Ugrás a fő tartalomra

Milyen csodákat éltem meg a Cor et lumen Christi közössségben?


A Cor et lumen Christi közösség Újítsd meg csodáidat elmúlt hétvégi alkalmáról 2 csodát osztok meg veletek.
A szombati déli mise közben, amikor áldoztattam, épp hozzám jött egy néni, aki nagyon-nagyon nehezen vánszorgott két bottal. Miközben megáldoztattam, hallottam egy hangot a szívemben: "Este már nem így fogod látni!" Este volt a nyitott, gyógyító alkalom. Elmentem a szentségimádós terembe, közbenjárni az est sikeréért. Egyszercsak éreztem, kábé 1 óra után, hogy most induljak vissza a nagyterembe. Amikor beléptem, éppen akkor az a néni ugrált és kergette Damian Stayne-t a színpadon! Ekkor jutott eszembe az áldoztatás közbeni hang! Jézus volt az, értitek?!
A másik közvetlenül velem kapcsolatos, és kicsit emberi dolog, de számomra nagyon fontos és talán tanulság lesz másoknak is!
Vasárnap délelőtt 9:00-kor kezdődött a dicsőítés, amire hála Istennek, sikerült pontosan megérkezni. Tudtam, hogy utána rögtön Damian Stayne fog tanítani, akinél nem lehet előre tudni, hogy másfél órát vagy 2-3 órát fog egyfolytában tanítani. Szóval, átvillant a fejemen, hogy előtte érdemes lenne beugrani a mellékhelyiségbe, még ha most nem is kell, biztos, ami biztos... De nem mentem, mert a dicsőítés kezdetén beugrott nekem Samek Maurice egyik tanításából egy részlet (Letérdelsz vagy a szádhoz emeled a vizet? 33:30-tól a videóban), a tavalyi Imádság Háza konferenciáról, hogy amikor az Úr csatába küldte a népét, akkor előtte Gedeon által hazaküldte azokat először, akik gyávák voltak, utána pedig azokat, akik a saját szükségeiket fontosabbnak tartották, mint Istent. Fontosabbnak akartam tartani a dicsőítést, és az Úr szolgálatát, mint a testemet. Amikor Damian elkezdte a tanítást, épp akkor éreztem, hogy irány a vécé, ami idővel egyre sürgetőbbé kezdett válni. Ez van, nem vagyok robotból... De nem! Most kell nekem eldönteni, hogy csatában maradok, vagy kiszolgálom a testemet! Maradtam a teremben és amikor Damian tanított minket arról, hogy a Jézus-imában milyen hatalom van, akkor azt mondtam magamban: "Uram, most arra akarom fordítani az erődet, hogy te dicsőülj meg és ne legyek a testem a szolgája!" Ekkor benső világosság és nyugalom töltött be, miközben bensőmben figyelemmel és szeretettel igyekeztem ismételgetni: "Uram, Jézus Krisztus! Könyörülj rajtam!" Simán bírtam a végéig a tanítást, nem éreztem a szükség nyomasztó erejét. A vicc kedvéért hozzáteszem, hogy nem azért, mert bepisiltem...
Gondoltam, hogy egy ilyen emberi dolgot nem kéne ilyen nagy publikum előtt megosztani, maradjon ez titok, meg olyan ciki ilyesmiről beszélni... Elég lenne csak az első csodát megosztani. Aztán a kétség közben rájöttem, hogy ez ugyanaz a hang, ami ki akart vinni a teremből a dicsőítés, vagy utána a tanítás alatt. Nem hallgathatunk arra a hangra, ami fölösleges szemérmeskedés által elfojtja az Úr hatalmas tetteinek dicsőítését, még a leghétköznapibb dolgokban sem engedhetjük, hogy Jézus nevének segítő erejét homály fedje! Ámen.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a