János evangéliuma 15,1-8
Abban az időben Jézus ezt mondta
tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden
szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely
gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok
a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is
bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem
marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem
semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és
elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim
is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal
dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Itt
Szekszárdon nekünk bortermő vidéken Jézus hasonlata nem valami távoli,
érthetetlen hasonlat, hanem nagyon is követhető. Nagyon tanulságos az, ahogy Jézus
az egyik mondatában még a példabeszédről beszél, következőben már önmagáról és
a tanítványairól, aztán újra visszatér a példabeszédhez, újra a tanítványokhoz.
Így erősíti egymást Jézusnak a tanításán belül az egyik oldal, ahol
példázatokat használ és a másik oldal, ahol nyíltan, konkrétan beszél. Nem csak
az egyiket használja Jézus, nem csak a másikat. Együtt használja a kettőt. Én
vagyok a szőlőtő, Atyám a szőlőműves, ti pedig a szőlővesszők - mondja a képet. Utána pedig kibontja ezt, majd megint visszatér ehhez a
képhez. Úgy látszik, hogy Jézus nagyon szeretett hasonlatokat használni.
Biztos, hogy azért, mert vágyakozott
rá, hogy mindenki megértse azt, amit Ő akart. Azt mondja, hogy a
szőlősgazda, a szőlőműves az az Atya.
Egy
picit gondolunk magunkra, nyilván nem vagyunk mindannyian szőlősgazdák, de
azért mindannyian szoktunk örülni annak, hogy ha valami kivirágzik, valami gyümölcsöt
hoz. Gondolom nincs mindenkinek kertje. Ha valakinek nincs is kertje, de azért
egy kis növény van a lakásban vagy az erkélyen. Annyiféle lehetőség van erre.
Én is saját magam tapasztalom, hogy kis apró dolog, de úgy rácsodálkozok és
olyan friss örömet ad nekem, egy érzést, hogy de jó, kivirágzott ez a kis
virág. Azt sem tudom, hogy hívják, nem vagyok egy nagy „virágimádó”. Lehet,
hogy nem figyelek oda, akkor néhány virág pórul jár, hogy ha hozzám kerül.
Aztán úgy elcsodálkozok például az orchideán. Egy a baj az orchideával, hogy nincsen
illata, vagy legalábbis azoknak a fajtáknak, amiket én ismerek. Gondoljunk
bele, amilyen szép az orchidea és olyan illata lenne, hát akkor szerintem
elájulnánk… Amilyen gyönyörű, magával ragadó egy orchidea, hogyha olyan szintű
illata lenne, amilyen látványra szép, akkor egyszerűen állandóan orchidea
illatot akarnánk valószínűleg érzékelni. Már hogyha valaki persze szépnek
tartja az orchideát.
Mennyire
örülhet egy szőlősgazda, ugye azt mondja Jézus: „még többet teremjen”! Ugye van
bennünk egy mérhetőségre való törekvés. Szeretnénk, hogy több legyen. Ez nyilván
nem csak a mezőgazdaságra igaz. Úgy látom a gyerekeket, amikor hitoktatok és
néha én egyszerűbb, könnyebb feladatokat adok nekik, vagy szorgalmi feladatot.
Úgy szeretik gyűjtögetni a zöld ötösöket. Van olyan gyerek, akinek hét zöld
ötöse van. Aztán mondtam neki, hogy vigyázzál, mert a piros egyes az sokkal
veszélyesebb. Témazáró piros egyes. Ha van hét zöld ötösöd, amit szépen
gyűjtögettél, de az a piros egyes a témazáróra, inkább egyesre állsz.
Számolgatja, hogy 3,7-re állok.
Azt
szeretné a szőlősgazda és minden ember a maga kis világán belül is, hogy az,
amivel én foglalkozok, aminek örülök, az növekedjen. Ez teljesen természetes és
jó vágyunk. Növekedjen, legyen belőle több, még több, még több és még szebb
legyen, még gazdagabb. Így működik az élet. Ezt tulajdonképpen nem mi találjuk
ki, ez az élet dinamikája, hogy növekedni akar. Ahogy Ady Endre is mondta: „az
élet él és élni akar”.
Azt
mondja Jézus, hogy a gazda azért tisztítja meg némelyik szőlővesszőt, hogy még
többet teremjen. Van olyan, amelyik nem terem és azt lehasítja a szőlőtőről és
kidobja. De amelyik terem, azt megtisztítja, hogy még többet teremjen. Egy picit most képzeljük el Istennek az
örömét, hogy Ő mennyire örül például egy keresztelésnek. Azt hiszem 105, vagy 106
embert megkereszteltem 2008 óta, amióta diakónussá szenteltek. Nem mondom, hogy
mind a 105-nek kitörő örömmel örültem, mert bizony volt olyan, hogy nem is
ismertem. Van ilyen a papi életben, hogy futószalagon történnek a dolgok. Attól
még persze nyilván igyekeztem szépen végezni, szeretettel, odafigyeléssel. De
be kell, hogy valljam, kevésbé örülök, hogyha nem ismerem őket, nem tudom az
összefüggéseiket a háttérben. De volt néhány keresztelő ebből a százötből, amiknek
tényleg nagyon örültem, még úgy napok, hetek, évek távlatából visszagondolva
is. Volt felnőttkeresztelés is a szolgálatomban.
Most
Isten mennyire örül minden egyes keresztség szentségének! Hiszen az a
legnagyobb, az a kiindulópont, amikor valakit megkeresztelünk és belekerül
Krisztus testébe. Szent Pál használja a Római levélben azt a hasonlatot az
olajfáról, hogy van a nemes olajfa, és van a vad olajfa. Ez a hasonlat az
olajfáról a Római levél a 11. fejezetben. S akkor beszél arról, hogy be lehet
oltani egy nemes olajfába esetleg egy vad olajfáról letört ágat. S úgy szépen
megfogja, és majd hoz termést. Bennünket
beleoltottak Krisztusba a keresztség által. Te már Krisztusból kapod azt az
éltető nedvet, vagyis a Szentlelket. Ahogyan a szőlővesszőbe átárad az
az éltető nedv, víz, élet, energia, táplálék, amit felszív a szőlőtő a földből
a gyökerei által. Ez - a hasonlatot kibontva - a Szentlélek. Az Atya a
szőlőműves, Jézus a szőlőtő és így az erő, ami a szőlővesszőket táplálja és
gyümölcsöt ad nekik, az a Szentlélek. Valójában az Atya azért tisztogatja a lelkeket, hogy még erőteljesebben
felvegyék a Szentlélek erejét, vezetését Jézusból. Most erről szól ez az egész
hasonlat. Most eljutottam végül is a lényeghez. Erről szól az egész hasonlat.
Most
ilyenkor nyilván adódik egy egyszerű kérdés: „Én ezt hogyan csináljam? Én már meg vagyok keresztelve, benne vagyok
Krisztusban, Krisztus bennem van. Hogyan csináljam? Mit csináljak?”
Alapvetően ez csodálatos, hogy itt vagyunk ezen a szentmisén. Ezt a hasonlatot
a szőlővesszőről, szőlőtőről, ugye a bor, abból lesz a Krisztus vére. Tehát ez az
Oltáriszentségről szóló hasonlat is, Krisztus Testéről, Véréről. A
keresztségről szóló hasonlat is ez, de ugyanígy arról is szóló hasonlat, hogy a
szentáldozás által Krisztus a Lelkét közli velünk. Akkor én most rácsodálkozok
erre a képre, és akkor most mi van? Rácsodálkoztam erre a szép hasonlatra, erre
a szép gondolatsorra. Akkor most mi van? Hogyan
jössz a szentáldozáshoz? Akarod-e, hogy megkeresztelkedjenek azok, akik még
nincsenek? Segítesz-e nekik ebben? Van-e benned vágy arra, hogy imádkozol
azért, hogy meg nem keresztelt emberek eljussanak felnőttként idáig?
Képzeljétek,
kedves testvérek, most egy lelkigyakorlatot tartunk Mőcsényben. Onnan jöttem, a
team, a csapat tartják most is, hogy én nem vagyok ott. Ott vagyunk
harmincöten, ebből nyolc a szervező csapat, 27-28 a résztvevők, jelentkezők.
Van olyan a jelentkezők között, felnőttként, aki nincs megkeresztelve még. De
ott van, hallgatja a tanítást a hit igazságairól, Isten szeretetéről. Mennyi
felnőtt van körülöttünk, tudod-e, oda figyelsz-e rájuk? Nyitva van-e a kis
fülecskéd arra, hogy egyáltalán szóba kerülhessen ez a téma, hogy ő vajon meg
van-e keresztelve? Egy munkatársad, egy rokonod, vagy egy munkatársad rokona.
Közvetetten valaki a te körödben, vagy a te körödön kívül, de egy hozzád
közelebbi körben. Nyitva vannak-e a
te kis figyelő csápjaid arra, hogy jé, ott nincs megkeresztelve egy negyven éves
felnőtt férfi? Hát akkor én most rástartolok, imádkozok érte, hogy
Isten adja meg neki a vágyat, hogy közeledni akarjon az Egyházhoz. Én pedig
adni fogok neki egy kis kártyát, hogy gyere el egy előadásra, gyere el egy
lelkigyakorlatra. Adok egy jó könyvet, valami kis bevezetést, csalogatást az
Egyház felé. Tehát itt vagyunk most a szentmisén, nagyon jó. Örülünk a
szőlőtőnek, a szőlővesszőnek, hogy mi benne vagyunk. Bennünket megtisztít az
Atya. Bennünket eltölt a Szentlélek. Hú, de jó, örülünk neki! Tényleg?
Bocsánat, zárójelben, tényleg? Egyébként tényleg örülünk neki? Egyébként tényleg nagyon hálásak vagyunk
azért, hogy itt lehetünk?
Mit
mond Pál a Galata levélben? A Szentlélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség,
jóság, hűség, a hála gyümölcse. Az a hála, az a köszönet. Hú, de jó, hogy
jöhetek a szentáldozáshoz! Hú, de jó, hogy hallgathatom az örömhírt! Az az érdekes,
hogy nyilván annak mértékében, amennyire te ennek örülsz és hálás vagy, annak
mértékében fogod érezni azt, hogy akinek ez még nincs, annak ez hiányzik. Ha
észre sem veszed és nem is gondolsz bele hirtelen, hát az én köreimben nincs
senki, aki ne lenne megkeresztelve. Biztos? Honnan tudod ezt ennyire biztosan?
Szerintem ismersz 1326 embert, abból százzal minden héten találkozol. Abból a
százból nincs egy se, aki ne lenne megkeresztelve? Szerintem abból a százból
van négy, de lehet, hogy tizennégy, de lehet, hogy huszonnégy. Akivel te minden
héten találkozol… A postásod... Csak még soha nem terelted a beszélgetést arrafelé,
hogy kiderüljön ez, mert nem érdekel… Bocsánat! Ez most egy kicsit olyan, hogy
elővettem az ostort. De ne féljetek!
Szóval, tereled-e arra a beszélgetést
a te köreiden belül az emberekkel, hogy kiderüljön az, hogy a felnőtt meg van-e
keresztelve? S akkor mi van, ha kiderül, hogy nincs megkeresztelve? Na,
hát akkor szépen el lehet indulni, hogy imádkozz érte. Nem az van, hogy rögtön
robbanj rá és próbáld a fülénél vagy a hajánál fogva beráncigálni a templomba.
Az messze van még. Az messze van. Kezdj el érte imádkozni, böjtölni, áztassad
az ima esőjével. Mert azt mondta Jézus, hogy menjetek el az egész világra!
Tegyetek tanítvánnyá minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, Fiú, és a
Szentlélek nevében. Ez az egész Egyház küldetése. Ez mindannyiunk vágyálma.
Nem, vagy de! Ez mindannyiunk vágyálma. Mindannyiunké nem biztos, de hogy
Krisztusé biztos, az igaz! Azt mondja Jézus, ha nem maradtok bennem, lemetsz az
Atya benneteket rólam. Ha nem hoztok,
gyümölcsöt az Atya lemetsz, kidob és elégsz. Elégsz a céltalanságban. Mert az
igazi cél az, hogy Krisztushoz hozzuk az embereket. Ez az igazi cél. Minden más
részcél az életünkben. Fontos és jó, de csak ennek a nagy célnak alárendelve.
Kezdj el
imádkozni, azért a száz vagy százötven emberért, akivel te minden héten egy hét
körforgása során biztos, hogy találkozol egy hét alatt száz, százötven
emberrel. Mert úgy is mindig ugyanabba a boltba mész, úgy is mindig ugyanahhoz
a háziorvoshoz. Körökön belül futunk. Nyilván néha van egy-két idegen, vagy új
ember, de körökön belül futunk. Imádkozz a te házad népéért! Ők vannak rád
bízva. Fülelj, halld meg, hogy az, aki felnőtt és nincs megkeresztelve. Imádkozz
érte. Utána, amikor érzed, hogy indít a Szentlélek, akkor csald el egy
előadásra. Csald el valahova egy lelkigyakorlatra, vagy kezdj el vele
beszélgetni. Adj a kezébe egy jó könyvet. Küldj neki egy jó Youtubos linket,
valamelyik népszerűsítő hitigazságról egy jó kis tanítást, például Pál Feritől.
Dolgozz a lelkekért! Ez lesz a
legnagyobb örömöd, mert Krisztusnak ez a legnagyobb öröme. Ő a szőlőtő, és ha
neki ez a legnagyobb öröme, hogy az embereket önmagához szeresse, akkor nyilván,
mi az Ő szőlővesszői, mi is ekkor fogjuk átélni mind ezt. Azt mondja
Jézus, ha bennem maradtok, bármit akartok, kérjétek és megkapjátok. Egyszerűen,
ha azt fogod akarni, amit Jézus, akkor meg fog történni, mert Ő akarja majd azt
benned. Ámen!
Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018.
április 25. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 1186. Jn 15,1-8 Ki nincs megkeresztelveaz ismerőseid közül? (2015.05.02. húsv.5.vas.)
– szeretettel Péter atya –
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Tereled-e
arra a beszélgetést a te köreiden belül az emberekkel,
3.
hogy
kiderüljön az, hogy a felnőtt meg van-e keresztelve?
4. Van-e
evangelizációs praktikád? Van-e segítségre szükséged ebben? Ismered a
legfontosabb lépéseket, amit meg kellene tenned?
Könyvajánló
ehhez a témához: Bill Hybels – Csak pár lépés