Ugrás a fő tartalomra

Akarsz kaput nyitni Jézus és a barátaid között?





Ha kaput nyitunk Jézus és a barátaink között

Lukács evangéliuma 19,1-10
Abban az időben Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Ezek az evangélium igéi!


Kedves Testvérek!

A történet, amit most hallunk, olyan egyszerűen, gördülékenyen halad előre. Már-már azt is gondolhatnánk, hogy értjük és biztos, hogy akár a mai életünkben ez hasonlóan ilyen egyszerűen megtörténhetne. Azonban hogyha vesszük a bátorságot és elkezdjük mondatról-mondatra ezt a történetet megfigyelni, szemlélni és valamennyire belehelyezkedni abba, hogy ott mi is történhetett valójában, akkor annyi kérdés tolul elénk, hogy lehet, hogy elbátortalanodunk egy idő után. Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést, ami rögtön adódik. Ugye van az a hamis értelmezés, hogy Zakeus bűne az volt, hogy biztos, hogy vámosként kicsalta az emberektől a pénzt. Tehát hogy maga a foglalkozása, az volt egy bűnös állapot és ez okozta neki a gazdagságát. Ez így hamis értelmezés, már előre mondom. Hiszen akkor, amikor azt mondja Jézusnak, hogy nézd, a vagyonom felét a szegényeknek adom. Akkor nem azt mondja Zakeus, hogy jó, mától kezdve nem leszek vámos. Pedig ebben pillanatban nyilván egy nagyon őszinte, igaz megtérést adott neki az Úr kegyelemből. Ő maga is akarta ezt, mert hiszen ott volt benne a vágy, hogy láthassa Jézust. De nem azt mondja, hogy innentől kezdve nem leszek vámos.

Tehát ezek szerint, önmagában az, hogy valaki vámos volt és ebből neki pénze volt, ez még nem jelentette azt, hogy bűnös is volt. Azok viszont, akik méltatlankodnak, hogy Jézus egy bűnös emberhez ment be. Azok valószínűleg sokkal szűklátókörűbbek voltak, mint Zakeus. Tehát egyáltalán nem olyan biztos az, hogy neki indulunk ennek a történetnek és akkor rögtön zsebre rakjuk és tudjuk, hogy miről van szó. Mert ha így lenne, hogy ennyire értenénk, akkor ugye, amit az ember ért, azt meg tudja ismételni újra és újra. Ha valaki megtanulja kirakni a Rubik kockát, akkor utána egy kis gyakorlat által, akár százszor is kirakja. Vagy vannak olyanok, akik vakon is kirakják a Rubik kockát. Mert van egy bizonyos mechanizmus, ismétlődés és azt, aki begyakorolja, azt utána annyiszor csinálja meg, ahányszor akarja.

Viszont itt az evangéliumnál egy hamis értelmezés fogságában vagyunk, az lesz az érdekes, hogy még azt se vesszük észre, hogy a hamis értelmezésünk egyáltalán nem terem olyan gyümölcsöket, mint amiket maga Jézus igehirdető munkája termett. Ezért hasonlítsuk össze ezt a történetet egy beteg meggyógyításának történetével. Felfigyeltek rá a biblikusok, hogy amikor Jézus meggyógyít egy beteget, akkor a legtöbb esetben van egy visszatérő, úgynevezett dicsőítő záradék a történet végén. Például Lukács evangéliuma 7,16. Tehát a naimi ifjú feltámasztása után „mindnyájukat elfogta a félelem és így dicsőítették Istent: Nagy próféta támadt közöttünk.” Tehát amikor egy fizikai gyógyulás, vagy például halottfeltámasztás van, vagy Jézus lecsendesíti a vihart, akkor a legtöbb esetben az embereknek az a reakciója és ezt írják az evangélisták is visszatérő formulaként, hogy ujjongtak.

Amikor Jézus betér Zakeushoz, akkor nem ez történik. Nem ez történik, hogy mindenki ujjong. De jó, megtért Zakeus! Szó sincs erről, pont ellenkezőleg. Méltatlankodnak. Bűnös embernél száll meg.

Néhány évvel ezelőtt hallottam egy püspök atyának az értelmezését erről a történetről. Azt mondja, hogy a méltatlankodás az nagyon méltatlan magatartás. Igen, méltatlankodnak. De miért méltatlankodnak? Azért, mert Jézus teljesen ellentétesen cselekszik, mint ahogy ők elvárnák. Ők azt várták volna el, hogy majd Jézus szépen kiosztja Zakeust. Megmondja neki, hogy nem szép dolog, hogy vámos vagy: Mostantól kezdve ne legyél vámos, hanem legyél te is jámbor, mint a többi zsidó. Jézus nem teszi ezt. Sőt akár még mondhatnák azt a többiek, hogy igazolja Zakeus állapotát, vagy foglalkozását. Ugyanis, hogy egy picit értsük is, hogy kik voltak a vámosok. A vámosok zsidók voltak. Saját népükből bármelyik ember, aki a római hadsereg, római elnyomó idegen uralom számára begyűjtötte az adót, vagy a vámot, a különböző formáit, az ennek a foglalkozásnak a gyakorlója volt. Tehát kicsit úgy tekintettek, nem is kicsit, nagyon úgy tekintettek a vámosokra, mint egy hazaárulóra. Innentől kezdve ez már elég veszélyes kérdés.

Hogyha az egész történetet beleágyazzuk abba a vonulatba, hogy Jézus éppen megy Jeruzsálembe. Most már ugye, ha ezeket a fejezeteket olvassuk a Lukács 19. fejezete után. Utolsó napok Jeruzsálemben, bevonulás. Jézus egyre inkább olyan példabeszédeket mond, amik az utolsó időről szólnak. A templom pusztulásáról, a gonosz szőlőművesekről. Utána pedig jön az utolsó vacsora, a szenvedéstörténet és a feltámadás. Tehát ez a történet nem véletlenül szerepel itt. Azért mert Jézus meg akarja mutatni azt, hogy Ő valóban azért jött, hogy mindenkit megmentsen, de egyáltalán nem úgy, ahogy ezt mi elképzeljük. Jézus azt akarta, hogy mindenki dicsérje Istent. De nem azon az áron, hogy a másik embert lenyomjuk és mi majd jobbnak tűnünk fel. A jámborok, így nevezték azokat a zsidókat, akik próbálták megtartani a törvényt, farizeusok. A jámborok annak árán próbáltak jobbak lenni, hogy másokat lenyomtak.

Múlt vasárnap hallottuk, hogy azt mondta a farizeus, hogy én nem vagyok olyan, mint ez a vámos. Tehát, lenyomja a másikat és így mellette ő egy kicsit nagyobbnak látszik. Ez nem túl nagy dicsőség. Nem túl nagy bölcsesség. Ha jobban megnézzük ezeknek a jámboroknak a magatartást, igazából irigyek voltak. Irigyek voltak, hogy Jézus bement ehhez az emberhez. Jézus elsősorban nem azt nézte, hogy most mindenkivel első pillanattól kezdve egy tökéletes kapcsolata legyen. Kicsit, hogyha Jézusnak a szavát elképzeljük, ahogy mondja, hogy: „Gyere le gyorsan!” Valószínű, hogy nagyon lazán, felszabadultan mondhatta ezt. Jézus nem azt nézte, hogy most akkor bemegyünk Zakeushoz és innentől kezdve, tegyük fel, hogy ez délután hatkor történt. Nekikezdünk, elmondunk öt rózsafűzért, virrasztunk. Még hajnalban egy órát alszunk, és azután felkelünk korán, imádkozunk és megyünk a zsinagógába. Jézus nem törekedett arra, hogy feltétlen mindenkit az első pillanattól fogva ilyen jámborrá változtasson, mint amilyennek a többiek tartották magukat.

Tehát ha megfigyeljük ezt a történetet, nagyon sok ilyen felkavaró momentum van benne. Ez az egész azt mutatja, hogy a megtérés jobban felkavarja az állóvizet, mint a testi gyógyulás. A megtérés. Mi a megtérés? Hogy valaki befogadja Jézust. Utána ő maga is hasonlóan szinte kiszámíthatatlanul, de mégis Isten cselekedeteit hajtja végre. Hiszen mi történhet ezután, ha végiggondoljuk, ha eljátszunk a fantáziánkkal? Jézus bemegy a többi vámoshoz is. Zakeus kaput nyit a többieknek. Hiszen, hogyha valahol van egy megtérés, akkor ott lavinaszerűen az ő barátai is majd kapcsolatba kerülnek a Mesterrel. Na, és ez az érdekes. Itt különböztethetjük meg, akik valóban megtérnek, azoktól, akik nem térnek meg. Mert akik nem térnek meg, azok csak elhitetik magukról, hogy ők jámborok, de igazából ők nem nyitnak maguk között, a barátaik, rokonaik között utat Jézus felé. Tegyük fel ezt a kérdést, hogy akkor most mi a bűnbánó vámosok közé tartozunk, vagy a magukat igaznak tartó jámborok közé. Ez ott mérhető le, hogy utat nyitunk-e a többiek felé. Azok közé, akik a mi körünkbe tartoznak. A mi házunk népe. Rokonok, barátok, ismerősök, akik abban a társadalmi állapotban, vagy hasonló körben mozognak, mint mi. Minden erőnkkel utat nyitunk feléjük és Jézus között? Ugye amikor Máté, a vámos megtért, következő pillanatban olvashatjuk: „Nagy lakomát rendezett Jézus számára házában és odahívta az összes vámost." Ez mutatja, mint a megtérés gyümölcsét, hogy akkor kinyitom a kaput Jézus és az én barátaim között. A jámborok nem nyitották ki a kaput Jézus és a barátaik között. Sőt, még ha elhívták a házukba, figyelték, hogy belekössenek. Ha olvassuk az evangéliumokat, össze tudjuk rakni a történeteket.

Tehát kedves Testvérek! Áldjuk az Urat és nyissunk kaput neki mindenütt. Ismerjük el, hogy vétkeztünk. De legyünk örömteli bűnbánók, mint ez a Zakeus. Aki sietve, örömmel fogadja Jézust. Nem hajbókolva, nem megalázkodva és magát siratva. Örömmel fogadja Jézust. Nyilván nem azzal az örömmel, hogy én tudom, hogy megérdemeltem, hogy Jézus bejöjjön hozzám. Nem! Azzal a meglepetéssel, hiszen ő maga is meglepődött rajta. Nem készült erre, látszott. Ez a meglepetés is a hitelességnek is egy szép jele. Ámen!

Imához szentírási részlet: Mózes hitetlensége (Számok 20,2-13)

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. november 6. lejegyezte: Kárpáti Angéla, meghallgatható:


 

Kérdések a reflexióhoz:

  1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
  2. Mennyire végzed tudatosan az oikos evangelizációt? Komolyan veszed a sejtevangelizáció rendszerét, a bomba lépéseit, vagy még kicsit kényelmesen, csak fogyasztod a közösség lelki táplálékait? 
  3. Tudsz örömmel teli bűnbánó lenni, aki mer megtisztulni Jézus szavai hatására?

Szeretettel: Péter atya


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá