Mennyi
időt olvassuk egy nap a Szentírást?
Márk evangéliuma 9,38-48
Abban az időben: János apostol így szólt Jézushoz: „Mester,
láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.
Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok
meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki
nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az
én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok, – bizony, mondom nektek, nem
marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik
hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a
tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az
életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad
megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a
kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki.
Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra
jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.” Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Szentírás vasárnapján
különösen is hálát adok azért, hogy Isten Igéjét megismerhetjük a Szentírásból.
A kinyilatkoztatás elsődleges forrása a Szentírás. A kinyilatkoztatás azt jelenti, hogy Isten megengedi, hogy
megismerjük Őt. Azt mondja nekünk: „Itt
vagyok, szeretlek! Gyere, mutasd meg te is magadat, add nekem a szívedet!”
Ezt kéri Isten. Vagyis, mi is kinyilatkoztatjuk magunkat Őneki. Odaadhatjuk,
feltárhatjuk, megmutathatjuk.
Szentírás vasárnapján,
hadd mondjam el egy álmomat, nemrég álmodtam. Ez nem egy álmodozás egy szebb
életről, hanem tényleg egy álom volt, amikor éjszaka éppen aludtam. Andew
Wommackkal álmodtam. Ő egy neoprotestáns evangelizátor. Úgy is mondhatnánk,
hogy a mai evangéliumhoz hasonlóan egy idegen csodatevő, aki nem tartozik az
apostolok közvetlen köréhez. Ő nem katolikus. Valószínűleg ő nagyon sok mindent
a Katolikus Egyházban nem tud elfogadni. Többször járt már Magyarországon és
van egy bencés szerzetes barátom, Hardy Titusz atya, ő járt kint Andrew
Wommacknél, Angliában. Sőt egy évig ott volt papként, bencés szerzetespapként.
Azt hiszem valamikor hét-nyolc évvel ezelőtt, ha jól tudom Hardy Titusz atya
kiment Andrew Wommackhez és egy évig ott lakott nála és tanulta tőle, hogy ő
hogyan hirdeti az Evangéliumot.
Andrew Wommack valóban
olyan, mint az az idegen csodatevő a mai evangéliumban. Nagyon nyitott szívvel
fogadta ezt a katolikus bencés szerzetespapot. Tanította őt, együtt imádkoztak
és szolgáltak egész évben. Andrew Wommack olyan ember, aki által Isten
irgalmából már nagyon-nagyon sok csoda történt. Többek között halottfeltámasztás
is. Ezzel az Andrew Wommackkel álmodtam, én a valóságban még nem találkoztam
vele. De videó felvételről sok tanítását meghallgattam magyarul és angolul is
az interneten. Azt álmodtam Andrew Womackkel, hogy megkérdeztem tőle, hogy
mennyit kell olvasni a Bibliát egy nap. Azt mondta, minimum fél órát, maximum
nyolc órát. Nagyon különös álom volt. Volt az álomnak egy másik fele is vele
kapcsolatban. Azt láttam rajta, hogy nagyon kimerült volt, kifáradt a
szolgálatban. Úgy éreztem, hogy imádkoznom kell érte, hogy a Szeretet Lelke
betöltse őt. De térjünk vissza az álom első részére. Azt mondta nekem Andrew
Wommack, a világ egyik legnagyobb gyógyítója, prófétája, igehirdetője,
evangelizátora, hogy legalább fél órát, maximum nyolc órát. Különös ez a gondolat.
A legjobb tehát, fél
óra és nyolc óra között megtalálni azt az időt, amit egy nap a Szentírásra
fordítok. Most gondoljunk bele: fél óra Szentírás olvasás, az lehet úgy is,
hogy kétszer tizenöt perc. Tizenöt perc reggel, tizenöt perc este. A nyolc órát
csak azok tudják megvalósítani, akiknek ezt az életállapotuk engedi. Vagy
esetleg, akik úgy dolgoznak, hogy sokat utaznak autóval egyedül és akkor az
autóban hangosbibliát tudnak hallgatni. Úgy beleférhet. A Szentírás olvasása és hallgatása a keresztény életünknek a szíve,
a lényege. Amikor a szentmisén azt mondjuk, hogy „ez az én testem”,
tehát a pap hívja a Szentlelket, hogy változtassa át az ostyát Krisztus testévé,
a bort Krisztus vérévé, akkor ez is azért lehetséges, mert a Szentírásból ezt idézzük.
A Szentírás nélkül, az Írások
ismerete nélkül nem ismerjük Krisztust, ahogy mondja Szent Jeromos.
Biztos vagyok benne,
hogy ma majdnem minden pap elmondja az egész világon. A katekizmusban is a
Szentírásról szóló részben ezt idézi az Egyház Szent Jeromostól: „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri
Krisztust.” Egy felmérés szerint Magyarországon minden egyes ember
átlagosan egy nap hat óra hosszat néz tévét. Ez egy félelmetesen nagy szám. Én
ezt a hat órát eléggé csökkentem a magam nulla másodpercével. Az elmúlt években
már többször próbáltak nekem ajándékozni tévét, de eddig még nem fogadtam el,
de ha legközelebb ajándékoznak, akkor elfogadom és eladom, az árán Bibliát
veszek és szétosztom a szegényeknek.
Tévénézéssel
kapcsolatban van egy ilyen gondolat, hogy azért van benne sok jó is. Hogy ha az
ember kiválogatja, akkor talál benne jót is. Én ezzel egyetértek. Teljesen
egyetértek. De kitaláltam egy hasonlatot. Remélem senki nem fog megbotránkozni.
Nem az a célom, hanem az, hogy egy picit felébredjünk. Képzeljük el, hogy azt
mondja nekünk valaki, hogy adok neked ajándékba egy kilogramm tiszta
színaranyat, egy aranytömböt. Én még ilyet nem láttam soha. Nem tudom elképzelni,
hogy Magyarországon tíz-húsz emberen kívül van valaki, aki látott ilyet. Csak
úgy tudjuk, hogy valahol van, de egyébként nem. De ha azt mondaná valaki, hogy
adok neked egy kiló színtiszta aranytömböt. Ez ajándék, a tied. De az a
feltétel, hogy itt van egy hektáros trágyadomb, mondjuk tíz méter magasan. Nem
kapsz semmi segédeszközt, szabad kézzel, egy egyhektáros területen, egy tíz
méter magas trágyadomb, s annak a közepén bent van ez az egy kilós aranytömb.
Annyi a feladatod, hogy ásd magad bele ebbe a trágyadombba, oldalról, felülről,
alulról és, ha megtalálod ezt az aranytömböt, a tied. Ez az egyik verzió. Most
mondok egy másikat. Azt mondja nekünk valaki, itt van az én kincstáram ötször
ötméteres szoba. Tele van aranytömbökkel, tízezer aranytömb bent van. Bemehetsz
és egyet levehetsz és az a tiéd lehet. Melyiket választanánk? Melyiket
választanánk, hogy mienk legyen az az egy kilós arany? Melyik
úton keresnénk? Bemásznánk oda a trágyadombba és ott keresnénk meg az
egy kilós aranytömböt, vagy bemennénk ebbe a kincstárba és onnan valamelyiket a
tízezerből levennénk? Azt hiszem, hogy mindannyian az utóbbit választanánk.
Most ugyanilyen
egyértelmű az, számomra, hogy igen, a tévében valóban ott van bent az
aranytömb. Csak éppen egy egyhektáros területen, tíz méter magas trágyadomb
közepéről kellene kiásni. Van százötven csatorna, végig kell mindig lapozni.
Közben egy-két embert megölnek, közben egy-két pornográf jelenet is lezajlódik,
közben egy-két helyen arra bátorítanak, hogy reggeltől estig zabáljunk. Vagy
legalább is gondoljunk arra, hogy akkor lennénk boldogok, ha ezt tennénk. Ez
elég határozott beszéd a részemről, nem? De nem ilyen határozott maga a Szentírás
is? Azt mondja Szent Gellért: „A
Szentírás a szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége. E kimeríthetetlen
bőség nem hagy maga után semmi kívánnivalót. De még inkább értékesebb gyakori
határozottsága.” Nézzük, milyen határozott ma az Úr Jézus! „Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le.”
Egyszer hallottam egy igehirdetést a cigitől való
megszabadulásról. Azt mondták, vedd ki a cigit, szórd ki a dobozból a földre és
taposd meg! Mondd azt, hogy „az én Uram Jézus Krisztus, nem pedig ez
a rohadt cigi!” Ez elég drasztikus, nem? De
akkor döntsük el, azt akarom, hogy a cigi legyen a szívemnek, a tüdőmnek, a
testemnek, a lelkemnek az ura, vagy pedig az élő Isten, aki szeret. Azt mondja Jézus: „Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le.”
Most azért remélem, hogy nem fog
szaporodni ma délután a kórházban a kézamputációknak a sora. Viszont a
lelkünkből nagyon-nagyon sok mindent ugyanilyen határozottsággal ki kellene
vágni, úgy, mint a macskát a dolgát végezni. Ki kellene vágni, mert ha nem vágjuk ki, akkor majd az vág ki minket.
Egyszer hallottam egy olyan hasonlatot, hogy utazott egy
ember a sivatagban a tevéjével. Sivatag, meleg van, de éjszaka viszont nagyon
hideg. Este épített egy sátrat, bebújt oda, a teve kint volt. Ugye, a teve az
egy nagy állat. Az ember meg kicsi volt. A sátor az akkora volt, hogy
körülbelül az ember befért. Éjszaka hideg volt, egyszer csak érzi az ember,
fölébredt, hogy valami böki az oldalát. Fölébredt és látja, hogy a teve bedugta
az orrát. Próbálja kilökdösni a tevét, de nem megy. Nem megy, nem lökdösi
tovább, visszaalszik. Pár óra múlva újra felébred, azt érzi, hogy valami
nehezedik a mellére, a hasára. Felébred, és azt látja, hogy a tevének a két
első mancsa ránehezedik a testére. Próbálja kilökdösni a tevét, de ha már eddig
bejött, akkor maradjon. Eltelik egy pár óra hossza, felvirrad és az ember arra
ébred, hogy kint van a sátorból, a teve pedig bent van a sátorban. Ugyanígy
járhatunk mi is a tévénézéssel, meg minden rosszal, magával az ördöggel, hogy
belopakodik a szívünkbe az irigység, a kapzsiság.
Kedves Testvérek! A
kapzsiság ellen, az irigység ellen, az összes bűn ellen, a félelem ellen,
minden ellen a legjobb orvosság, hogy hallgassuk Isten tanítását. Figyeljünk az
Ő Igéjére! Hadd írjak mindenkinek a szívébe, ha tudok, és ha nyitott az
ember, egy igét ma. Adjatok és adnak majd
nektek is. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.
(Lukács 6,38)
Most a szentmise után plébániánk felújított közösségi házába
átmegyünk, hogy ott imádkozzunk, hogy megáldjuk, hogy Isten irgalmába ajánljuk.
Sok-sok ember munkája van benne, amit ki-ki beleadott. Sok-sok ember imádsága.
Aztán ki tudja, kinek még mennyi adománya van benne. Átmegyünk most és egy
lehetőség arra, hogy ünnepeljük a közösséghez való tartozásunkat. A közösségek
háza alkalmas lesz majd arra, hogy klubjaink, közösségeink, különböző
foglalkozások ott legyenek. Azt mondja Szent Pál, hogy Istentől származik
minden közösség égen és a földön. Mi magunk elnevezhetjük ezt a házat. Egy
ötlet már érkezett. Ki-ki elmondhatja a saját ötletét. Az egyik ötlet az, hogy
Domus Vitae, az élet háza. Ez egy nagyon szép gondolat. Az élet háza, de lehet
más neve is. Én Szent József Háznak nevezném el. Mostanában jó barátságban
vagyok Szent Józseffel.
Kedves Testvérek! Engedjük azt, hogy az Úr megváltoztassa a
szokásainkat. Gondoltam egy merészet, de azt most nem fogom megtenni, inkább
egy kisebb körben, lelkigyakorlaton, hogy ki-ki tegye fel a kezét, hogy egy nap
hány percet olvassa a Bibliát és hány percet néz tévét. Ezt most nem tesszük meg.
Viszont tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot
és egy bátor férfias döntéssel válasszunk a fél óra és a nyolc óra között a
Szentírás olvasásra. Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. szeptember
26. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 523. Mk 9,38-48 Mennyi időt olvassuk egy nap a Szentírást? (2012. szept. 29. B évk 26. vas )
–
szeretettel Péter atya–
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Egy
nap hány percet olvasod a Bibliát és hány percet nézel tévét, vagy internetet?
3.
Végigolvastad
már a teljes, katolikus Bibliát? Ha nem, el tudod ma határozni, hogy mához egy
évre végig érsz vele?