Lukács
evangéliuma 21,25-36
Jézus ezeket mondta
tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a
csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a
tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a
rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség
összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a
felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket,
mert elérkezett megváltásotok. Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék
szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér
készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik
a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy
megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia
színe előtt.” Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Isten kegyelméből
mindig történnek az életünkben olyan dolgok, amit nem tudunk előre kiszámítani. Amik valamiképpen félelmet is
kelthetnek bennünk. Ugyanakkor bátor bizalommal is tekinthetünk ezekre az
eseményekre, mert az Úr velünk van. Nem egyszerűen csak jelen van, itt van köztünk,
hanem velünk van. A mi oldalunkon áll.
Nagy különbség van a között, hogy valaki pusztán csak abban hisz, hogy Isten
jelen van. Ő velünk van, a mi oldalunkon áll. Az adventi várakozásban arra készülünk, hogy befogadjuk a
megtestesült Igét. A második isteni személy felveszi a mi emberi
természetünket, azért, hogy egészen velünk legyen.
Biztos
vagyok abban, hogy mindannyian tapasztaltuk már Isten jelenlétét. Máskülönben
nem lennénk most itt. Hiszen az évek egy idő után elkoptatják a szokásokat. Sokakban
ezt látom. De akik megmaradnak, azért maradnak meg, mert érzik Isten
jelenlétét. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha nem érezzük azt, hogy Ő velünk van,
akkor igaz, hogy megmaradunk valamennyire, megmaradunk, de az biztos, hogy ott
a veszély, hogy kihűl bennünk a szeretet. Ezért higgyük el azt, hogy az Úr nem csak jelen van, hanem velünk van.
Azok
a változások, amik az életünket nap, mint nap kísérik, amik kiszámíthatatlanok,
amik félelmet keltenek, azok a változások valójában meg kell, hogy sokszorozzák
bennünk a bizalmat. Soha ne úgy tekintsünk egy változásra, hogy jaj, én most
mit veszítek. Sőt ellenkezőleg. Biztos
vagyok abban, hogy az Úr kinyit egy kaput, azáltal, hogy nekem emberileg
kevesebb az erőm. Épp ezt mondja Szent Pál apostol is. Napról- napra
tapasztaljuk, hogy földi sátrunk leomlik, de készül az új (vö. 2Kor 5,1-2). A
mennyei sátor, amit nem ember keze készít, hanem az Úr keze. Soha nem fog
leomlani. Ezért az Advent a remény felszításának az ideje. A remény.
A
mai evangéliumból, ami különösen is megérint most már évek óta, amikor ezt
olvassuk, a következő mondat. „Az emberek
megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal.”
Jézus, ahogy ezt a prófétikus beszédet mondja, szinte érezzük, hogy mintha kétféle
embernek beszélne. Beszél arról, hogy mi történik a világgal. Elmondja azt,
hogy eközben az emberek mit élnek át. De odafordul a tanítványaihoz és azt
mondja, hogy amikor mind ez beteljesedik, nézzetek fel. Jézus azt akarja, hogy mi kiváljunk az emberek közül. Nem azért,
hogy azokat, akik nem hisznek, magunk mögé utasítsuk, hanem éppen azért, hogy a
sötétben világítsunk.
Tegyük
fel, hogy van négy gyertya. Mint ahogy szimbolikusan a koszorún, kifejezi a
négy hét, a négy vasárnap. Tegyük, fel van négy gyertya, teljes sötétség van.
Tudnának beszélni ezek a gyertyák. Vajon mit mondanának? Mondhatná az egyik
azt, hogy jaj, de félek. Mondhatná a másik azt, hogy én jól érzem így magam. A
harmadik mondhatná azt, hogy én nem is tudom, mi van ebben a sötétben itt
körülöttünk. A negyedik mondhatná azt, hogy engem gyújtson meg valaki. Tegyük,
fel ezt a negyediket valaki meggyújtja, mert önmagát nem tudja meggyújtani. Mi
fog történni a másik hárommal? Örülni fognak. Elmúlik a félelem, megszűnik a
félelem. Hiszen, ahol nincs sötétség,
ott nincs mitől félni. Mi történik a másikkal, amelyik azt mondta, hogy
én nem is tudom, hogy itt mi van. Tudni fogja, hogy mi van. Tudást kap, mert a világosságban tudást kapunk.
Ez megnyugtathat minket. Nagyon is megnyugtathat. Mi történik a harmadikkal?
Amelyik talán elfogadja, hogy jó ez így! Azzal pedig az történik, hogy meglátja
a másikon a fényt és ezért arra sarkallhatja, hogy hoppá, én is világíthatnék
így. Tehát, mindenféleképp ki kell válnunk a sötétségből. Ki kell válnunk az emberek közül, mert ezzel mindenkinek jót
teszünk. Ez nem önzés. Ha te lángra lobbansz, az mindenkinek jó. Aki
fél, annak világosságot adsz. Aki nem tudja, hogy mit tegyen, annak tudást
adsz. Aki közönyös, azt pedig szent irigységre sarkallhatod, hogy te boldog
vagy. A közönyös ember soha nem boldog. Soha nem lehet boldog. Mert mi az, hogy
közöny? Azt jelenti, hogy nem veszek részt az élet mélységében. Aki pedig
világít, aki hisz, aki él, az mind a három típusú embert megmozdítja. De ha nem
gyújt valaki kívülről fényt, akkor mind a négy gyertya, az is, amelyik azt
mondaná, hogy engem gyújtson meg valaki, mind a négy sötétben marad. Mind a
négy megdermed a rémülettől.
Kedves Testvérek! Ránk nem az
vár, hogy megdermedjünk a rémülettől. Hanem ránk az vár, amit Jézus mond, hogy:
nézzetek fel, emeljétek fel fejeteket! Amikor minden összeomlik, amikor
mindenhonnan csak rossz hírek jönnek, te örülj, mert itt a Megváltó. Mert itt a
Jézus Krisztus és Ő veled van és Ő nem hagy el. Még ha mindenki meg is dermed a rémülettől, de te ne félj,
te ne dermedj meg! Te higgy és fogadd el, hogy Isten meggyújtson téged. Hogyan
gyújt meg? Az Ő Igéje által, az Ő Szava által.
Ezért különösen is a kiemelt időszakokban még több figyelmet fordítsunk a
Szentírás tanulmányozására. Az Ige szemlélésére, az Ige hallgatására és megcselekvésére,
hirdetésére.
Mit
mond Benedek pápa A hit kapuja kezdetű apostoli levelében? „Nem fogadhatjuk el, hogy a só ízét veszítse. Sem azt, hogy véka alá
rejtsük a világosságot. A mai ember is érezheti annak szükségét, hogy a szamariai
asszonyhoz hasonlóan menjen a kúthoz, hogy Jézust hallgassa, aki hív, hogy
higgyünk benne. Merítsünk a belőle fakadó élő vízből. Újra fel kell fedeznünk
mit jelent táplálkozni Isten Igéjével, ahogyan azt az Egyház hűségesen ránk
hagyományozta és az élet kenyerével, ahogyan azt ő adta át a tanítványainak.
Jézus tanítása ma is ugyanolyan erővel visszhangzik. Ne olyan eledelért
fáradozzatok, amely elvész, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. A
hallgatóság kérdése ma is ugyan az. Mit kell tennünk, hogy Istennek tetsző
dolgot cselekedjünk? Ismerjük Jézus válaszát. Istennek tetsző cselekedet az,
hogy higgyetek abban, akit Ő küldött. Tehát, a Jézus Krisztusba vetett hit az
az út, amelyen biztonságosan eljuthatunk az üdvösségre.”
Kedves
Testvérek! Meggyújtottuk az első gyertyát. Krisztus meggyújtotta az embert.
Világosság van ebben a világban, mert itt van a világ világossága. Senki nem
mondhatja azt, az utolsó ítélet napján, hogy engem Isten kirekesztett az örök
boldogságból. Senkinek nincs joga elkárhozni. Senkinek nem lehet igaza Istennel szemben. Innentől
kezdve, hogy itt a világosság a világban, senkinek nem lehet indoka arra, hogy
vétkezzen. Mindaddig, amíg valaki sötétben van, nem kérhető számon,
hogy miért esett bele a gödörbe. De onnantól kezdve, hogy világosság van,
számon kérhető. Onnantól kezdve, hogy látta, hogy tudta, számon kérhető. Ezért
a megtestesülés ünnepére való készülésünk egyben, az ítéletre való készülésünk
is. De nem kell félnünk, mert az jött el közénk, aki a mi barátunk, aki szeret
minket, aki velünk van, aki a mi javunkat akarja. Az jön el megítélni, aki
jónak teremtett minket, és aki most is létünkben jónak tart. Mert a bűnbeesést
nem szüntette meg az ember létbeni jóságát. Jó vagy! Legyen ez is ennek az
Adventnek az egyik felfedezése, hogy adjunk hálát önmagunkért. Adjunk hálát önmagunkért,
hogy Isten kegyelméből létezhetünk, hogy vagyunk. Milyen rossz lenne nekünk, ha
nem létezhetnénk. Ha nem csodálhatnánk, a mi Atyánk irgalmát. Milyen rossz
lenne nekünk, ha a semmiben semmik lennénk. Belegondoltunk már ebbe? Adtunk már
ezért hálát? Köszönöm Atyám, hogy létezhetek! De rossz lenne nekem, hogyha nem
is létezhetnék! Milyen jó nekem, hogy örülhetek, hogy örökké élhetek, hogy
méltóságom van a te színed előtt, Uram!
Nem kell félnünk! Nem kell
megdermednünk, mert Jézus Krisztus meggyújtotta a hit fényét és nem fújhatja el
semmi. Az Egyház őrzi ezt a fényt, semmilyen erő nem vehet hatalmat rajta. De
az lehetséges, hogy egyes tagjai az Egyháznak elmerülnek a sötétségben. Reális
veszély az elkárhozás. Nyilván az egyház egészében nem veszhet el, mert a
Szentlélek tartja. Nem emberi erő tartja az Egyházat, hanem a Szentlélek.
De ennek ellenére egyes tagjai mégis Isten ellen fordulhatnak.
Napokban
beszélgettem valakivel. Olyan nagy fájdalommal elmondta azt, hogy hosszú évek
után felhívta őt egy régi barátnője, hogy beszélgessenek egyet. Nem is tudta
tulajdonképpen, hogy mire számíthat. Azt tudta, hogy annak idején több évvel ez
előtt az a barátnő hívő volt. Még továbbképzésekre is járt. Amikor találkozott
vele, az volt az első, hogy a másikat, aki őt hívta, idegesítette a nyakában a
kereszt. El kezdtek beszélgetni és kiderült, hogy teljesen az Egyház ellen
fordult. Azt mondta ez az ember, hogy nézd, én nem tudok így tovább veled beszélgetni.
Nem tudom, neked milyen sebeid vannak, mi történt veled, de ezt nem tudom így
veled folytatni.
Kedves
Testvérek! Mindannyiunkat fenyeget az elkárhozás veszélye. Ahogyan Jézus
mondja: Az emberek megdermednek a rémülettől. Igen az Egyháznak egyes tagjai is
megdermedhetnek a rémülettől. Ne te legyél az! Ne te legyél az, aki megdermed a
rémülettől! Te az legyél, aki világít. Te az legyél, aki engedi, hogy megváltoztassa
őt a Világosság. Mert azáltal, hogy a tűz meggyullad azon a gyertyán, elindul
egy változás. Az a gyertya nem marad olyan. Elkezd égni, elkezd engedni, elkezd
megváltozni, elkezd átalakulni, elkezd a környezetével kapcsolatba lépni. Nem maradhatsz
ugyanolyan. Meg kell változnod, meg kell térned! Egy amerikai mondás úgy
tartja: ha negyvenévesen úgy gondolkodsz, mint húszévesen, akkor húsz évet
elpazaroltál az életedből.
Kedves Testvérek! Velünk van a Jézus
Krisztus! Készüljünk örömmel, bizalommal és alázattal az Ő eljövetelére. Készüljünk
lelkiismeret-vizsgálattal, gyónással, bűnbánattal és azzal a bizalommal, hogy
az Isteni Gyermek mindannyiunkra rámosolyog. Ámen!
Szekszárd,
Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. november 28. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható
youtube: 554. Lk 21,25-36 Akik megmaradnak, érzik Isten jelenlétét(2012.12.01.)
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el
magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Ma hogyan érezted Isten
jelenlétét?
3.
Vannak olyan régi hívő barátaid,
akik eltávolodtak az Egyháztól? Miért? Mit tudsz tenni értük?
Szeretettel:
Péter atya