Ugrás a fő tartalomra

Mit kell hozzávágni egy rablóhoz?


Nem rendőrségi tájékoztató lesz az alábbi gondolatsor, de azért a nyitó kérdésre is választ kapsz...



Vele volt az Isten

Márk evangéliuma 6, 30-34
Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Jézus, amikor látja a tömeget, azt írja az evangélium, hogy megesik rajtuk a szíve. Nem azt írja az az evangélium, hogy Jézus nagyon örül, hogy ilyen sokan vannak, vagy valami hasonlót, hogy Jézus büszkén mondta az apostolainak, látjátok, milyen nagy tömeg van, hogy hallgassa a szavaimat. Jézus tudta, hogy az emberek Isten miatt jöttek. Persze Jézus, az Isten Fia tehát, olyan értelemben Őmiatta jöttek, Jézus miatt. Az emberek Istenre szomjasak. Istent akarják. Amikor valaki Istent adja nekik, akkor odajönnek. Ezért tulajdonképpen vissza is fordíthatjuk a dolgot hogy, ahol az emberek nem igazán Istent kapják tisztán, ott nem fognak összegyűlni.

Hogyan lehet Istent adni? Hogyan adta Jézus az Istent? Hogyan adta Ő az Atyát? Hogyan adta az igazságot? Először is egyszerűen és magától értetődően. Volt Jézusnak egy közvetlen, bensőséges kapcsolata az Atyával. Mikor Jézust hallgatták, biztos, hogy azt érezték a hallgatói, hogy ez az ember ismeri Istent. Így csak az beszélhet Istenről, aki ismeri Őt. Nikodémus, az egyik nagy törvénytudó, azt mondja Jézusnak éjszaka: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” (János 3,2) Ez, hogy vele volt az Isten, ez egy nagyon egyszerű, erős kifejezése annak, hogy ezért adta Istent, mert vele volt. Kicsit olyasmi ez, nem túl pontos hasonlat, de képzeljük el azt, hogy egy betörő jön az udvarba. Valószínűleg azt fogjuk hozzávágni, ami a kezünk ügyében van. Ugye? Ha egy söprű, akkor söprűt, ha egy nagy kés, akkor egy nagy kést vágunk a rablóhoz.  Ami velünk van a közelünkben, amivel mindig foglalkozunk, azt adjuk.

Azt is mondja Jézus, hogy „a szív bőségéből szól a száj. Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Máté 6,21; 12,34) Jézus kincse az Isten volt. Vele van az Isten. Ezt érezték a főpapok és az írástudók, hogy senki nem tud ilyen csodákat tenni, hacsak nincs vele az Isten. Aztán amikor Péter Pünkösd után az Apostolok Cselekedeteiben tanúságot tesz Jézusról, akkor azt mondja az embereknek, hogy „ti is tudjátok mi történt Galileától kezdve egészen Júdában a János által hirdetett keresztség után, hogy miképpen kente fel Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körül járt, jót tett, meggyógyította mindazokat, akik az ördög hatalmában voltak, mert vele volt az Isten” (ApCsel 10,37-38). Pont ugyanaz a kifejezés, mint, amit Nikodémus mond, „mert vele volt az Isten”.

Ha valakivel nincs az Isten, az nem fogja Istent adni. Akivel vele van az Isten, az nem tud mást adni.  Akivel viszont vele van az Isten, az nem tud mást adni, csak Istent. Most a legelső kérdés az, hogy hogyan legyünk az Istennel jóban, bensőséges kapcsolatban? Először is ezt Ő teremti meg. Ő teremti meg. Ő a kezdeményező. Ő von be minket az Ő megismerésébe. Ő mutatja meg magát. Nem mi lopjuk el az Ő ismeretét. Nem úgy van, mint a görög mitológiában, hogy ellopja az istenektől a tüzet Prométheusz. Felmegy az istenekhez és ellopja tőlük a tüzet. Nem így van. Mi Istentől nem tudjuk ellopni az Ő ismeretét. Ő jön közel hozzánk, Ő ül le mellénk. Ő akar beszélni nekünk. Ő akar tanítani minket, hogy tőle tanuljunk. Tőle! Nekem van egy olyan meggyőződésem, hogy én Istentől tanulok. Tőle személyesen. Vele vagyok kapcsolatban. Olyasmi ez, mint ahogy itt van ez a szép rózsa az oltáron. Az érzi az illatát, aki közel van hozzá. Aki három házzal arrébb van, az nem érzi ennek a rózsának az illatát. De én, aki itt vagyok közel hozzá, érzem az illatát. Isten illatozik. Isten gyönyörű. Isten jó, és Isten velünk akar lenni. Isten azt akarja, hogy mi vele legyünk, mert Isten, mert Ő hatalmas, mert Ő mindentudó, Ő a Mindenható. Ámen!

Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. július 18. lejegyezte: Kárpáti Angéla
 – szeretettel Péter atya
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Szerinted hogyan legyünk az Istennel jóban, bensőséges kapcsolatban?
3.      Mennyire vagy közel Istenhez?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a