Ugrás a fő tartalomra

Mi az oka a boldogságnak és az elátkozottságnak?



Lukács evangéliuma 6, 17.20-26
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidón tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.  Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáitok is így bántak a prófétákkal. De jaj, nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat. Jaj, nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj, nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj, nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáitok is így tettek a hamis prófétákkal! Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvéreim!

Azt mondja Jézus: Boldogok vagytok, mert… Elmondja ezt négyszer, majd utána elmondja szintén négyszer: Jaj, nektek, mert… Azt látjuk, hogy Jézus megindokolja azt, hogy ki az, aki boldog, miért, ki az, aki átkozott, jaj, neki és, hogy miért. Megindokolja. Szoktuk mondani a hétköznapi életben is egyszerűen, hogy mindennek megvan a maga oka. A gyerek az iskolából rossz jegyet hoz haza, mondja neki az apja, tegnap nem a tévé előtt kellett volna ülnöd. Látod ez volt az oka. De ugyanígy az életben, mindig keressük a dolgok, az események okát. Ezért vagyunk értelmes lények, emberek. Történik velünk valami, azonnal feltesszük a legegyszerűbb kérdést: miért? Miért történt ez? Aki nem teszi fel azt a kérdést, hogy miért, az nem is fogja megérteni annak a dolognak az okát. Ha szeretnénk, hogy egy jó dolog az életünkben újra és újra megismétlődjön, megtaláljuk annak az okát, hát mi sem egyszerűbb ennél. Azt az okot állandóan ismételjük és állandóan megkapjuk majd azt az eredményt.

Idefelé az autóban focizásról beszélgettünk és most hirtelen eszembe jutott az, hogy tavaly láttam egy filmet a legnagyobb magyar focistáról, Puskás Ferencről. Puskás Ferenc harminc éves korában, a foci pályafutásában mélypontra jutott. Egy darabig Bécsben élt, meg is hízott. Eltiltották attól, hogy az edzéseket is látogassa. Külön, egyedül edzett. Azért tiltották el, mert elhagyta Magyarországot és a magyar politikai élet szereplői, a párt, a kormány kiharcolta azt a Nemzetközi Futball Szövetségnél, hogy Puskást egy időre tiltsák el a focitól. Még az edzésekre sem mehetett oda a többiek közé. Meg is hízott és mélyponton volt. De elkezdett még jobban edzeni és feljött, egyre jobban focizott. Az lett ennek az eredménye, hogy egy pár év alatt sokkal magasabb szintet ért el, mint előtte és meghívták a Real Madridba és igazából utána lett még nagyobb focista, mint korábban. Előtte is világhírű volt, de akkor még nagyobb lett a Real Madrid színeiben. Mutatták azt, hogy milyen edzéseket csinált ez a Puskás Öcsi. Lerakta a focilabdát tizenhat méterre a kaputól és elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg azt el nem éri, hogy harminc lövésből, több mint huszonnyolcszor eltalálja a labdával a felső kapufát. Célba lövést gyakorolt. Ez egy nagyon nehéz dolog ám. Tizenhat méterről egy lövéssel és egymás után lőtte-lőtte és számolta, hogy hányszor találta el. Volt, amikor fogadásból a horvátokkal fogadott, hogy tízből-tízszer eltalálja a felső kapufát és nagyon nagy pénzt nyert fogadásból ezzel. Azért mondom el ezt a kis történetet, mert ő gyakorolt, gyakorolt és ennek az lett a következménye, hogy utána a meccsen is, éles körülmények között hatalmas gólokat tudott lőni. Tehát, amikor begyakorolt egy bizonyos okot, annak meglett utána a megfelelő okozata, következménye. Nem lett volna belőle nagy focista, hogyha nem lett volna ilyen szorgalmas, hogy mindig ugyanazt gyakorolja és utána meccsen meg tudja csinálni.

Amikor Jézus azt mondja, hogy boldogok vagytok, mert tiétek az Isten országa. Mert jutalmul bőségben lesz részetek. Mert sírásotok nevetésre fordul, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Jézus a mennyországra irányítja a figyelmünket. Azok a boldogok, akik hisznek abban, hogy a mennybe fognak jutni. Akik már itt a földön úgy élnek, hogy ebben hisznek, hogy majd egy gyönyörű mennyországot kapnak ingyen, ajándékba, ebben hisznek, azok már itt a földön egyre nagyobb boldogságot fognak tapasztalni.

Kedves Testvérek! Én ezt saját magam is tapasztalom évről évre, ahogy egyre jobban követem Jézust, hogy igaz, hogy nagyon nehéz az élet, de valahol belülről egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy a mennybe fogok jutni. Nem a semmibe, nem az értelmetlenségbe, nem a pokolba, hanem a mennybe, ahol egy csodálatos otthon vár rám. Azért tapasztalom ezt, mert egyre jobban hiszem, hogy jutalmul bőségben lesz részem nekem is. Igen ám, de itt van ám a másik oldal is. Jaj, nektek gazdagok, jaj, nektek, akik most jóllaktatok. Miért, jaj, nekik? Miért átkozottak? Azért, mert valójában nem hisznek. Valójában a saját erejükre támaszkodnak. Arra, amit az életben el tudnak érni. Mit számít, a halál után nem lesz semmi. Majd a sárga föld meggyógyítja, szokták mondogatni.

Nemrég valakivel beszélgettem a halál utáni életről. Azt mondja nekem, hogy amíg valaki emlékezni fog ránk a halálunk után, addig még élünk. De ha már nem emlékezik ránk senki, akkor már a halál után sem fogunk tovább élni. Kérdeztem tőle, hogy hol olvastad ezt? Hol olvastad ezt? Mi az, hogy a halál után, amíg emlékeznek rám, addig élek, ha meg nem emlékeznek már rám, akkor nem élek. Ettől nagyobb butaságot keveset lehet hallani. Hol olvastad ezt? Ez nincs benne a Bibliában. Amit mi a Bibliában olvasunk, az a mi hitünk alapja. Hogy Jézus feltámadt a halálból. Írva van, hogy fel kellett támadnia, le kellett győznie a kereszt által a halált. (vö. 1Kor 15,3-4) Írva van. Írva van a világon a legelterjedtebb könyvben, a Bibliában. Írva van, hogy van mennyország és erre az írásra alapozzuk a hitünket. Az Egyház újra és újra a Szentírásból meríti a hitét. Milyen bátorító Jézus szava, hogy nagy jutalomba lesz részünk, ha hiszünk Őbenne.

Szinte mindennap én elgondolkozom ezen, és annyira jó, hogy ahogy halad az életem évről-évre, hogy közeledek a mennyországhoz.  Néha abba is belegondolok, hogy azok, aki nem hisznek Jézusban, azoknak mi az életük értelme. Ha jön az életében valami csalódás, vagy valami összeomlik az életükben. Elbocsátják a munkahelyről, sokan ilyenkor teljesen kétségbeesnek.

Emlékszem rá, amikor Pécsen voltam és beszélgettem régi pécsi lakosokkal, hogy amikor bezárták Pécsen a bányát, akkor a sok, nem azt mondom, hogy minden bányász hitetlen volt. De sok hitetlen bányász elvesztette a munkáját, el kezdtek inni, sokan öngyilkosok is lettek. Mert elvesztette a munkáját, nem hitt Istenben, hogy Isten gondoskodni fog róla és kicsúszott a talaj a lába alól. Ugyanezt hallhattuk a Jeremiás könyvéből vett idézetben. „Átkozott az az ember, aki az emberben bízik.” (17,5) Azok a munkások, akik amikor Pécsen bezárt a bánya, elvesztették a munkájukat, miben bíztak? Abban bíztak, hogy majd „Kádár apánk” ad nekünk munkát. De „Kádár apánk” meghalt. Már nem adott tovább munkát nekik. Tehát emberben bíztak és mivel ez az ember meghalt, nem volt tovább kiben bízni. Nem tudott nekik munkát adni. Átkozott az az ember, aki emberben bízik. Semmi jót nem várhat.

Kedves Testvérek! Nekünk is nagyon meg kell gondolnunk azt, hogy kiben bízunk. Kiben bízunk? Hiába bízunk emberekben. Az emberek jönnek-mennek. Nagyon sokszor megváltoztatják a véleményüket az emberek. Lehet, hogy valaki például nagyon bízik egy orvosban. Tudja azt, hogy ez egy nagyon jó orvos. Én már húsz éve hozzá járok. Bízok abban, hogy ez az orvos segíteni fog. A legnagyobb bajomban is ez az orvos segíteni fog rajtam. Az én szülőfalumban volt egy háziorvos, aki negyven évig ott volt a faluban. Kiderült az élete vége felé, hogy drogozik. Ez elterjedt az egész faluban, be is bizonyosodott és egyre betegebb lett. Az emberek nem tudtak már benne bízni. Volt, aki még próbált benne bízni, de szörnyű hír volt ez. Én is kisgyerekként megdöbbentem ezen, hogy hát ez a doktor bácsi, ilyet csinál.

Amikor valaki az emberben bízik, átkozott lesz. Nagyon kemény szavak ezek, de ezt is a Bibliában olvassuk, hogy semmi jót nem várhat. Olyan lesz, mint cserje a pusztában, sós és lakhatatlan földben. Nagyon nagy kockázata van annak, hogy kiben bízunk. Sokszor a mi családjaink is olyanok, hogy például a családfenntartó meghal, aki a pénzt hozta az asztalra. Hirtelen a gyerekek, akik nem nagyon tanultak meg dolgozni, oda a háztól a jó kereset és hirtelen szétfolyik a kezükből az örökség. Én ismerek egy embert, akinek a kétmillió forintos örökség egy év alatt kifolyt a kezéből. Pedig neki volt még havonta több, mint hatvanezer forintos rokkant nyugdíja is. Kétmillió forintos örökség egy év alatt kifolyt a kezéből. Semmi nincs már belőle. Mert emberben bízott és szomorú ezt látni.
De ne szomorkodjunk, mert áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van reménye. Azt mondja Jézus, hogy boldogok vagyunk, hogyha ő benne hiszünk. Ha jön a hőség, nem kell félnie. Ha jönnek a bajok az életünkben, nem kell félnünk, mert ha Jézusban bízunk, reményt kapunk a szívünkben.

Kedves Testvéreim! Jöhet bármilyen szegénység, bármilyen ínség, ahogy Jézus mondja, hogy vannak szegények, vannak éhezők. Jöhet bármilyen baj, aki Jézusban bízik, az nem fog elveszni. Olyan egyszerű az evangélium. Gondolkodtam a napokban azon, hogy hogy lehet az, hogy az evangélium elterjedt az egész világon, a legegyszerűbb, legszegényebb országokban is, a leggazdagabb országokban is. Kétezer éve az egész világon elterjedt az egész evangélium, mi az oka ennek? Mi az oka? Hát az, hogy egyszerű. Az van a Bibliában, hogy aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözül. Haldoklók ágyánál is mondjuk azt, hogy Jézus, Mária, Szent József. Hogy Jézus nevével az ajkán halt meg, az nem fog elkárhozni. Higgyünk abban, hogy Jézus neve üdvözíteni fog bennünket. Mert, aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözül.

Kedves Testvéreim! Ezért terjedt el az egész világon az evangélium. Mert ilyen egyszerű a mi hitünk, hogy hívjuk segítségül Jézust. Bízzunk Jézusban. Mindenféle baj között, de nemcsak a családunkban, nemcsak a munkahelyen, nemcsak a világban, nem csak a betegségben, hanem az Egyházban is. Én nagyon bízom abban, hogy Jézus megsegíti ezt az Egyházat, hogy Jézus megsegít bennünket, hogy Jézus újra megerősíti a hitünket. Újra reményt tölt belénk, mert aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözül. Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. február 13. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Mi volt az életedben a legnagyobb pofára esésed, amikor emberben bíztál?
3.      Kik azok, akik közelében biztonságban érzed magad és tudsz bennük bízni? Adj hálát értük!

Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a