János evangéliuma
20, 19-31 Amikor
a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak
ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az
ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta,
megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a
tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az
Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így
folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” A tizenkettő
közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus
megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő
így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a
szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc
nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra
megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a
kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem
hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most
már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de
azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy
higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen
benne. Ezek az evangélium igéi!
Kedves
Testvérek!
Egy picit arról
szeretnék beszélni, hogy mi az ateizmus, mi ennek a gyökere és mi erre a
válaszunk. Lehet, hogy rögtön a mai evangéliumra gondolva valaki azt mondhatná,
hogy Tamás apostol volt az első ateista, hiszen azt mondta, hogy ő nem hisz a
feltámadásban, amíg meg nem tapasztalja azt. De nem erről van szó. Mindjárt
erre is rá fogok térni. Először is higgyük el azt, hogy nem Tamás volt az első
ateista. Az ateizmus igazából a görög filozófia idején már elkezdődött. Amikor
is bizonyos filozófusok, tulajdonképpen a saját hitüket aláásták azzal, hogy
mint ügyvédek és filozófusok azt
mondták, hogy bárkinek az igazát be lehet bizonyítani a bíróságon. Ha
egyrészt nagyon ügyesen csűrik, csavarják a szavakat, másészt pedig, hogy ha
az, akit megkérnek, eleget fizet. Ez a gondolat, úgy tűnik, hogy nem maradt az
ókorban, hanem az emberek átörökítették mind a mai napig. Az ateizmus tehát ott
kezdődött el, amikor az igazságot az emberi hasznosság és érdek hálójába dobták.
Így az igazság maga az önkényre lett bízva. Már nem tisztelték úgy az igazságot, mint az ember fölött és az
emberért létező végső igazságot. Hanem mintha egy picit figyelmen kívül
hagyva ezt a nagy kérdést, a dolgok igazságára figyeltek, ami pedig alakítható
magyarázkodással. Ez a gondolat tehát a hasznosságra épít.
Hogyha az újkori
ateizmust megfigyeljük, akkor sajnos a természettudományos megismerés tűzte a
zászlajára azt, hogy ne foglalkozzunk Istennel, csak eltereli a figyelmünket a
haladásról. Mintha legalábbis Isten lenne az emberi fejlődésnek az ellensége.
Nagyon sajnálatos, hogy komoly nagy gondolkodók is a pártjára álltak egy ilyen
csökevényes gondolatnak. Például Jacques Monod 1910-1976-ig élt francia
ateista, aki Nobel-díjas biológus volt. Így fogalmazott: „A természettudomány legmélyebb üzenete abban fogalmazható meg, hogy
definiáljuk az igazság új és egyetlen forrását.” Ebből az első mondatból már,
akárhogy is vesszük, mégiscsak mintha a gőg érezhető, hogy ő definiálja az
igazságismeret új és egyetlen forrását. Hogy folytatja? „Követeljük az etika alapjainak teljes felülvizsgálatát. Gyökeresen
szakítunk az animista tradícióval. Véglegesen
megválunk a régi szövetségtől és szükségesnek tekintjük egy új forma
kidolgozását. Ha az ember elfogadja ezt az üzenetet, akkor fel kell végre ébrednie
ezer éves álmából, hogy felfedezze tökéletes magányát, radikális idegenségét.”
Tehát hova vezetett Jacques Monodnak a gondolata? Oda, hogy azt mondja, hogy az
ember tökéletesen magányos. A világegyetemben radikálisan idegen. Hogy
folytatja? „Akkor tudni fogja az ember,
hogy sorsa cigány sors, hazája a világegyetem pereme. Ott kell élnie. A kozmosz
süket a muzsikájára. Reményei, szenvedései, akárcsak gaztettei, kizárólag
közömbösségre találnak.”
Megragadva most
ezt a sajnálatos természeti körülményt, betört az ablak és itt ez a nejlon
gyönyörűen muzsikál nekünk. Pontosabban nem muzsikál, hanem egyszerűen egy
természeti hangot ad. Gondoljunk bele, hogyha igaz az, amit Jacques Monod mond,
hogy az ember élete teljesen reménytelen, akkor nincs is értelme semmilyen
javításba belefogni. Semmilyen reménykeltő, változtató, megújító szeretetből
fakadó cselekvésbe. Nincs értelme belefogni, mert úgyis a vége a reménytelenség.
Az ateizmus tehát nem csak istentagadás,
hanem az embernek is a tagadása. Pedig az ember jó és a jóra
vágyakozik. Ha Istent tagadjuk, akkor az embert is tagadni fogjuk.
Képzeljük el
azt, hogy egy ilyen probléma, ami itt van most ezen a templomon, soha nem
oldódna meg. Sőt, mondjuk, ilyen probléma otthon lenne a saját lakásunkban. Egy
idő után az ember azt mondaná, hogy ha józanul gondolkodik, hogy ez nem mehet
így tovább. Ennek be kell fejeződnie. Ez álljon meg, hallgasson el! Tehát igazából
az ember maga a szabadság vágyában le
kell, hogy rázza magáról az ateizmust. Le kell, hogy rázzuk magunkról a
tagadás, a lázadásnak a lelkületét. Hogyan? Sokféle tagadás, sokféle
lázadás van. Ne gondoljuk azt, hogy attól, mert mi eljöttünk a templomba,
biztos, hogy nem vagyunk ateisták, biztos, hogy nem vagyunk lázadók. Ha nem
hiszünk Istennek az irgalmában, a megbocsájtásában, az Ő ígéreteinek csodálatos
megvalósulásában, akkor valójában bizalmatlanok vagyunk. Például, hogyha az
ember azt mondja, hogy „úgy se fognak
eljönni. Úgyse fognak nekem hinni. Úgyse lesznek olyan sokan. Úgyse, úgyse, úgyse!”
Lehet, hogy ismerős ez a gondolat, ez az úgy se. Akármilyen hihetetlen ez, akár
vallásos összejöveteleken is lehet hallani, épp nem rég hallottam valahol,
konkrétumot nem akarok megjegyezni. Nem akarok ezzel senkit kellemetlen
helyzetbe hozni. De számomra nagyon elgondolkodtató, amikor magukat hívőnek mondó
emberek lemondanak az Istenbe vetett reménynek a távlatairól. Arról a
távlatról, hogy Jézus azt mondta, harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros
termést hoz a hitünk.
Ezért tehát
visszatérve a kiinduló kérdéshez, hogy mi az ateizmus, és hogy Tamás vajon
ateista volt-e? Ezért tehát, ki kell mondanunk, hogy Tamás éppen, hogy a hitnek a legnagyobb védelmezője. Tamás, amikor
kívánja az Urat látni, akkor ezzel már a vágyakozásában kimondja azt, hogy „akarom ezt a Jézust! Én ismertem Őt évekig. Tudom, hogy Ő egy
nagyszerű valaki volt. De engem is megrendített a halála. Megrendített a
szenvedés, a kereszthalál és valójában nem tudom magamtól legyőzni a rosszat.”
Ez az alázat, ez a beismerés, hogy Jézusom, segíts legyőzni a rosszat!
Visszatérve
ehhez a jelenlegi kellemetlen helyzethez. Képzeljük el azt, hogy egy
elképzelhetetlen magasságban lenne most ez az ablak. Nem lenne olyan létra,
amit oda tudnánk hozzá tolni és tényleg fizikailag nem érnénk el a probléma
gyökerét és nem tudnánk megoldani. Reménytelenül, továbbra is csak zavarna minket
vég nélkül. Tehát, amikor Tamás azt mondja, hogy látni akarom, akkor ebben egy
annyira szép eredendő jó vágy van benne, hogy le akarom győzni a rosszat.
Maurice Zundel, akinek a könyvéből idéztem az előbb ezt a Jacques Monod
idézetet, azt mondja: „a kereszt előtt
megértjük, hogy a jó, valaki, akit szerethetünk. A rossz pedig: keresztre
feszítették az Istent. Isten az a valaki, aki bennünk, miattunk és értünk vívja
haláltusáját. Végső esetben szeretetből meghal azokért, akik visszautasítják a
szeretetét.”
Mögöttem ez a
korpusz, Krisztus keresztre feszített teste függ, szinte így a levegőben
keresztfája nélkül csendben. Nem ad ki semmilyen hangot. Egy picit nézzünk most
fel rá! Úgy, ahogy Maurice Zundel mondja. Megértjük, hogy a jó, valaki, akit
szerethetünk. Jézusnak a szeretete, Jézusnak a csendje legyőzi a bűnnek a
zaját, a bűnnek a zavarát. A bűn nem
csak azt jelenti, hogy egy kicsit befoltozzuk a cipőnket és majd lemossuk. A
bűn ugyanilyen zaj a szívünkben. Egy zaj, ami megzavarja azt, hogy meghalljuk
azt, amit Jézus csendben a tekintetével mond nekünk. Bárcsak megadatna
nekünk az, hogy szívünkben lássuk, hogy Jézus hogyan néz ránk a kereszten. Hogy
Ő nemcsak egy nagy vallásalapító, akire a lexikonok hasábjain emlékeznek.
Persze mondhatjuk, hogy vallásalapító, de ettől sokkal több. Hallgassuk Szent
Pál apostol hitvallását! „Krisztus
ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a
gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki, esetleg a jóért
képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét,
hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.”
(Római 5,6-9)
Kedves
Testvérek! Engedjük meg, hogy Jézus megszüntesse szívünknek a zaját. A
hitetlenségünknek a zaját, a bűneinknek a zaját, a félelmeinknek a zaját,
megszüntesse!
Ima: Kérlek, Téged, Jézus, adj minden
testvéremnek, aki most itt van, élő hitet! Kérlek, Jézus, a keresztről nézz
bele az ő szemükbe és a szívükbe! Kérlek, Jézus, ahogy a keresztről néztél a
téged kínzókra, úgy most imádkozz értünk is, hogy a te szereteted által befogadjuk
Isten szeretetét. Köszönjük Jézus, hogy nem ítélsz el. Köszönjük, hogy amikor
feltámadtál, a tanítványaidhoz szeretettel, békével léptél oda. Köszönjük, hogy
még a téged tagadókat is hívod magadhoz. Kérünk, Jézus, áraszd ki Szentlelkedet
Postavölgyre, Pécsre, és az egész világra, hogy mindenki
befogadja a te irgalmadat! Ámen!
Imához szentírási
részlet: Embertársakkal való bánásmód (Kivonulás 22,6-26)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. április 24. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 671. Jn 20,19-31Tamás nem volt ateista (2013.04.07.)
Kérdések
a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed
el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Volt olyan szakasz az életedben, amikor tagadtad Isten létét? Mi változtatott
ezen?
3.
Szerinted mik az
ateizmus ellenszerei?
Szeretettel: Péter atya