Ugrás a fő tartalomra

Legutóbb milyen szenvedésnél dobtad le teljesen a láncot?


Martin Scorsese - Némaság

Vigasz és vigasztalanság dinamikában tisztulunk

Lukács evangélium 3,15-16. 21-22
Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.” Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Amikor most Jézus imádkozik, halljuk, hogy miközben imádkozott, megnyílt az ég és az Atya szólt hozzá, te vagy a szeretett Fiam, benned telik kedvem. Amikor azonban az Olajfák hegyén imádkozik, akkor nem szól hozzá az Atya. Amikor a kereszten imádkozik, hogy Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, akkor sem szól hozzá az Atya. Most egy kicsit elmélkedjünk arról a kérdésről, hogy vannak-e a Bibliában ellentmondások.

 Azt hallottuk Izajás könyvéből, egy prófécia az eljövendő Messiásról, az Úr szolgájáról, a szenvedő szolgáról szóló énekből, hogy nem kiált majd, nem emeli fel a hangját. Ezzel szemben, ha kinyitjuk János evangélium 7,37 vers: Az ünnep utolsó nagy napján Jézus megállt és felkiáltott. Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyon mindenki, aki hisz bennem. Ahogy az Írás mondja: élő víz folyói fakadnak majd belőle.

Tehát, ha a szövegeket így egy kicsit egymás mellé rakjuk, felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy azt mondták, hogy nem fog Jézus majd kiáltani, itt mégis kiált. Imádkozott Jézus, megnyílt az ég, szólt hozzá az Atya. Másik esetben imádkozott, nem nyílt meg az ég, nem szólt hozzá az Atya. Mit kezdjünk ezekkel a helyzetekkel? Hogyha a saját életünkre őszintén rátekintünk, a mi életünk sem olyan, hogy mindig tudjuk azt, hogy Isten mit akar, mit mond biztosan. Hanem inkább olyan, hogy egyszer nagyon meg vagyunk győződve arról, mit akar velünk az Isten. Máskor meg éppen ellenkezőleg, azt se tudjuk, mint amikor mondja valaki, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Ez inkább most a farsangi időszakban italozás hatására is megtörténhet. Na, de félre téve a tréfát. Tényleg az életünkben van egy ilyen hullámzás. Loyolai Szent Ignác beszél erről, hogy a vigasz és a vigasztalanság, azok váltják egymást az életünkben. 

Miért? Miért nem az van, hogy Isten egy ilyen tényleg tejjel és mézzel folyó Kánaánt ad nekünk reggeltől estig, estétől reggelig minden nap? Miért nem így van? Ha jobban belegondolunk, az a Kánaán, ami tejjel- mézzel folyó ígéret földje volt. Én jártam most ott Izraelben, annak ellenére, hogy nagyon komoly mezőgazdasági technikákat vezettek be, de azért mégis csak ez a Közel-Kelet, ez egy nagyon száraz vidék. Nagyon messze van a Magyarországnak a földrajzi adottságaitól. Magyarország annyira zöld, annyira termékeny, annyira jó földek vannak itt, hogy szinte össze se lehet hasonlítani a közel-keleti száraz, sivatagos, sziklás országokkal.

Szóval, ha belegondolunk abba, hogy micsoda különbségek vannak a mi életünkben. Micsoda különbségek vannak a Biblián belül, akkor kicsit megijedhetünk. Azt mondja Loyolai Szent Ignác, hogy Isten próbára akarja tenni a szívünket, hogy igazán ragaszkodunk-e hozzá. Ezt mondták a zsidók is Mózesnek. Nagyon panaszkodtak, hogy azt ígérted itt nekünk: ezt a tejjel-mézzel folyó földet és mégis itt halunk szomjan a pusztában. Isten próbára akarja tenni a szívünket, hogy vajon miért ragaszkodunk hozzá, miért követjük. Gondoljunk bele, hogy ha egy bölcs szülő időnként nem vonná meg a gyermektől az édességet, akkor a gyereknek tönkre menne a foga. Néha látok iskolában meg óvodában olyan gyerekeket, hogy olyan fekete a foguk, minthogyha bányából jöttek volna elő és szenet ettek volna. Valószínűleg a szüleik nem vigyáztak rájuk. Nem figyeltek oda a fogmosásra, nem figyeltek oda, hogy ne mindig csak édességet egyenek. Ha mindig csak édességet ennénk, akkor elveszítenénk az érzékenységünket a szenvedők felé. Ezért Istenben ott van az a bölcsesség, hogy mi magunk is érezzünk rá a másik ember keserűségére.

Amikor Jézus a Getszemáni kertben imádkozik az Atyához, akkor a keserű kelyhet kell kiinnia. A szenvedés keserű kelyhét. Ez tényleg keserű. De mégis ott van ebben a keserűségben az, hogy leszáll egy angyal az égből. Lukács evangélista szerint, hogy ha megnézzük a szenvedéstörténetet, erről egyedül Lukács számol be. Miközben Jézus a Getszemáni kertben szenvedés közben imádkozik, megjelent neki egy angyal az égből és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. Nem tudjuk, hogy az angyal mondott-e valamit Jézusnak. Itt nincs leírva. De valamilyen módon az angyal megerősítette Jézust, hogy még buzgóbban imádkozzon.

Feltettük már magunknak azt a kérdést, hogy Mária, amikor ott volt a kereszt alatt és ott állt Jézus mellett, Jézus pedig kifeszítve szenvedett, nincs leírva a János evangélium szerint, nincs leírva, hogy Mária mondott volna valamit Jézusnak. Nagyon valószínű, hogy tényleg nem mondott semmit Jézusnak, hanem csak ott állt és nagy szeretettel, a tekintetével, együttérzésével vigasztalta a szenvedő, haldokló fiát. Tehát, itt egy misztériummal állunk szemben, hogy Isten szózata hangzik az égből. Te vagy az én szeretett fiam! Benned telik kedvem. Utána eljön az idő Jézus életében, amikor nem hallja ezt a hangot. Amikor, mintha bezárulna az ég. Amikor mintha, az ég is olyan szikla, fekete, kemény lenne. Azt kiáltja Jézus: Istenem, Istenem miért hagytál el engem?

Simone Weil francia filozófus, misztikus keresztény hívőnek is mondhatjuk, bár nem keresztelkedett meg. Azt mondja, hogy a kereszténység isteni eredetének az a bizonyítéka, hogy Isten Fia haldokolva úgy imádkozott, hogy Istenem, Istenem miért hagytál el engem. Ez a hiteles imádság egy bizonyíték arra, hogy a kereszténység az tényleg isteni eredetű. Ezért úgy is mondhatnánk, hogy amikor Isten nem válaszol, akkor a csendjével válaszol. A csendjével hallgat meg. A csendjével vigasztal.
Gyakoroljuk a csendre való figyelést! Gyakoroljuk a nyugalmat! Gyakoroljuk azt a figyelmet, ami a szavak nélküli isteni jelenlétet érzékeli. Isten természetesen tökéletesen jelen van a szavakban is. Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik. De Isten tökéletesen jelen van a csendben is. Azt hiszem, hogy először a csendre kell figyelnünk, hogy meghallhassuk Isten hangját. Jézus, amikor megkeresztelkedik, mi történik utána? Elvonul negyven napra a pusztába egyedül, csendben. Böjtöl. Nem eszik, nem iszik semmit. Úgy, mint Mózes annak idején felment a Hóreb hegyére, hogy ott megkapja a Tízparancsolatot. Az isteni kinyilatkoztatást.

Kedves Testvérek! A mi életünknek is van ez a dinamikája, hogy Isten vigasztal, szól hozzánk, és olyan is, hogy a vigasztalanság állapotában, csendben hagy minket. Ebben a dinamikában tisztul a szeretetünk. Tisztul az, hogy igazából, miért is követjük Őt. Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. január 10. lejegyezte: Kárpáti Angéla

Kérdések a reflexióhoz:
1.            Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.            Milyen szenvedésnél dobtad le teljesen a láncot legutóbb?
3.            Milyen vigaszra vágysz Jézustól?
Szeretettel: Péter atya