Ugrás a fő tartalomra

Milyen erő van benned?


kép: "Mária földjén" film

Minden egyes ember egy különleges titok, egy páratlan misztérium, Isten képmása

Lukács evangéliuma 1,1-4; 4,14-21
Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni Igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak. Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Azt halljuk, hogy Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Hol volt korábban? A pusztában a megkísértés helyén imádkozott, ahogy olvassuk ezt néhány sorral feljebb Lukács evangéliumában. Ez a negyedik fejezet részlete, amit most hallottunk és előtte Jézus a Szentlélek erejével elment a pusztába, azért, hogy ott próbára tegye őt a sátán. Amikor ezek a kísértések véget érnek, akkor elindul és a Szentlélek erejével Galilea vidékén, falvakban, városokban hirdeti Isten Országát, az Atya szeretetét. Hirdeti azt, hogy Isten visszafogad minket magához. Megbocsájt, új életet ad nekünk.

Tulajdonképpen minden ember valamilyen nagy erő hordozó közege. Mit is jelent ez? Kicsit úgy mondhatnám, hogy képzeljünk el egy borítékot, amibe valaki belerak egy levelet, elviszi a postára. Lebélyegzik, lepecsételik és elküldik a címzetthez. Most így gondolom, hogy minden ember olyan, mint egy boríték. Van bennünk egy levél, amit mi hordozunk, amire vigyázunk. Mi van erre a levélre írva? Mi van bennünk? Milyen erőnek vagyunk a hordozó közegei? Ezen a héten, keddi napon, megnéztem Budapesten, Toldi moziban a Saul fia című filmet. Biztos többen hallottak már róla. Az elmúlt harminc év leghíresebb magyar filmje. Világszerte nagy díjakat kapott. II. világháború idején, Auschwitzban a haláltáborban játszódik, a Sonder kommandó életét mutatja be belülről ez a film különleges módon. Ennek kapcsán egy kicsit elkezdtem újra foglalkozni a II. világháborúval. Elolvasgattam néhány cikket, interjút, történelmi hátteret. Azt vettem észre, hogy például az Izrael területen később kivégzett Eichmann, Adolf Eichmann, aki a zsidók kiirtásának az egyik nagy vezetője volt. Hitler egyik nagy segítője. Ez az Adolf Eichmann tulajdonképpen nagyon középszerű, mondhatnánk szinte gyáva ember volt. Amit leírnak róla, például, hogy amikor először látott kivégzést, akkor rosszul lett ennek hatására és később mindig kerülte azt, hogy közvetlenül lássa ezeket. Azt írják róla, hogy nagyon sokszor ő is és más ilyen náci vezetők teljesen részegre itták magukat. Az egyik például az auschwitzi tábornak a vezetője, Höss, minden este megivott egy üveg konyakot éveken keresztül. Tehát, valahol az emberi pszichéjük az tiltakozott ez ellen a töméntelen gyilkolás ellen és próbálták eltompítani önmagukat. Mert egyszerűen az az erő, az a sátáni erő, aminek ők átadták magukat, az a gonoszság, az teljesen maga alá gyűrte az ő személyiségüket. Ez persze egy nagyon negatív példa és nem akarom ezt sokáig bemutatni, mert nagyon szörnyű.

De most ugrunk, egy nagy oldalváltás, a sötétségből a világosságba. II. János Pál pápa élete. Fiatalon tizennyolcévesen szembesül II. világháború idején Lengyelországban a nácik rémtetteivel és ő maga is fegyvert akar ragadni. Fiatal Karol Wojtyla ajánlom figyelmébe mindenkinek: Az ember, aki pápa lett és a pápa, aki ember maradt, négyrészes gyönyörű, hatalmas filmet. Láthatjuk benne azt, hogy fiatalon valahogy ő is úgy érezte, hogy itt ellen kell állni a németeknek, mégpedig fegyverrel és sztrájkkal, demonstrációval, erőszakkal. Ez kötelessége. Aztán szép lassan megértette azt, Keresztes Szent János hatására például, hogy az erőszakot nem lehet erőszakkal legyőzni. Nyilván van olyan, hogy jogos önvédelem. Van olyan, hogy az agresszor kiiktatása, de alapvetően nem lehet a sötétséget sötétséggel legyőzni. Akkor kezdte el hirdetni és élni azt, hogy a szeretet a megbocsájtás, a türelem, Jézus Krisztus maga uralkodik a világon. Ő maga ennek az új erőnek lett a hordozója, addig, hogy az az erő felvitte az Egyház legmagasabb pozíciójába és onnan tudta hirdetni ezt az igazságot.

Onnan indultunk az evangéliumból, hogy Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Valamilyen léleknek a hatása alatt vagyunk mindannyian. Háromféle lélek van: Szentlélek, az Isten Lelke. Van az emberi lélek, hogy mi az Isten képmásai vagyunk és van a gonosz lélek, a bukott angyal. Ez a három lélek, a Szentlélek, a gonosz lélek és az emberi lélek, valahogy mindig érintkezésben van egymással. Ez nem azt jelenti, hogy ez összekeveredik és egy massza lesz belőle, hanem hatással vannak egymásra. Mi magunk a szabadságunkkal önmagunkban teret engedünk ezeknek az erőknek. Ezek egy idő után birtokba vesznek minket. Ez nem azt jelenti, hogy a szabadságunk megszűnik. Hanem azt jelenti, hogy mi magunk ezeket az erőket átengedjük magunkon, mint egy csatorna. Nagyon érdekes, hogy bármelyik erőnek engedjük át magunkat, az el kezd formálni a saját képére. Ha valaki átengedi magát a gonosz léleknek, akkor az a saját képére fogja formálni őt.

Mondok egy példát. Szintén egy negatív példa, amikor ott Auschwitzban válogatták a foglyokat és azt hiszem a Himmler is ott volt. Nyilván ő nem folyamatosan, hiszen ő hatalmas beosztásban volt Hitler mellett. De van egy ilyen bejegyzés, hogy Himmler nem nézett a kivégzésre váróknak a szemébe, hanem úgy fütyörészett. Tehát a gonosz lélek tulajdonsága rákerült erre az emberre, mert a saját képére formálta. Ugye a gonosz lélek sem néz igazán a szemünkbe. Tehát nincsen vele egy ilyen közvetlen, szemtől-szembe való kapcsolatunk. Mert hogy mit látnánk a gonosz lélek szemében? Végtelen szégyent, bűntudatot, félelmet. Tulajdonképpen, hogyha ezek a náci vezetők, úgy komolyan, őszintén belenéztek volna az embereknek a szemébe, akkor megdöbbentek volna. Valamilyen módon a lelkiismeretük biztos bekapcsolhatott volna, szikrányi időre, vagy lehet, hogy hosszabb időre.

Most nézzük meg a másik oldalt, szintén. Tehát a pozitív, a világosság oldalát, amikor valaki a Szentléleknek adja át magát, annak milyen következménye lesz. Hogyan formálja a Szentlélek az embert a saját képére. Ott van például a Boldog Teréz anya. Aki Kalkuttában látja az utcán haldokló, fetrengő embereket, félig halottakat. Belenéz a szemükbe, szomjazó koldusok szemébe és megérzi, hogy Jézus mondja azt rajtuk keresztül, hogy szomjazom. Mint annak idején kétezer évvel ezelőtt a kereszten. Találkozik Teréz anya tekintete a haldokló ember tekintetében, Jézus tekintetével. Ez az erő magával ragadja és ennek lesz ő maga a hordozó közege.

Kedves Testvérek! Tegyük fel magunknak is a kérdést, hogy milyen erőknek engedtünk teret önmagunkban. Most nem csak így szélsőségesen ez a két nagy erő, a gonoszság és a szeretet. Hanem az életünkre nézve, úgy a szokásainkra nézve. Kicsit a csip-csup ügyeinkre nézve. Miért is akarok ilyen ember lenni, amilyenné váltam? Milyen ember akarok ezután lenni? Milyen erők hatása alá akarom tenni magamat? Például gondoljunk bele. Most, ahogy jöttem idefelé autóval, én harminchárom éves leszek idén 1983-ban születtem. Végiggondoltam azt, hogy én 2002-ben szavazhattam először, miután betöltöttem a tizennyolc éves koromat 2001-ben és 2002-ben szavazhattam először országgyűlési választásokon. Végig gondoltam, hogy 2002-ben kire szavaztam, 2006-ban kire szavaztam, 2010-ben és 2014-ben. Most nem akarok részletekbe menni, de elgondolkodtam, mikor, miért hogyan szavaztam és hogyan fogok legközelebb szavazni.

Tehát hatalmas folyamatok zajlanak a világban. Politika, történelem. Egyszerűen nem lehet azt mondani automatikusan, hogy én úgy gondolom mindig, minden esetben ugyanazt kell mondanunk. Nagyon érdekes, hogy ha például mindig igent mondunk, akkor lehet egyszer annak az lesz a következménye, hogy hazudunk. Akkor bűnt követünk el. Ugyanígy, ha mindig nemet mondunk, lehet, hogy egyszer, az egy igenné válik valahol. Mondok egy példát: ez a kategorikus imperatívusz. Immanuel Kantnak a nagy tézise, hogy feltétlenül mindig azt kell mondanunk, cselekednünk, amit gondolunk. Most nagyon leegyszerűsítve ezt a tézist. Például Kant odáig vitte szélsőségesen ezt a gondolatot, hogy ha te a házadban rejtegetsz ártatlan embereket, akiket a katonaság el akar hurcolni és ki akar végezni. Te odaállsz az ajtóba, mert kopogtat a rendőrség vagy a katonaság. Kérdezik, hogy van-e magánál ilyen és ilyen személy. Mivel te mindig ugyanúgy igent mondtál, most is igent mondasz, akkor ez az igened más embereknek a halálát fogja okozni. Tehát ilyen esetben hazudni és azt mondani, nem, nincs nálam senki, ez tulajdonképpen a lelkiismeretben valahol egy kötelességünk.

Tehát az, hogy igent mondunk mindig, vagy mindig nemet mondunk, vagy, hogy a kettő hogyan kapcsolódik egymáshoz. Nagyon sokszor az élet maga, amit produkál az élet rengeteg szituációt, az felülírja, ami eredeti elképzeléseinket. Ezek az erkölcsi dilemma szituációk. Milyen erők hatásának vagyunk kitéve? Nagyon nagy erők mozognak ebben a világban. Itt van ez a hatalmas migránshullám, ami jön. Ugye azt mondjuk, hogy migránshullám. Azok egyes emberek, arcok, történetek, sorsok. Lehet persze azt mondani, hogy egy kalap alá vesszük őket, de soha nincs ilyen, hogy egy kalap alá venni. Egy kalap alá egy ember feje fér, ha már ennél a mondásnál vagyunk. Minden egyes ember egy külön titok, egy külön misztérium, Isten képmása. Ezért tudatosan, szívből a Szentlélek, a Szent Szeretet ereje alá kell helyezni magunkat. Hogy az egyre jobban a saját képére formáljon minket. Azokban a bizonyos szituációkban, amiket majd produkál az élet, akkor szinte már nem is a saját ösztönös félelmeink és végképp nem a gonosz lélek hazugsága, hanem a bennünket megragadó Szentlélek fog tettekre sarkallni. Mégpedig remélhetőleg szent tettekre, hősies reményre, hősies hitre, hősies szeretetre. Mint például Szent Maximilian Kolbe atya Auschwitzban. Aki maga beállt azok közé, akiket kivégeztek, azért, hogy egy valaki megmeneküljön. Az a személy tényleg meg is menekült. Ez a Szentlélek ragadta meg Maximilian Kolbe atyát, hogy jelentkezzen a kivégzettek helyére. Ő halt meg egy másik ember helyett. Ismerjük meg az ő életét is és sok más szentnek is az életét, hogy általuk mi magunk is közelebb kerülhessünk ahhoz, hogy a Szentlélek ereje alatt éljük az életünket! Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. január 23. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Mostanában milyen erkölcsi dilemma szituációt produkált az életed?
3 Melyik szent milyen életpéldája motivál téged?                                                   Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a