Elsősorban azért, mert tőle nem hangzik vádlásként, hanem igazi ébresztőként a gondolat:
"Ha egy cég az elmúlt 10 évben annyi vásárlót veszített volna, mint amennyi hívőt az Egyház, már rég lefejezték volna a menedzsmentet!"
Egyházaskozár, 2014. május 17. - Köszönet a szép alkalomért Győriné Magdi szervezőnek!
És azért is szeretem Pál Ferit:
- mert őszinte önmagához
- mert őszinte Istenhez
- mert őszinte mindenkihez
- és mert az alábbi gondolatsorom nagy részét is az ő munkája ihlette
És valójában nemcsak egyszerűen őszinte, hanem az önfeltárás nehéz és cserébe szép spirituális munkájára is megtaníthat. Nem elég őszintének lenni, fel is kell tárni, hogy mi hogyan, miért van bennem...
Ismerem enyéimet - önismeret és istenismeret
János evangéliuma
10,11-18
„Abban az időben Jézus így szólt:
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban,
aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut,
amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket.
A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó
pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya
ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is
vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell. Hallgatni
fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya,
mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem
senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam,
hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” Ezek az evangélium igéi!
Kedves
testvérek!
Azt mondja Jézus: Ismerem enyéimet és az enyéim ismernek
engem. Mit jelent Jézust ismerni, mit jelent az, hogy Jézus ismer minket? Picit
menjünk most bele ebbe. A lehető legmélyebbre, amennyire most képes vagyok rá,
segíteni néhány szóval, kedves Testvéreim. Amikor a hamis próféták a mennyek
országába igyekeznek bemenni, akkor arra fognak hivatkozni, hogy: Uram, Uram,
nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket és nem a te
nevedben tettünk sok csodát? Akkor majd kijelentem nekik: Sohasem ismertelek
titeket. Távozzatok tőlem, ti, akik gonoszságot cselekedtetek. (Mt 7,22-23)
Ennek a jelenetnek egy másik mintája az, amikor azt mondják majd az Úrnak, hogy
a mi utcánkban tanítottál, veled együtt ettünk és mégse jöhetünk be a mennyországba.
Jézus itt is azt mondja: „Sohasem ismertelek benneteket.”
Én nagyon szeretem Jézusnak ezeket a szigorú szavait.
Természetesen nem az egész összefüggéséből kiragadva. Én hiszem azt, hogy nagyon nagy szükségünk van Jézusnak ezekre a
szigorú szavaira. Nem azért, mert a szigorúság az egy öncélú kínzás
lenne, hanem azért, mert a szigorúság
határokat rak le. Ezért tudni fogjuk azt, hogy a határon hol van innen,
és hol van túl. Igazából szükségünk
van határokra. Hogyha nincsenek az életünkben határok, akkor az életünk
egy kész káosz és katasztrófa. Másképp úgy is kifejezhetnénk, hogy szükségünk
van rendre, méghozzá a szeretet rendjére. Azt mondja Jézus, hogy ismerem
enyéimet és az enyéim ismernek engem. Mondhatnánk erre könnyedén azt, hogy Ő az
Isten Fia, hogy mondja mégis azt, hogy soha sem ismertelek benneteket?! Itt
Jézus nem az Ő isteni mindentudását vonja kétségbe. Isten tényleg mindent tud
rólunk. Mindent! Ezt jó újra és újra szívünkbe idézni, hogy Isten mindent tud
rólunk. Mindent! Ez nem azt jelenti, hogy mindent tud arról, amit mi tudunk,
hanem attól sokkal többet. Elég nagy baj lenne, hogy ha Isten csak abból tudna
mindent, amiből mi mindent tudunk magunkról. Isten szó szerint mindent tud. Ez
igazság szerint azt jelenti, hogy Ő a
saját Fiának a halála és feltámadása pecsétjén keresztül néz minket. Nem azon a
bennünk lévő szűkös önismereten keresztül néz minket, hanem kegyelmén keresztül
néz minket. Amikor azt mondja Jézus, hogy soha sem ismertelek benneteket,
akkor valójában azt jeleneti ez a mondat, kicsit tágabban fogalmazva, hogy „nem engedtétek azt, hogy én veletek
bensőséges, bizalmi kapcsolatban legyek.”
A
Biblia nyelvében a megismerés, például egyik jelentésrétegében azt is jelenti,
ez főleg az Ószövetségben kerül elő. Megismerni valakit egy férfi és egy nő
közti kapcsolatban azt jelenti, hogy testileg teljes közösségben vannak, nemi
egyesülés. Újszövetségben is előkerül ez a kifejezés Mária kapcsán, amikor
halljuk azt, hogy József még nem ismerte meg őt (Mt 1,25). Nyilván később sem
voltak ilyen módon együtt. Ez nem azt jelenti, ez a „még nem”, hogy majd Jézus
születése után esetleg történt köztük szexuális kapcsolat. Nincs ilyen. Amikor
tehát, a megismerésről gondolkodunk, akkor ennek van egy ilyen távlata, hogy
férfi és nő teljes bizalmi kapcsolatba engedi egymást. Meztelenre vetkőzik
egymás előtt. Átadja önmagát a másiknak és elfogadja a másikat. Mikor tudom
elfogadni a másikat, most ha erre a kapcsolatra gondolunk. Hogyha levetem a
ruhámat. Most visszatérve Jézussal való
kapcsolatra, azt mondja, hogy ismerem enyéimet és az enyéim ismernek engem. Mi az a ruha, amit Isten előtt le kell
vetni? Az, amit mi magunkról belül elképzelünk. Az önmagunkról alkotott
elképzelésünk az egy fal valójában Isten és köztünk. Úgy mint, amikor a
bűnbe esett ember elszaladt Isten elől, be a fák közé… Amikor hallotta Isten
hangját, akkor azt mondta, hogy „féltem tőled, mert hallottam a hangodat és
szégyelltem magam, mert meztelen vagyok. Akkor Isten kérdezte tőle, ki adta
tudtodra, hogy meztelen vagy.” A
bűnbeesés előtt Isten és ember között egy kölcsönös megismerés volt. Isten
beleláthatott az ember szívébe, az ember pedig beleláthatott Isten szívébe. Mit
jelent az, hogy hagyjuk magunkat megismerni? Azt, hogy leengedjük a belső
ideáinkat és megengedjük, hogy belénk hatoljon Isten gyöngédsége. Elismerve
belső sötétségeinket, beárad a világosság.
Gondolkoztam a napokban azon, hogy miért ilyen népszerű Pál
Feri atya és azok a tanítások, amiket tart. Arra jöttem rá, hogy azért annyira
népszerű és azért annyira gyógyító az ő szolgálata, mert segít nekünk abban,
hogy leengedjük őszintén az emberi kapcsolatainkban és az istenkapcsolatunkban
is leengedjük az önmagunkról alkotott eddigi elképzeléseinket. Tehát nincs
azzal baj, hogy önmagunkról van egy elképzelésünk. Ez jó, sőt ez szükséges. Baj
lenne, ha össze-vissza gondolataink lennének önmagunkról. Férfi vagyok, vagy
nő, mindegy. Ez teljesen káosz, hogy ha valakinek nincsen szilárd elképzelése
önmagáról. Férfi vagyok, pap vagyok, magyar vagyok, Péter atya vagyok. Ezek a szilárd, önmagamról alkotott
kijelentések nagyon fontosak ahhoz, hogy én haladjak a célom felé és
kiteljesedjek az Istentől rendelt küldetésemben is. Viszont, amikor
ezekhez az önmagamról alkotott kijelentésekhez elkezdek olyan módon
ragaszkodni, ami már nem a szabadság, nem a rugalmasság, nem a lazaság, nem a
derű irányába mutat, hanem inkább a félelem és a bezárkózás irányába, akkor az
önmagamról alkotott elképzelésem elkezd gáttá válni köztem és az emberek
között, köztem és Isten között, köztem és magam között.
Minden embernek igazából három fajta kapcsolata van. Van egy
kapcsolatom önmagammal, van egy kapcsolatom az emberekkel, és van egy
kapcsolatom Istennel. Hogy ebben a kapcsolatban van-e bennem egy olyan
folyamat, ami során fokozatosan felszabadulok és kiteljesedek, ez onnan indul
ki, hogy milyen a kapcsolatom önmagammal. Amikor Jézus beszél a szeretet
parancsáról, akkor azt mondja: Szeresd Uradat, Istened teljes szívedből, teljes
lelkedből, teljes elmédből, minden erődből; és szeresd felebarátodat, mint
önmagadat. Ez a végén levő: „mint önmagadat”, tehát az önmagaddal levő
kapcsolatod, az kihat mindenre. Hogy mennyire vagy magadhoz őszinte, hogy
tudsz-e önmagadhoz őszinte lenni? Tehát, amikor azt mondja Jézus, hogy ismerem
enyéimet és az enyéim is ismernek engem és más helyen pedig az evangéliumban
azt mondja, hogy sohasem ismertelek benneteket, akkor azt gondolom, ez erről
szól. Beengedni Isten gyengédségét
oda egészen belülre, beismerve Isten előtt a sötétségeinket.
Az a nagy titok ebben, hogy miközben beismerjük Isten előtt a sötétségeinket, elkezd belénk
áradni a világosság. Egy megmagyarázhatatlan béke, amit nem magunknak
csinálunk. Van az a fajta nyugalom, amikor ebéd után kavargatjuk a kávénkat és
minden happy. De ez nagyon felszíni nyugalom. Az igazi nyugalmat, azt akkor
érezzük meg, amikor leengedjük a rostélyainkat, mint a középkorban, mikor
voltak a lovagok és rostély van az arca előtt, azt leengedjük és lerakjuk a
fejünkről a páncélt. Egyébként nem is olyan biztos, hogy le tudjuk rakni. Ehhez
idő is kell. Elképzelhető, hogy olyan erősen és masszívan bennünk vannak
mérgező érzelmek, amiket nem is tudunk egyszerűen kitolni magunkból. Van benned
egy mérgező érzelem, ami mindig eluralkodik rajtad. Lehet, hogy nem tudod
pontosan, hogy ez miért van, egyszerűen rád van ragadva. Ugyanúgy, mint hogy
nem tudjuk miért lettünk influenzásak, mondjuk, hogy valaki ránk köpött. De
pontosan nem tudjuk, hogy ki volt az, aki azt ránk köpte, vagy tényleg úgy
jött-e ránk. Egyszerűen egy bizonytalanság. Nem tudom, hol van az eleje, azt
tudom, hogy most kínlódok, nem jó ez, de azt sem tudom, hogy tudnám ezt a
nyavalyát ledobni magamról. Csak dobnám, mint kutya a bolhát, de nem megy.
Tulajdonképpen azt hiszem ezért fontos Pál Ferinek a
küldetése és karizmája, hogy segítsen abban, hogy tudjunk, ténylegesen képesek
legyünk őszintén dolgozni önmagunkon. Ez utána, mint egy bomba, hatással lesz a
hitünkre, Istenben való hitünkre, az Istent személyesen megismerő vágyunkra. Szeretnénk Istent személyesen megismerni
- és Istenben van ennek valami akadálya? Istenben semmi akadálya nincs ennek. Ő
a tökéletes teljes határtalan szeretet. Őbenne nincs akadálya a szeretetnek.
Neki nem kell a saját sötétségeit levetkőznie. Emberi kapcsolatokban
oda-vissza, azért mindkét ember részéről bőven vannak sebek, sérülések,
maszkok, álarcok, mérgező érzelmek stb. Nekünk emberek között mindig ez valahol
kölcsönös. De Istennek nem kell azon küzdenie, hogy önmagát őszintébbé tegye a
velünk való kapcsolatában. Nekünk kell küzdeni önmagunkkal azon, hogy tényleg
el tudjam mondani azt, amit érzek és gondolok. Ezért annyira fontos a spontán,
szabad ima. A kötetlen ima. Amikor egyedül vagy, nincs ott senki. Nem azért imádkozol,
mert a többiek mondják és velük kell mondanod, mert ez a szokás. Egyszerűen
egyedül vagy.
Valamelyik
nap facebookon mászkáltam, igazából nem is mászkáltam, van ott oldal, az a sáv
ahol hirdetések vannak. S láttam az egyik ilyen hirdetést, társkeresés. Szép
hölgyek ott vannak, és oda van írva alá, ez a vonzónak tűnő mondat, hogy „Soha
többé egyedüllétet!” Elkezdtem ezen gondolkodni, hogy mennyire szörnyű tulajdonképpen,
hogyha egy társkapcsolatban soha többé nincs egyedüllét. Össze vagyunk
bilincselve. Szerintem szörnyű lenne az a társ kapcsolat, ahol soha többé nem
lehetsz egyedül. Most nyilván a magányosoknak hirtelen jól hangzik, hogy soha
többé egyedüllét. És ha ezt szó szerint értenénk? Még a vécén is? Nem
sétálhatsz nyugodtan egyszer egyedül az erdőben gondolkozva egy kicsit úgy
mélázva, filozófálva az életről? Tulajdonképpen naiv és gyenge gondolatok
mászkálnak minden felé a világban. Mi azt hisszük, hogy az majd segíteni fog
rajtunk. Valójában az egyedüllét, a
csend az egyik legnagyobb kincs az életben.
Amikor őszintén tudsz beszélgetni magaddal, és úgy el tudod
mondani magadnak azt, hogy figyelj Peti, ugye érzed, hogy múltkor úgy féltél.
Igen, féltem! Még hazudtam is, még azt
hittem, hogy jó kedvem van. Úgy mutattam kifelé, hogy jó kedvem van, de belül
olyan mérges voltam. Amikor egyedül vagyok és tudok beszélgetni kicsit őszintén
magammal, akkor ez egyszer csak kilyukad oda, hogy őszintén tudok beszélgetni
Istennel. Akkor elkezd megtörténni az, amiről itt Jézus, beszél, hogy ismerem
enyéimet és enyéim ismernek engem. Biztos találkoztatok már olyan emberrel,
hogy egyszerűen nem tudtad, hogy honnan forduljál oda hozzá, hogy egyszerűen
valamit csinálj vele. Annyira kocka, meg nem tudod, hogy igazából mi van. Lehet,
hogy ő sem tudja, meg ő sem érzékeli, de a közelségre mindannyian vágyunk. Nem
csak mi egy-két kapcsolatban vágyunk a közelségre, hogy van egy-két
kapcsolatom, ami kitüntetett, ami intim, amiben a közelséget, ezt a
felszabadító gyengédséget átélem, hanem igazából szeretnénk mindenkivel
közelséget átélni. Persze akkor, hogy ha erre a másik fél is képes és abban a
közelségben nem fog engem lerombolni és én sem fogom őt lerombolni. Mert ha
közel engedek valakit magamhoz, az kárt is okozhat bennem. Még pedig elég
nagyot is okozhat bennem. Tudok-e közel menni a másikhoz, tudom-e közel engedni
magamat a másikhoz?
Kedves
Testvérek! Adjunk időt önmagunknak, teret, csendet, hogy megismerjük önmagunkat
és megengedjük Jézusnak, hogy megismerjen minket. Ámen!
Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018.
április 18. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: 1179. Jn 10,11-18 Ismeremenyéimet - önismeret és istenismeret (2015.ápr.25. B év húsv.4.vas.)
– szeretettel Péter atya –
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Tudok-e
közel menni a másikhoz, tudom-e közel engedni magamat a másikhoz?
3.
Hogy megy az ima
saját szavaiddal, amikor senki se hallja?