Nem rendőrségi tájékoztató lesz az alábbi gondolatsor, de azért a nyitó kérdésre is választ kapsz...
Márk
evangéliuma 6, 30-34
Abban az időben: Az
apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és
tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy
magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt
körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és
elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták,
amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és
megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a
szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre. Ezek
az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Jézus, amikor látja a tömeget, azt írja az evangélium,
hogy megesik rajtuk a szíve.
Nem azt írja az az evangélium, hogy Jézus nagyon örül, hogy ilyen sokan vannak,
vagy valami hasonlót, hogy Jézus büszkén mondta az apostolainak, látjátok,
milyen nagy tömeg van, hogy hallgassa a szavaimat. Jézus tudta, hogy az emberek
Isten miatt jöttek. Persze Jézus, az Isten Fia tehát, olyan értelemben Őmiatta
jöttek, Jézus miatt. Az emberek
Istenre szomjasak. Istent akarják. Amikor valaki Istent adja nekik, akkor
odajönnek. Ezért tulajdonképpen vissza is fordíthatjuk a dolgot hogy, ahol az
emberek nem igazán Istent kapják tisztán, ott nem fognak összegyűlni.
Hogyan lehet Istent adni? Hogyan adta Jézus az Istent?
Hogyan adta Ő az Atyát? Hogyan adta az igazságot? Először is egyszerűen és
magától értetődően. Volt Jézusnak egy közvetlen, bensőséges kapcsolata az
Atyával. Mikor Jézust hallgatták, biztos, hogy azt érezték a hallgatói, hogy ez
az ember ismeri Istent. Így csak az beszélhet Istenről, aki ismeri Őt.
Nikodémus, az egyik nagy törvénytudó, azt mondja Jézusnak éjszaka: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító
vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te
cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” (János 3,2) Ez, hogy vele volt az
Isten, ez egy nagyon egyszerű, erős kifejezése annak, hogy ezért adta Istent,
mert vele volt. Kicsit olyasmi ez, nem túl pontos hasonlat, de képzeljük el
azt, hogy egy betörő jön az udvarba. Valószínűleg azt fogjuk hozzávágni, ami a
kezünk ügyében van. Ugye? Ha egy söprű, akkor söprűt, ha egy nagy kés, akkor
egy nagy kést vágunk a rablóhoz. Ami velünk van a közelünkben, amivel
mindig foglalkozunk, azt adjuk.
Azt is mondja Jézus, hogy „a szív bőségéből szól a száj. Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
(Máté 6,21; 12,34) Jézus kincse az
Isten volt. Vele van az Isten. Ezt érezték a főpapok és az írástudók,
hogy senki nem tud ilyen csodákat tenni, hacsak nincs vele az Isten. Aztán
amikor Péter Pünkösd után az Apostolok Cselekedeteiben tanúságot tesz Jézusról,
akkor azt mondja az embereknek, hogy „ti
is tudjátok mi történt Galileától kezdve egészen Júdában a János által
hirdetett keresztség után, hogy miképpen kente fel Szentlélekkel és erővel a
Názáretből való Jézust, aki körül járt, jót tett, meggyógyította mindazokat,
akik az ördög hatalmában voltak, mert vele volt az Isten” (ApCsel 10,37-38).
Pont ugyanaz a kifejezés, mint, amit Nikodémus mond, „mert vele volt az Isten”.
Ha
valakivel nincs az Isten, az nem fogja Istent adni. Akivel vele van az Isten,
az nem tud mást adni. Akivel viszont
vele van az Isten, az nem tud mást adni, csak Istent. Most a
legelső kérdés az, hogy hogyan legyünk az Istennel jóban, bensőséges
kapcsolatban? Először is ezt Ő teremti meg. Ő teremti meg. Ő a kezdeményező. Ő
von be minket az Ő megismerésébe. Ő mutatja meg magát. Nem mi lopjuk el az Ő
ismeretét. Nem úgy van, mint a görög mitológiában, hogy ellopja az istenektől a
tüzet Prométheusz. Felmegy az istenekhez és ellopja tőlük a tüzet. Nem így van.
Mi Istentől nem tudjuk ellopni az Ő
ismeretét. Ő jön közel hozzánk, Ő ül le mellénk. Ő akar beszélni nekünk.
Ő akar tanítani minket, hogy tőle tanuljunk. Tőle! Nekem van egy olyan
meggyőződésem, hogy én Istentől tanulok. Tőle személyesen. Vele vagyok
kapcsolatban. Olyasmi ez, mint ahogy itt van ez a szép rózsa az oltáron. Az érzi
az illatát, aki közel van hozzá. Aki három házzal arrébb van, az nem érzi ennek
a rózsának az illatát. De én, aki itt vagyok közel hozzá, érzem az illatát. Isten illatozik. Isten gyönyörű. Isten
jó, és Isten velünk akar lenni. Isten azt akarja, hogy mi vele legyünk, mert
Isten, mert Ő hatalmas, mert Ő mindentudó, Ő a Mindenható. Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. július 18. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható
youtube: 1256. Mk 6,30-34 Vele volt az Isten! (2015.júli.19. B év 16. vas.)
– szeretettel Péter atya –
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Szerinted
hogyan legyünk az Istennel jóban, bensőséges kapcsolatban?
3.
Mennyire vagy
közel Istenhez?