Lukács
evangéliuma 6, 17.20-26
Az
apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt.
Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész
Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidón tengermellékről. Ekkor
tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: Boldogok vagytok, ti szegények,
mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert
jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert
sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az
emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami
szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez
bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben.
Atyáitok is így bántak a prófétákkal. De jaj, nektek, gazdagok, mert
megkaptátok vigasztalásotokat. Jaj, nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni
fogtok. Jaj, nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj,
nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáitok is így tettek a hamis
prófétákkal! Ezek
az evangélium igéi!
Kedves
Testvéreim!
Azt
mondja Jézus: Boldogok vagytok, mert…
Elmondja ezt négyszer, majd utána elmondja szintén négyszer: Jaj, nektek, mert… Azt látjuk, hogy
Jézus megindokolja azt, hogy ki az, aki boldog, miért, ki az, aki átkozott, jaj,
neki és, hogy miért. Megindokolja. Szoktuk mondani a hétköznapi életben is
egyszerűen, hogy mindennek megvan a maga oka. A gyerek az iskolából rossz
jegyet hoz haza, mondja neki az apja, tegnap nem a tévé előtt kellett volna
ülnöd. Látod ez volt az oka. De ugyanígy az életben, mindig keressük a dolgok,
az események okát. Ezért vagyunk értelmes lények, emberek. Történik velünk
valami, azonnal feltesszük a legegyszerűbb kérdést: miért? Miért történt ez?
Aki nem teszi fel azt a kérdést, hogy miért, az nem is fogja megérteni annak a
dolognak az okát. Ha szeretnénk, hogy egy jó dolog az életünkben újra és újra
megismétlődjön, megtaláljuk annak az okát, hát mi sem egyszerűbb ennél. Azt az
okot állandóan ismételjük és állandóan megkapjuk majd azt az eredményt.
Idefelé
az autóban focizásról beszélgettünk és most hirtelen eszembe jutott az, hogy
tavaly láttam egy filmet a legnagyobb magyar focistáról, Puskás Ferencről.
Puskás Ferenc harminc éves korában, a foci pályafutásában mélypontra jutott. Egy
darabig Bécsben élt, meg is hízott. Eltiltották attól, hogy az edzéseket is
látogassa. Külön, egyedül edzett. Azért tiltották el, mert elhagyta
Magyarországot és a magyar politikai élet szereplői, a párt, a kormány
kiharcolta azt a Nemzetközi Futball Szövetségnél, hogy Puskást egy időre
tiltsák el a focitól. Még az edzésekre sem mehetett oda a többiek közé. Meg is
hízott és mélyponton volt. De elkezdett még jobban edzeni és feljött, egyre
jobban focizott. Az lett ennek az eredménye, hogy egy pár év alatt sokkal
magasabb szintet ért el, mint előtte és meghívták a Real Madridba és igazából
utána lett még nagyobb focista, mint korábban. Előtte is világhírű volt, de
akkor még nagyobb lett a Real Madrid színeiben. Mutatták azt, hogy milyen
edzéseket csinált ez a Puskás Öcsi. Lerakta a focilabdát tizenhat méterre a
kaputól és elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg azt el nem éri, hogy
harminc lövésből, több mint huszonnyolcszor eltalálja a labdával a felső
kapufát. Célba lövést gyakorolt. Ez egy nagyon nehéz dolog ám. Tizenhat
méterről egy lövéssel és egymás után lőtte-lőtte és számolta, hogy hányszor
találta el. Volt, amikor fogadásból a horvátokkal fogadott, hogy tízből-tízszer
eltalálja a felső kapufát és nagyon nagy pénzt nyert fogadásból ezzel. Azért mondom
el ezt a kis történetet, mert ő gyakorolt, gyakorolt és ennek az lett a
következménye, hogy utána a meccsen is, éles körülmények között hatalmas
gólokat tudott lőni. Tehát, amikor begyakorolt egy bizonyos okot, annak meglett
utána a megfelelő okozata, következménye. Nem lett volna belőle nagy focista,
hogyha nem lett volna ilyen szorgalmas, hogy mindig ugyanazt gyakorolja és
utána meccsen meg tudja csinálni.
Amikor
Jézus azt mondja, hogy boldogok vagytok, mert tiétek az Isten országa. Mert
jutalmul bőségben lesz részetek. Mert sírásotok nevetésre fordul, mert nagy
jutalomban részesültök a mennyben. Jézus a mennyországra irányítja a
figyelmünket. Azok a boldogok, akik
hisznek abban, hogy a mennybe fognak jutni. Akik már itt a földön úgy élnek,
hogy ebben hisznek, hogy majd egy gyönyörű mennyországot kapnak ingyen,
ajándékba, ebben hisznek, azok már itt a földön egyre nagyobb boldogságot
fognak tapasztalni.
Kedves
Testvérek! Én ezt saját magam is tapasztalom évről évre, ahogy egyre jobban
követem Jézust, hogy igaz, hogy nagyon nehéz az élet, de valahol belülről egyre
jobban meg vagyok győződve arról, hogy a mennybe fogok jutni. Nem a semmibe,
nem az értelmetlenségbe, nem a pokolba, hanem a mennybe, ahol egy csodálatos
otthon vár rám. Azért tapasztalom ezt, mert egyre jobban hiszem, hogy jutalmul
bőségben lesz részem nekem is. Igen ám, de itt van ám a másik oldal is. Jaj,
nektek gazdagok, jaj, nektek, akik most jóllaktatok. Miért, jaj, nekik? Miért átkozottak?
Azért, mert valójában nem hisznek. Valójában a saját erejükre támaszkodnak.
Arra, amit az életben el tudnak érni. Mit számít, a halál után nem lesz semmi. Majd
a sárga föld meggyógyítja, szokták mondogatni.
Nemrég
valakivel beszélgettem a halál utáni életről. Azt mondja nekem, hogy amíg
valaki emlékezni fog ránk a halálunk után, addig még élünk. De ha már nem
emlékezik ránk senki, akkor már a halál után sem fogunk tovább élni. Kérdeztem
tőle, hogy hol olvastad ezt? Hol olvastad ezt? Mi az, hogy a halál után, amíg
emlékeznek rám, addig élek, ha meg nem emlékeznek már rám, akkor nem élek.
Ettől nagyobb butaságot keveset lehet hallani. Hol olvastad ezt? Ez nincs benne
a Bibliában. Amit mi a Bibliában olvasunk, az a mi hitünk alapja. Hogy Jézus
feltámadt a halálból. Írva van, hogy fel kellett támadnia, le kellett győznie a
kereszt által a halált. (vö. 1Kor 15,3-4) Írva van. Írva van a világon a
legelterjedtebb könyvben, a Bibliában. Írva
van, hogy van mennyország és erre az írásra alapozzuk a hitünket. Az Egyház újra
és újra a Szentírásból meríti a hitét. Milyen bátorító Jézus szava, hogy nagy
jutalomba lesz részünk, ha hiszünk Őbenne.
Szinte
mindennap én elgondolkozom ezen, és annyira jó, hogy ahogy halad az életem évről-évre,
hogy közeledek a mennyországhoz. Néha
abba is belegondolok, hogy azok, aki nem hisznek Jézusban, azoknak mi az életük
értelme. Ha jön az életében valami csalódás, vagy valami összeomlik az
életükben. Elbocsátják a munkahelyről, sokan ilyenkor teljesen kétségbeesnek.
Emlékszem
rá, amikor Pécsen voltam és beszélgettem régi pécsi lakosokkal, hogy amikor
bezárták Pécsen a bányát, akkor a sok, nem azt mondom, hogy minden bányász
hitetlen volt. De sok hitetlen bányász elvesztette a munkáját, el kezdtek inni,
sokan öngyilkosok is lettek. Mert elvesztette a munkáját, nem hitt Istenben,
hogy Isten gondoskodni fog róla és kicsúszott a talaj a lába alól. Ugyanezt
hallhattuk a Jeremiás könyvéből vett idézetben. „Átkozott az az ember, aki az emberben bízik.” (17,5) Azok a
munkások, akik amikor Pécsen bezárt a bánya, elvesztették a munkájukat, miben
bíztak? Abban bíztak, hogy majd „Kádár apánk” ad nekünk munkát. De „Kádár apánk”
meghalt. Már nem adott tovább munkát nekik. Tehát emberben bíztak és mivel ez
az ember meghalt, nem volt tovább kiben bízni. Nem tudott nekik munkát adni.
Átkozott az az ember, aki emberben bízik. Semmi jót nem várhat.
Kedves
Testvérek! Nekünk is nagyon meg kell gondolnunk azt, hogy kiben bízunk. Kiben
bízunk? Hiába bízunk emberekben. Az emberek jönnek-mennek. Nagyon sokszor
megváltoztatják a véleményüket az emberek. Lehet, hogy valaki például nagyon
bízik egy orvosban. Tudja azt, hogy ez egy nagyon jó orvos. Én már húsz éve
hozzá járok. Bízok abban, hogy ez az orvos segíteni fog. A legnagyobb bajomban
is ez az orvos segíteni fog rajtam. Az én szülőfalumban volt egy háziorvos, aki
negyven évig ott volt a faluban. Kiderült az élete vége felé, hogy drogozik. Ez
elterjedt az egész faluban, be is bizonyosodott és egyre betegebb lett. Az
emberek nem tudtak már benne bízni. Volt, aki még próbált benne bízni, de szörnyű
hír volt ez. Én is kisgyerekként megdöbbentem ezen, hogy hát ez a doktor bácsi,
ilyet csinál.
Amikor
valaki az emberben bízik, átkozott lesz. Nagyon kemény szavak ezek, de ezt is a
Bibliában olvassuk, hogy semmi jót nem várhat. Olyan lesz, mint cserje a
pusztában, sós és lakhatatlan földben. Nagyon nagy kockázata van annak, hogy
kiben bízunk. Sokszor a mi családjaink is olyanok, hogy például a
családfenntartó meghal, aki a pénzt hozta az asztalra. Hirtelen a gyerekek,
akik nem nagyon tanultak meg dolgozni, oda a háztól a jó kereset és hirtelen
szétfolyik a kezükből az örökség. Én ismerek egy embert, akinek a kétmillió
forintos örökség egy év alatt kifolyt a kezéből. Pedig neki volt még havonta
több, mint hatvanezer forintos rokkant nyugdíja is. Kétmillió forintos örökség
egy év alatt kifolyt a kezéből. Semmi nincs már belőle. Mert emberben bízott és
szomorú ezt látni.
De ne szomorkodjunk, mert áldott az az ember,
aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van reménye. Azt
mondja Jézus, hogy boldogok vagyunk, hogyha ő benne hiszünk. Ha jön a hőség,
nem kell félnie. Ha jönnek a bajok az életünkben, nem kell félnünk, mert ha
Jézusban bízunk, reményt kapunk a szívünkben.
Kedves
Testvéreim! Jöhet bármilyen szegénység, bármilyen ínség, ahogy Jézus mondja,
hogy vannak szegények, vannak éhezők. Jöhet bármilyen baj, aki Jézusban bízik,
az nem fog elveszni. Olyan egyszerű az evangélium. Gondolkodtam a napokban azon,
hogy hogy lehet az, hogy az evangélium elterjedt az egész
világon, a legegyszerűbb, legszegényebb országokban is, a leggazdagabb
országokban is. Kétezer éve az egész világon elterjedt az egész
evangélium, mi az oka ennek? Mi az oka? Hát az, hogy egyszerű. Az van a
Bibliában, hogy aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözül. Haldoklók
ágyánál is mondjuk azt, hogy Jézus, Mária, Szent József. Hogy Jézus nevével az
ajkán halt meg, az nem fog elkárhozni. Higgyünk abban, hogy Jézus neve
üdvözíteni fog bennünket. Mert, aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözül.
Kedves
Testvéreim! Ezért terjedt el az egész világon az evangélium. Mert ilyen egyszerű
a mi hitünk, hogy hívjuk segítségül Jézust. Bízzunk Jézusban. Mindenféle baj
között, de nemcsak a családunkban, nemcsak a munkahelyen, nemcsak a világban, nem
csak a betegségben, hanem az Egyházban is. Én nagyon bízom abban, hogy Jézus
megsegíti ezt az Egyházat, hogy Jézus megsegít bennünket, hogy Jézus újra
megerősíti a hitünket. Újra reményt tölt belénk, mert aki segítségül hívja
Jézus nevét, az üdvözül. Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. február
13. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 111. Lk 6,17.20-26 Mi az oka a boldogságnak ésaz elátkozottságnak (2010)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed
el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Mi volt
az életedben a legnagyobb pofára esésed, amikor emberben bíztál?
3.
Kik azok, akik közelében biztonságban érzed
magad és tudsz bennük bízni? Adj hálát értük!
Szeretettel: Péter atya