Milyen
csoda történt a romtemplomnál?
Máté
evangéliuma 21, 28-32
Abban az időben Jézus ezt
mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek
két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és
dolgozz a szőlőben!« A fiú azt válaszolta: Nincs kedvem!«, de később megbánta,
és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt:
Szívesen, uram! Menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az
apa akaratát?”
Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Ezek
az evangélium igéi!
Kedves
Testvérek!
Halljuk a mai evangéliumban azt, hogy
Jézus a főpapokhoz és a nép véneihez szól. Persze minden egyes szentírási
részletet alkalmazhatunk önmagunkra. De, ha jobban belegondolunk, akkor mégis
csak ez a részlet, nem biztos, hogy mindig mindenkinek szól. Hiszen, ti kedves
testvérek nem vagytok főpapok, nem vagytok a nép vénei, ilyen értelemben, mint
akikhez Jézus szólt. Aztán persze kereshetjük a hasonlóságot mégiscsak, hogy
hát én miben hasonlíthatok a főpapokra és a nép véneire. Lehet, hogy Jézus
mégis csak épp nekem is szól most? Nem csak a ma élő püspököknek, a ma élő
írástudóknak, teológusoknak. Lehet,
hogy ez valamennyire nekem is fog szólni?
Kik voltak a főpapok és a nép vénei?
Vallási vezetők, akik elöl jártak, akik tanították a népet a mózesi törvényre.
Nagyon fontos szerepük volt. Volt politikai szerepük is, amikor a népet abban a
korban éppen a rómaiak uralmuk alatt tartották. A főpapok, a nép vénei
próbáltak ügyesen kisebb-nagyobb előjogokat maguknak, vagy esetleg a népnek
megszerezni ebben a nehéz helyzetben. Jézus a főpapoknak és a nép véneinek egy
kérdést tesz fel. „Mi a véleményetek
erről a történetről?” Rögtön magukra ismernek a történetben a főpapok és a
nép vénei. Azt fontolgatják később, hogyha megkeressük konkrétan ezt a részt
Máté evangéliumában. Ugye most nem hallottuk a következményeit Jézus beszédének.
De ha megkeressük Máté 21, 28-32-vel ért véget a mai rész. Akkor Jézus mond egy
újabb példabeszédet a gonosz szőlőművesekről. Amikor azokat a példabeszédeket
hallják, így együttvéve a főpapok és a nép vénei, itt van néhány sorral
lejjebb: „Példabeszédeit hallva a főpapok
és a farizeusok megértették, hogy róluk beszélt.”
Most én is szeretnék rólatok beszélni,
kedves Testvérek. De nem csak rólatok, hanem magunkról. Hiszen én nem csak
kívülről beszélek hozzátok, hanem mi együtt vagyunk most itt. Ugye volt a
romtemplomnál szeptember 7-én egy búcsúi szentmise. A szentmisében imádkoztam a
betegek gyógyulásáért. A szentmise végén odajött hozzám egy hölgy, és azt
mondta, hogy a gyógyító ima hatására megszűnt a fülzúgása, fülfájása, ami már
régóta kínozta és a talpán volt egy duzzadás egy daganat, ami a negyedére
csökkent. Tegnap ezzel az asszonnyal találkoztam Pécsen az Országos Katolikus
Karizmatikus Találkozón és újra örömhírrel elmondta nekem ezt, hogy azóta is ez
a gyógyulás tart és tapasztalja. Még elmondta nekem, hogy aznap este, hogy
hazamentek, három barátnőjével beszélgetve, ők is elmondták, hogy melyiknek
vállfájása szűnt meg. A többit nem jegyeztem meg konkrétan, de még mondott
kettőt-hármat. Mondtam, hogy írja le ezeket és küldje el nekem. Most ez rólunk
szól. Itt történt köztünk. Az élő
Jézus Krisztus láthatatlanul itt jár-kel köztünk és ki akarja osztani az ő
csodáit.
De
tudjátok, van egy erdélyi közmondás, hogy az ökölbe szorított kézbe még
beleköpni sem lehet. Ki kell nyitnunk a
tenyerünket, hogy valaki abba beletehessen, ha kisgyerek vagyok, akkor egy
felnőtt ajándékba beletesz nekem egy cukorkát. Egy pap, akkor egy szentképet,
ugye? Ha felnőtt vagyok, beletesznek
nekem egy rózsafüzért, vagy néha a postás belerakja a sárga csekket, ugye? Ki kell nyitnunk a kezünket, ki kell
nyitnunk a szívünket, hogy abba valamit bele lehessen tenni. Ez volt a baj a
főpapokkal és a nép véneivel, hogy ők nem nyitották ki a szívüket Jézus felé.
Ezért Jézus példabeszédeiben újra és újra hívta őket a megtérésre, de ők egyre
jobban megkeményítették a szívüket és nem figyeltek Jézusra, sőt már azt
tervezték, hogy megölik. Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert
az emberek prófétának tartották.
Kedves Testvérek! Bátorítalak benneteket, hogy újra és újra nyissátok egyre nagyobbra
a szíveteket, mert az élő Jézus láthatatlanul itt jár-kel. Hív
bennünket, hogy megtapasztaljuk Őt. Most ezen szentmisén is. Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. szeptember 27. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
983-as számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
–
szeretettel Péter atya - Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre
ebből a prédikációból?
2. Tapasztaltál-e már fizikai gyógyulást? Ajánlom
Emiliano Tardif: Jézus él! című könyvét!
3.
Mostanában mikor
érezted, hogy pont rólad szól az Ige? Megtérésre hívott, vigasztalt,
bátorított?