A hit mértékegysége a pénz és az idő egysége
Máté evangéliuma 25,14-30
Abban az időben Jézus a
következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember idegenbe készült,
ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot
adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége
szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele
kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik
kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
elrejtette a földbe urának ezüstjét. Hosszú idő elteltével megjött a
szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott:
hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, másik
ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hű szolga! A
kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két
talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik
kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges
szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül
jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy
kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, onnan is szüretelsz,
ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a
talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta
neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem
vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a
pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza!
Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma
van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól
még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek
ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz fogcsikorgatás!”
Ezek az
evangélium Igéi!
Kedves
testvérek!
Az Úr Jézusnak nagyon egyszerű, világos és érthető tanítása
van Isten országában betöltött szerepünkről és ebben a szerepben, mit akar a mi
képességeinkkel, a mi tehetségünkkel, azzal, amit Isten adott nekünk. Ez a
világos és egyszerű tanítást igazából teljesen összefoglalta egy mondatban,
hogy adjuk oda magunkat Istennek.
Nyilvánvaló, hogy ha szívünk az Istené és az életünk középpontja az Istenben
nyugszik, akkor ennek következménye az is, hogy az életünk felszínén lévő napi
döntésekben is majd ez meg fog nyilvánulni.
Igen ám, de felmerül a kérdés, hogyan legyen az én életem
alapja Isten? Hogyan adjam át magamat neki? Az Istennek való önátadás egyik leggyönyörűbb formája az Úr napjának
a liturgikus ünneplése. Itt vagyunk, részesülünk Krisztus
evangéliumából. Részesülünk az Ő testéből, véréből. Részesülünk a testvéri
közösség áldásaiból is, hogy egymásért imádkozunk. Aztán jönnek azok a pontok
az életünkben, a hétköznapi döntések. Itt már bonyolódik a helyzet. Aprópénzre tudjuk-e váltani azt a nagyon
mély tanítást, amit a szentmisében kapunk? A szentmise minden
egyes mozzanatával, nemcsak a prédikációval, hanem úgy, ahogy van, Jézus
teljes jelenléte által. Hogyan tudjuk ezt aprópénzre váltani?
Azt mondja az Úr, Jézus, hogy a gazda rábízza vagyonát
szolgáira. Nem kis dolog ám ez a bizalom! Kire
bíznánk rá a vagyonunkat, amíg elutazunk? Kire bíznánk rá a lakásunkat?
Nyilvánvaló, hogy egy olyan emberre, akiről tudjuk azt, hogy megbízható,
értelmes, felelősségteljes, belátásra tud szert tenni. Egyszerűen alapból egy
olyan ember, aki ért a pénzhez. Tele van a tv olyan reklámokkal, hogy „bízza
ránk a pénzét!” Hogy folytatódik a mondat, amit nem mondanak? „Majd mi
megfialtatjuk magunknak!” Emlékszem rá, amikor három évvel ezelőtt, amikor december
körül hirtelen beindult a válság. Nekem épp akkor volt egy örökségem, amit
december elején beraktam a bankba. Hirtelen felment az euró és két hónap
múlva, amikor bent jártam a bankban 200 000 Ft-tal több pénzem
volt. Pedig én nem csináltam semmit. Csak éppen jókor vásároltam eurót. Aztán
azzal szembesültem, hogy hogy került ez most hozzám. Persze valószínű, hogy
ugyanabban az időben mások meg ellenkező oldalon rosszul jártak. Elkezdtem azon
gondolkodni, hogy mi történik itt.
Emlékszem rá, hogy bementem Pécsen az egyik bankba, ahol
nyilván a pénzem volt. Kihúztam egy kis cetlit és beszélni akartam az
ügyfélszolgálaton valakivel. Egy nagyon egyszerű kérdést akartam feltenni. Tudhatok én arról valamit, hogy az én
pénzemet mire használják? Az első kis egyszerű hölgy, aki ott ült nem
értette a kérdést. Megpróbáltam bővebben elmagyarázni, hogy szeretném tudni,
hogy az én pénzem hol van, mire fordítják. Akkor úgy
meglepődött ezen, valószínű ilyen kérdésre nem számított. Hátrament valamilyen
osztályvezetőhöz. Egy idő után visszajött ráncos homlokkal, hogy magyarázzam el
még egyszer a kérdést, mert hátul sem nagyon értik. Meg akartam kérdezni, hogy
mibe fektetik az én pénzemet, mit csinálnak vele, hogy lesz ebből több
ennyivel. Végül is oda lyukadtunk ki, hogy még nem jött ki hátulról az okosabb
ember, az ő főnöke. Én pedig nyilván, mint a boci néz az kapura, így néztem erre
a helyzetre.
Arra jöttem rá, ahogy ott ültem és néztem, ahogy villognak a
számok és hívják az embereket, kemény kritika lesz: Ennek az egésznek az a lényege, hogy más gondolkodjon helyettem.
Nem feltétlenül azzal van a baj, hogy más kezeli az én pénzemet. Hanem azzal,
hogy más gondolkodjon helyettem. Helyettem
ne gondolkodjon más! Azért adott nekem az Úr értelmet, hogy én gondolkodjak!
Természetesen vannak az életünknek olyan viszonylatai, ahol kell, hogy
gondolkodjanak helyettünk mások, mert nem tudunk mindenre kiterjedően
döntéseket hozni. Van, amikor hallgatni kell a nálunk okosabbakra. Én úgy
tapasztalom, hogy alapvetően ez az
egész banki rendszer arra épül, hogy „te
ne gondolkodj, majd mi gondolkodunk helyetted”. Ennek a
felismerésnek a hatására, illetve már korábban is voltak komoly felismeréseim Isten
tervéről a pénztárcánkkal, elkezdtem erre tudatosan koncentrálni, imádkozni
és kérni az Urat, hogy: „Uram, mutasd meg, mi a te terved az én pénztárcámmal!”
Mert honnan tudjam én azt, aki ott hátul ül, hogy honnan veszi az ötleteit? Nem
akarok pánikot kelteni meg rossz híreket. De mi van, ha éppen olyan dologba
fekteti be a pénzemet, ami az én szempontom szerint erkölcstelen. Nemcsak, hogy
az én szempontom szerint hanem, alapvetően az Egyház szempontja szerint, amit
mi kinyilatkoztatásból felismerünk. Ezek a kezdeti lökések elindítottak ezen az
úton, hogy merjek önállóan gondolkodni, felütni a Bibliát.
Az egyik ilyen alapvető felismerésen a következő : A hit mértékegysége a pénz és az idő
egysége. Mindjárt elmagyarázom, hogy mit értek én ez alatt. Tegyük fel,
hogy egy ember rengeteg időt fordít a munkájára. Dolgozik éjt nappallá
téve. Az ok, amit ő mond, hát a gyerekekért. De valójában kevés időt
fordít a gyerekekre. Persze sok pénzt költ rájuk, mert amit dolgozott, azt
rájuk költi. Tehát az idő és a pénz nincs arányban. Rengeteget dolgozik, hogy
megszerezze nekik a pénzt, de az idő, amit a gyerekre személyesen fordít, az
valahol nagyon pici. Akkor mi van e mögött a jelenség mögött? Hogy nem a
gyerekedért élsz valójában, hanem a munkádért. Ez van mögötte. A munkádba
menekülsz. A hit mértékegysége a pénz és az idő egysége. Vagyis, amire arányosan egyszerre pénzben is
időben ugyanannyit, tehát ugyan olyan mértékben fordítunk, abban bízunk igazán.
Ezért kallódnak el a gyerekek. Minden
percünk, tettünk egyben befektetés. Tudjuk-e azt, hogy hány perces egy
telefonbeszélgetésünk? Valószínűleg igen.
Mennyire vagyunk azzal tisztában, hogy egy 10 perces játék a
gyerekkel, az mekkora befektetés, hogy annak milyen gyümölcse lesz, hogy az milyen
szellemi magvetés? Számba véve az életünket, oda jutunk, hogy létünk teljesen egy nálunk nagyobb
hatalomtól függ. Abba veted a hitedet leginkább, amibe arányosan
egyszer a legtöbb idődet és a legtöbb pénzedet fekteted be. Ezek a
felismeréseim, amiket össze is gyűjtöttem és tanítom őket a péntek esti pénz és
hit bibliaórákon.
Nos, mit csináltak ezek a szolgák, az első kettő? Rögtön
elkezdett kereskedni. Rögtön azon gondolkodott, hogy hogyan fektesse be.
Lefordítva itt most a mi konkrét helyzetünkre, hogy egy szentmisén
vagyunk. A szentmisén itt vagyunk: egy hatalmas ajándékot kapunk az Úrtól. A szentmise
utolsó pillanatában, amikor az van, hogy Istennek legyen hála, rögtön azon
gondolkodunk, hogy hogyan fektessük be a szentmisén kapott javakat az életben?
Rögtön azon gondolkodunk? Ez egy lelkiismeretvizsgálati kérdés. Szemléljük
azoknak az arcát, akik rögtön elmentek dolgozni. Kérjük a Szentlélektől annak a lehetőségét, hogy adja meg azt, hogy
Istenért cselekedhessünk. Egy héten, mire mennyi időt fordítasz a
felszínen és mire mennyit a lelkedben.
A hit
mértékegysége a pénz és az idő egysége. Egyszerűbben megfogalmazva: mikor hol
vagy ténylegesen? Hol jár az eszed, miközben ezt vagy azt teszed. Készíts
táblázatot! Ezeket írtam fel magamnak ebbe a kis füzetbe. Ez egy nagyon szép
igazság, hogy a hit mértékegysége a pénz és az idő egysége.
Magyarország leggazdagabb emberéhez egyszer bement egy
fiatalember az irodájába. Valahogy bejutott hozzá, hogy odaadja az önéletrajzát,
és hogy munkára jelentkezzen. Leggazdagabb emberről szóló dokumentumfilmben
láttam ezt az epizódot. Ő maga, ez a fiatalember mondja el, hogy mi
történt. Azt mondja, hogy bemutatta az életrajzát hogy nyugaton, a három
legnagyobb egyetemen a legmagasabb, legjobb diplomája volt és előadta magát ott
ennek a nagy, gazdag embernek. Végighallgatta és nem mondott semmit. Már
kezdett türelmetlen lenni ez a fiatalember, aki maximálisan tehetséges volt.
Tényleg valóban tükrözte a papír a tudását. Azt mondja ez a fiatalember,
mert nem tudta meggyőzni ezt a gazdag embert, hogy vegye fel, hogy „egy évig
ingyen fogok magának dolgozni.” Azt mondta erre: „Rendben van.” Egy évig ingyen
dolgozott. Utána egy év után azt mondta ez a gazdag ember, látom, hogy
bízhatok benned és felvette őt a legmagasabb szintű tanácskozó
testületében, közvetlen munkatársai közé.
Tehát, mi ne azzal próbáljuk meggyőzni az embereket, hogy
nekünk milyen képességeink vannak. Mert ahogy itt a történetben is itt
van, mindent kapnak ezek a szolgák. Tehát mi kapunk egy lehetőséget, hogy
dolgozzunk Istennek. Nem az volt a lényeg itt a gazdag embernél, hogy most ez a
fiatalember ott fog-e dolgozni, hanem, hogy milyen munkaerőt kap. Persze egy
év után a lehető legmagasabb fizetést adta neki. Jelezve azt, hogy
elismeri a munkáját.
Kedves testvérek! A hit mértékegysége a pénz és az idő
egysége. Készítsünk táblázatot az életünkről. Írjuk össze, hogy hol, mikor,
mivel foglalkozunk! Lássuk át az életünket percről, percre! Legyen bennünk ez a
gyakorlatiasság! Akkor meg fogjuk látni, hogy nagyon érdekes dolgok derülnek
ki, hogy mikor, hol jár az eszünk. A hit mértékegysége a pénz és az idő
egysége. Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. november 15. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
291-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
youtube
291. Mt 25,14-30 A hit mértékegysége a pénz és az idő egysége (2011. XI. 13. Aév 33. évk vas)
–
szeretettel Péter atya -
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre
ebből a prédikációból?
3. Melyik a legfontosabb bibliai igazság számodra a
pénzzel kapcsolatban?