Josip Loncar katolikus karizmatikus tanító egyik előadásában azt mondta, hogy aki kígyóval álmodik, az előjelet kapott arra, hogy nagy veszélyben van az élete. Ilyenkor bűnbánattal, megtéréssel, sok imával, házszenteléssel, szentgyónással, szentáldozással kell védelmet kérni Jézus Krisztustól.
Szent
Pál lerázta a kígyót, mint a taknyot!
Márk
evangéliuma 16,15-20
Abban
az időben Jézus megjelent a tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek
el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki
hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket
ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken
beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt
nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.”Az Úr Jézus,
miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten
jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr
együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket. Ezek az Evangélium igéi!
Kedves
Testvérek!
Jézus ígéreteket fűzött az evangélium
hirdetéséhez. Ígéretet. Azt mondta, hogy akik hisznek, azok kígyókat vehetnek a
kezükbe és nem fog ártani nekik. Képzeljétek el, hogy egyik alkalommal Szent
Pál apostol missziós útja során szó szerint megtörtént. Az Apostolok Cselekedeteiben
olvashatjuk ezt a 28. fejezetben. Pál apostol hajótörést szenvedett. Nagyon
izgalmas élete volt. Hajótörést szenvedett, nyilván nem egyedül, hanem sokakkal,
másokkal együtt és kikötöttek egy szigeten, Máltán. Hallottatok már Máltáról?
Ez egy sziget. Ezen a szigeten éltek, laktak már emberek. Nem egy lakatlan
szigetre jutottak. Azok az emberek, akik ott éltek, kicsit próbáltak segíteni a
hajótörötteknek, de esett az eső és hideg volt. Innentől kezdve olvasom a
történetet. "Amikor Pál összeszedett
egy csomó rőzsét és rárakta a tűzre, egy vipera mászott elő a melegtől és
rávetette magát a kezére.”
Szerintetek ez a vipera azért jött, hogy
egy kicsit Pál apostol megsimogassa, és azt mondja neki, hogy "jól van, jó
kis vipera". Vagy miért jött ez a vipera? Miért vetette magát rá Pál
kezére? Szerintem azért, hogy jól beleharapjon. Valószínű bele is harapott. Nem
csak ott simogatta Pált, hanem beleharapott. A barbárok, akik ott laktak a
szigeten meglátták a kezén lógó állatot és azt mondták egymásnak: „Ez az ember bizonyosan gyilkos, de a bosszú
nem hagyja életben.” Hát így
gondolkodtak ezek a barbárok. Ez volt az ő felfogásuk, hogy ha valakit
megharap egy kígyó, akkor az biztos, hogy isteni büntetés miatt van. Ő egy
gyilkos és most utolérte őt a bosszú, nem az által, akit megölt, mert az már
halott. Nem is a családja által, akik esetleg haragszanak a gyilkosra, hanem,
úgy gondolták a barbárok, hogy maga Isten titokzatos módon megbünteti a
gyilkost. Így gondolták a barbárok.
S, hogy
gondolta Pál apostol? Most egy kicsit csúnya dolgot fogok mutatni, de
lehet már csináltatok olyat. Mondjuk, hogy nem a templomban, nem az iskolában,
nem városban, nem lakott helyen. Hanem, mondjuk erdőben nyári táborozáskor nem
volt nálatok papír zsebkendő és ki kellett fújni az orrotokat. Akkor mit csináltok?
Megfogjátok és lerázzátok. Igaz? Így képzeld el, hogy ott lóg a kezeden egy
kígyó és ez történik, de ő lerázta a kígyót a tűzbe és nem lett semmi baja.
Megcsináljuk ezt? Most mindenki álljon fel! Tegyük fel, hogy erdőben mész. Mész
az erdőben, nincs nálad papír zsebkendő és kicsit taknyos az orrod, megfogod,
hogy szoktad csinálni, lerázod. Így képzeljétek el, hogy Pál apostol egy
viperát lerázott a kezéről, mint te a taknyot. Hogy lehet ez? Azért lehetséges, mert azt mondta Jézus, hogy a
híveket ezek a jelek fogják kísérni. „Nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveket beszélnek, kígyókat vehetnek
a kezükbe, ha valami mérget isznak nem árt nekik.” Most egy újabb kis poén
a felnőtteknek. Felnőttek, ki az, aki kávézik? Kávézók között, ki az, aki hisz
Jézusban? Van egy jó hírem. Ha mérget is isztok, nem árt nektek.
Azt nézzük meg, hogy folytatódik a
történet. „De ő lerázta a kígyót a tűzbe
és nem lett semmi baja. Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy
és meghal. Vártak is erre jó ideig. Amikor látták, hogy semmi baj se érte, mást
gondoltak. Azt mondták, hogy Isten.” Azt mondták Pál apostolról, hogy ez
csak maga Isten lehet itt köztünk. Mind a kettő tévedés volt. Az is tévedés
volt, hogy azt gondolták Pálról, hogy ő egy gyilkos és most Isten ráküldte a
viperát, meg az is tévedés volt, hogy azt gondolták Pálról, hogy ő maga az
Isten. Ezzel szemben mi volt az igazság? Az
igazság az volt, hogy Pál egy misszionárius volt, aki Jézust hirdette
mindenütt. Ha kellett, akkor a hajótörés kellős közepén is, váratlan
szituációban.
Most itt mi egy elég jó megszervezett
szituációban vagyunk. Itt a templom, nyugodtan ülünk, maximum egy kicsit fázik
a lábikónk, de egyébként minden rendben van. Viszont egy teljesen váratlan
szituációban, egy nagyon nehéz helyzetben is, bármikor hirdethetjük az
Örömhírt. Elmesélek nektek egy ilyen történetet az én életemből, hogy milyen
jelentősége van a váratlan helyzetekben. Tavaly Brazíliában jártam három hétig.
Erről készítettem egy filmet. Majd lehet, egyszer le is vetítem nektek, vagy
megnézhetitek a Youtube-on. 43 perces film. Pont egy iskolai óra keretébe bele
fér. Lehet levetítem valamikor valahol, nektek hetedikeseknek az osztályomnak,
vagy a többieknek is. Lényeg az, hogy a
tavalyi brazil utam óta, ahogy bejártam egész Magyarországot. Negyven-ötven
helyen levetítettem. Budapesten, Szegeden, Kecskeméten, mindenfelé. Egyik
alkalommal próbáltuk összeszerelni a technikát. Tudjátok laptop, projektor.
Nektek ez már a kisujjatokban van. Nekem is, de akkor az egyik alkalommal mégse
nagyon akaródzott sikerülni. Már szórakoztunk vele vagy fél órája, hogy
elinduljon. Mindig próbáltunk újabb és újabb módozatokat. Tehát, hogy most így
rakjuk össze, most úgy rakjuk össze. Mikor már úgy az ötödik próbálkozás volt,
úgy felsóhajtottam és azt mondtam: „Magasztallak,
Uram!” No erre ott volt egy ember, aki nem jár templomba. Nem nagyon
mutatta, hogy ő különösebben hívő lenne. Ismertem őt a faluból. Azt mondja
erre: „Hát ez hihetetlen. Nézem már
egy fél órája, hogy mit szerencsétlenkednek. Azt vártam, hogy legalább egy
csúnya szót mond, és itt imádkozik.” Ezt mondta ki hangosan ez a lány,
amire ő gondolt. Akkor én meglepődtem ezen és örültem neki. Igen egy nehéz
helyzetben voltam. Nem tudatosan, nem akarva mondhattam volna azt is, hogy hát
a rohadt életbe. Vagy valami még csúnyábbat. Miért nem sikerül már összeszerelni
ezt a technikát? Valahogy a szívemből nem az jött fel, hanem az, hogy
magasztallak Uram.
Veled is történhet
olyan, hogy véletlenül odaszorítják a lábadat a székkel a padhoz. Akkor
mondhatod azt, hogy te … láda, ami almacsutkából van. Tudjátok szemétláda.
Akkor mégsem azt mondod, hanem igen egy kicsit fáj, nem titkolod el. Tényleg
úgy fáj, egy kicsit összeszorítod a fogad és mondasz valami vicceset. Például
én is azon járok és elmosolyodsz. Megpróbálhatod megoldani ezt a nehéz
helyzetet kicsit emberibb módon. Nem pedig úgy, hogy leüvöltöd a másiknak a
haját. Ez az örömhírnek is a hirdetése,
hogy a nehéz helyzetekben, Jézus erejével
kicsit mást cselekszünk, mint ahogy mindenki elvárná, mint ahogy
mindenki cselekszik. Ez meg fog látszódni.
Ma Xavéri Szent Ferenc
ünnepe van, aki elment egészen Kínáig, hogy hirdesse Jézust. Ilyen nagy áldozatot
hozott, azért, mert hitte azt, hogy azoknak az embereknek szüksége van Jézusra.
Mindannyiinknak szükségünk van
Jézusra. Jézus nélkül Pál apostol meghalt volna, hogyha az a vipera csak úgy
megmarja. Az a vipera egy gyilkos, mérges állat. Ne akarjatok vele találkozni.
De Isten még ettől is megmenthet mindannyiunkat, ha Ő akarja, adott helyzetben
az Ő dicsőségére. Nem bűvészmutatványból, nem azért, hogy mi mutogassuk
az erőnket, hanem azért, hogy utána megtérjenek az emberek.
Pál apostol,
képzeljétek, azon a szigeten tudjátok mit csinált? A sziget fő embere Publius
beteg volt, pontosabban Publius apja, lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál
bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét és meggyógyította. Ezután az eset
híre elterjedt és a szigetről minden beteg eljött hozzá és mind meggyógyult. Jézus nevében meggyógyultak a szigeten az
emberek és mindenki megtért. Málta a mai napig erős keresztény ország. Hisszük
azt, hogy Jézus most is ott munkálkodik és itt köztünk is munkálkodik.
Most egy kicsit csukjuk be a szemünket és
imádkozni fogunk. Higgyük el, hogy Jézus odalép most személyesen hozzánk, mindannyiunkhoz,
tehozzád is. Élő Jézus Krisztus! Kérlek,
hogy szólj hozzánk személyesen! Kenj fel minket Szentlelked erejével, a te
hatalmaddal, hogy hirdetni tudjunk téged az embereknek, mert csak rád van
szükségünk Jézus. Kérlek
Jézus, hogy minden itt jelen lévő kis barátomat, és a felnőtteket is mindenkit
érints meg a te szereteteddel, hogy érezzük és tudjuk, hogy kinek hittünk.
Neked, akinek hatalmad van a kígyók felett és minden rossz felett. Jézus
nevében áradjon ki ránk a Szentlélek! Nyilvánuljanak meg a te csodáid Urunk! Az
életünkben nyilvánuljanak meg gyógyulások, szabadulások, megtérések. Ámen!
Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018.
május 9. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 1024. Mk 16,15-20Szent Pál lerázta a viperát, mint a taknyot! (2014.12.03. iskolásoknak)
– szeretettel Péter atya –
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Észrevetted már, hogy időnként barbárként gondolkozol,
árvagyerek mentalitással, aki nem tudja, hogy van egy szerető mennyei Atyja?
Hogyan tudsz átváltani apostoli gondolkodásra? Mi a különbség?
3.
Milyen csodát szeretnél megtapasztalni az életedben, ami a
Bibliában is meg van írva?