A prófétai gesztusok nem emberi
logikát követnek
Márk evangéliuma 7,31-37
Abban az időben Jézus elhagyta
Tírusz vidékét és Szidonon át a Galilei tóhoz ment, a tíz város határába. Itt elébe
hoztak egy dadogva beszélő süketet és kérték tegye rá a kezét. Jézus félrevonta
őt a tömegből, a fülébe dugta az ujjait, majd megnyálazott ujjával megérintette
a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: Effata! Azaz, nyílj
meg! Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt.
Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél
jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és
hangoztatták, csupa jót tett. A süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké. Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Odavisznek egy süketnémát Jézushoz és kérik, hogy tegye rá a
kezét. Miért kérték ezt? Azért mert az a hír járta, hogy akire Jézus ráteszi a
kezét, az meggyógyul. Nem véletlen az, hogy Márk evangélista így számol be, a
mai hallott részletben erről a csodáról. Márk evangélium 7. fejezetében
történik ez. Ezt halljuk, kérték, hogy tegye rá a kezét. Hogyha visszalapozunk
néhány oldalt, akkor észrevehetjük azt, hogy Márk evangéliumában már vannak
csodák. Jézus már ebben az elbeszélés menetben, logikában, sorrendben már tett
csodákat úgy, hogy rátette a betegre a kezét. Például Márk evangélium elején,
Péter anyósának meggyógyítása. A béna meggyógyítása, a leprás meggyógyítása,
akit megérintett a kezével. Tehát, ha haladunk sorban, ezekben a fejezetekben,
észrevesszük azt, hogy ez egy visszatérő
jellegzetesség, hogy Jézus ráteszi a kezét a betegekre. Aztán olyan is
van, hogy a ruhája szegélyét érintik. Bíztak
Jézus érintésének hatalmában. Abban is, hogyha Jézus megérint valakit,
az meggyógyul és abban is bíztak, hogy akik Jézust megérintik, azok is
meggyógyulnak.
Az érintés. Van is egy ilyen könyv, hogy „A hívő érintésének
ereje”. Egy indiai házaspár járja a világot, Bonnie és Mahesh Chavda, akik
imádkoznak betegek gyógyulásáért, sőt, még halottak is támadtak fel. Írtak
erről egy összefoglaló tanúságtételt, hogy „A hívő érintésében rejlő erő”.
Isten láthatatlan, de a látható világban cselekszik. Nagy titok ez, de nem
érthetetlen, nem igaztalan és nem követhetetlen, hiszen Isten megtestesült.
Testté lett Mária méhében, és ahogy az egyházatyák hangsúlyozzák még nagyobb
csoda, hogy Mária hitébe fogadta be a Megváltót, az Isten Igéjét, Jézus
Krisztust. Isten érintett meg minket
először. Övé a kezdeményezés.
Amikor kisközösségi alkalmakat tartunk, bibliaórát, vagy más
jellegű összejövetelt, ahol imádkozunk, olvassuk a Bibliát, akkor ez egy
visszatérő momentum, hogy körbe megyünk, és aki szeretné, mondja el, hogy mi
érintette meg őt, a most hallott igéből, evangéliumból. Mi érintette meg őt
abból, ami vele történt ezen az imaesten. Érintés. Nem lehet elfelejteni, amikor Jézus megérintett valakit. Jézus
Krisztus érintésében a szeretet áradt ki az emberekre, a gyógyulás, az isteni kegyelem.
Tulajdonképpen, ha jól figyelembe vesszük, magunk elé helyezzük a kezünket,
néha elálmélkodok a kézfejemen, a bőrömön, tanultuk is, hallottuk már reklámból,
vagy orvostól, hogy pici pórusok vannak a bőrünkön. A bőrünk nem egy nejlon
zacskó, amin ne lenne lyuk. A bőrünk egy kis kapurendszer. Ahol kijön az
izzadság, vagy ha pedig strandon vagyunk, akkor a bőrünk beszívja vizet. Tehát az egész testünk egy kapurendszer.
A szemünk is. Mert csak, ha elképzeljük, hogy egy kapu, ami kinyílik, becsukódik.
A szánk is egy kapu, amin kijönnek a hangok, a szavak. A fülünk is egy kapu. Az egész testünk tulajdonképpen
kommunikációra van teremtve, egy kapurendszer. Az egész testünk egy titokzatos
kapcsolódás. Maga az ember Isten képmása. A láthatatlan Isten látható képmása
az ember.
Aki az emberre néz, aki az embert
hallgatja, aki az embert megismeri, aki az embert kutatja, alázattal,
tisztelettel, szeretettel, az Istenhez fog közelebb kerülni. Mert ha a képmást csodáljuk, rá
kell jönnünk, hogy, van egy Teremtő, aki még csodálatosabb, mint a teremtménye.
Ahogy mondja Pál apostol a Római levélben ezt a logikát (vö. 1,20).
Kedves testvérek! Jézus Krisztus még a nyelvét is megérinti
ennek a süketnémának. Megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Sokkal
többet tett Jézus, mint amit kértek tőle. Csak azt kérte, hogy tegye rá a
kezét. Valakinek rátenni a fejére a kezünket, talán az még nem is olyan intim,
bensőséges, zavaró gesztus. Persze azért azt nem szeretnénk, hogy akárki csak
úgy, rátegye a kezét a fejünkre. De
ez milyen, hogy megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét? Ez aztán már
egészen különleges gesztus. Ez prófétai gesztus. Isten egészen közelről be akar
hatolni az emberbe és gyógyítani akar, felszabadítani. Hogyha ezeket a
prófétai gesztusokat vesszük, Jézus megmosta tanítványainak a lábát, Jézus
hagyta, hogy egy rossz hírű nő, nyilván egy prostituált, a hajával törölgesse
Jézus lábát, csókolgassa a lábát, könnyeivel mossa. Vagy ha még ilyen prófétai
gesztusokon akarunk elcsodálkozni, elővennénk a Királyok második könyvét,
amikor Illés próféta és Elizeus halottakat támasztanak fel, olyan különös
gesztusok vannak itt, egyszerűen ezt elképzelni sem egyszerű. Ez miért pont így
történt, vagy, hogy történt. Amikor Elizeus feltámaszt egy halottat, nézzük, mi
történik. Királyok második könyve, 4,34. Elizeus feltámaszt a halálból egy
gyermeket, halljuk milyen különös módon. Fekszik az ágyon a halott gyermek. Elizeus
bezárja az ajtót, csak ő van ott. Imádkozik az Úrhoz, "aztán fellépett az ágyra, ráfeküdt a gyermekre, rátette a száját
a szájára, a szemét a szemére, a kezét a kezére, s ráborult. Ekkor meleg lett a
gyermek teste. Erre ő lejött sétált fel és alá a házban, aztán fellépett az
ágyra és ráfeküdt. Erre a gyermek hetet ásított és kinyitotta a szemét."
Így támad fel a halálból egy gyermek. Isten kegyelme ilyen különleges módon
nyilvánult meg.
Kedves testvérek! Vegyük
tudomásul azt, hogy Isten nem ember, aki csak a mi emberi logikánk szerint
cselekedne. Isten a meglepetések Istene. Isten szereti azt, hogy az Ő gyermekei
csodálkozzanak. Különleges dolgokat tesz az Isten. Ha mi hiszünk ebben
a különleges Istenben, akkor várjuk is el tőle azt, hogy Ő szeretetből csodálkozásra
késztessen minket. Hiszen hogy fejeződik be a mai történet? Az emberek csodálkoznak,
ide van írva és hangoztatják, hogy Jézus csupa jót tett. Isten célja az, hogy mi őt a csodáljuk. Őt imádjuk és őt hirdessük.
Ebben nagyon nagy szerepe van annak, hogy mi el tudjuk fogadni Isten különleges
cselekvési módjait. Isten újat teremt. Ugrándozik a sánta, lát a vak, hall a
süket, beszél a néma. A halottak feltámadnak, a szegények hisznek Isten
ígéreteiben. Ez a mai örömhír, ezt fogadjuk be ma! Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. szeptember 05.
lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 1303. Mk 7,31-37 A prófétai gesztusok nem emberi logikát követnek (2015.szept.6. B év 23. vas.)
–
szeretettel Péter atya–
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Milyen különleges gesztust tettél életed során bárkivel, amivel Isten
szeretetét akartad kimutatni?
3.
Ha megfordultál
már más keresztény közösségek alkalmain, volt-e olyan gesztus, amit nem
értettél, zavaró volt, megbotránkoztál rajta?