kép: "Mária földjén" film
Minden egyes ember egy különleges titok, egy páratlan misztérium,
Isten képmása
Lukács evangéliuma 1,1-4; 4,14-21
Már
sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják,
úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái
voltak az isteni Igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve
mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent,
tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások,
amelyekre oktattak. Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért
Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és
mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra
a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a
szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és
hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az Írást, átadta a
szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte
beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” Ezek az
evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Azt halljuk, hogy Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Hol
volt korábban? A pusztában a megkísértés helyén imádkozott, ahogy olvassuk ezt
néhány sorral feljebb Lukács evangéliumában. Ez a negyedik fejezet részlete,
amit most hallottunk és előtte Jézus a Szentlélek erejével elment a pusztába,
azért, hogy ott próbára tegye őt a sátán. Amikor ezek a kísértések véget érnek,
akkor elindul és a Szentlélek erejével Galilea vidékén, falvakban, városokban hirdeti
Isten Országát, az Atya szeretetét. Hirdeti azt, hogy Isten visszafogad minket
magához. Megbocsájt, új életet ad nekünk.
Tulajdonképpen minden ember
valamilyen nagy erő hordozó közege. Mit is jelent ez? Kicsit úgy
mondhatnám, hogy képzeljünk el egy borítékot, amibe valaki belerak egy levelet,
elviszi a postára. Lebélyegzik, lepecsételik és elküldik a címzetthez. Most így
gondolom, hogy minden ember olyan, mint egy boríték. Van bennünk egy levél,
amit mi hordozunk, amire vigyázunk. Mi van erre a levélre írva? Mi van bennünk?
Milyen erőnek vagyunk a hordozó közegei? Ezen a héten, keddi napon, megnéztem
Budapesten, Toldi moziban a Saul fia című filmet. Biztos többen hallottak már
róla. Az elmúlt harminc év leghíresebb magyar filmje. Világszerte nagy díjakat
kapott. II. világháború idején, Auschwitzban a haláltáborban játszódik, a Sonder
kommandó életét mutatja be belülről ez a film különleges módon. Ennek kapcsán
egy kicsit elkezdtem újra foglalkozni a II. világháborúval. Elolvasgattam
néhány cikket, interjút, történelmi hátteret. Azt vettem észre, hogy például az
Izrael területen később kivégzett Eichmann, Adolf Eichmann, aki a zsidók kiirtásának
az egyik nagy vezetője volt. Hitler egyik nagy segítője. Ez az Adolf Eichmann
tulajdonképpen nagyon középszerű, mondhatnánk szinte gyáva ember volt. Amit
leírnak róla, például, hogy amikor először látott kivégzést, akkor rosszul lett
ennek hatására és később mindig kerülte azt, hogy közvetlenül lássa ezeket. Azt
írják róla, hogy nagyon sokszor ő is és más ilyen náci vezetők teljesen
részegre itták magukat. Az egyik például az auschwitzi tábornak a vezetője,
Höss, minden este megivott egy üveg konyakot éveken keresztül. Tehát, valahol
az emberi pszichéjük az tiltakozott ez ellen a töméntelen gyilkolás ellen és
próbálták eltompítani önmagukat. Mert egyszerűen az az erő, az a sátáni erő, aminek ők átadták magukat, az a
gonoszság, az teljesen maga alá gyűrte az ő személyiségüket. Ez persze
egy nagyon negatív példa és nem akarom ezt sokáig bemutatni, mert nagyon
szörnyű.
De most ugrunk, egy nagy oldalváltás, a sötétségből a világosságba.
II. János Pál pápa élete. Fiatalon tizennyolcévesen szembesül II. világháború
idején Lengyelországban a nácik rémtetteivel és ő maga is fegyvert akar ragadni.
Fiatal Karol Wojtyla ajánlom figyelmébe mindenkinek: Az ember, aki pápa lett és
a pápa, aki ember maradt, négyrészes gyönyörű, hatalmas filmet. Láthatjuk benne
azt, hogy fiatalon valahogy ő is úgy érezte, hogy itt ellen kell állni a
németeknek, mégpedig fegyverrel és sztrájkkal, demonstrációval, erőszakkal. Ez kötelessége.
Aztán szép lassan megértette azt, Keresztes Szent János hatására például, hogy az erőszakot nem lehet erőszakkal
legyőzni. Nyilván van olyan, hogy jogos önvédelem. Van olyan, hogy az agresszor
kiiktatása, de alapvetően nem lehet a sötétséget sötétséggel legyőzni. Akkor
kezdte el hirdetni és élni azt, hogy a szeretet a megbocsájtás, a türelem,
Jézus Krisztus maga uralkodik a világon. Ő maga ennek az új erőnek lett
a hordozója, addig, hogy az az erő felvitte az Egyház legmagasabb pozíciójába
és onnan tudta hirdetni ezt az igazságot.
Onnan indultunk az evangéliumból, hogy Jézus a Lélek erejével
visszatért Galileába. Valamilyen
léleknek a hatása alatt vagyunk mindannyian. Háromféle lélek van: Szentlélek, az
Isten Lelke. Van az emberi lélek, hogy mi az Isten képmásai vagyunk és van a gonosz
lélek, a bukott angyal. Ez a három lélek, a Szentlélek, a gonosz lélek és az
emberi lélek, valahogy mindig érintkezésben van egymással. Ez nem azt
jelenti, hogy ez összekeveredik és egy massza lesz belőle, hanem hatással
vannak egymásra. Mi magunk a szabadságunkkal önmagunkban teret engedünk ezeknek
az erőknek. Ezek egy idő után birtokba vesznek minket. Ez nem azt jelenti, hogy
a szabadságunk megszűnik. Hanem azt jelenti, hogy mi magunk ezeket az erőket
átengedjük magunkon, mint egy csatorna. Nagyon érdekes, hogy bármelyik erőnek engedjük át magunkat,
az el kezd formálni a saját képére. Ha valaki átengedi magát a gonosz léleknek,
akkor az a saját képére fogja formálni őt.
Mondok egy példát. Szintén egy negatív példa, amikor ott Auschwitzban
válogatták a foglyokat és azt hiszem a Himmler is ott volt. Nyilván ő nem folyamatosan,
hiszen ő hatalmas beosztásban volt Hitler mellett. De van egy ilyen bejegyzés,
hogy Himmler nem nézett a kivégzésre váróknak a szemébe, hanem úgy
fütyörészett. Tehát a gonosz lélek tulajdonsága rákerült erre az emberre, mert
a saját képére formálta. Ugye a gonosz lélek sem néz igazán a szemünkbe. Tehát
nincsen vele egy ilyen közvetlen, szemtől-szembe való kapcsolatunk. Mert hogy mit látnánk a gonosz lélek szemében? Végtelen
szégyent, bűntudatot, félelmet. Tulajdonképpen, hogyha ezek a náci
vezetők, úgy komolyan, őszintén belenéztek volna az embereknek a szemébe, akkor
megdöbbentek volna. Valamilyen módon a lelkiismeretük biztos bekapcsolhatott
volna, szikrányi időre, vagy lehet, hogy hosszabb időre.
Most nézzük meg a másik oldalt, szintén. Tehát a pozitív, a világosság
oldalát, amikor valaki a Szentléleknek adja át magát, annak milyen
következménye lesz. Hogyan formálja a Szentlélek az embert a saját képére. Ott
van például a Boldog Teréz anya. Aki Kalkuttában látja az utcán haldokló,
fetrengő embereket, félig halottakat. Belenéz a szemükbe, szomjazó koldusok
szemébe és megérzi, hogy Jézus mondja azt rajtuk keresztül, hogy szomjazom.
Mint annak idején kétezer évvel ezelőtt a kereszten. Találkozik Teréz anya
tekintete a haldokló ember tekintetében, Jézus tekintetével. Ez az erő magával
ragadja és ennek lesz ő maga a hordozó közege.
Kedves Testvérek! Tegyük fel magunknak is a kérdést, hogy milyen
erőknek engedtünk teret önmagunkban. Most nem csak így szélsőségesen ez a két
nagy erő, a gonoszság és a szeretet. Hanem az életünkre nézve, úgy a
szokásainkra nézve. Kicsit a csip-csup ügyeinkre nézve. Miért is akarok ilyen ember lenni, amilyenné váltam? Milyen ember akarok
ezután lenni? Milyen erők hatása alá akarom tenni magamat? Például
gondoljunk bele. Most, ahogy jöttem idefelé autóval, én harminchárom éves
leszek idén 1983-ban születtem. Végiggondoltam azt, hogy én 2002-ben szavazhattam
először, miután betöltöttem a tizennyolc éves koromat 2001-ben és 2002-ben
szavazhattam először országgyűlési választásokon. Végig gondoltam, hogy
2002-ben kire szavaztam, 2006-ban kire szavaztam, 2010-ben és 2014-ben. Most
nem akarok részletekbe menni, de elgondolkodtam, mikor, miért hogyan szavaztam
és hogyan fogok legközelebb szavazni.
Tehát hatalmas folyamatok zajlanak a világban. Politika, történelem.
Egyszerűen nem lehet azt mondani automatikusan, hogy én úgy gondolom mindig,
minden esetben ugyanazt kell mondanunk. Nagyon érdekes, hogy ha például mindig
igent mondunk, akkor lehet egyszer annak az lesz a következménye, hogy
hazudunk. Akkor bűnt követünk el. Ugyanígy, ha mindig nemet mondunk, lehet,
hogy egyszer, az egy igenné válik valahol. Mondok egy példát: ez a kategorikus
imperatívusz. Immanuel Kantnak a nagy tézise, hogy feltétlenül mindig azt kell mondanunk,
cselekednünk, amit gondolunk. Most nagyon leegyszerűsítve ezt a tézist. Például
Kant odáig vitte szélsőségesen ezt a gondolatot, hogy ha te a házadban
rejtegetsz ártatlan embereket, akiket a katonaság el akar hurcolni és ki akar
végezni. Te odaállsz az ajtóba, mert kopogtat a rendőrség vagy a katonaság.
Kérdezik, hogy van-e magánál ilyen és ilyen személy. Mivel te mindig ugyanúgy
igent mondtál, most is igent mondasz, akkor ez az igened más embereknek a
halálát fogja okozni. Tehát ilyen esetben hazudni és azt mondani, nem, nincs
nálam senki, ez tulajdonképpen a lelkiismeretben valahol egy kötelességünk.
Tehát az, hogy igent mondunk mindig, vagy mindig nemet mondunk, vagy,
hogy a kettő hogyan kapcsolódik egymáshoz. Nagyon
sokszor az élet maga, amit produkál az élet rengeteg szituációt, az felülírja,
ami eredeti elképzeléseinket. Ezek az erkölcsi dilemma szituációk. Milyen erők
hatásának vagyunk kitéve? Nagyon nagy erők mozognak ebben a világban.
Itt van ez a hatalmas migránshullám, ami jön. Ugye azt mondjuk, hogy migránshullám. Azok egyes emberek, arcok, történetek, sorsok. Lehet persze azt
mondani, hogy egy kalap alá vesszük őket, de soha nincs ilyen, hogy egy kalap
alá venni. Egy kalap alá egy ember feje fér, ha már ennél a mondásnál vagyunk. Minden egyes ember egy külön titok, egy
külön misztérium, Isten képmása. Ezért tudatosan, szívből a Szentlélek,
a Szent Szeretet ereje alá kell helyezni magunkat. Hogy az egyre jobban a saját
képére formáljon minket. Azokban a bizonyos szituációkban, amiket majd produkál
az élet, akkor szinte már nem is a saját ösztönös félelmeink és végképp nem a
gonosz lélek hazugsága, hanem a bennünket megragadó Szentlélek fog tettekre
sarkallni. Mégpedig remélhetőleg szent tettekre, hősies reményre, hősies hitre,
hősies szeretetre. Mint például Szent Maximilian Kolbe atya Auschwitzban. Aki
maga beállt azok közé, akiket kivégeztek, azért, hogy egy valaki megmeneküljön.
Az a személy tényleg meg is menekült. Ez a Szentlélek ragadta
meg Maximilian Kolbe atyát, hogy jelentkezzen a kivégzettek helyére. Ő halt meg
egy másik ember helyett. Ismerjük meg az ő életét is és sok más szentnek is az életét,
hogy általuk mi magunk is közelebb kerülhessünk ahhoz, hogy a Szentlélek ereje
alatt éljük az életünket! Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. január 23.
lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 1411. Lk 1,1-4; 4,14-21Himmler nem nézett az auschwitz-i foglyok szemébe 2016.I.24.
Kérdések
a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre
ebből a prédikációból?
2.
Mostanában milyen erkölcsi
dilemma szituációt produkált az életed?