Isten nagylelkűbb
nálunk
Máté evangéliuma 18,21-35
Abban
az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik
ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt:
„Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Ezek az evangélium igéi.
Kedves
Testvérek!
Jézus szeretett példabeszédekben szólni a néphez, tanítványokhoz. Mert
tudta azt, hogy mi túl bonyolultan gondolkodunk. Ezért másik szinten szólt
hozzánk, mint amilyen szinten mi általában gondolkodni szoktunk. De érdekes,
hogy Jézus szándéka, hogy egyszerűen a szívünkhöz szóljon és megértsük, amit
mond. Érdekes, hogy nem mindig ér célba. Hiába halljuk annyiszor ezt a
példabeszédet, ha nem tudjuk igazán elképzelni és belehelyezni magunkat, akkor
megmarad egy történetnek, egy tanításnak. Isten nagylelkűbb nálunk.
Azt hiszem ezt a címet is lehetne adni ennek a mai történetnek. Isten nagylelkübb nálunk. Legtöbb biblikus kommentár,
amikor ahhoz a részhez érkezik, hogy a tízezer talentumot értelmezze, akkor
megelégszik egy olyan megjegyzéssel, hogy olyan hatalmas összeg volt abban a
korban, olyan mesés összeg, hogy nem is érdemes átszámolni mai pénznemre. Engem nem nyugtatott meg ez az értelmezés és
igyekeztem kinyomozni, hogyan lehetne lefordítani mai számokra, mai összegekre.
Némi nyomozás után kiderítettem valamit. Először is talentum az súlymérték
volt. Koronként azért változó volt és népenként is, hogy a talentum alatt
mekkora súlyt értettek. Az egyik értelmezés szerint, egy talentum az egyben
hatvan rína volt. Mai kg-ra átfordítva 49,11 kg. Tehát a talentum az egy
súlymérték volt. Nyilván most nincs ide leírva, hogy ez a tízezer talentum,
milyen drágakőre, vagy milyen pénznemre vonatkozott, aranyra vagy ezüstre. De tegyük
fel, hogy aranyra vonatkozott. A tízezer talentum tehát, ha jól számolok, de
lehet, hogy már most az elején elszámoltam. A tízezret beszorozzuk
negyvenkilenccel, akkor az körülbelül ötszázezer kg. Ha kerekítünk: 500.000
kg arany.
Nyilván a korabeli emberek, akik hallották a példabeszédet, azok
tudták, hogy mit jelent a tízezer talentum. Igyekezzünk egy picit megközelíteni
ezen a módon. Ötszázezer kg arany. Ahogy
olvastam az interneten, az aranynak hasonló értéke volt a különböző korokban.
Nyilván azért volt ebben is változás. De kicsit most elnagyoltan mondjuk tehát
azt, hogy 500.000 kg arany. Megnéztem az
egyik weboldalon, hogy 1 kg aranyrúd mennyibe kerül. 12.337.400 Forint. Hogyha
ezt beszorozzuk, akkor 6005 milliárd, durván 6006 milliárd forint jön ki.
Amikor azt mondja Jézus, a királynak volt egy adósa, aki 6006 milliárd
forinttal tartozott neki. Most nézzük, hogy ennek az adósnak, ő neki is volt
egy adósa, aki neki 100 dénárral tartozott.
Nyilván amikor halljuk azt, hogy
dénár, akkor nagy valószínűséggel többségünk nem tudjuk, hogy mi ez. Ennek is
érdemes utána nézni. Volt egy olyan példabeszéde Jézusnak, hogy
szőlőmunkásokkal a gazda egy nap, egy dénárban egyezett meg. Tehát ez volt a
napi bér, a napszám. Ha ezt lefordítjuk egy mai napszámos, egy dolgozó ember
bérére, mondjuk tisztán nettóban 4000 Ft. Száz dénár az 400.000 forint. Hogyha,
megnézzük az arányokat, akkor körülbelül azt kellene, hogy mondjuk, hogy itt
tizenöt millió szorosa a különbség. Tizenöt millió szorosa. Miért mondott Jézus
ilyen példabeszédet? Akkoriban, akik hallották, azok azonnal első pillanatra
érezték, hogy mekkora a különbség: tizenöt millió szorosa. Mit akart érzékeltetni Jézus ezekkel a megdöbbentő arányokkal?
Nyilván, hogy ha nem is jutunk így esetleg pontosan a pénzeknek a mai
lefordítható nyelvére, nem jutunk, nem értjük meg,de azért az arányokat
megértjük. Olyan arányok vannak itt, olyan hatalmas különbség, hogy mit akart
ezzel érzékeltetni? Előszöri azt,
hogy Isten egy hatalmas Úr. Hatalmas Király. Gondoljunk bele, ha ennek
a királynak sok adósa van. Nyilvánvaló, hogy ha az egyik adósa ennyivel
tartozik neki, akkor lehet hogy van még néhány adósa, akik kisebb, vagy éppen
nagyobb összeggel tartozik. De annak
ellenére, hogy ekkora összeggel tartoznak neki, Ő mégis vezeti a birodalmát.
Gondoskodik mindenről. Tehát, ha egy adósa a királynak ekkora vagyonnal
rendelkezett, akkor mekkora vagyonnal rendelkezett a király? Milyen hatalmas
lehet ma egy olyan ember, akinek valaki
hatezer hat milliárddal tartozik és azt mondja ez a valaki, hogy
elengedem a tartozásodat. Mekkora
hatalmas úr lehet, ha ezt ilyen könnyedén megteheti? Ez már országokban
mérhető manapság. Isten hatalmas Úr és Király. Ez az, amit azonnal érezhetünk
Jézus szavából. Úgy tekintsünk Istenre, mint egy hatalmas Úrra és Királyra.
Talán el is képzelhetjük azt, hogy ma a Földön ugye él most már talán lassan
hét milliárd ember.
Ez a hatalmas Úr, ez az Isten mindenkit személyesen ismer. Hát milyen
hatalmas Úr? Milyen hatalmas tudással, bölcsességgel rendelkezik? Aztán mi az,
amit még Jézus érzékeltetni akar? Hogy számadással tartozunk ennek a Királynak.
Mindenkit odahívat maga elé, az összes adósát.
A következő, amit érzékeltet
Jézus, képtelenek vagyunk megfizetni a tartozást. Mint ahogy ez az adós
is. Ki az, aki közölünk hatezer hat milliárd forintot meg tudna fizetni?
Képtelenség! Képtelenek vagyunk megfizetni a tartozásunkat. Vagyis, fő
konklúzió, hogy összehasonlíthatatlanul többet engedett el nekünk, mint
amennyit nekünk el kell, hogy engedjünk az adósainknak. Isten nagylelkűbb
nálunk! Isten sokkal nagylelkűbb nálunk. Azt mondja János apostol: Ha szívünk vádol is minket, Isten
nagyobb a szívünknél és tud mindent. (1Ján3,20)
Kedves Testvérek! Isten nagyobb a szívünknél. Isten nagylelkűbb!
Mindent pontosan tud. Emlékszem rá, hogy voltam egy lelkigyakorlaton, ahol
Isten megbocsátó szeretetét akarták egy kis játékos formában érzékeltetni.
Kapott mindenki tíz darab pénz érmét. Egy mérleget raktak ki és az volt az
egyik feladat, hogy a mérlegnek az egyik serpenyőjébe dobjuk azt, amiben úgy
gondoljuk, hogy másoknak meg kell, hogy bocsássunk. A tízből dobjuk bele. A
másikba dobjuk be azt, amiben úgy gondoljuk, hogy nekünk kell, hogy
megbocsássanak. Egy idő után, ahogy ment
a sor és mindenki dobta be, teljesen nyilvánvalóvá vált az, hogy olyan nagy
súly volt az egyik oldalon, azon az oldalon, ahol nekünk kell, hogy megbocsássanak. Rádöbbentünk arra világosan, hogy Isten
sokkal nagyobbat engedett el nekünk, mint amennyit el kell hogy engedjünk az
embereknek. Azt mondja Benedek pápa
erről a történetről: Tízezer talentum adósságot engedtek el neki, a király
magas rangú hivatalnokának. Ő maga azonban nem kész elengedni száz dénárnyi,
ehhez képest nevetséges összeget. Ezt mondja a pápa, hogy a hatezer hat
milliárd forinthoz képest a négyszázezer forint nevetséges összeg. Bármit kell egymásnak megbocsátanunk, az
mindig csekélység Isten jóságával szemben, aki megbocsát nekünk. Tehát bármit
kell, hogy megbocsáss másoknak, az csekélység ahhoz képest, amit Isten a maga
jóságával már elengedett nekünk.
Kedves Testvérek! Isten
nagylelkűbb! Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. szeptember 13. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
252-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
–
szeretettel Péter atya -
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre
ebből a prédikációból?
2. Milyen gazdag Isten a te fantáziádban?
3. Mostanában mit nehéz megbocsátanod valakinek? Tényleg
lehetetlen?