Milyen szépség tetszik Istennek?

Erre a kérdésre keresve a választ azt hiszem, megkerülhetetlen Mária Magdolna alakja, ahogyan ő eljutott a csalfa bájtól az istenfélő szépségig.

Anna Shaffer a Finding Jesus című filmben Mária Magdolna szerepében

A csalfa bájtól az istenfélő szépségig

János evangéliuma 8,1-11

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.  Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Ezek az Evangélium Igéi!

Kedves Testvérek!

A szépség vonz minket és ez jól is van így. Így vagyunk teremtve, ami szép, az lenyűgözi a szívünket. Odatapasztja figyelmünket önmagára. Immanuel Kant filozófus azt mondta, hogy: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Valóban, ami szép, az vonz minket, odatapasztja a figyelmünket és valahogy úgy magától értetődő. Nem kell külön megmagyarázni, hogy miért örülünk, ha valami szépet látunk a kiránduláson, amikor feljutunk a hegyre és kitárul elénk a tér. Látjuk a dombokat, hegyeket, erdőket, felhőket. Azt mondjuk, hogy: „De szép!” Akkor senki nem szokta erre azt mondani, hogy most miért mondtad, hogy ez szép? Most miért jó neked, hogy azt mondtad, hogy szép? Most miért jó neked, hogy itt vagy és szétnézel a magasban?

A szépségben van valami magától értetődő, ami úgy megejti a szívünket, elvarázsol. Egy pillanatra kilépünk önmagunkból, hiszen azért az időnk nagy részében magunkkal vagyunk elfoglalva. Gondolatainkkal, félelmeinkkel, érzéseinkkel, magunkkal. De amikor látunk valami nagyon szépet, akkor egy pillanatra, vagy egy hosszabb pillanatra, kilépünk magunkból és csodáljuk azt, ami szép. Lehet ez egy szép festmény is, lehet egy szép emberi arc. Bármi, tulajdonképpen bármi.

Mi történik a mai Evangéliumban? Jézushoz hoznak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Itt egy pillanatra meg kell állni, mert nyilvánvaló, hogy Jézust akarták csapdába csalni ezzel az üggyel, azért, hogy vádolhassák. Ez el is hangzik. De végül is, mi is történt? Valaki, egy férfi és egy nő egészen bensőséges, testi közösségben együtt voltak. Nyilván nagyon valószínű, hogy ez egy tervezett esemény volt. Nem az asszony oldaláról, mert ő ebben az esetben inkább az áldozat szerepét játssza. Persze a bűnös áldozat szerepét itt most. De nagyon valószínű, hogy ha átgondoljuk ezt a történetet. A farizeusok odaküldtek valakit ehhez a nőhöz és eleve úgy készültek, hogy elkapják őket. A férfit elengedték. Ugye, a férfit nem hozták oda Jézushoz. Pedig azt is meg kellett volna kövezni. Nagyon valószínű, ez így nincs leírva, de ez egy tervezett esemény volt. Farizeusok kitalálták ezt a sztorit. Tudták, hogy van ott a városban egy ilyen nő, aki lehet, hogy akár még prostituált is, bár ez itt így nem hangzik el. De nagyon valószínű és tudták, hogy bárkit küldenek hozzá, le fog feküdni vele. Ez a bárki, akit hozzá küldhettek, ez lehetett a beépített ember, közülük, a farizeusok, a képmutatók közül, a farizeus.

Ma már azt mondjuk farizeus egyenlő képmutató. Ez a két szó eggyé vált. Abban a korban ez nem volt egyértelmű, hogy ez a kettő egy. Farizeus: a zsidók egyik csoportja volt. Voltak szadduceusok, zélóták. Ebbe most nem megyek bele. Ma már látjuk, hogy ők voltak a képmutatók. No, tehát, odaküldtek egy férfit és meglehet, hogy fizetett is a nőnek érte. Lényeg az, hogy így rajta kapták őket. Pont bementek akkor oda, bementek négyen-öten és mondták, hogy: „Mit csináltok itt?” Elkapták az asszonynak a haját, kivonszolták, húzták a földön, szitkozódtak, belerúgtak és odavitték Jézushoz.  Persze a férfi az, aki vele volt, az már nem volt sehol. Vagy, lehet, hogy ő is ott állt. Őt kimentették a többiek. Nem mondták, hogy ez a férfi volt vele. Nagyon különös ez a történet. Tulajdonképpen egy szép, meghitt esemény közben kapták el őket. Erről szól ez a mai részlet. Ez a mi életünkről szól. Miért, ma nincsenek házasságtörések? Dehogynem! Egy csomó van. Egy csomó válást egy csomó házasságtörés előz meg. Azért lesz belőle majd később válás. Vagy már nincsenek is tulajdonképpen már válások, mert élettársi kapcsolatok vannak. Cserélgetik az emberek a partnereiket. Egy csomó paráznaság van ma is, mint ami volt akkor is. Lehet, hogy sokan azért nem járnak templomba, mert a lelkükben bűnösnek érzik magukat. „Hát, én parázna vagyok! Minek menjek én oda a templomba? Csak szégyellném ott magamat.” Lehet, vannak ilyen emberek. Nagyon érdekes, hogy Isten azt mondja erre a parázna nőre, Jézus, az Isten fia azt mondja, hogy: „Az vessen rá először követ, aki bűn nélkül való közületek.” Senki nem mert rá követ dobni…

Az a nő valószínűleg szép volt, azért lehetett ilyen csábító. De ez a szépség még bűnös szépség volt. Amire azt mondja a Példabeszédek könyve 31,30 „Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó. De az istenfélő asszony dicséretet érdemel.” Jézus, amikor azt mondja ennek a megtört nőnek, akit éppen halálra akarnak kövezni, hogy: „Menj, de többé ne vétkezz!” Ezzel Ő feloldozza ezt a nőt. Ezzel a csalfa bájból elvezeti a valódi szépséghez, hogy istenfélő asszony legyen belőle. Az a férfi, aki ezt az esetet kitalálta, vagy ő maga is benne volt, akit nem citáltak oda, hogy megkövezzék - pedig ő is ugyanolyan bűnös volt -, az a férfi nem kapta meg a feloldozást. Ő nem ment át a megtörtségen, a megaláztatáson és nem jutott el az igazi szépséghez, az istenfélelemhez. Mi az istenfélelem? Az, hogy Isten előtt nekem le kell borulnom, mert ő szent, én pedig bűnös vagyok. Ez a leborulás ez jó! Ez az istenfélelem. Ez nem baj! Ez nagyon is a javunkra válik.

Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó. A nőnek a bája megtörtséggé változott és ebben a megtörtségben, amikor Jézus feloldozta őt, feloldozta a bűneinek terhétől, mert nem ítélte el. Sokkal mélyebb szépség nyilvánult meg, mint a korábbi testi, látszólagos báj, szépség. Ez az új szépség tetszik Istennek. Vágyakozzunk erre a szépségre! A megtörtségen, a bűnbánaton át vezető szépségre. Ámen!

---------------------------------------

És végül egy filmajánló! Milyen lehet a feltétlen szeretet hatása egy elveszett emberre?

Elisabeth Shue és Nicolas Cage a Las Vegas végállomás című filmben

Imához szentírási részlet: Jákob áldása (Teremtés 49,1-27)

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. április 02. lejegyezte: Kárpáti Angéla

meghallgatható youtube: 1458. Jn 8,1-11A csalfa bájtól az istenfélő szépségig (2016.III.13. C év 5.nagyb.vas.)

Kérdések a reflexióhoz:

1.     Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?

2.     Mennyire tartod magad szépnek?

3.     Milyen megtörtségen vezetett át téged Isten, hogy az légy, aki most vagy?

Szeretettel: Péter atya