Lukács
Evangéliuma 4, 21-30
Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a
zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.” Mindenki
helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.
„De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan
ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy
tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a
hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem
kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés
idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség
támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is
sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.” Ezt
hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Ezek az
evangélium igéi!
Kedves
Testvérek!
Mi
az, hogy próféta? Próféta Isten szavát közvetíti. Isten szavát mondja.
Kifejezheti ezt szavakkal, tettekkel. Isten üzenetét közvetíti. Isten szavának
milyen hatásai vannak, mi a célja? Mindig az, hogy Isten vissza akarja vezetni önmagához
az elveszett, elkóborolt gyermekeit. Ezért beszél hozzánk. Isten beszél
hozzánk, szól. Azért szól, mert látja, hogy nem halljuk, nem értjük, hogy
szenvedünk, hogy kínlódunk. Isten
együttérez velünk és szól hozzánk. Hív minket szüntelenül önmagához. Mert tudja
azt, hogy legjobb dolgunk Isten közelében, Isten jelenlétében van.
A
próféta tehát egy kulcsfigura. Egy olyan személy, aki által Isten elmondhatja
azt, amit akar. Isten semmit sem tesz anélkül, hogy a prófétáinak előre meg ne
mondaná - mondja Ámosz próféta által az Úr. (3,7) Tehát Isten mintegy önmagát
hozzá kötötte az emberi cselekvéshez. Miért? Azért, mert ennyire szeret minket,
mert nem akar minket kikerülni. Isten nem csinál olyat, vagy legalább is nagyon
ritkán, nagyon speciális esetben, a Bibliában, hogy egy állat által beszél. Mindösszesen,
ha jól emlékszem egyszer, vagy kétszer van ilyen a Bibliában. Bibliában nem
szólalnak meg az állatok, a fák, kövek. Míg nagyon sok mítoszban, vagy könyvben
szó van ilyesmiről. A Bibliában Isten
beszél az emberhez emberi nyelven. Isten szava tehát, vigasztal, megerősít,
bátorít, olykor pedig megfed, azért, hogy megtisztítson és magához emeljen. Ezért
tehát a próféta személye és hivatása és küldetése rendkívül jelentős.
Nagyon nagy bajok voltak azokban a korokban, korszakokban,
nemzedékekben, amikor nem voltak próféták. Amikor
nem tudták az emberek azt, hogy mit akar az Isten. Nem volt az, aki ezt
megmagyarázza. Mit mond Isten ebben az én helyzetemben? Ki mondja meg, hogy mi
az igazság? Bizonyos értelemben Isten, tudatosan kiválaszt prófétákat és rajtuk
kívül másnak nem mondja el egy adott helyzetre, hogy mi az igazság. Ez az
Ószövetségnek a szemlélete a prófétáról.
Mi
az Újszövetség szemlélete? Az Apostolok cselekedeteiben Péter első nagy
beszédének mi a lényege? Hogy mindnyájan próféták lesznek. (2,17) Már nem kell
több ezer kilométert utazni hatalmas áldozatok árán, hogy felkutassunk egy
prófétát. A Szentlélek mindnyájunkban
benne akar lakni, hogy mi magunk próféták legyünk. Ez óriási hivatás,
óriási méltóság. Az Ószövetségben a prófétáktól rettegtek a királyok. Háborúkat
tudtak megállítani, vagy adott esetben háborúkat indítottak el egyetlen szavukkal.
Nem az ő emberi szeszélyeik miatt, hanem mert Isten úgy rendelkezett, hogy ezt
kimondják, vagy megcselekedjék. Prófétai hivatásunk van mindannyiunknak. Mi az,
hogy próféta? Isten küldötte, hogy Isten szavát mondja, azért, hogy orvosolja
az embereket. Hogy gyógyítsa azokat a helyzeteteket, amiben vagyunk. Ezért
szükségünk van arra, hogy fölélesszük a prófétai tudatunkat, illetve, hogy
engedjük, hogy Isten mások által prófétai módon szóljon hozzánk. Annak ellenére, hogy az Újszövetség nagy
újdonsága, hogy mindenki lehet próféta, ennek ellenére nyilvánvaló az, hogy nem
mindenki gyakorolja a prófétai szolgálatát. Miért? Egyrészt azért, mert nem is
tudja. Nem kapott rá kiképzést. Másrészt azért, mert ha kapna is rá kiképzést,
sok ember fél attól, hogy Isten szavát közvetlenül tovább adja.
Azt
hallottuk a mai evangéliumban, hogy Jézus a legnagyobb próféta. A próféta
akadályba ütközik a saját falujában. Nem hisznek neki. Ez alapján elterjedt ez
a mondás, amit az Úr Jézus mond, hogy senki sem próféta a maga hazájában. Ez
egy ilyen közmondássá vált. Mit is jelent ez? Hadd mondjak erre egy példát. A
családunkban úgy növünk fel, hogy nap, mint nap, szinte reggeltől estig látjuk
egymást. Ismerjük egymás hibáit, erényeit. Szinte úgy érezzük időnként, hogy teljesen
kiismertük a másikat. Persze ez nincs így, ez egy téves előítélet, de mégis így
gondoljuk. Ebben az esetben, ha egy szülő azt mondja a gyermekének, hogy fiam,
menj el a templomba. Ez tíz éves korig működik. Tíz éves kor után már nem
működik és ez így természetes. Tíz éves kor és körülbelül negyven éves kor
között a gyerekek nem hallgatnak a szüleikre. Erre van példa a Bibliában is, a
Krónikák második könyvében, a 10. fejezetben az új király, Roboám választás
elé kerül, hogy hogyan vezesse a népét. Megkérdezi a véneket. Mit tanácsoltok,
mit feleljek a népnek? Elmondják a vének azt, hogy mit tegyen, ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát és
azokkal az ifjakkal kezdett tanácskozni, akik vele nevelkedtek és az ő kíséretét
alkották. Egy bizonyos életkorban az ember nem hallgat már az idősekre,
szüleire, hanem csak a saját korosztályára. Le van ide írva. Nem egy különleges
dolog. Az a különleges, ha ezt mi bután nem ismerjük fel és ennek ellenére próbálunk
dacolni tíz és negyven év kor közötti rokonunkkal. Nem fog ránk hallgatni. Ez
jobb is így. Miért? Azért mert, hogy ha ránk hallgatna, akkor nem az isteni tekintély
alapján fogadná el az igazságot, hanem az emberi tekintély alapján. Ez óriási
különbség. Ha egy tizenöt éves gyerek a szülőjére hallgatva mondja azt, hogy
elmegyek templomba, akkor ez rövidéletű lesz. De ha ezt az isteni tekintély
alapján fogadja el, akkor ez örökéletű lesz.
A
próféta tehát, isteni tekintéllyel beszél, és ez nem jelenti azt, hogy feláll
egy magas hegyre és hatalmas trombitával zeng, és nagy szakálla van meg büdös,
meg nem tudom, milyen képzeteink vannak időnként a prófétáról. Valami
torzonborz figura, aki így üvöltözik. A próféta egész egyszerűen azt mondja, és
úgy mondja, ahogy az adott helyzetben, ahogy maga Jézus tenné, maga Jézus
mondaná. Úgy is mondhatnám ezt, hogy akitől el tudom fogadni. Nem mindegy, hogy
ki mondja, és hogy mondja.
Hadd
mondjak egy példát a saját életemből. Az előző szolgálati helyemen volt egy
olyan kis apróság, hogy a bejárat egy külső nagy vasajtóval volt lefedve és volt ezen belül egy
fa ajtó. Az volt az elődömnek a szokása, hogy ha otthon volt, akkor a nagy vasajtó
nyitva volt. Ebből látták az emberek, amikor már befordultak egy hosszabb
szakaszon a plébánia udvarára, itthon van. Nem volt nyitva a vasajtó, akkor már
nem is mentek tovább. Én úgy voltam ezzel a dologgal, hogy mit nekem vasajtó, mit
nekem szokások. Nem fogok én két ajtót csukogatni, nyitogatni. A vasajtó reggel szépen kinyit és este
becsuk. Én így gondoltam. Ez nem tetszett az embereknek és mondták, hogy ezt
így szoktuk meg. Én csukjam be külső nagy vasajtót, mert akkor látják, hogy nem
vagyok itthon és akkor minden csodálatos lesz. Ezt nem fogadtam el. Így
elteltek hónapok, mígnem egyik nap mentem ki az udvarra, annyira előttem van az
egész jelenet. Az udvar közepén egy diófához vittem a kóbor kutyáknak a maradék
ételt és ott egy ember újra elkezdte ezt a dolgot, hogy hogy csukjam az ajtót. Valahogy
úgy mondta, nem azt akarom ezzel mondani, hogy ezer százalék, hogy szeretettel,
de mégis egy részt szeretettel, másrészt úgy valahogy, hogy én ezt elfogadtam. Jó!
Onnantól kezdve úgy csuktam az ajtót. Beláttam és nem azért, mert megtörték az akaratomat,
mert az is mindig rövid életű, hogy ha a másik akaratát megtörjük. Tehát azt
úgy és akkor mondani, ahogy és akkor, és amit Isten mondana. Ez nem mindegy!
Egyáltalán nem mindegy. Roboámnál is egyébként megtörténik, ha lapozunk egy
oldalt. 2 Krónikák 12. fejezetben, hogy elhagyja
az Úr törvényét és Isten küldi az egyiptomi királyt Sesákot, aki szépen
megfenyegeti Roboámt és a népét, hogy lerombolja az egész várost, meg mindent.
Erre az Úr küldi Semeja prófétát és az elmondja, hogy mit üzen az Úr. Erre
Roboám megalázkodik. Tehát a prófétára hallgat, a vénekre nem hallgat. De a
prófétára igen.
Kedves
Testvérek! Mindannyiunknak az életében vannak kudarcok. Nem úgy teszi a másik
ember, ahogy mi szeretnénk. Ez nem mindig baj, hogy ez így van. De a kudarcok
egy idő után feszültté, frusztrálttá, csüggedté és szomorúvá, életunttá tesznek
bennünket. Mi a megoldás? Imádkozzunk
azért, hogy az Úr küldjön prófétát. Ez gyönyörűen megvalósult az egyik
családnál az elmúlt évben. Van egy kamasz fiúk. A szülők tökéletes, szinte
tökéletes vallásos életet éltek. Persze ez nem igaz, de mondjuk így. De a
gyerek még sem akart. Kamasz, tizenhat éves. Szépen elküldték ezt a fiút a
Lelkes napok karizmatikus táborba. Ez a fiú látva a saját korosztályát, látva
azt a fiatalos tanításokat. A Szentléleknek
az erejét megtapasztalva teljesen megváltozott. Nem a
szülői tekintély alapján jár most már templomba, hanem önként és ez örökéletű lesz.
Azt
mondja Szent Péter apostol a prófétai beszédről, Péter második levele 1,20-21:
Mindenek előtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen prófétai beszéde
sem egyéni értelmezés dolga. Mert sohasem emberi akaratból származott a
prófétai beszéd, hanem Isten szent emberei, a Szentlélektől sugalmazva szóltak.
Szintén olvassuk azt, hogy az apostol hálát ad. Azt mondja, hálát adok
Istennek, hogy nem úgy fogjátok fel a beszédemet, mint emberi tanítást, hanem,
mint az Isten szavát. Attól, hogy én felolvasok bármit a Bibliából, az nyilván
objektíve Isten szava. De neked nem biztos, hogy az Isten szavának erejével
ható szó lesz. Amikor imádkozunk azért, hogy az Úr küldjön a gyerekünknek,
férjünknek, feleségünknek, munkatársunknak prófétát, akkor az imádságunk hidat
épít Isten, a próféta és az általunk kiválasztott személy között. Nekünk nem
kell erőszakkal meggyőzni munkatársunkat, rokonunkat, vagy bárkit. Ha mi az adott
helyzetben nem tudunk próféták, lenni, azt fogadjuk el. Hála Istennek, nem én
vagyok a próféta, akit Isten küldött ehhez az emberhez, ebben a helyzetben. Az
viszont minden esetben feladatom, hogy imádkozzam azért, hogy igen is jusson el
hozzá egy olyan próféta, akitől el tudja fogadni.
Tehát
hagyjunk fel azzal, hogy erőszakkal a családunkban bárkit megváltoztassunk. Nem
fog menni! Hála Istennek, hogy nem fog menni. Mert, különben megváltónak
képzelnénk magunkat, hogy látod, az én szavamra hallgat. Nem, akkor nekünk
hódolna be és nem pedig szeretetből az Istennek. Kérjük ezt az Úrtól. Küldjön
prófétát a családtagjainknak. Bennünket pedig küldjön prófétaként adott esetben
másoknak. Mert mi tökéletesen lehet, tudunk
próféták lenni egy várossal arrébb. Ez nem baj! Nem szabad azt a vádat
elfogadni, hogy bezzeg otthon nincsen minden rendben, de itt meg nekünk tanítja
az igazságot. Ezt nem szabad elfogadni. Ez nem így működik. Az igazság nem
azért igazság, mert nálam otthon rendben van valami, vagy nincs rendben. Hanem
mert Isten most ezt mondja neked. Térj meg, változz meg, olvasd többet a
Bibliát! Higgy, járj templomba, gyullaszd fel magadban a szeretetet és
törekedj! Hidd el, hogy Isten szeret
téged! Ezek a dolgok nem attól függenek, hogy nálam otthon minden rendben
van-e. Ez önmagában igaz. Kedves Testvérek! Élesszük fel magunkban a prófétai
hivatást és imádkozzunk azért, hogy Isten küldjön prófétát szeretteidnek,
munkatársaidnak, mindenkinek. Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. január 30. lejegyezte:
Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 610. Lk 4,21-30 Miért nem hallgat rád agyermeked (2013.feb.2. C év 4.vas.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed
el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Ki volt
a te prófétád, aki közel vitt téged az Úrhoz?
3. Észrevetted már magadon,
hogy prófétaként használt téged a Szentlélek?
Szeretettel: Péter atya