Ugrás a fő tartalomra

Érezted már Isten jelenlétét?





Lukács evangéliuma 21,25-36
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.” Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Isten kegyelméből mindig történnek az életünkben olyan dolgok, amit nem tudunk előre kiszámítani. Amik valamiképpen félelmet is kelthetnek bennünk. Ugyanakkor bátor bizalommal is tekinthetünk ezekre az eseményekre, mert az Úr velünk van. Nem egyszerűen csak jelen van, itt van köztünk, hanem velünk van.  A mi oldalunkon áll. Nagy különbség van a között, hogy valaki pusztán csak abban hisz, hogy Isten jelen van. Ő velünk van, a mi oldalunkon áll. Az adventi várakozásban arra készülünk, hogy befogadjuk a megtestesült Igét. A második isteni személy felveszi a mi emberi természetünket, azért, hogy egészen velünk legyen.

Biztos vagyok abban, hogy mindannyian tapasztaltuk már Isten jelenlétét. Máskülönben nem lennénk most itt. Hiszen az évek egy idő után elkoptatják a szokásokat. Sokakban ezt látom. De akik megmaradnak, azért maradnak meg, mert érzik Isten jelenlétét. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha nem érezzük azt, hogy Ő velünk van, akkor igaz, hogy megmaradunk valamennyire, megmaradunk, de az biztos, hogy ott a veszély, hogy kihűl bennünk a szeretet. Ezért higgyük el azt, hogy az Úr nem csak jelen van, hanem velünk van.

Azok a változások, amik az életünket nap, mint nap kísérik, amik kiszámíthatatlanok, amik félelmet keltenek, azok a változások valójában meg kell, hogy sokszorozzák bennünk a bizalmat. Soha ne úgy tekintsünk egy változásra, hogy jaj, én most mit veszítek. Sőt ellenkezőleg. Biztos vagyok abban, hogy az Úr kinyit egy kaput, azáltal, hogy nekem emberileg kevesebb az erőm. Épp ezt mondja Szent Pál apostol is. Napról- napra tapasztaljuk, hogy földi sátrunk leomlik, de készül az új (vö. 2Kor 5,1-2). A mennyei sátor, amit nem ember keze készít, hanem az Úr keze. Soha nem fog leomlani. Ezért az Advent a remény felszításának az ideje. A remény.

A mai evangéliumból, ami különösen is megérint most már évek óta, amikor ezt olvassuk, a következő mondat. „Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal.” Jézus, ahogy ezt a prófétikus beszédet mondja, szinte érezzük, hogy mintha kétféle embernek beszélne. Beszél arról, hogy mi történik a világgal. Elmondja azt, hogy eközben az emberek mit élnek át. De odafordul a tanítványaihoz és azt mondja, hogy amikor mind ez beteljesedik, nézzetek fel. Jézus azt akarja, hogy mi kiváljunk az emberek közül. Nem azért, hogy azokat, akik nem hisznek, magunk mögé utasítsuk, hanem éppen azért, hogy a sötétben világítsunk.

Tegyük fel, hogy van négy gyertya. Mint ahogy szimbolikusan a koszorún, kifejezi a négy hét, a négy vasárnap. Tegyük, fel van négy gyertya, teljes sötétség van. Tudnának beszélni ezek a gyertyák. Vajon mit mondanának? Mondhatná az egyik azt, hogy jaj, de félek. Mondhatná a másik azt, hogy én jól érzem így magam. A harmadik mondhatná azt, hogy én nem is tudom, mi van ebben a sötétben itt körülöttünk. A negyedik mondhatná azt, hogy engem gyújtson meg valaki. Tegyük, fel ezt a negyediket valaki meggyújtja, mert önmagát nem tudja meggyújtani. Mi fog történni a másik hárommal? Örülni fognak. Elmúlik a félelem, megszűnik a félelem. Hiszen, ahol nincs sötétség, ott nincs mitől félni. Mi történik a másikkal, amelyik azt mondta, hogy én nem is tudom, hogy itt mi van. Tudni fogja, hogy mi van. Tudást kap, mert a világosságban tudást kapunk. Ez megnyugtathat minket. Nagyon is megnyugtathat. Mi történik a harmadikkal? Amelyik talán elfogadja, hogy jó ez így! Azzal pedig az történik, hogy meglátja a másikon a fényt és ezért arra sarkallhatja, hogy hoppá, én is világíthatnék így. Tehát, mindenféleképp ki kell válnunk a sötétségből. Ki kell válnunk az emberek közül, mert ezzel mindenkinek jót teszünk. Ez nem önzés. Ha te lángra lobbansz, az mindenkinek jó. Aki fél, annak világosságot adsz. Aki nem tudja, hogy mit tegyen, annak tudást adsz. Aki közönyös, azt pedig szent irigységre sarkallhatod, hogy te boldog vagy. A közönyös ember soha nem boldog. Soha nem lehet boldog. Mert mi az, hogy közöny? Azt jelenti, hogy nem veszek részt az élet mélységében. Aki pedig világít, aki hisz, aki él, az mind a három típusú embert megmozdítja. De ha nem gyújt valaki kívülről fényt, akkor mind a négy gyertya, az is, amelyik azt mondaná, hogy engem gyújtson meg valaki, mind a négy sötétben marad. Mind a négy megdermed a rémülettől.

               Kedves Testvérek! Ránk nem az vár, hogy megdermedjünk a rémülettől. Hanem ránk az vár, amit Jézus mond, hogy: nézzetek fel, emeljétek fel fejeteket! Amikor minden összeomlik, amikor mindenhonnan csak rossz hírek jönnek, te örülj, mert itt a Megváltó. Mert itt a Jézus Krisztus és Ő veled van és Ő nem hagy el. Még ha mindenki meg is dermed a rémülettől, de te ne félj, te ne dermedj meg! Te higgy és fogadd el, hogy Isten meggyújtson téged. Hogyan gyújt meg? Az Ő Igéje által, az Ő Szava által. Ezért különösen is a kiemelt időszakokban még több figyelmet fordítsunk a Szentírás tanulmányozására. Az Ige szemlélésére, az Ige hallgatására és megcselekvésére, hirdetésére.

               Mit mond Benedek pápa A hit kapuja kezdetű apostoli levelében? „Nem fogadhatjuk el, hogy a só ízét veszítse. Sem azt, hogy véka alá rejtsük a világosságot. A mai ember is érezheti annak szükségét, hogy a szamariai asszonyhoz hasonlóan menjen a kúthoz, hogy Jézust hallgassa, aki hív, hogy higgyünk benne. Merítsünk a belőle fakadó élő vízből. Újra fel kell fedeznünk mit jelent táplálkozni Isten Igéjével, ahogyan azt az Egyház hűségesen ránk hagyományozta és az élet kenyerével, ahogyan azt ő adta át a tanítványainak. Jézus tanítása ma is ugyanolyan erővel visszhangzik. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. A hallgatóság kérdése ma is ugyan az. Mit kell tennünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk? Ismerjük Jézus válaszát. Istennek tetsző cselekedet az, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött. Tehát, a Jézus Krisztusba vetett hit az az út, amelyen biztonságosan eljuthatunk az üdvösségre.”

               Kedves Testvérek! Meggyújtottuk az első gyertyát. Krisztus meggyújtotta az embert. Világosság van ebben a világban, mert itt van a világ világossága. Senki nem mondhatja azt, az utolsó ítélet napján, hogy engem Isten kirekesztett az örök boldogságból. Senkinek nincs joga elkárhozni. Senkinek nem lehet igaza Istennel szemben. Innentől kezdve, hogy itt a világosság a világban, senkinek nem lehet indoka arra, hogy vétkezzen. Mindaddig, amíg valaki sötétben van, nem kérhető számon, hogy miért esett bele a gödörbe. De onnantól kezdve, hogy világosság van, számon kérhető. Onnantól kezdve, hogy látta, hogy tudta, számon kérhető. Ezért a megtestesülés ünnepére való készülésünk egyben, az ítéletre való készülésünk is. De nem kell félnünk, mert az jött el közénk, aki a mi barátunk, aki szeret minket, aki velünk van, aki a mi javunkat akarja. Az jön el megítélni, aki jónak teremtett minket, és aki most is létünkben jónak tart. Mert a bűnbeesést nem szüntette meg az ember létbeni jóságát. Jó vagy! Legyen ez is ennek az Adventnek az egyik felfedezése, hogy adjunk hálát önmagunkért. Adjunk hálát önmagunkért, hogy Isten kegyelméből létezhetünk, hogy vagyunk. Milyen rossz lenne nekünk, ha nem létezhetnénk. Ha nem csodálhatnánk, a mi Atyánk irgalmát. Milyen rossz lenne nekünk, ha a semmiben semmik lennénk. Belegondoltunk már ebbe? Adtunk már ezért hálát? Köszönöm Atyám, hogy létezhetek! De rossz lenne nekem, hogyha nem is létezhetnék! Milyen jó nekem, hogy örülhetek, hogy örökké élhetek, hogy méltóságom van a te színed előtt, Uram!

               Nem kell félnünk! Nem kell megdermednünk, mert Jézus Krisztus meggyújtotta a hit fényét és nem fújhatja el semmi. Az Egyház őrzi ezt a fényt, semmilyen erő nem vehet hatalmat rajta. De az lehetséges, hogy egyes tagjai az Egyháznak elmerülnek a sötétségben. Reális veszély az elkárhozás. Nyilván az egyház egészében nem veszhet el, mert a Szentlélek tartja. Nem emberi erő tartja az Egyházat, hanem a Szentlélek. De ennek ellenére egyes tagjai mégis Isten ellen fordulhatnak.

               Napokban beszélgettem valakivel. Olyan nagy fájdalommal elmondta azt, hogy hosszú évek után felhívta őt egy régi barátnője, hogy beszélgessenek egyet. Nem is tudta tulajdonképpen, hogy mire számíthat. Azt tudta, hogy annak idején több évvel ez előtt az a barátnő hívő volt. Még továbbképzésekre is járt. Amikor találkozott vele, az volt az első, hogy a másikat, aki őt hívta, idegesítette a nyakában a kereszt. El kezdtek beszélgetni és kiderült, hogy teljesen az Egyház ellen fordult. Azt mondta ez az ember, hogy nézd, én nem tudok így tovább veled beszélgetni. Nem tudom, neked milyen sebeid vannak, mi történt veled, de ezt nem tudom így veled folytatni.

               Kedves Testvérek! Mindannyiunkat fenyeget az elkárhozás veszélye. Ahogyan Jézus mondja: Az emberek megdermednek a rémülettől. Igen az Egyháznak egyes tagjai is megdermedhetnek a rémülettől. Ne te legyél az! Ne te legyél az, aki megdermed a rémülettől! Te az legyél, aki világít. Te az legyél, aki engedi, hogy megváltoztassa őt a Világosság. Mert azáltal, hogy a tűz meggyullad azon a gyertyán, elindul egy változás. Az a gyertya nem marad olyan. Elkezd égni, elkezd engedni, elkezd megváltozni, elkezd átalakulni, elkezd a környezetével kapcsolatba lépni. Nem maradhatsz ugyanolyan. Meg kell változnod, meg kell térned! Egy amerikai mondás úgy tartja: ha negyvenévesen úgy gondolkodsz, mint húszévesen, akkor húsz évet elpazaroltál az életedből.
Kedves Testvérek! Velünk van a Jézus Krisztus! Készüljünk örömmel, bizalommal és alázattal az Ő eljövetelére. Készüljünk lelkiismeret-vizsgálattal, gyónással, bűnbánattal és azzal a bizalommal, hogy az Isteni Gyermek mindannyiunkra rámosolyog. Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. november 28. lejegyezte: Kárpáti Angéla

Kérdések a reflexióhoz:
1.                  Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.                  Ma hogyan érezted Isten jelenlétét?
3.                  Vannak olyan régi hívő barátaid, akik eltávolodtak az Egyháztól? Miért? Mit tudsz tenni értük?

Szeretettel: Péter atya


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a