz például. De még kilencvenöt százalék munkát odarakna, akkor hasonló dolgokat elérhetne, mint Mohamed Ali. Johann Sebastian Bach is azt mondta egyszer, mikor kérdezték tőle, hogy lehet valaki olyan nagy zeneszerző, mint ő. Azt mondta, hogy: „Nincs ebben semmi különös. Ugyanannyit kell dolgoznia, mint én.”
Tehát az emberi képesség terén ez néhány alapvető dolog, amit most felsoroltam, az benne van, hogy egy megszerezhető tudás. Kicsit talán olyanok vagyunk tág értelemben, hogy bárki bármire képes. Ez a modern felfogás is, ami nyugatról jön. Amerikai pszichológia, mindenre képes vagy, ne add fel, tűzz ki célokat, tervezzél, haladj lépésről-lépésre. Ebben sok igazság van. Ezt használnunk is kell, ezt át is kell gondolni. Ez a képesség. Igen ám, de sokszor ezt nem látjuk világosan, hogy ettől miben hasonló a karizma és miben különböző. A karizma hasonlít ehhez abban, hogy a karizmát is lehet csiszolgatni, fejleszteni. Tehát amikor Páduai Szent Antal egy olyan váratlan helyzetben volt, hogy felkérték, hogy prédikáljon. Korábban nem prédikált. Akkor derült ki hirtelen, mindenki előtt, hogy hatalmas erővel szól a Szentlélek rajta keresztül. Karizmája van ehhez a szolgálathoz, a tanításhoz. De ezt ő fejlesztette tovább azáltal, hogy olvasott, tanult.
A karizmában tehát a Szentlélek működik. A Szentlélek átütő erővel megragadja a szíveket. Karizma, kárisz, kegyelem ezek összefüggő fogalmak. Vagyis egy olyan szolgálat az Egyházért, amin rajta van a Szentlélek kenete, áldása. Amin érződik az, hogy valami van mögötte, egy hatalom.
Emlékszem rá, amikor én először hallottam valakit úgy gitározni, úgy dicsőíteni, hogy ott volt a karizma a szolgálatán, akkor én döbbentem hallgattam. Nem volt különösebben képzett ezen a téren, tehát szakmailag. Nem volt mögötte zeneművészeti tudás. De úgy dicsőített, hogy amikor befejeztük az imát, akkor mindenki azt mondta ennek a testvérünknek, hogy egyszerűen olyan volt, mintha egy angyal állt volna itt közöttünk és ő pengette volna a gitárt. Egy olyan természetfeletti erő mutatkozik meg akár egy kicsi, kevés emberi tulajdonságon keresztül is, amire azt mondjuk, hogy itt Isten van jelen. Tehát a hasonlóság az az, hogy szintén egy emberi képesség az alapja, de a különbség az az, hogy ott van mögötte Isten ereje.
Mik a veszélyek? A veszélyek, hogy azt gondoljuk, hogy van egy képességünk és majd azt Isten alakítsa át karizmává. Tehát én kérem meg arra, hogy Ő azt formálja át karizmává. De ez egy veszély, mert ugye az emberi képességnél megmaradhat, hogy ezt én értem el. Az az én dicsőségem, ez az én teljesítményem. Isten nem így működik! Megaláz bennünket az a helyzet, hogy le kell mondani az emberi képességeinkről és Isten ad egy karizmát, amiről be kell Ismernünk, hogy ezért semmit nem tettünk. Most egy személyes példával akarom ezt még világosabbá tenni. Én focista akartam lenni. Ezért mindent meg is tettem. Rengeteg erőt, energiát fordítottam ennek a képességnek a javítására és jöttek is az eredmények. Én azért imádkoztam, hogy „Istenem add, hogy nagy focista legyek”. Most hogyha én elértem volna azt a célt, amit megálmodtam, akkor ott jött volna be a gőg a képbe, hogy: „Hát én ezt magam értem el. Dehát én mindezt magamtól értem el. Én belefektettem rengeteg energiát.” Mondhattam volna, hogy „Igen a foci által megtérítem az embereket”. Én! Holott ahogy ma is hallottuk a Zsoltárban gyönyörűen: „Téríts magadhoz minket, Istenünk!” Tehát Isten az, aki megtérít.
A karizmával való szolgálat célja az, hogy elismerjük, hogy Isten térít meg bennünket. Isten nem akarta azt, hogy a saját képességeimre hagyatkozva gőgös legyek. Hanem ő adott egy karizmát a tanításhoz. Én nem akartam tanítani. Mikor magyar szakos egyetemista voltam, kérdezték tőlem, hogy tanár akarsz lenni? Dehogy akarok tanár lenni! Most pedig lépten-nyomon tanítok. Tanítok a hittanórákon, bibliaórákon, szentmisén. Mindenütt csak tanítok és tanítok. Én nem akarok tanítani. De éppen, hogy ezáltal ismerem fel, hogy a tanításhoz karizmát adott. Amihez én nem is akartam, nem is kértem. Vagyis teljes mértékben az Úr ajándéka. Semmi dicsőségem nem lehet rajta. Ezért át kell gondolnunk, azt hogy az egyházközségben, az Egyházban tágabban, mivel, hogyan akarunk szolgálni. Biztos, hogy nekünk azt kell adnunk, amire képesek vagyunk? Nem lehet, hogy esetleg az Úr valami másra akar hívni?
Nagy Szent Gergely pápa olyan gyönyörűen fogalmazza meg, összefoglalja ezeket az igazságokat, amiket eddig mondtam. Moralia című művéből idézem. „A teremtő és gondviselő Isten mindent úgy rendezett el, hogy hiányzó erényekkel alázza meg azokat, akiket ajándékai felfuvalkodottakká tehetnének. Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy egyeseknél magasabb, másoknál alacsonyabb rendű. A dolgok úgy vannak elrendezve, hogy mindnyájan más adottságokkal bírunk. De a kölcsönös szeretet arra indít bennünket, hogy adományainkat mindenkivel meg osszuk. A szeretet megszabadít a bűn igájától, mert egymást kölcsönös szeretetszolgálatára rendel bennünket."
Kedves Testvérek! Az Úr kijelöli mindegyikünknek a külön feladatát és arra hív bennünket, hogy szeretetben szolgáljuk egymást, teljes mértékben Őrá hagyatkozva. Ámen!
Imához szentírási részlet: Józsue megbízása (Számok 27,12-22)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. november 27. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
Kérdések a reflexióhoz:
- Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
- Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?
- Milyen karizmáid, Istentől kapott ingyenes szellemi ajándékaid vannak?
Szeretettel: Péter atya