Morgan Freeman és Jim Carrey a Mindenható című filmben
Szerencs, sors, isteni részecske
Lukács evangéliuma 5,1-11
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Azt gondolhatnánk, hogy a Bibliában nincsen szó szerencséről, véletlenről, különleges, megmagyarázhatatlan, már-már játékos összefüggésekről. Azonban, ha egy kicsit így a szavaknál maradunk, nagyon is benne van a Bibliában a véletlen, a szerencse, sőt még a sorsvetés is. Nézzünk néhány példát erre. Prédikátor könyve 9,11 „Nem a bölcseké a kenyér és nem az okosoké a gazdagság. Nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindannyiukat.” Az idő és a véletlen éri utol mindannyiukat. Egy másik részlet, ami a sorsvetésről szól Példabeszédek könyvéből. Azt mondja 16,33 „Ölbe vetik a sorsot, de minden döntése az Úrtól van.” A mai evangélium a „Szerencsés halfogás”.
Tehát szerencse, sors, véletlen szerepel a Bibliában. Hogyan értelmezzük ezt? Akkor most irány a lottózó és lottózzunk? Azt mondja a Katolikus Egyház Katekizmusa, hogy a szerencsejáték önmagában még nem bűn, de vigyázni kell vele, mert alkalmat adhat a szenvedélybetegségre. 2413 A szerencsejátékok (kártyajátékok, stb.) vagy a fogadások önmagukban nem ellentétesek az igazságossággal. Erkölcsileg akkor válnak elfogadhatatlanná, amikor megfosztják a személyt mindattól, ami a saját vagy mások szükségleteiről való gondoskodáshoz szükséges. A játékszenvedély azzal a kockázattal jár, hogy súlyos rabsággá válik. Hamisan fogadni vagy a játékban csalni súlyos bűn, hacsak nem olyan kicsi az okozott kár, hogy a vesztes részéről ésszerűen nem tekinthető jelentősnek.
Ehhez kapcsolódva már egy picit keményebb idézet. Izajás 65,11-12 „Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfeledkeztetek szent hegyemről; akik asztalt terítettetek a szerencseistennek, és fűszeres bort töltöttetek a sorsistennek: titeket a kard élére szántalak, és mindnyájan letérdeltek majd a leöléshez, mert kiáltottam, de nem válaszoltatok, szóltam, de nem hallottátok meg; azt tettétek, ami rossz a szememben, és ami nem tetszik nekem, azt választottátok.”
Akkor most itt már lehet, hogy jól össze vagyunk kavarodva. Hogy egyrészt például Mátyás apostol megválasztása sorsvetéssel történt. Másrészt meg a próféta figyelmeztet, hogy ne mutassanak be áldozatot a sorsistennek. Akkor most, hogy is van ez? Először is ezt az egész világot a mindenható Isten teremtette. Nincs ebben a világban semmilyen teremtmény, ami ne Isten akaratából létezne. A teremtmény alatt nem csak azt értjük, hogy egy látható, körülhatárolható dolog, egy növény, egy állat, egy ember. A teremtményhez tartoznak a világ törvényszerűségei. A gravitáció, ami legelőször eszünkbe jut. Elengedem a Bibliát, és leesik a kezembe. Aztán sorolhatnánk holnap reggelig a természeti törvényszerűségeket. Ezeket is mindet Isten teremtette. Azt, hogy fúj a szél, az összes többit és a dolgok változatosságát. Minden tulajdonképpen Isten törvényei szerint működik. Nincs olyan, hogy egyszer csak egy csillag gondol egyet, hát ezen az éjszakán nincs kedvem a Göncölszekér része lenni[U1] , arrébb megyek és egy másik csillagképben leszek. Minden pontosan isteni rend szerint zajlik ebben a világban. Akkor feltehetnénk a kérdést, a másik véglet, hogy akkor nem is lehet valami szabálytalanság, vagy valami ettől eltérő dolog? Akkor mi van a szabad akarattal? Lehet, hogy az is ilyen szigorú szabályok szerint van meghatározva. A lelkiéletnek, az érzelmeinknek, a belső világunknak a törvényei, azok is ilyen szigorú szabályok szerint vannak kiszabva számunkra? Vagy, hogy van ez? Hova fér el ebbe a véletlen? Hova fér ebbe el a szabad döntés, a sors?
Nem azt mondom most, hogy én egy végleges és kimerítő választ adok erre, de azt fontos kimondani, hogy maga az élet misztérium. Sok mindent mi meg tudunk magyarázni, meg is kell, meg értenünk kell és Isten is sok mindent megmagyaráz nekünk, de ugyanezekben a bölcsességi könyvekben az is benne van, hogy „Ami nálad magasabb, azt ne keresd, ami erődet meghaladja, azt ne firtasd! Azzal törődj mindig, amit Isten neked meghagyott, és ne légy kíváncsi többi művére! Mert nincs arra szükséged, hogy szemléld azt, ami el van rejtve. Ne törd magadat nagyon a felesleges dolgok után, és ne légy kíváncsi többi művére! Mert sok olyant jelentett ki neked, ami meghaladja az ember értelmét. Sokakat vitt tévedésbe vakmerő kíváncsiságuk, és tartja gonosz képzelődésben elméjüket.” (Sir 3,22-26) Például, ha valaki túlságosan a szellemvilággal foglalkozik, ezoterikus dolgokkal, a végén még az ördög kelepcéjében köthet ki.
Tehát itt van egy nagyon finom határ, hogy kutathatjuk a teremtett világot, kutatnunk is kell, de azzal az alázattal, hogy ezt nem tudjuk teljesen kimerítően birtokba venni. Nem tudunk fölébe kerekedni a világnak úgy, hogy zsebre teszünk mindent és már-már azt mondhatjuk, hogy mindent tudunk, mi vagyunk az Isten. Néha nagyon is megkísérti ez a tudósokat. Például, amikor kicsit nagyképűen ilyen nevet adnak egy felfedezésnek, hogy isteni részecske. Lehet, hogy hallottuk ezt, Svájcban van a CERN központ, részecskegyorsító. Ott az egyik tudományos kutatás után egy részecskének ezt a nevet adták, hogy isteni részecske. S akkor a Vatikán szólt, hogy azért nem kéne ennyire túlzásba esni. Hiszen Isten maga transzcendens, Isten nem azonos az anyaggal.
Minden, ami ebben a világban van, az teremtmény. Azért van, mert Isten a semmiből a szavával teremtette. Vagyis nem a világ maga az Isten, hanem Isten túl van a világon. Itt jön a nagy titok, a Megtestesülés, hogy belejön ebbe a világba és belülről kezdi el felemelni a bűnbe esett embert önmagához. Na most ez a szerencsés halfogás, ez véletlen volt? Egész éjszaka semmit nem fogtak, Jézus csettint egyet, hát próbáljuk meg, most biztos sikerül. Százszor nem sikerült, százegyedszer majd éppen biztos sikerülni fog. Isten azt akarja, a Zsoltárok könyvében olvashatunk erről, hogy Isten azt akarja, hogy csodálkozzunk. Tehát Ő nem azért teszi a csodákat, vagy ezeket a különleges, szerencsés, véletlenszerűnek nevezhető dolgokat, hogy mi ezeket el kezdjük annyira kutatni, hogy a végén már azt gondoljuk, hogy tudjuk és szabályszerűen egymás után meg tudjuk ismételni majd a szerencsés halfogásokat. Nem ezért teszi Isten a csodákat, hanem egyszerűen azért, mert Ő maga csodálatos. Ő maga felülmúlja az emberi értelmet és azt akarja, hogy mi csodáljuk őt. Mennyire szép egy gyermek arca, amikor csodálkozik. Amikor örül egy virágnak, egy játéknak, vagy egy finom süteménynek. Valamelyik nap az ovis hittanon csokoládét osztottam és figyeltem a gyerekeket. Olyan csendben, egymás után majszolták befele a csokoládét. Olyanok voltak, mintha kis macik lettek volna, akik az erdő szélén a mézet nyalogatják. El is határoztam, hogy ha azt akarom, hogy csend, rend, fegyelem legyen a hittanórán, akkor csokit kell osztogatni. Mert akkor biztos, hogy fegyelmezettek lesznek. Nem kaptok csokit, hogyha rosszalkodtok.
Valószínűleg Isten nem azért teszi a csodákat, hogy akkor így befogja a szánkat, hanem Isten azért teszi a csodákat, hogy mi örüljünk neki. Hogy örüljünk, mint a gyermekek. Jézus azért tette ezt a csodálatos halfogást. Azért uralja Isten ezt a teremtett világot, hogy bennünket, az ő gyermekeit szeretgessen, elhalmozzon. Nem kell feltétlenül nekünk mindent szabályszerűen magyaráznunk, hanem meghódolni és szinte szavak nélkül ámulni Istent. Bámulni azt a világot, amit ő alkotott, mint egy szerelmes, aki teljesen betelik a másik személy teljességével. Isten el akar vezetni minket Önmagához, hogy teljesen betelve Ővele létezzünk. Ezért történt ez a csoda. Ezért van a szerencsés halfogás. Ezért van a sorsvetés és úgy is mondhatnánk az egyik filozófus szavával, hogy vannak véletlenek, de azokat is irányítják. Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. február 6. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 1425. Lk 5,1-11 Szerencse,sors, isteni részecske (2016.II.7.C év 5.évk vas)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Mi volt a legnagyobb szerencse az életedben, amit most sem tudsz megmagyarázni?
3. Mi volt a legnagyobb csoda az életedben, amit egyértelműen Istennek tulajdonítasz?
Szeretettel: Péter atya