Názáreti Jézus Krisztus
Márk evangéliuma
6, 1-6
Abban az időben: Jézus hazament
Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani
kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét
vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket
kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus
erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében,
a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított
meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
A
legelső, legegyszerűbb hitvallás a kereszténység történetében így hangzott:
Jézus a Krisztus! Mit jelent ez a néhány szó, Jézus a Krisztus?
Tulajdonképpen lehet, hogy ma ez annyira nem is nyilvánvaló a számunkra, hogy
ez a név: „Jézus”, egy zsidó férfinév volt. Abban a korban másokat is hívtak
úgy, hogy Jézus. Például, ha valaki előveszi az Ószövetséget, keresse meg Sirák
fia könyvét. Most valójában, hogy hívták Sirák fiát? Jézus. Így is van írva,
Jézusnak, Sirák fiának könyve. Úgy határozták meg, hogy melyik Jézusról van
szó, hogy kinek a fia. Sirák fia, a Jézus. Vagy még időnként, ha esetleg egy
kis faluban, városban, vagy a környéken pontosítani akarták, akkor, ahogy ma is
halljuk az evangéliumban, hozzá tehették az anyja nevét is. De ez elég ritka
volt, hogy Mária fia. Illetve a helységnevet. A Názáreti Jézus.
Manapság is alakultak ki így vezetéknevek. Van egy
ilyen ismerősöm, hogy Somogyi Kata. Somogy az egy terület, az egy megye, Somogy
megye és akkor ő Somogyi. Vagy például az én szülőfalumnak a neve Földeák.
Emlékszem rá egyszer találkoztam egy fiatalemberrel, aki bemutatkozott és azt
mondja, hogy őt úgy hívják, hogy Földeáki. Most a keresztneve, most nem ugrik
be nekem sajnos. De, mondjuk Földeáki András. Akkor mondom, hogy én meg
Földeákról származok. Ho, ho hát azt mondja, valójában így mondta nekem, hogy
150-200 évvel ez előtt az ő családfájában az egyik őse tulajdonképpen valahogy
összefüggésben volt a mi Földeák nevű falunk területével. Aztán az ott élő
grófokkal a Návay grófokkal. Most én már nem tudom, pontosan, hogy volt ez. De
lényeg az, hogy még most is a rang valamilyen színen áthagyományozódott.
Mondtam is neki viccesen, hogy akkor én a te alattvalód vagyok? Akkor
elmosolyodott. Egy kicsit örült neki, hogy ilyesmit mondtam. Talán egykorúak
lehettünk, egyidősek. Igen, van, aki földeáki és ez lett a vezetékneve.
Most az, hogy azt mondjuk, hogy Jézus, a Krisztus, az
egy megjelölés, hogy van több Jézus és közülük most arra a Jézusra gondolunk,
aki a Krisztus. Mit jelet az, hogy
Krisztus? A Fölkent! Az Úr, a Messiás. Tehát, az Ószövetségben a zsidók várták
a Messiást, akit megígért Isten a próféták által. Nagyon sokféle
idézetet lehetne hozni. Izajás könyvéből különösen is, hogy jönni fog a
Messiás, a Fölkent, a Krisztus, akit az Úr kiválasztott, hogy igazságot,
szabadságot hozzon a népnek (vö. A szenvedő szolgáról szóló részek). Így ez a
Jézus, aki megszületett Betlehemben, aki egy volt az emberek között. Aki
gyermekkorában az emberek szemében nem volt különösebb, mint bármelyik másik
gyermek. Pont ezt halljuk a mai evangéliumban, hogy itt nőtt fel köztünk. A
rokonai is itt élnek. Tehát ez a Jézus, aki gyermekkorában az emberek szemében,
nyilván Márián és Józsefen kívül, az emberek szemében nem látszott különösebben
Isten Fiának. Ez a Jézus a Krisztus. Ez a Jézus az, akit vártunk mi zsidók
évszázadokon keresztül. Így hirdette Pál, így hirdette Péter.
Ez a
Jézus miért volt annyira zavaró a falubelieknek? Mert ők nem úgy néztek rá,
mint Krisztusra, hanem úgy néztek rá, mint pusztán Mária fiára. Mint egy másik
Jézusra. Van itt még Jézus a szomszéd utcában is... De ha Jézus
a Krisztus, a Messiás, akkor már egészen másként kell rá tekintenünk. Egyébként
Szent Pál is beszél arról, hogy mi a különbség Jézus és Jézus között. Néhány
soron belül ezt gyönyörűen mutatja. Az egyik levelének a végén, amikor a köszöntéseket
mondja, figyeljük. Kolosszei levél végén, 4. fejezet, 10. verstől. „Köszönt titeket Arisztarchusz fogolytársam
és Márk, Barnabás unokaöccse. Akiről utasításokat kaptatok, ha hozzátok megy,
fogadjátok be. Valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül, csak
ők munkatársaim Isten országának hirdetésében és a vigasztalásomra is voltak. Köszönt
titeket, a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája. Aki mindig küzd
értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyőződésben álljatok
helyt mind abban, ami Isten akarata.”
Krisztus Jézus, így is lehetne mondani. Mint amikor
egy vezetéknév van, elöl, mint Cseh Péter. Ez vagyok én. Akkor a Krisztus, az a
vezetéknév, az mondja ki, hogy ő hova való, ki csoda, mi a származása igazán. Ennek a Jézusnak az igazi származása a
mennyből való. Ő a mennyből szállt alá. Ez a Krisztus Jézus. Ez nem
pusztán, még csak nem is az, hogy a Názáreti Jézus, hanem ez a Krisztus, aki a
Názáreti Jézus. Ez most nagyon fontos, amit elmondtam. Lehet, hogy egy kicsit
túlságosan elméletinek tűnik. De miért annyira fontos? Pontosan azért a mai
evangéliumban halljuk, hogy ez a Jézus hazament a falujába. Tanított, gyógyítani
akart. Súlyos, halálos betegeket, születésüktől fogva bénákat már korábban más
helyeken, falvakban, városokban meggyógyított. De most a saját falujában az
emberek hitetlenül fogadták. Mit mond erre Jézus? „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében a saját
házában.” Ha te otthon a családodban, a házadban próféta akarsz lenni,
akkor nem úgy fognak rád tekinteni, mint Krisztusra, hanem úgy, mint az apám, a
testvérem, az anyám, a lányom. Így fognak a családtagjaid rád tekinteni. Nem a
mennyből érkezett üzenet hordozója, aki az isteni igazságot közvetíti nekem. Ha te próféta akarsz lenni otthon,
vagyis Isten igazságát akarod kimondani, akkor nagyon valószínű, hogy úgy fogsz
járni, mint a Názáreti Jézus Krisztus. Miben is lehetnél te próféta otthon…?
Amikor olvastam az előbb itt az Ezékiel könyvéből való
részletet, akkor miközben így fel-felnéztem rátok, egy döbbenetes gondolat
jutott eszembe. Higgyétek, el egyáltalán nem azért mondom ezt, hogy bántsalak
benneteket, de senkit. Nincs jogom ehhez erre. Csak úgy éreztem, hogy szó
szerint ez van most. Nézzük meg. Felolvasom újra és utána megmondom mire
gondoltam. „Emberfia elküldelek Izrael
fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak
ellenem mind a mai napig. Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük.”
No, nézzük meg! Most jön a kérdés. A jelenlévők között valakinek itt van-e a
fia vagy a lánya? A jelenlévők között most? Ha körbe nézünk, itt van-e
valakinek a fia vagy a lánya ezen a szentmisén? Te itt vagy és most
egyikőtöknek sincs itt egy fia, sem egy lánya. Máskor nyilván előfordul, hogy
itt vannak. De milyen érdekes, hogy
pont most amikor ezt mondom, fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük.
Hol vannak a fiaitok? Hol vannak a lányaitok? Itt van szó szerint, meg van
valósulva az Isten igéje, hogy ti itt vagytok, imádkoztok. Gondolom, nem
örültök annak, hogy fiaitok, lányaitok nincsenek itt. Persze ezer oka
lehet annak, hogy nincs itt. Lehet, hogy külföldön dolgozik, vagy beteg, vagy
már rég elköltözött, messze vidéken él. De lehet, hogy itt a szomszéd utcában
otthon éppen ül a tévé előtt, ugye és pihen, mert egész héten dolgozott. Őt nem
érdekli az Isten és nem érdekli a te hited. Jól van, mama menjen, magának jó
lesz. Lehet, hogy ezt hallottad otthon ma reggel? Vagy már nem is hallod, mert
már annyira megszokod ezt a dolgot, már nem is mondja. Azt mondja: fiaiknak
kemény a fejük és megátalkodott a szívük.
Kedves Testvérek! Ha te most a miséről hazamenve
odaállsz a fiad elé és azt mondod, képzeld pont ma volt a Bibliában az, hogy
mondjam meg a fiamnak, hogy kemény a feje és megátalkodott a szíve. Kemény a
fejed fiam, megátalkodott a szíved. A kárhozat útján jársz. A széles út, a
széles kapu, amiről beszél Jézus. Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják,
akár nem hallgatják. Mert hiszen lázadó nemzedék ez. Tehát neked, mint szülőnek nem azt mondom, hogy állandóan fejbe kell
verni a gyereket. De néha fejbe kell ám verni. Nem úgy, hogy beletörjön a feje
a betonba, hanem úgy, hogy az igazsággal szíven kell találni. Én azt
hiszem, hogy most mindannyiótokat szíven találta ez az igazság. Engem még
jobban, miközben olvasom és felnézek és gondolkodom, hogy ez pont szó szerint
igaz. Szíven kell, hogy találjon
minket az igazság. Az Isten szava mindig rólunk szól. Mindig nekünk szól. Csak
lehet, hogy nem úgy hallgatjuk, hogy meghallgassuk igazán. Nem úgy hallgatjuk,
hogy engednénk, hogy égessen minket.
Ez biztos másra vonatkozik...? Nem! Ez pont most terád
vonatkozik. Ugyanígy én is, mint katolikus pap, ugye az én fiaim, nyilván nem a
vérszerinti fiaim, hiszen cölibátusban élek. Hanem a gyermekeink, az Isten gyermekei ebben a faluban, ők távol járnak
az Úrtól. S akkor most meghasad a szívem és fáj értük. Imádkozom, hogy Uram
könyörülj ezen a falun. Könyörülj! Ez a próféta feladata. Azt mondja,
mondd el nekik azért, hogy megtudják, van köztük próféta, aki az én szavamat
közvetíti nekik. A próféta feladata
az, hogy kimondja az igazságot, ha meghallgatják, ha nem. Kettő: imádkozzon a
népért. Három: vegye magára a nép sorsát. Nem úgy van, hogy úgy kívülről a
partvonalon kívülről szidjuk a csapatunkat, hanem együtt szenvedek.
Mint ahogy Jeremiás próféta elmondta a népnek: Ide figyeljetek, ha így
folytatjátok, jön a másik nép elveszik a városunkat, templomunkat. Meg kéne
térni az egész népnek, mondta Jeremiás. Nem hallgattak rá. Jött Nebukadnezár a seregével. Lerombolták az egész várost.
Elvitték száműzetésbe a népet. Jeremiásnak megadta az ellenség a kegyelmet,
hogy nem vitték el száműzetésbe. Nagyon érdekes, hogy Jeremiás mégis elment
száműzetésbe a néppel. Nem azért, mert ő kifejezetten akarta volna, hanem mert
erőszakkal magukkal vitték Egyiptomba. Ugye itt kétféle száműzetés volt. Volt
az egyik, akiket fizikailag elvittek Babilóniába. Volt a maradék, akik otthon
maradtak, ők pedig elmenekültek önkéntes száműzetésbe, Egyiptomba. Jeremiást
magukkal vitték az otthon maradottak, akik nem akartak otthon maradni még akkor
se, ha engedték volna, hogy otthon maradjanak. Jeremiást vitték szépen magukkal
Egyiptomba. Egyik hagyomány szerint ott meg is ölték. A saját népe…
Kedves Testvérek! Nem mondhatunk le a prófétai szerepről.
Nem mondhatunk le arról, hogy kimondjuk az igazságot. Nem mondhatunk le arról,
hogy fájó szívvel imádkozzunk a népünkért, családunkért, falunkért. Nem
mondhatunk le arról, hogy velük együtt vállaljuk a nép szenvedését. Ez a három
dolog nagyon fontos. Az igazság kimondása, a sorsközösség vállalása és a népért
való közbenjáró imádság. Ezt végzi a
Názáreti Jézus Krisztus, a próféta, az igazi legteljesebb próféta. Közülünk valóként
a Mennyei Atya színe előtt közbenjár értünk, szenvedett velünk, sorsközösséget
vállalt. Újra és újra kimondja a történelemben ma is az igazságot. Mindig,
mindenről, mindenkinek. Akkor is, ha meghallgatjuk, akkor is, ha nem.
Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. július 4. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható
youtube: 1245. Mk 6,1-6 Názáreti Jézus Krisztus (2015.júli.5. B év 14. vas.)
– szeretettel Péter atya –
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Akarod-e a
prófétai küldetésedet fejleszteni? Ha igen, ajánlom figyelmedbe például Gordon
van Veelen prófétikus képzéseit.
3.
A te teljes
neved milyen küldetést hordoz? Elmélkedtél már ezen? De vajon Isten adhat-e
neked új nevet, új küldetést?
