Mért ne nézd a Híradót?

Kivéve Bödőcs Tiborét...

Riporter vagy szemtanú leszel?

János evangéliuma 2, 1-11

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Ez a részlet, amit most hallottunk, rendkívül gazdag. Most egy olyan szempontból akarom bemutatni, amit magam is most kezdek el felfedezni benne. Ez pedig az, hogy az egész János evangélium, ami a legutolsó újszövetségi könyv időrendi keletkezése szerint, teljességét nyújtja, hogy kicsoda Jézus Krisztus. János evangéliuma magába forrasztja az egész Újszövetséget. Hiszen Jánosnak volt meg az az időbeli távlata, a többi újszövetségi könyv keletkezése után, hogy már szembesülnie kellett az első keresztény közösség hosszú útjával, sokféle kísértéssel, sokféle tévedéssel, sokféle botránnyal, sokféle eretnekséggel. János evangélista ennek a könyvnek a szerzője, bár volt idő, amikor népszerű téma volt az, hogy vitatták, hogy nem az apostol a szerző, hanem egy későbbi, János tanítvány. Benedek pápa azonban, a tekintélyével, a tudásával letette a voksot, amellett, hogy valóban János a szerző.

Tehát, egy szemtanú, aki közvetlenül átélte ezeket az eseményeket, ő maga írta ezt a szöveget. Ez egy nagyon fontos szempont. Más az, amikor valamit másodkézből hallunk és más az, amit mi magunk tapasztalunk. Vegyük észre az életünkben azt, hogy kétféle hozzáállás van. Főleg ebben a korszakban, amikor a televízió, a média, a kommunikáció az mindenkinek szinte a fél életét kiteszi. Kétféle hozzáállás van ebben a modern világban. Az egyik a riporter, a másik a szemtanú. Hogyha nézzük a híradót, akkor a riporter beszél a hírekről. Sokszor rezzenéstelen arccal, szenvtelenül elmondja azokat a híreket, amiket valakik konkrétan a bőrükön tapasztaltak. Haláleset minimum. Igaz? És megy tovább, dinamikusan, ritmusosan, gyorsan mondja a híreket. Nem jut eszükbe, hogy megálljanak, hogy most álljunk meg! Mondjunk el egy Üdvözlégy Máriát, azokért, akiknek leégett a házuk Karácsonykor. Hozzászoktatnak minket ahhoz, hogy riporteri mentalitással tekintsünk a szenvedésekre. Észrevettem magamon is ezt. Ma délután, amikor édesanyám felhívott szülőfalumból. Beszélgettünk és elmondta, hogy néhány nappal ezelőtt egy tűzvész volt a falunkban, kiégett egy ház. Hallgattam, hallgattam, néhány dolgot kérdeztem és aztán áttértünk egy másik témára. Jó pár perc múlva esett le nekem az, hogy a könyvtáros, a Marika. A múltkor ott voltam, ott tartottam könyvbemutatót. Akkor gyorsan visszaugrottam a témához, hogy személyi sérülés nem történt, orvoshoz kellett menniük, sokkhatás alatt vannak? Tehát a riporteri mentalításból hirtelen átugrottam a majdnem szemtanúi mentalitásba, az együttérzőbe, aki ezt megtapasztalja, aki ezt átérzi. Aki, már sajnálja azt, ami történt, aki már megijed, aki már együttérez, és adott esetben szenved a szenvedővel. Nagyon nagy különbség. Ég és föld, hogy ha az életünket riporteri mentalitással éljük, vagy szemtanúként.

            Gondoljunk egy pillanatra arra, hogy amikor Jézus feltámad a halálból, akkor megjelenik a tanítványoknak. az emmauszi tanítványok története Lukács evangélium utolsó fejezete. A tanítványok azt mondják Jézusnak, „Te vagy az egyetlen idegen, aki nem tudod, hogy mi történt Jeruzsálemben?” Jézus alázatosan nem fedi fel a kilétét, hanem megkérdezi, miért mi történt. A tanítványok elmondják, hogy „hittünk benne, azt gondoltuk ő váltja meg Izraelt. Nagyhatású próféta volt, de megölték. Most pedig néhány asszony azt mondta, hogy feltámadt a halálból, látták, hogy él” … és szomorúan ballagnak tovább. Tehát elmondják, az útjukba kerülő első embernek, elmondják, hogy Jézus feltámadt a halálból. Öröm nélkül, meggyőződés nélkül, anélkül az átélés nélkül, hogy ez a lényeg, ezért jött a földre, hogy legyőzze a halált. Elmondják az első embernek az örömhírt, riporteri mentalitással. Valaki mondta. Tulajdonképpen, minthogyha, visszatérve a saját példámhoz, megszakadt volna a telefonbeszélgetés az édesanyámmal, még azon ponton amikor a lelkemmel nem éreztem át a tűzvésznek a jelentőségét, ott megszakadt volna beszélgetés és később valakinek elmeséltem volna, hogy volt egy ilyen tűzvész a falumban. De azt nem tettem volna hozzá, hogy kinél, hogy volt, és ez nekem mit jelent, mit érzek ezzel kapcsolatban.

Kedves Testvérek! Azt látjuk ebben a történetben, amit most hallottunk az evangéliumból, hogy elfogyott a bor. Ha egy lakodalomban elfogy a bor, az körülbelül olyan, mint egy tűzvész, ha kiég egy ház. Óriási szégyen. Erre készültek évekig, nem, és elfogy a bor? Az emberek ilyenkor találgatnak. Nem volt elég pénzük? A násznagy kapzsi? Mi a gond? Sokszor, amikor egy negatív dologgal találkozunk, akkor az ösztönös reakciónk, az szintén negatív, rosszindulatú, hogy ki miatt van. Valaki esetleg hátul a szolgák közül ellopta a bort és vitt belőle haza? Mint egy kisboltban, amikor az eladó, aki nem a tulajdonos, hanem ott dolgozik, meglopja a tulajt? Beindulhat egy ilyen negatív gondolat. Mi az, hogy elfogyott a bor? Ezt Mária észreveszi. Mária észreveszi ezt és nem úgy áll hozzá, mint az emberek többsége, hogy sopánkodik, bűnbakot keres, vagy esetleg gúnyolódik. Mert egyébként az is bennünk van. Vegyük észre alázattal, őszintén, bűnbánattal, hogyha valakivel valami rossz történik, akkor még az is beindul bennünk, hogy megérdemelte. Na, most kiderül, most nevethetünk rajta. Most kibújt a szög a zsákból. Látszik, hogy szegényebb, mint én. Bezzeg nálam nem fogyott volna el. Máriában nincs ez a negatív reakció. Odamegy Jézushoz és azt mondja, hogy nincs boruk. Vagyis Jézushoz fordul. Ez a szemtanú mentalitás! Amikor azt mondja, akarok együtt érezni. Akarok segíteni!

Kedves Testvérek! Fordítsuk meg a dolgot! Ahogy Jézus mondja, az Aranyszabályban. Máté evangéliumban olvashatjuk a Hegyi beszédben az Aranyszabályt. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. (7,12) Máté szerint, ha mi szeretnénk azt, hogy mások hozzánk együttérző, szemtanúi mentalitással forduljanak, segítőkészen, akkor fordítsuk meg a sorrendet. Mi forduljunk így mások felé. Ne riporterként! Ne hagyjuk, hogy riportert csináljanak belőlünk, aki csak elmondja, hogy mi történt. Aztán megy tovább és fél perc múlva már teljesen másutt jár az érzése, a gondolata.

Nagyon érdekes egyébként, ami talán még bonyolultabbá teszi kicsit ezt a helyzetet, hogy a saját életünket mi magunk egyes szám első személyben, én a saját életemet, te a tiedet, te is megélheted ilyen riporterként, vagy szemtanúként. A saját életedet, még ami veled történik, azt, hogy itt vagy a szentmisén és, hogy beléd bújik az Isten szeretete és megáldozol, még ez is megtörténhet úgy, hogy hát jól van. Mint a viccben, mikor a pap kimegy a templomból, mint ha mi se történt volna! Ugye? Ne így éljük meg a saját életünket önmagunkkal szemben! Legyünk magunkkal is együttérzők, szeretetteljesek és másokkal is. Úgy, mint Mária, az Isten anyja. Szűz Mária ennek a csodának a kulcsa, ami itt történik. Jézus anyja! Jézus anyja mindig a segítségünkre siet! Szeretne minket odavezetni Jézushoz, hogy együttérző szívet adjon nekünk Jézus! Mária utána odamegy a szolgákhoz és azt mondja, tegyetek meg mindent, amit mond. A szolgák, akik nyitottak, készek arra, hogy ebben a csodában közreműködjenek. Készek arra, hogy megváltozzon a szívük. Készek arra, hogy szemtanú, cselekvő, együttérző részesei legyenek ennek a problémának, hogy elfogyott a bor.

Hiszem azt, hogy Mária által, az együttérzés anyja, az irgalmasság anyja által, gyógyulni fogunk. Gyógyulni fogunk, hogy együttérezzünk és komolyan tudjunk imádkozni másokért. Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. január 16. lejegyezte: Kárpáti Angéla

meghallgatható youtube: 1403. Jn 2,1-11 Riporter vagy szemtanú (2016.I.16. C év 2 évk.vas)

Kérdések a reflexióhoz:

1.                  Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?

2.      Mikor voltál riporter mások bajait látva? Észrevetted magadon? Vagy te már csak a tükörképeddel beszélgetsz?...

3.                  Mikor voltál szemtanú és mit tettél ennek hatására, mások szenvedéséről hallva? Szeretettel: Péter atya