Hány testvéred van?

Képzeld, a testvéred vagyok!

Máté evangéliuma 23,1-12

 Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz: ,,Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok közül, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.'' Ezek az evangélium igéi.

Kedves Testvérek!

Kicsit messziről indulunk , mint ahogy mindig szoktuk de egy-kettőre odaérünk a célba, amit el akarok mondani. Azt akarom először is tőletek megkérdezni, hogy ki a te unokatestvéred. Ki mondaná meg?
-  Ki a te unokatestvéred? 

- Milán. 

- Milán az unokatestvére.

 Akkor egy másik kérdés. Picit nagyobbaknak.

 - Van nagybátyád? Ki ő?

- Anyukám testvére.

-   Hogy hívják?

-  Zoltán.

- Zoltán.

Nagybátyját úgy hívják, hogy Zoltán. El is mondta azt, hogy a nagybátyja az anyukájának a testvére.                                                                                                                                    

Még egy kérdés. Ki a te második unokanővéred? Ezt már egy felnőttől kérdezem meg.             

- Ki a te második unokanővéred?

- Nem tudom.

- Nem tudom. Biztos így hívják, ez van beírva a személyigazolványába. Nem tudom, Marika. 

  Szóval vannak nekünk rokonaink. Igaz? A rokonaink azok, akik… kik a rokonaink?

- Viktor, kik a rokonaink? Te a rokonom vagy?

- Nem.

- Nem vagyok a rokonod. Most egy világ dől össze bennem. Kik a rokonaink?

 Hadd mondja meg egy felnőtt, akinek már biztos sok rokona van.

- Családhoz tartozó.

- Családhoz tartozók, azok a rokonaink. Meddig tart a családunk? Hol van az, ahonnan az már nem a családunk. Hol kezdődik a családunk és hol ér véget?

- Az egyenesági leszármazottak az a család. Tehát az anya, apa, nagymama, nagypapa. Aki nem a családhoz tartozik, azok nem a rokonaink. Mi is tartozhatunk egy nagy családhoz, mint az Egyházhoz.

-Itt már komoly gondolatok kerültek elő, egyenes ági leszármazottak, nem lehet, hogy jogászként, vagy ilyesmiként dolgozik. De ez egy érdekes megfogalmazás, egyenes ági leszármazottak.

Vannak ilyen emberi kapcsolataink, amikre azt mondjuk, hogy rokonaink. De hát, nem csak ilyen emberi kapcsolataink vannak. Hanem más is. Például, olyan emberi kapcsolatunk, hogy az osztályfőnökünk, azt mondjuk rá. Ő az osztályfőnökünk? Régebben másmilyen emberi kapcsolatok is voltak. Például olyan, hogy szolga.

- Ki volt az a szolga?

- Aki szolgálta az embereket.

- Aki szolgálta az embereket, például egy földesurat valaki szolgált. Ki volt a rabszolga? Mi az a rabszolga?

- Akit kényszerítettek, hogy szolgálja a másik embert.

- Akit kényszerítettek, hogy szolgálja a másik embert. Sőt még olyan is volt, hogy eladták. Szerintetek manapság van ilyen, vagy ez csak régen száz, ötszáz, ezer éve?

- Régen volt.

- Régen volt. Ki az, aki azt mondja, hogy manapság is van rabszolgaság?

- Van rabszolgaság.

- Például?

- Például Magyarországon nem rég ítéltek el olyanokat, akik rabszolgákat tartottak.

- Igen! Elég kicsi a hajam. Nem rég voltam fodrásznál és miközben a fodrásszal beszélgettem, elárulta nekem, hogy az ő munkahelyén nagyon rabszolgaként bánnak velük a főnökök.

Képzeljétek el, hogy volt egy olyan ember, úgy hívták, hogy Onezimos, így írja ez a fordítás. Onezimos egy rabszolga volt és elszökött a rabszolgatartójától, attól, ahogy mondtad az előbb, kényszerítette, hogy dolgozzon. Onezimos elszökött és összetalálkozott Pál apostollal. Pál apostol két ezer évvel ez előtt Jézusnak az egyik tanítványa volt. Nagyon szerette az Úr Jézust és mindig hallgatott Jézus tanítására és mindig próbálta tovább adni az evangéliumot. Pál apostol írt egy levelet a rabszolgatartónak. A rabszolgatartót úgy hívták, hogy Filemon. Írt egy levelet Filemonnak és ezzel a levéllel visszaküldte Onezimost a rabszolgát a rabszolgatartóhoz. Elég izgalmas történet! Tudjátok, mit ír Pál apostol ebben a levélben? Azt írja: Visszaküldtem hozzád Onezimost, mint a saját szívemet. Az előbb beszélgettünk arról, hogy kik a rokonaink, meg milyen emberi kapcsolatok vannak. Pál apostol úgy tekintett erre az Onezimos rabszolgára, mint a saját szívére. Mint a saját szívére! Azt mondja az Úr Jézus a mai evangéliumban, hogy ti mindannyian testvérek vagytok. Biztos vagyok benne, másként tekintenénk egy olyan osztálytársunkra, aki mindig szurkál hátulról a ceruzával az órán. Volt már ilyen? Igen?

-  Volt már, hogy hátulról szurkáltak ceruzával? Másként néznél rá, hogyha ő a testvéred lenne? Mit mondanál neki?

- Hogy ne piszkáljon a ceruzával!

- Hogy ne piszkáljon a ceruzával, oké! De, ha a testvéred lenne, lehet, hogy mondanád azt is neki, hogy majd otthon számolunk. Nem? Otthon délután számolunk. De, hogyha az osztálytársad nem a testvéred, akkor ilyet nem mondhatsz neki, hogy otthon számolunk délután. Mert nem találkoztok otthon. A testvéreink azok, akikkel otthon is találkozunk. Igaz?

De van nekünk egy olyan otthonunk, ahogy az előbb itt elhangzott: az Egyház. A családunk az otthonunk, ahol találkozunk a testvéreinkkel. Azt mondja Jézus, hogy mindnyájan testvérek vagytok. Mindnyájan! Most egy olyan feladatot adok majd nektek, a mai szentmise végén. Az előbb mikor kérdeztem, hogy unokabáty, meg  unokatestvér, akkor tudtátok a nevüket. Ha itt mindannyian testvérek vagyunk, akkor kezdjük el megtanulni egymás nevét. Ez nehéz munka lesz. Lehet, hogy eltart tíz évig. Csináljunk egy olyat, egy olyan feladatot itt egy percben, hogy mindenki álljon fel. Keressen egy olyan embert, akit nem ismer és nem tudja a keresztnevét. Menjen oda hozzá és csak annyit mondjon annak az ismeretlen embernek, hogy például: Viktor vagyok és képzeld, én a testvéred vagyok. Aki pedig ezt hallja, ő pedig mondja vissza neki, én meg András vagyok, képzeld én is a testvéred vagyok.

 Akkor én kezdem.

- Péter vagyok. Képzeld, a testvéred vagyok.

- Én is a testvéred vagyok!

Köszönöm szépen!

Az egy percből még van ötven másodperc. Nem nagyon látom, hogy nagyon mozgolódtok! Forduljatok egymás felé! Ministránsok ti is benne vagytok a csapatban. Gyerünk be az emberek közé! Szaladjatok! Van még harminc másodpercetek. Én lehet, hogy több emberhez is odamegyek.

- Péter vagyok! Képzeld, a testvéred vagyok!

- Péter vagyok, én is a testvéred!

Ő is Péter. Képzeljétek egy olyan család, ahol két Péter van. Jó, köszönöm szépen, leülhettek!

Ámen!

Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. november 1. lejegyezte: Kárpáti Angéla

meghallgatható: 282-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy

youtube 282. Mt 23,1-12 Képzeld, a testvéred vagyok! (2011. X. 30. A 31. évk.vas.)

– szeretettel Péter atya - 

Kérdések a reflexióhoz:

1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?

2.      Melyik a legszebb emléked a vér szerinti testvéreddel?

3.    Mit vársz el egy lelki testvértől? Te lelki, keresztény testvér vagy mások számára?