Ugrás a fő tartalomra

Szeretnél-e látni Fekete Hattyút?


Mostanában olvasok egy nagyon izgalmas könyvet: A Fekete Hattyú avagy a legváratlanabb hatás. Nassim Nicholas Taleb zseniális gondolataira Mérő László Csodák logikája című előadása hívta fel a figyelmemet. 



Az alábbi prédikációm három éve hangzott el, de amikor most elolvastam a legépelt változatot, akkor felfedeztem az összefüggést Taleb gondolataival. Taleb szerint a Fekete Hattyúk csak Extremisztánban bukkanhatnak fel. A Fekete Hattyú egy olyan váratlan esemény, ami lehet teljesen negatív, vagy ellenkezőleg teljesen pozitív is. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele. A lényege, hogy rendkívüli, kiszámíthatatlan, de mindenkire óriási hatással van. Ilyen a Google sikere vagy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás. Nem vágok bele egy könyvajánlóba most... Viszont ez a gondolatsorom rímel Taleb felismeréseire: 
Nagyon nagy ajándék, amikor engedjük és megadjuk a Szentléleknek a lehetőséget, hogy megmozgasson minket, hogy átültessen máshova. Ebből a szempontból tele vagyunk hamis gondolatokkal, hogy az öreg fát nem lehet átültetni, mert nem ver újra gyökeret. Ábrahám hetvenöt éves volt, amikor Isten úgy gondolta, hogy átülteti. Mózes nyolcvan éves volt, amikor Isten úgy gondolta, hogy átülteti. Teréz anya már tizenhét éve egy szerzetesrend tagja volt, amikor Isten úgy gondolta, hogy most kiülteti az utcára a haldoklók közé.


Márk evangéliuma 8,27-35
Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Ekkor Jézus lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, az megmenti azt. Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek! Az emberi erő és akarat nem ér fel Istenhez. Amikor Péter azt gondolja, hogy nem lenne szabad megtörténnie annak, amit Jézus mond, akkor egy nagyon - nagyon nagy ostobaságról tesz tanúságot. Az ostobaságnak a természete az, hogy észre sem veszi magát. Hogyha észrevenné, akkor érezné, hogy ez így nincs rendjén, még ha esetleg nem is tudná, hogy mi a helyes, de legalább annyi alázat és bölcsesség lenne benne, hogy akkor nem mondaná azt ki. Nagyon sokszor azt gondoljuk, hogy előbb meg kell, hogy értsünk valamit, mert ha nem értjük meg, akkor nem is tudunk cselekedni, akkor nem is tudunk benne hinni. Előbb magyarázzuk meg Istent, nagyon jól magyarázzuk meg, utána majd hinni fognak benne. Igazából ez kevés, mert Jézus se azzal kezdte, hogy elkezdte megmagyarázni Istent, hanem elkezdett élni az emberek között.

Tulajdonképpen harminc évig nem mondott semmit Istenről, kivéve azt az egy alkalmat, amikor ott volt a Jeruzsálemi Templomban, elveszett és annyit mondott, hogy „Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lukács 2,49) Egyszerűen ott volt az emberek között. Dolgozott, élt, ápolta az ünnepek által az emberi kapcsolatokat. Nem kezdte el megmagyarázni Istent. Megszületett ebbe a világba és már, mint kisbaba elkezdett volna beszélni, mint a Buddhának a csodás mítoszában. Ez is egy nagy különbség a buddhizmus és a kereszténység között, hogy nekünk nincs ilyen emberfeletti képünk, a már megszületett Isten Fiáról. Tehát előbb szemlélni kell. Szemléljük, felgyullad bennünk a hit, s majd utólag megértjük egy részét.

Gondoljunk bele, hogy tulajdonképpen az életünkben kétféle megismerés van. Az egyik egy ilyen technikai jellegű megismerés, a másik pedig, amit úgy szoktak mondani, hogy megérzés. A technikai megismerés az az, hogy elolvasom a használati útmutatót és pontosan betartom. Szükség van az ilyen technikai jellegű megismerésre, de ez nem meríti ki a valóságot. Nem fogja át teljesen. A másik a megérzés, ami mondjuk úgy, hogy amikor beleérzünk a dolgoknak a mélyébe, az talán átfogja. Legalább is ráérez a valóságnak a mélységére. A legfőbb próbatétel a számunkra az az, hogy lerakjuk Isten elé a megértésünket. Lerakjuk elé. Uram, nem értem, de engedelmeskedni akarok. Hinni akarok. Hinni akarok, előbb bízni akarok benned és hinni akarok abban, hogy amit mondtál, az úgy lesz. Majd utána idővel, megadatik a megértés is valamilyen mértékben.  

Azt mondja Péter, a másik evangéliumi szakaszban kifejezetten hangsúlyozzák, hogy Péter mit mondott Jézusnak. Máté evangélista kicsit részletesebben mutatja be ezt a jelenetet. (16,21-23) Azt mondja Péter, hogy: „Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.” Másik fordítás ugyan erről az igéről, úgy hangzik, hogy: „Isten ments, hogy ez történjen veled.” Mit mond ilyenkor tulajdonképpen? Isten ments, hogy Isten akarata történjen veled. Isten mentsen meg attól, hogy az, amit Isten akar, megtörténjen veled. Nem ezt mondja? Dehogynem! Azt mondja Péter: „Ez nem történhet meg veled.” Hadd adjak egy feladatot mindenkinek. Gondoljuk végig az életünkben azt, próbáljuk egy kicsit előhozni a lelkünkből, hogy mik azok a dolgok, amikre már kimondtuk, hogy ez nem történhet meg az életünkben. Nem biztos, hogy ezt valaha tudatosan kimondtuk, de mégis megszületett bennünk egy ilyen állásfoglalás. Mert ezek a megrögzött állásfoglalások nagyon sokszor távol tartanak minket magától az élő Istentől. 

Péternek a gondolkodása alapján, a hagyomány alapján, az elképzelések alapján, volt egy állásfoglalása arról, hogy milyennek kell lennie a Messiásnak. Ebbe nem fért bele az, hogy a Messiásnak szenvednie kell. De nem csak ez nem fért bele, az se fért bele, hogy fel kell támadnia a halálból. Odáig sem jutott el, ami a lényeg, ami a vége a történetnek.

Mik azok a dolgok az életünkben, amire már valamilyen módon kimondtuk, hogy ez nem történhet meg? Nagyon nagy felismerés volt az életemben az, most már tíz éve, de mint ha ma történt volna. Szegeden kisközösségbe jártam. Egyik alkalommal nem egy közösségi imaestet tartottunk, hanem elmentünk az egyik társunknak az albérletébe és ott palacsintáztunk és egy görbe estét csaptunk. Beszélgettünk a hivatásról.  Akkor megütötte a fülemet az, hogy valaki azt mondta önmagáról, hogy „Engem Isten biztos nem hív Afrikába misszionáriusnak”. A másik mondott egy olyat, hogy engem biztos nem hív az Úr papnak New Yorkba. Ilyesmi mondatok elhangzottak és akkor én nem tudtam, hogy mit mondjak erre. De éreztem, hogy valami nem stimmel. Valami zavaró volt az ilyen típusú kijelentésekben. Amikor este visszamentem a kollégiumba és bementem a kápolnába és azt mondtam, hogy: „Uram, én azt akarom, hogy Te bárhol, bármikor, bármit megtehess velem! Nem akarom beszabályozni azt, hogy ettől és idáig ezt és ezt tehetsz csak a szívemben.” Ez persze radikálisan és aktuálisan nyilván eléggé elképzelhetetlen, hogy mit jelent az a bármi. Majd Isten megmutatja azt a konkrét valamit is. De először tárjuk ki a kezünket és mondjuk azt, hogy bármi. Istenem, bármi, bárhol, bármikor, bármit. Aztán nézzük meg a konkrét valaminek a szintjét.

Lehet, hogy valaki kimondta önmagáról azt, hogy én soha nem tudnám az életemet elképzelni Pécsen kívül. Én soha nem tudnám elképzelni az életemet Magyarországon kívül. Én soha nem tudnám elképzelni azt, hogy megtanuljak kínaiul. Én soha nem tudnám elképzelni azt, hogy… és akkor lehet sorolni-sorolni. De kerüljünk közelebb egy picit a Bibliához. Olvassunk belőle olyan dolgokat, amit Jézus az apostoloknak mondott és nézzük meg, hogy azok közül van valami, amit nem tudnánk elképzelni önmagunkról. Mert ha igen, akkor tényleg akadályai lehetünk Isten cselekvésének. Például azt mondja Jézus, hogy „ha valaki kölcsön kér tőled valamit, akkor ne követeld vissza.” Ezt mondja Jézus Krisztus. Aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj! Ezt mondja Máté evangéliumban. Talán a párhuzamos helyén lehet Lukácsnál az, hogy ne követeld vissza. Lukács 6, 29 „Annak, aki arcon üt téged, tartsd oda a másikat is és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled és ha, valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd!”

Most nézzük, meg mennyi dolgunk van kölcsönben másoknál. Szoktunk olyat csinálni, hogy visszaköveteljük? Minden erőnkkel visszaköveteljük. Kölcsön adtuk és visszaköveteljük. Jézus azt mondta, ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Hogy fogom én ezt megvalósítani az életemben? Ezentúl elkérhetnek tőlem bármit és én akkor nem is kérhetem vissza? Lehet. Nem azt mondom, hogy mindig és minden esetben történjen így, de nyissunk egy kaput a szívünkön, hogy lehet. Én nem azt mondom, hogy Isten meghív valakit misszionáriusnak Afrikába, de legalább nyissuk ki a kaput, hogy lehet. Valaki kölcsön kérte tőlem az én kedvenc plüssmacimat, ami nélkül nem tudok aludni? Nem biztos, hogy vissza kell követelni. Mi fog ekkor történni? Az fog történni, hogy elgyengülünk. Hirtelen már nem érezzük magunkat olyan erősnek. Péter erősnek akarta elképzelni a Messiást. A Messiást nem lehet legyőzni.  Nem lehet keresztre feszíteni. Nem lehet elvetni. A Messiásnak egy győztes hadvezérnek kell lennie. Pedig az van az Igében, azt mondja Pál apostol, óriási felismerése: Első Korintusi levél 1. fejezet 25-29, de csak egy kis részletet olvasok. Isten a gyengét választotta ki, hogy megszégyenítse az erőset.

Tehát, amikor kinyitom a szívem kapuját és azt mondom, hogy lehet, ez is lehet, minden lehet, Uram, amit akarsz, akkor elgyengülök Isten tenyerén. A hatalmas, erős Istennek a tenyerén. Már nem képzelem magamról azt, hogy az életemnek a dolgai csak a saját akaratomon és a saját törekvéseimen múlnak. Szent Pálnak egy másik nagy felismerése, Római levél 9, 16 „Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.” A könyörülő Istenen múlik. Mi van akkor, ha nem lépünk túl az elképzeléseinken? A legnagyobb akadálya a Szentléleknek a mi saját elképzeléseink. Nézzük meg Szent József példáját, ez a templom Szent József tiszteletére van. Máté evangélium első fejezet. „Mária méhében fogant a Szentlélektől. József pedig a férje igaz ember lévén nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsájtja el.” Gondoljunk csak bele! József megkapta a világ két legnagyobb kincsét. Isten anyját és Isten fiát. Ott van a kezében. Az övé lehet a világ két legnagyobb kincse. Emberi gondolattal odáig jut el, maximum idáig tud eljutni, hogy Máriától titokban meg akar szabadulni. Vagyis, maga József sem akar megszégyenülni. Eddig tud eljutni. A világ két legnagyobb kincsétől meg akar szabadulni, mert ő maga nem akar megszégyenülni. Mert tulajdonképpen akkor, amikor kinyitom a szívem kapuját, hogy bármi lehet, akkor megszégyenülhetek. Megszégyenülhetek az ismerőseim, a barátaim, a családom körében. Kinevethetnek, kigúnyolhatnak, hogy „ugyan már kínaiak közé mész?” Mit akarsz, majd ferde szemű leszel te is? És stb. sorolhatnánk konkrét helyzetekre.

Kedves Testvérek! Az, ami a hit számára a legfőbb támasz lesz, előbb a legfőbb próbatétele, mondja a Biblikus Teológiai Szótár. Vagyis a mi saját belátásunk, hogy belássuk, hogy Isten mit akar velünk, ez majd a legfőbb támaszunk lesz. De előbb ez a próbatételünk is. Isten gondolata nem egyenlő az emberével. Ha úgy történt volna, ahogy Péter mondja, akkor nincs megváltás, nincs feltámadás. Ha úgy történik, ahogy ő mondja. Hányszor van az életünkben, hogy ha úgy történne, ahogy mi gondoljuk, akkor Istennek rengeteg ajándékát meg sem kapnánk.

Tegyük fel, hogy amikor másfél évvel ezelőtt püspök atya, Mayer Mihály azt mondta váratlanul a tél közepén, hogy egy hét múlva már itt kell lennem Pécs - Kertvárosban, én elkezdek cirkuszolni, hisztériázni, hogy én nem megyek sehova. Maradok itt, mert én nem tudom elképzelni, hogy máshol legyek, mint Vásárosdombó, a világ fővárosában. Akkor nem kaptam meg volna azt a hatalmas ajándékot, amit itt másfél év alatt kaptam ebben a közösségben. Nagyon nagy ajándék, amikor engedjük és megadjuk a Szentléleknek a lehetőséget, hogy megmozgasson minket, hogy átültessen máshova. Ebből a szempontból tele vagyunk hamis gondolatokkal, hogy az öreg fát nem lehet átültetni, mert nem ver újra gyökeret. Ábrahám hetvenöt éves volt, amikor Isten úgy gondolta, hogy átülteti. Mózes nyolcvan éves volt, amikor Isten úgy gondolta, hogy átülteti. Teréz anya már tizenhét éve egy szerzetesrend tagja volt, amikor Isten úgy gondolta, hogy most kiülteti az utcára a haldoklók közé. Engedjünk szabad teret a Szentléleknek! Akkor megtörténik az életünkben az a csoda, hogy a megváltás és a feltámadás szabadsága betölt minket. Ennek konkrét gyümölcsei lesznek. Az öröm, a békesség, a szeretet, a derű. Éppen azért nincs az életünkben öröm, és békesség és sokszor a sok-sok Szentlélekből fakadó gyümölcs azért nincs az életünkben, mert nem engedtük át a Szentlélek vezetésének az életünket. Mert mi akarjuk vezetni, de magunkban csak rabszolgák vagyunk, rabok. Nem tudjuk magunkat boldoggá tenni a saját útjainkon.

Kedves Testvérek! Az emberi akarat és erő nem ér fel Istenhez. De van egy jó hír: nem is kell felérnie. Csak engednünk kell, hogy a könyörülő Isten lehajoljon és felemeljen. Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. szeptember 05. lejegyezte: Kárpáti Angéla
– szeretettel Péter atya
Kérdések a reflexióhoz:
1.       Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.       Mire mondtad már ki az életedben, hogy azt nem tudod elképzelni, aztán mégis meg kellett, hogy legyen?
3.       Szeretnél-e látni Fekete Hattyút? Szerinted mit tehetsz te Isten rendkívüli dolgainak megvalósulásáért?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a