Min gondolkodik egy ember hat órán át a halálra készülve?

Márk evangéliuma 10,35-45

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Tegnap este plébániánk fiataljaival, kamaszközösségünkkel és egyházközösségi elnökünkkel, hitoktatónkkal Budapesten jártunk az Ez az a nap koncerten. Ott egy amerikai Philipe Yancey nevű előadó elmondott az életéből egy nagyon szép, ugyanakkor kemény, tanulságos tapasztalatot. Azt mondta, hogy néhány évvel ezelőtt balesetet szenvedett. A baleset olyan súlyos volt, hogy megsérült az egyik nyaki gerinc csigolyája. Egy kis városban, egy nagyon pici helyen először próbálták megérteni, hogy akkor mi is van vele. Azok a vizsgálatok azt mutatták, hogy akár bele is halhat ebbe a sérülésbe. Ezért rögzíteni kellett a testét, a nyakát és így zajlottak a vizsgálatok. Hat órán keresztül mozdulatlanul kellett feküdnie és azt mondták neki, hogy olyan súlyos a sérülés, hogy el kell vinniük repülővel egy másik kórházba. De tulajdonképpen magában az utazásba is bele halhat. Ekkor ebben a hat óra hosszában, amíg ott feküdt mozdulatlanul, szinte kimerevítve, lerögzítve, odaszögezve az ágyhoz, mély tapasztalata volt Istennel. Azt mondta, hogy nem azon gondolkodott, hogy ő, aki már híres író, vajon mennyi könyvet adott el eddig. Mennyi pénze van a bankszámláján, hanem három kérdés foglalkoztatta. Ebből a háromból sajnos én csak kettőt jegyeztem meg. De az a kettő is nagyon tanulságos. Az első, hogy kit szeretek igazán? A második az, amit nem jegyeztem meg. Kész vagyok-e arra, ami most vár rám? Vagyis, akár a halálra is. Miközben hallgattam az előadását azonnal az éreztem, hogy micsoda kegyelem, hogy ő megkapta ezt a lehetőséget.

Hiszen azt olvassuk az evangéliumban, Jézus szenvedéstörténete kapcsán, hogy a hagyomány szerint, Jézust a nap harmadik órájában, vagyis dél előtt kilenckor feszítették keresztre és délután három órakor halt meg. Tehát, hat órát volt így kereszten. Picit hasonlóan, mint ez az ember. Hat órát lerögzítve és így várva a halált. Azt mondja: Mind aközben mozdulatlanul feküdtem felhívtam a családomat, végig gondoltam az életemet és készültem a halálra. Végül hála Istennek kiderült, hogy nem sérült az artériám, még aznap este kiengedtek a kórházból. A nyakamra merev rögzítő gallért kaptam, hogy az elkövetkező tizenkét hétben ne tudjam mozgatni a fejem.

Miközben hallgattam ennek az embernek az előadását, nem gondoltam, hogy ennyire fontosat fog mondani. Elkezdődött és nem ismertem, egy papíron ott volt egy név Philipe Yancey. Igazából gondoltam biztos jó lesz, biztos valami szentírási igét nagyon jól meg tud majd világítani nekem, amiből én épülni fogok. Igazából nem készültem rá, hogy én előveszem a tollat és a papírt és jegyzetelni fogok. De amikor el kezdte mondani azt, hogy ott feküdt hat órán át és három kérdésen gondolkodott, abban a pillanatban azt éreztem, hogy nekem ezt fel kell értékelnem, hogy én ezt most hallhatom. Éreztem, hogy meg kell becsülnöm, hogy én hallhatom ezt a tanúságtételt. Meg kell becsülnöm azt, hogy egy olyan ember tapasztalatát hallhatom, aki átélte ő maga, hogy ott volt hat órán át kifeszítve és készülhetett a halálra.

Nekem magamnak még nem volt ilyen tapasztalatom. Ennyire konkrétan, élesen ilyen tisztán mástól sem hallottam még így tapasztalatot. persze lehet, hogy közöttünk is vannak olyanok, akiknek hasonló, vagy esetleg pont ugyan ilyen tapasztalatuk van. De egyszerűen most csak arra akarok rávilágítani, hogy az a pillanat, amikor rádöbbentem erre, hogy itt most valami nagyon fontos történik, és én tudni akarom ezt. Ez egy nagyon áldott pillanat volt, a lelkemben.

Szeretnénk-e tudni azt, hogy Jézus Krisztus, hat órán át keresztre feszítve, készülve a halálra mozdulatlanul, min gondolkodott? Szeretnénk-e ezt tudni?  Ha itt lenne Jézus Krisztus, most úgy abban a formában, ahogy bármelyikünk itt van.Ideállhatna a mikrofonhoz és így beszélhetne. Vajon mit mondana el, arról a hat óra hosszáról?

Philipe Yanceyvel ellentétben az Úr Jézus belehalt ebbe a kifeszítésbe. Mennyire vennénk komolyan azt, amit Jézus mondana arról a hat óra hosszáról? Hogy ő min gondolkodott? Az evangéliumokból tudunk bizonyos részleteket erről a hat óra hosszáról.

Az egyik kispap arról írt szakdolgozatot néhány évvel ezelőtt, hogy Jézus hét utolsó szava a kereszten.  Ez így, a négy Evangéliumból kicsit, így összerakva, hogy Jézus mit mondott a kereszten. Nem mind a négy evangélium hozza mind a négy mondatot. A négy evangéliumból össze lehet rakni, hogy mi volt az a hét mondat. Ugye, talán rögtön eszünkbe jut: Istenem Istenem, miért hagytál el engem? Vagy az, hogy: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Mennyire fontos az nekünk, hogy Jézus mit mondott abban a hat órában? Akkor rádöbbentem arra, megkérdeztem a mellettem ülőt, amikor leírtam, hogy te tudod, hogy mi volt a második, amit mondott ez az előadó? Ebből a három fontos dologból, amin ő gondolkodott. S, akkor mutattam neki a lapot. Azt mondja, hogy még az elsőre emlékszem, ott el kezdtem gondolkodni, de a másodikra és a harmadikra már nem. Az első az volt, amin ez a Philipe Yancey nevű ember gondolkodott, hogy kit szeretek igazán. A másodikra se én, se a mellettem ülő nem emlékezett. Pedig ez a második, ami üresen van ezen a lapon, ez egy hatalmas kincs lehet. Egy gondolat, amin gondolkodott hat órán keresztül. Jézus Krisztus a kereszten szenvedve mondott hét mondatot. Amiről kétezer évvel később írnak egy szakdolgozatot. El tudnánk hibátlanul sorolni azt a hét mondatot, amit Jézus hat órán keresztül a kereszten szenvedve mondott? Legyen ez egy lelkiismeret vizsgálat, Biblia nélkül. Otthon haza megyünk, vegyünk elő egy papírlapot. Én most itt egy párat már elárultam. Le tudjuk-e hibátlanul írni azt a hét mondatot, amit Jézus hat órán keresztül szenvedés közben azon gondolkodott és azt kimondta. Mennyire becsüljük meg Jézus szavait?  Odamennek a tanítványok, halljuk a mai evangéliumban és azt kérik, hogy ott ülhessenek Jézus mellett a dicsőségben. Jézus azt mondja, nem is tudjátok, mit gondoltok. Nem is tudjátok, mi van veletek. Azt se tudjátok, hogy ez az egész miről szól. Ez pont rám is igaz. Azt sem tudom, mi volt az a második dolog, amit az az ember mondott. Eljött Amerikából. Egy hosszú utat megtett. Elmondta az életének a legmélyebb tapasztalatát és én háromból csak kettőt jegyeztem meg.

Azt mondja Jézus, a mai evangéliumban, nem tudjátok mit kértek! Ti a dicsőségben akartok ülni. De, tudjátok mi lesz a dicsőség? Hogy keresztre feszítve, jobb és bal oldalamon, ott lesz még két ember. Velem együtt hat órán keresztül ott lesz kifeszítve. Nem is tudjátok, hogy ezt kéritek! Ha tudnátok, biztos nem kérnétek.

Kedves Testvérek! Gondolkodjunk, hogy mennyire fontos nekünk Jézus egy-egy szava? Azt mondja Jézus, hogy a dicsőségben mellettem jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. János evangélium teológiája az, hogy Jézus kereszthalála, keresztre feszítése az a megdicsőülés. Tehát Jézus mellett a jobb- és baloldalon, a jobb és bal lator, ők lehetőséget kaptak arra, hogy megdicsőüljenek Jézus Krisztussal együtt. Abban a szenvedésben Jézus várta őket. Hallhatták, láthatták, hogy szenved az Isten Fia!

Kedves Testvérek! Hogyha hallhatnánk, láthatnánk, hogy szenvedett ott hat órán keresztül Jézus Krisztus, biztos vagyok benne, hogy megváltoztatná az életünket. De megadathat nekünk ez. Hiszen, csak annyi, leülünk, becsukjuk a szemünket és el kezdjük elképzelni. El kezdjük elképzelni, hogy milyen lehetett az ott Jézusnak. Milyen lehetett a két embernek mellette. Becsüljük meg Jézusnak minden egyes szavát! Becsüljük meg, amit küld nekünk üzenetként ebben a szent misében! Jézus Krisztus itt van most és neked személyesen szól. Megjegyzed, amit mond? Elgondolkodsz róla? Szívedbe vésed? Akarod, hogy ez most megváltoztasson? Ha, igen, akkor hittel hallgasd minden egyes szavát ennek a szentmisének. Minden egyes szavát ennek a mai evangéliumnak. Tedd is meg ezt a feladatot, amit adtam! Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. október 17. lejegyezte: Kárpáti Angéla

meghallgatható youtube: 536. Mk 10,35-45 Min gondolkodik egy ember 6 órán át a halálrakészülve? (2012. okt. 21)

– szeretettel Péter atya–

Kérdések a reflexióhoz:

1.                  Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?

2.                  Hogy válaszolnál Philip Yancey kérdéseire?

3.                  Mi lenne a te saját kérdésed?

Aki lejutott idáig a mai blogbejegyzés olvasásában annak ajándékba itt van az a videó, amiben Philip Yancey elmeséli mind a három kérdést.