Mi a kedvenc kajád? És a másiknak?

Észre venni mások éhségét

Máté evangéliuma 25, 31-46

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:    Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: ,jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok;
        idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek;
        börtönben voltam, és ti meglátogattatok!'' Erre megkérdezik tőle az igazak: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?'' Akkor a király így felel: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!'' Ezután a balján állókhoz szól: ,,Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem;  s ti nem látogattatok meg engem!'' Erre ők is megkérdezik: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ô pedig ezt feleli majd nekik: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. Ezek az evangélium igéi.

Kedves testvérek!

            Azért szeretem az evangéliumot, mert olyan világos, egyszerű, és olyan biztosan megmutatja az igazságot. Az egyház történetében láttunk nagyon kiemelkedő szenteket, de láttunk nagyon botrányos példákat is.  Pozitív legszélsőségesebb példa az Úr Jézust követők között a legpozitívabb követő Szűz Mária, aki bűntelenül követte Jézust. Bűn nélkül. Legszélsőségesebb példa pedig a Sátán, aki szintén Isten egyik teremtménye, egyik gyermeke. Ott van Jézus mellett, figyeli Jézust. De nem fogadja be szívébe Jézus szavait. Sőt, még meg is akarja kísérteni Jézust, azért hogy elbuktassa. Tehát ez a keret. Nem lehetünk jobbak, mint Szűz Mária. Nem lehetünk rosszabbak, mint a Sátán. Valahol a kettő között mozgunk, ki milyen szinten.

Nézzünk néhány közelebbi példát. Szűz Mária olyan magasan van, alig látjuk. Az ördög meg olyan mélyen van, hogy bele se merünk gondolni. Talán egy kicsit közelebbi példa, Magyarországon is járt Kalkuttai Teréz anya. Kalkuttai Teréz anya, a gondolatai ma is itt vannak köztünk, idézetek formájában, könyvekben, filmekben. Mit csinált Teréz anya? Észrevette az utcán az éhezőket. Először ő maga a két kezével adott, amit tudott. Utána pedig tanítványokat gyűjtött, akiket kiképzett erre a szolgálatra. Látjuk, hogy nem talált ki valami bonyolult dolgot. Azt mondja Jézus:  éhes voltam adtatok,  szomjas voltam adtatok. Hogy lehet az, hogy vannak, akik ezt nem veszik észre? A másik csoport, hallottuk az evangéliumban. Gondolkoztam ezen, hogy mi lehet az oka ennek. Hiszen minden ember éhes. Egy nagyon egyszerű dolgot találtam arra, mégpedig azt, hogy valaki a saját éhségével van elfoglalva. Nagyon egyszerű! Saját éhségével van elfoglalva és ezért nem veszi észre a másik egészségét.

Az éhség alatt nemcsak a fizikai éhségre gondolok, hanem egyáltalán a szükséghelyzeteinkben sok mindenre. Sok apróságra. Tegnap kamasz közösség volt Szekszárdon és a katolikus iskola igazgatójával együtt tartjuk. Hozott egy anyagot, egy kérdőívet az érzelmi intelligenciával kapcsolatban. Azt mondta kétféle intelligencia van:  az értelmi, az IQ, és az érzelmi. az EQ. Mind a kettő nagyon fontos. Korábban talán mindig azt hangsúlyozták, hogy az IQ, az a minden. A felmérések, a kutatások azt igazolták, hogy egy ember egészséges növekedésében sikeres előrehaladásában egyszóval a boldogulásában 25 % az IQ, 75 % az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia. Kitöltetett velünk egy érzelmi intelligencia tesztet is. Az egész érzelmi intelligenciának valahol azt hiszem, az a lényege, hogy ráérezni arra őszintén, hogy mi van bennünk, mit érzünk. Ráérezni arra, hogy mi van a másikban, és segíteni, hogy a szükséghelyzetben az megoldódjon, elmúljon. Az egész érzelmi intelligencia pont erről szól, hogy észrevettétek,  hogy valaki éhes volt.

Nem azt mondja Jézus, hogy az volt a kérdés, hogy észrevettétek-e, hogy abban a betegben is, abban a börtönben levőben, abban az éhezőben is ott van Jézus. Érdekes, hogy mind a két csoport ugyanúgy azt mondja, hogy: „Téged, Jézus, nem is láttunk sehol!” Jézus nem mondja azt, hogy „engem nem vettetek észre”, mert az igazak sem vették észre Jézust és az átkozottak sem vették észre Jézust. Jézus nem azt nézi, hogy Őt észrevesszük-e, hanem azt nézi Jézus, hogy egymást észrevesszük-e. Mert ha egymást észrevesszük, akkor Jézust is észrevesszük. Ez a figyelemnek a kulcsa.

Két hónappal ezelőtt hirdettem egy olyan alkalmat, hogy jöjjünk össze egy páran és beszélgessünk a plébánia közelmúltjáról és jövőjéről. Tartottunk egy ilyen beszélgetős estét. Biztos emlékeztek rá néhányan, akik voltatok. Az este végén körbe mentünk a plébánia épületben. Megmutattam, hogy az akkori állapot szerint milyen munkák alakultak. Végén azt mondtam nektek, hogy akinek van szeme, az észreveszi, hogy mit lehet még tenni. Miben lehet még segíteni? Utólag belegondolva nagyon bölcs voltam, hogy ezt mondtam, mert valóban ez mindannyinkra igaz minden helyzetben. Amikor megyünk az utcán és látjuk eldobva a szemetet. „Óh, majd valaki más felveszi!” Az az érdekes, hogy Kalkuttában, ahol Teréz anya élt, ezt nem tudjuk elhinni, hogy így van, de tényleg így volt. Gödörben a haldoklók úgy feküdtek, mint ahogy mi elmegyünk, és a gödörben látjuk a szemetet. Gondolom, ritkán jut eszünkbe, hogy lemásszunk egy két méteres gödörbe, hogy kivegyünk onnan egy szemetet. Majd valaki elviszi, majd az önkormányzat, majd az állam, majd valamit szervezet. Ott Kalkuttában, több milliós nagyvárosban rettentő nyomorban, a haldoklók, sőt időnként már a halottak, úgy feküdtek az út szélén meg a gödörben. Teréz anya arra ment és felvette őket. Összegyűjtötte őket egy házban. Teljesen megdöbbentő volt ott azoknak az embereknek,  akik ezt látták. Még meg is akarták ölni Teréz anyát. „Hogy képzeli ezt? A haldoklóknak ez a sorsa. Az a karmája, ott kell lennie!”

Mintha mi is azt mondanánk, ott van a szemét, oda fújta a szél. Tehát bizonyos értelemben, ezt nem tudjuk talán így felfogni. Ahogyan  mi sokszor közönyösen elsétálunk az utcán eldobott szemét mellett, nem éri el az ingerküszöbünket. Nyilván, ha egy halottat látnánk, az megijesztene minket. Csinálnánk valamit, hívnánk mentőt. De ha mi is ott lennénk Kalkuttában, elképzelhető, hogy úgy lennénk, mint az a sok-sok ember elment a szükséghelyzet mellett. Miért? Mert megkeményedett a szíve! Aki a saját éhségével van elfoglalva, az nem veszi észre a másikét. Ez a felismerésem. Vegyük észre egymásnak az éhségét!

De ugyanakkor legyünk tisztában a saját éhségünkkel is. Tehát ne felejtsük el, hogy mi is éhesek vagyunk! Láttam most egy előadást. Egy ember mondta, aki sokszor utazik repülőn, hogy minden egyes repülőút elején, elmondjak a biztonsági előírásokat, hogy ha  baj van, mit kell csinálni. Azt mondták, hogy az édesanyák, akik kicsi gyerekkel vannak, először a saját arcukra rakják fel az oxigénmaszkot.  Mindig így van. Először a sajátjára, nem a kicsi gyermekre. Miért? Mert, ha elfogy a levegő, utána a sajátjára már nem tudja felrakni. A gyerek nem tudja önmagára felrakni. Felrakod magadra, elfogyott a levegő, de még gyorsan fel tudod rakni a gyerekre, mert nálad már van palack. A gyerek nem tudja felrakni, sem magára, se rád. Előbb magadra kell felraknod. Nyilván be kell ismernünk a saját éhségünket is, lelkileg, fizikailag. Ne éheztessük ki magunkat túlságosan, mert abba bele lehet halni. Táplálkozzunk! Táplálkozzunk és tápláljuk másokat is. Vegyük észre saját éhségünket és ne felejtsük el egymásét se!

A mai napon Karitász javára lesz a gyűjtés felajánlva. Ebben is odafigyelhetünk, de sok minden másban is. Itt a helyi közösségben is, nyissuk ki a szemünket! Azokat az apró figyelmességeket, vagy a nagyobb figyelmességeket tegyük meg szeretettel! Ámen.

Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. november 22. lejegyezte: Kárpáti Angéla

meghallgatható: 1017-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy

youtube 1017. Mt 25,31-46 Észrevenni mások éhségét (Krisztus Király 2014.11.23.)

– szeretettel Péter atya - 

Kérdések a reflexióhoz:

1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?

2.      Mire vagy mostanában nagyon éhes fizikailag és lelkileg? Alszol eleget például?

Kinek a lelki, fizikai éhségét vetted észre legutóbb? Tudtál jelen lenni az ő számára?