2016. október 6-án, nemzeti gyásznapunkon írtam egy verset.
Aki még képes emlékezni, tudja, mi történt előtte négy nappal.
Aki tudja, érti is, a többieknek meg úgyis mindegy.
Ha akkor még esztelenség lett volna publikálni,
most talán már épp nem az.
Ez amennyire paradox, épp annyira igaz is.
És épp ezért hiszem, hogy nem késő visszafordítani Magyarországot a hülyeség útjáról,
hogy Ady Endre, Latinovits Zoltán és Thomas Mann szabad országa lehessünk.
Aki még képes emlékezni, tudja, mi történt előtte négy nappal.
Aki tudja, érti is, a többieknek meg úgyis mindegy.
Ha akkor még esztelenség lett volna publikálni,
most talán már épp nem az.
Ez amennyire paradox, épp annyira igaz is.
És épp ezért hiszem, hogy nem késő visszafordítani Magyarországot a hülyeség útjáról,
hogy Ady Endre, Latinovits Zoltán és Thomas Mann szabad országa lehessünk.
Thomas Mann: Mario és a varázsló - a Thália Színház előadása (1967)
képen: Kozák András és Latinovits Zoltán
Versben vers
Tegnap ISmeretlen
szerző hirTelEN
megkeresett,
hogy HÍRtelen
világunkban verten
verssel védekezzen.
Íme:
"Popszakmai kérdés
Ha a házasságkötés
napján,
a vezérbe szerelmes
nép nászágyán
hirtelen kiderül,
hogy p.ö.cs.-e
van a menyasszonynak,
akkor a kötés
a lövésre való képesség
híján ÉRVÉNYTELEN.
Ez esetben tehetünk-e úgy,
mintha MI SE történt volna?"
Majd kibontotta a p.ö.cs.-ét:
paranoid ösztönös csaláskényszer
És ajánlotta,
lőjük le a nép nagy bűvészét,
mert csak így lesz Márió Országa
ez a varázslattól elszabadult énlény.