forrás: Szent István Plébánia - Sopron
János evangéliuma 14,23-29
Abban
az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja
tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk
nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet
hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam
nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd
a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat
mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom
nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek,
és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök
hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya
nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
bekövetkezik, higgyetek.
Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Tegnapi nap során, délután plébániánkon
vendégül láttuk az elsőáldozásra készülő gyerekeknek a szüleit és magukat a
gyerekeket is. Két külön helyszínen, külön programmal. Egy nagyon szépen sikerült
délután volt ez. Az volt a célja, hogy az elsőáldozásra készülő gyerekeknek a
szülei egy picit közelebb kerüljenek Jézushoz, az ő népéhez, az Egyházhoz.
Hiszen nyilvánvaló, hogy nem automatikus és nem természetes az, hogy minden
elsőáldozásra készülő gyermek édesanyja és édesapja biztos, hogy gyakorló
katolikus, Isten népéhez közvetlenül tartozó élőhitű személy. Tehát valamiképpen
ez a délután arra szolgált, hogy egy hidat építsünk Isten és a szülők között.
Hiszen az Egyház nem pusztán egy intézmény, hanem egy élő test. Jézus Krisztus
azt akarja, hogy mi magunk, mint az Egyház tagjai egyre jobban benne éljünk,
ebben a testben. Ennek a szülői katekézisnek, így is nevezhetjük, a keresztség
volt a témája. Igaz, hogy most közvetlenül az elsőáldozásban részesülnek. De
nyilván a szülőket is végig kell vezetni egy úton, hogy felfrissítsék azokat az
ismereteiket, amiket esetleg gyerekként a hittanórán tanulhattak.
Ennek a szép délutánnak,
katekézisnek sok szép pontja volt. Egyszerű emberi pontok is, amikor
beszélgettünk egy kis sütemény, üdítő mellett. Illetve amikor rövid, frappáns
tanításokat hallgattunk meg. Igazából ez egy új kezdeményezés a plébániánkon.
Annak hatására kezdte el ezt plébánosunk megszervezni munkatársakkal és velem
együtt, hogy volt az ősszel egy katekumenátus konferencia itt a városban. Ott
előadást tartott egy budapesti plébános és elmondta a tapasztalatait, hogy
milyen szépen végzik ők már több éve az ő plébániájukon. Plébánosunk elkérte
ezt a forgatókönyvet és mi is igyekeztünk ezt szépen megvalósítani. A délután egyik
pontja volt az, amikor kiscsoportos beszélgetésben elmondhatták a szülők azt,
hogy gyermeküknek miért azt a nevet választották. Ugye ez a keresztség szentségéhez
szorosan kapcsolódó igazság, hogy nevet kell választani. Egy olyan tény, ami
nyilván akkor is jelen van az életünkben, hogy ha feltétlenül valaki nem
kereszteli meg a gyermekét.
De a keresztségben ennek még
nagyobb jelentősége van. Hiszen Isten
az, aki megjelölt bennünket egy névvel. Erről is szó volt a
kiscsoportban és a végén gondoltam, hogy lehetőséget biztosítok arra, hogy ha
bármit kérdezni szeretnének, akkor megtehessék. Az egyik szülő azt kérdezte,
hogy mit mondjon a gyermekének? Hiszen a gyermek kérdezi azt, hogy milyen lesz
a szentáldozás, mit fog tapasztalni, mit fog érezni? Akkor rákérdeztem, hogy
vajon most arról a kérdésről van szó, hogy milyen íze lesz a szentostyának,
vagy ettől egy kicsit komolyabb, mélyebb kérdésről van szó. Mondta, hogy nem,
csak ennyiről van szó. S akkor a többi szülő is bólogatott, hogy igen ez egy
nagyon fontos, komoly, súlyos kérdés, hogy végül is milyen lesz a szentáldozás.
Mit mondjanak ők, mint szülők a gyerekeknek. Egy másik szülő kapva kapott az
alkalmon és elmondta egy nagyon keserű tapasztalatát. Ami, minden bizonnyal egy
félreértés láncolatból fakadt. Dehát mégiscsak valahogy így kerekedett ki a
dolog. Ezt mondta el, hogy a gyermeke valahol volt egy templomban. Talán egy
hitoktató lehet, vagy éppen egy pap mondta a következőt a gyermek kérdésére,
hogy milyen lesz a szentáldozás. Mi a szentostya, mi ez az egész? Azt hallotta,
hogy ez egy sütőipari termék. Most nyilván én nem tudom pontosan, hogy ez hogy
zajlódott le annak idején ez a beszélgetés. De a gyerekben ennyi maradt meg,
hogy a szentostya egy sütőipari termék. Ezt az információt vitte haza. Ezt
mondta el az édesanyjának és elindult egy félreértés halmaz egy szerencsétlen
beszélgetés kapcsán. Éreztem, hogy ez a helyzet valóban elég komoly. Nem lehet
csak úgy félvárról venni. Nem is akartam csak úgy rögtön csuklóból válaszolni,
hogy a szentostya az Krisztus teste. Akkor most rögtön elmondom az idevonatkozó
korrekt megfogalmazást. Kértem egy kis türelmet és úgy magamba mélyedtem.
Mit
akar mondani az Úr?
Mielőtt elmondanám azt, hogy ott abban a helyzetben mit mondtam, mert egy percem
volt, mert épp a csoportbeszélgetés végén voltunk. Mielőtt elmondanám, hogy ott
mit mondtam, hadd utaljak a mai evangéliumra. Azt mondja Jézus, aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A
tanítás pedig, amelyet hallotok nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem
küldött. Kulcskifejezés ebben a részletben az, hogy a tanítás az Atyáé,
nem az enyém. Én magam egy küldött vagyok. Ugye ezt halljuk az Apostolok Cselekedeteiben
is, hogy kiválasztják azokat, akiket elküldenek a vitás kérdés megoldására egy
levéllel. Amiben kinyilvánítják, hogy hogyan kell gondolkodni a pogányok és
zsidók Krisztushoz térésével kapcsolatban. Nem akarok most ebbe az akkori
problémába belemenni. De ugye nyilvánvaló, hogy ez nekik akkor ott egy nagyon
súlyos kérdés volt. Lényeg, ami lényeg, hogy tudatosítottam azt, hogy én egy küldött vagyok. Ez egy
nagyon fontos dolog, hogy nem a saját süteményemet mondom el. Itt nagyon fontos
az is, hogy az Egyház tanítását sem
elég csak pusztán elismételni, hanem, azt el kell sajátítanunk. Ebben a
helyzetben magamba mélyedve azt az indítást kaptam a Szentlélektől, hogy a
következőt mondjam. Mondjátok azt a gyermekeiteknek, hogy akivel találkozni fognak, az maga a Szeretet. Én még a
helyetekben, mint szülő hozzátenném még azt is, hogy azzal találkozol, aki
nálam sokkal jobban szeret téged. Ezt a tanítást adtam ott akkor a percben.
De nemcsak nekem, mint
lelkipásztornak van felelősségem, hanem minden megkeresztelt embernek. Neked
is. Ha tanultál teológiát magasabb szinten, ha nem, felelősséged van, küldött
vagy. Küldött vagy és ez azt is jelenti, hogy el kell helyezni magadat egy tágabb
összefüggésben, hogy nem egy önmagában álló szubjektum vagy. Ez a mai modern
világnak egy óriási kísértése, hogy az
emberek önmagukat egy teljesen önmagukban álló valakiként élik meg, hogy én, én
vagyok, hogy ez az én életem. Ez természetesen egy fontos felismerés az ember
életében. De ez nem az Egyház. Az Egyház ettől sokkal több. Az
Egyházban maga Jézus Krisztus azt mondja, hogy az a tanítás, amit ő mond, az
nem az ő saját találmánya, hanem ő ezt az Atyától hallotta. Azt mondja el, ami
az Atyáé. Ezért, Ő maga egy küldött. Utána, ahogy folytatja a beszédét Jézus, „ezeket mondtam, amíg veletek vagyok és a
Vigasztaló Szentlélek, akit nevemben küld majd az Atya, megtanít titeket
mindenre. Eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Micsoda magabiztosságot,
micsoda nyugalmat, micsoda Istenben való bizonyosságot adhatott ez Jézusnak, ez
a tudat. Nekünk is megadhatja ezt a bizonyosságot, hogy engem az Egyházam
küldött. Természetesen nagyon fontos feladatunk az, hogy tanuljunk, hogy
tanuljuk meg azt, amit Isten kinyilatkoztatott. Amit rábízott az Egyházra. Elsősorban
a Szentírás által. Aztán a hagyomány által és a hagyományt, az írást értelmező
közösség, a Tanítóhivatal, a kiválasztott vezető, a Tanítóhivatal által.
Kedves Testvérek! Mindannyiunknak feladata a tanulás.
Ebben a tanulásban nemcsak egy értelmi elsajátításról van szó, hogy megjegyzek
pontokat az Egyház tanításából, hanem arról, hogy átéljem azt, hogy ki vagyok
én Istenben? Hogy mi az Egyház az Isten szemében. Mi a tétje ennek a
kérdésnek? Óriási tétje van, és ehhez hadd idézzek a Szentírásból,
Példabeszédek 13,17. „Gonosz küldönc
bajba juttat, de a megbízható követ orvosság.” Ez a Káldi-Neovulgáta
fordítása szerint. De nézzük meg a Szent István Társulatot. „A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a
hűséges küldött boldogulást hoz.” Ezt a két fordítást kicsit összevetve és
idealkalmazva a mai témához, tehát felelősséged van, hogy ne legyél gonosz
küldönc, hogy ne legyél rossz követ. Természetesen lehet azt mondani bizonyos
kérdésekre alázatosan, hogy ha kérdeznek tőlünk valamit, hogy figyelj, én ezt
nem tudom. De kérek tőled annyi türelmet, hogy utána olvasok a Katekizmusban, a
Szentírásban. Megkérdezem az én papomat és térjünk vissza erre a kérdésre. Én igyekszem
egy jó választ adni neked. De nyilván azért nem lehet mindig elmenekülni és
elhalasztani egy kérdést. Nagyon fontos tudatosítani, hogy a keresztségben megkaptuk
a Szentlelket. Amennyiben lelkiismeretünk által, a hitérzékünk fejlesztése
által, komoly mély imaélet által van egy érett hitünk, akkor igenis bátorsággal
feleljünk meg a kérdésekre, amik elé állítanak minket. Nagy a tétje annak, hogy
mi küldöttek vagyunk, hiszen bajba juttathatunk másokat.
Mit hallunk? Szerencsétlenségbe
taszít. Ugye az a szituáció, ami hozzám eljutott így több közvetítés által, egy
nagyon szerencsétlen szituáció volt, az, hogy a szentostya az egy sütőipari
termék. Ez egy nagyon rossz lavinát indított el és nem kerültek a dolgok a
helyére. Nyilván maga az a kenyér, az anyaga, az egyértelmű, hogy egy sütőipari
termék. De, hogy ha csak ennyinél megmaradunk, akkor rettentő távol vagyunk az
Istentől és az Egyház szándékától. Az Egyház szándéka nem a felszínen való
fürdőzés, hanem a mélyre evezés. Na, de ne ijedjünk meg! Nagy ereje van a
megbízható követnek, vagy a hűséges küldöttnek, ahogy hallottuk a másik fordítást.
A megbízható követ orvosság. Boldogulást hozhatsz és akarj orvosságot adni
másoknak. A tudással is, a szent tudással. Itt nagyon fontos tudatosítani azt,
hogy nem a sajátunkat adjuk. Természetesen a sajátunkként éljük át, de nem a
saját rendszerünkbe vezetjük be az embereket, hanem az Egyházba. Mi az Egyház? Jézus Krisztus
menyasszonya! Jaj, de szép ez a kifejezés. Jézus Krisztus menyasszonya. Jézus
Krisztus azt akarja, hogy ezen a menyasszonyon ne legyen se szeplő, se ránc, se
folt. Rajtad se legyen! Tisztítsd meg a hitedet! A hit évében vagyunk,
és a hitünknek vannak nagy tanúi, a vértanúk. Akik a vérükkel, akik az életük
teljes átadásával pecsételték meg azt, hogy ők Jézus Krisztus küldöttei, hogy
ők az Egyháznak a küldöttei, hogy ők az Egyház szándékát tiszta hittel,
reménnyel és szeretettel adták át. A
vértanúk azok, akik a legtisztább formában mutatják be azt, hogy mi az Egyház,
mi, ki a Jézus Krisztus, hogyan kell hinni. Banga Béla, jezsuita pap mondja
azt, Szent Flórián vértanú napján olvashatjuk az olvasmányos imaórában. „Visszaszáll a lelkem a múltba. Szüzeket
látok, és vértanúkat, akik liliomot tartanak kezükben, és pálmát lengetnek.
Csodálva kérdezem őket: ti, virágai az emberiségnek, ti emberfeletti emberek,
mi tett titeket oly naggyá, oly erőssé, hogy szembe tudtatok helyezkedni
mindazzal, amit a test kíván, s az élet ígér? Honnan merítették az erőt? Kérdem
tőlük, és valamennyi így felel: az Oltáriszentségből. Krisztus eleven testének
s vérének vétele edzett meg bennünket, és oltott isteni erőt emberi
erőtlenségünk testébe; az Oltáriszentség tisztított meg, és alakított át a
minket. Krisztus szívverése lett a mi szívünk dobogása. Oltáriszentség!”
Kedves Testvérek! Remélem, hogy
nemcsak az első áldozásra készülő gyerekek szüleinek adtam ezzel bátorítást,
hanem nektek is és mindenkinek, aki hallja ezt a tanítást. Amikor megáldozol, azzal találkozol, aki maga a Szeretet! Ezt
elmondhatod másoknak. Elmondhatod a gyermekeidnek. Elmondhatod a rokonaidnak,
barátaidnak, ismerőseidnek. Azzal találkoztam, aki maga a Szeretet! Én
elmondom még neked azt is, hogy sokkal jobban szeret téged. Rámutatok Jézus
Krisztusra. Ő sokkal jobban szeret téged, mint én, vagy bárki más a földön. Ez
tisztíthatja az emberi kapcsolatainkat. Nagyon sokszor a szülő-gyermek
kapcsolatban torzulások vannak. Bármennyire is szép, az hogy nyilván most
édesanyák napja van és jó is, hogy ezt ünnepeljük. De az édesanyai szeretet nem
maga az isteni szeret. Az isteni szeretetet az Oltáriszentségben kapjuk.
Fogadjuk azzal a hittel, amivel az Egyház készít fel minket az Oltáriszentség
fogadására! Ámen!
Imához
szentírási részlet: A szentély építésének befejezése (Kivonulás 39,32-43)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. május 22. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 701. Jn 14,23-29Mit mondjak a gyermekemnek a szentáldozásról? (2013.05.05.)
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Ki vagyok én Istenben?
Mit jelent neked
a szentáldozás?
Szeretettel: Péter atya