Igazából milyen a mennyország?

Mai írásom mellé szeretettel ajánlom az Igazából mennyország című filmet is!

színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 99 perc, 2014

Todd és Sonja Burpo a poklok poklát állja ki, amikor a négyéves fiúk majdnem belehal a súlyos betegségbe. Miután Colton csodával határos módon felépül, furcsa dolgokról kezd beszélni szüleinek. Gyermeki ártatlansággal mesél a mennyországban tett csodálatos utazásáról, miközben élet és halál között lebegett a kórházban. A család nem tudja mire vélni a dolgot, de Coltron megdönthetetlennek látszó bizonyítékokkal áll elő, olyan dolgokról beszél, amik a születése előtt történtek, és amelyekről nem tudhatott. (forrás: gloria.tv)

Jézus körüli hangulat és egy gyermek hite

János evangéliuma 6,1-15

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbe vitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy adott a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csoda jelet, amelyet Jézus végbe vitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Azt mondja András: „Van itt egy fiú, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” Mai evangélium részletnek ezt a kis pici epizód momentumát figyeltem, szemléltem. Próbáltam elképzelni imában és valahogy az volt szívemben, hogy volt egy olyan hangulat a jelenlévőkben, hogy most mi lesz? Menjünk haza? Már-már kezd eluralkodni ez a hangulat, hogy menjünk haza! Volt, aki ezt kimondta, volt, aki nem. De aki ott volt, elkezdte azt érezni, jól van, jó sok ideig itt voltunk, szép volt, de most már menjünk haza. Ez a gyermek nem akart haza menni, mert ő nagyon jól érezte magát Jézus jelenlétében.

            Megfigyeltem azt, ez már egy kicsit tovább gondolás, hogy családoknál vagyok és sikerült nagyon jól összebarátkozni egy kis gyerekkel, és amikor jövök el a családtól, akkor időnként megtörténik, nyilván nem mindig, de időnként megtörténik, hogy lógnak rajtam a gyerekek és azt mondják, hogy miért nem maradsz még. Még ezzel játszunk, még azzal játszunk. Aztán volt, hogy egyszer azt kérdezték, hogy mikor fogsz itt aludni nálunk. Hoztál-e pizsamát? Ugye kisgyerekeknél van ilyen, hogy ott kell aludni, akkor igazi a barátság. Valahogy úgy érzem a szívemben, hogy ez a kisgyermek, nem tudjuk hány éves lehetett. Most gondoljunk egy kisgyermekre, aki egész nap ott van a szüleihez közel, de inkább egy kicsit Jézushoz közel, ott jött-ment Jézus körül. Jól érezte magát. Nem mindent értett még, de Jézus sokszor rámosolyogott, megsimogatta. Ennek a kisgyereknek az idő nem számított. Talán még az éhség sem számított neki. Lehet, hogy azért maradt meg a nap végére az öt kenyér és két hal, mert annyira jól érezte magát Jézus jelenlétében. Lehet, hogy Jézus egy kicsit játszott is vele, vagy énekelt neki valamit, vagy odaültette az ölébe, megáldotta, megsimogatta, megszeretgette.

Amikor a nap végén a felnőttek azt kezdték el duruzsolni, hogy nincs ennivaló, menjünk haza, akkor ennek a kisgyermeknek valahogy úgy az jött a szívébe, hogy nem akarok haza menni, itt akarok maradni Jézussal. Ne menjünk haza. A maga kis eszében úgy rakta össze, hogy ha ő odaadja azt a kicsit, amije neki van, akkor Jézus annak örülni fog. Jézus biztos azt fogja mondani, hogy hát akkor már nem is kell hazamennetek, mert látjátok, van mit ennünk. A kicsi eszében ez a gyermek biztos arra gondolt, hogy ha ő odaadja az ennivalóját, akkor minden rendben lesz. Akkor mindenki jól fog lakni és maradnak még és tovább fogják hallgatni Jézus szavait. Tovább fogják élvezni Jézusnak a különleges jelenlétét.

Jézusnak különleges jelenléte volt. Isteni irgalom, isteni csodák. Jézus közelében olyan dolgok történtek, amik soha előtte. Ha valaki ma minden nap Jézus jelenlétében élhetne, minden nap láthatná a csodákat, a megtéréseket, a gyönyörű beszédeket, a nem várt megtéréseket. Egyszerűen azt mondanánk, hogy még akarom, még akarom. Különösen így van egy gyermek. Nála ez különösen erősen így van, hogy ebből még akarok, nem akarok haza menni. Ez a kisgyermek odaadja az úti csomagját. Azt a pár darab kenyeret, azt a pici halat. Egy gyermeknek az ételadagja. Jézus azt mondja, hogy igen, ez az, ezt akartam, hogy lássátok. Ezt akartam. Ezért mondtam el nektek olyan sokszor, hogy nem mehet be Isten országába az, aki nem lesz olyan, mint egy gyermek.

Csak úgy tudod elfogadni Isten országát, hogy ha úgy állsz hozzá a dolgokhoz, mint egy gyermek. Mint egy kisgyermek, akinél nincs idő. Aki csak a pillanatnak él, aki teljesen belefeledkezik Istenbe. Erről beszél Jézus, ezt akarja nekünk. Ilyen maga Jézus is. A Mennyei Atya Fia, az Isten igazi gyermeke. Valójában, ami ebben a kisfiúban, aki odaadja a kenyerét, halát, ebben a kisfiúban, az istengyermeki új lét vonatkozásai, tulajdonságai nyilvánultak meg. Valójában ez a kisgyermek már el kezdett hasonlítani Jézusra. Arra, hogy milyen lesz minden ember a mennyországban.

Kedves Testvérek! Az Isten országa, a mennyország egy olyan hely, ahol minden ember szent. Ahol minden emberben túlcsordul a nagylelkűség, az öröm, a hála. Ahol minden mindenkié. Ahol nincsenek határok. Minden mindenkié és mindent lehet. Egy totális szabadság, totális öröm. Egy totális önátadás Istennek, egy teljes elfogadása Istennek. Istenben az összes üdvözült léleknek van egy kölcsönös önátadása egymás felé is. A mennyország egyáltalán nem unalmas. A mennyországhoz képest a földi élet tényleg sivár. Nem véletlenül mondták azt sokan költők, írók, vagy a szentek a látomásokat úgy fogalmazták meg a bibliában és a zsoltárokban, hogy ez egy siralomvölgy.  A halálnak völgyében járunk itt a földön. (vö: 23. zsoltár)

Azt hisszük, hogy finom egy franciakrémes, vagy egy mákos-túrós rétes, azt hisszük, hogy finom? Ahhoz képest amilyen ízek, amilyen formák, amilyen csodák, amilyen végtelen dicsőség, öröm és örök isteni élet vár ránk, ahhoz képest tényleg ez siralomvölgy, halálnak völgye. Ezért jött el Jézus, hogy ide, ebbe a siralomvölgybe betörjön az élet. Ezért mondta azt, hogy én életet hoztam nektek (vö. Jn 10,10). Jézus hozza el nekünk az életet. Jézus nélkül mi történt volna? Az, amit a nagy okos felnőttek mondanak: „Mi ez ennyinek?”, mondja András. Aztán Fülöp: „El kéne menni, jó sok pénzért venni valamit.” De akkor nagyon kevés jutna fejenként az embereknek. A felnőttek nagy esze nem ért fel Isten egyszerű bölcsességéhez. Mert Isten a kicsinyeket vonja magához. Isten elrejtőzik a bölcsek és okosok elől. Isten elrejtőzik, a logikánk elől. Istent nem lehet a logikánkkal zsebre rakni. Istent csak a kitáguló és egyre növekvő szívünk tudja befogadni, vagyis a hitünk. Az a teljes hozzáállásunk, meggyőződésünk, alapállásunk, hogy Isten a mi Apánk, akinek a közelében nem lehet semmi baj. Ő a világ Ura, övé ez az egész világ. Ez az egész világmindenség az én Apámé, aki ezt nekem adta. Én itt király vagyok, mert az Ő fia vagyok, mert az Ő gyermeke vagyok. Mert Ő rám is azt mondta, mint Jézusra, hogy „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok” (Mt 17,5).

Jézus Krisztus által mindannyian Isten végtelenül szeretett, fogadott gyermekei vagyunk, akiknek Isten végtelenül örül. Mennyire örülhetett Jézus ennek a kisgyermeknek! Még jobban, mint előtte a nap során, örült, hogy ott volt. Jézus biztos örült, hogy ez a kisgyermek ott jött-ment körülötte és figyelt néha. Néha talán okosan, ügyesen, gyermeki módon közbe szólt, tovább fűzte Jézus gondolatait. De ezután Jézus szinte még jobban örült neki, hogy igen ebben a gyermekben a Szentlélek csírái elkezdtek kipattanni, kirügyezni. Ezt akarja a Szentlélek, hogy ne nagyeszű, okos felnőttek legyünk, hanem istengyermekek, akik szabadok arra, hogy a kegyelemben éljenek. A kegyelemben éljünk. Ámen!

Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. július 25. lejegyezte: Kárpáti Angéla

meghallgatható youtube: 1264. Jn 6,1-15 Jézus körüli hangulat és egy gyermek hite(2015.júli.26. B év17. évk. vas.)

 – szeretettel Péter atya –

Kérdések a reflexióhoz:

1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?

2.      Mikor voltál az elmúlt időszakban nagyeszű felnőtt, aki csak okoskodott Jézus körül?

3.      Hogyan tudsz gyermekké válni a napi kötelességek teljesítése közben? Van valami aranyos kis praktikád?