Lukács
evangéliuma 6, 27-38
Jézus a
hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt
mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek
titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.
Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi
köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki
elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy
szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik
titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök
is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik
veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is
megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára
számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak
vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és
semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek
a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek
tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki
fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor
titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok,
és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Ezek az evangélium igéi!
Kedves
Testvérek! Olyan mondatokat hallottunk most, amikből egyet kiválasztunk,
bármelyiket és szó szerint meg akarjuk tenni, szó szerint, akkor fel fog
fordulni az életünk. Másként fog kinézni, de nagyon. Először is fontos
tisztázni azt, hogy ellenségeinket szeretni alapvetően két dolgot jelent, amit
itt Jézus mond. Az egyik az, hogy jót tenni velük, a másik pedig az, hogy
imádkozni értük. Hogyha valaki rosszat tesz velünk, akkor ez fáj. Másképp nem
lenne rossz. Ugye? A fájdalom, a
szenvedés és a rossz, ez a három valóság összefügg egymással. Ha valami
nem rossz, akkor az nem fáj, nem okoz szenvedést. Különbség van a három fogalom,
a három valóság között, de összefüggenek. Tehát ha nekünk fájdalmunk van, akkor
azt jelenti, hogy valami rossz munkálkodik körülöttünk, bennünk, vagy éppen
általunk. Olyan is van.
Mi a legnagyobb rossz? Hogyha valaki hátat
fordít Istennek. Mert akkor honnan tudná meg azt, hogy mi az
igazság, hogy hogyan kell szeretni. Tehát az egyik dolog az, hogy jót tenni. Hogyha
valakivel jót teszünk, ahogy Pál apostol mondja ezt, olyan, mintha parazsat
raknánk a fejére. Égetni fogja. (vö. Róm 12,20)
Egyszer
mesélte valaki a következő dolgot, ott abban a faluban, ahol lakott, szerveztek
egy falunap szerű ünnepséget. Az az épület, ami az ünnepségnek a középpontjában
volt, határos volt a szomszédnak a kertjével és nagyon tisztelettel, szépen
elkérte a szomszédnak a kertjét a főszervező. A következő történt az ünnepség
másnapján. A szomszéd jön nagy dérrel-dúrral, hangoskodva, hogy mit csináltak,
milyen kárt okoztak. A főszervező épp akkor nem volt ott. Úgyhogy elment a
szomszéd. Nem is hallotta a főszervező ezt, hogy milyen rossz dolgokat mondott.
A főszervezőnek jött egy ötlet a szívében, hogy átmegy a szomszédnak
megköszönni, hogy odaadta a kertet erre a napra. Szépen összerakott egy
csomagot, átment hozzá és a szomszéd már éppen nyitotta volna száját, ahogy
belépett az ajtón, hogy rázúdítsa a sérelmeit. Amikor a főszervező erről mit
sem tudva, nagy mosolyogva, örömmel azt mondja, hogy: „Uram köszönöm, hogy ideadta ezt a kertet, fogadja szeretettel ezt az
üveg bort, ezt a süteményt, ezt az itt sütött, frissen sütött kenyeret.” Ez
a haragos ember egy pillanat alatt megváltozott, mint ugye ahogy mondja Pál,
hogy ha valaki rosszat tesz veled, tegyél vele jót és ezzel parazsat raksz a
fejére. Égetni fogja őt. Egy pillanat alatt megváltozott ez az ember és nagyon
örült, megköszönte és ő mondta, hogy: „Jövőre
is odaadjuk a kertet.”
Most
gondoljunk bele, hogy ez a bizonyos főszervező, azért Isten kegyelméből úgy is
mondhatnánk, hogy könnyű helyzetben volt, mert Isten segített neki kicselezni
ezt a szituációt, ezt a feszült helyzetet. Nyilván nehezebb lett volna a főszervezőnek
az a dolga, hogyha előbb hallja a szitkozódást és utólag kell vinni az
ajándékot. Mert akkor bonyolultabb a helyzet, mert akkor úgy gondolhatná
esetleg a haragos, hogy „Na, most itt
engem megengesztelnek, hízelegnek. Nem is akartak nekem
adni semmit, csak mivel én méltatlankodtam, ezért most kenegetni akarják az én
sebemet.” Az még akár még a büszkeségét is növelhette volna.
Tulajdonképpen
nagyon nagy szükségünk van arra, nagyon nagy, hogy Isten megelőzze titokzatos
módon, megelőzze ezeket a helyzeteket, úgy hogy a dolgok egy másfajta sorrendben
történjenek. Ez nagyon fontos, hogy minden egyes ember csak az ő saját, kis
pici logikája, eddigi emléke, tapasztalata mentén látja a dolgokat és nem
látjuk az egészet. Ezért van szükség alázatra. Isten látja felülről az egészet
és ő tudja ezt szépen kiegyenesíteni. Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. február
20. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 1346. Lk 6,27-38 Hogyan lehet jól kicselezni aharagosainkat? (2015.XI.19.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre
a hétre ebből a prédikációból?
2. Volt-e
már hasonló pozitív élményed, mint a történetben a falunap főszervezőjének?
3.
Mikor volt, hogy erőlködtél egy kútba esett
üggyel a saját eszeddel és nem sikerült semmi? Min bukott el a dolog?
Szeretettel: Péter atya