A
szenvedélyes igeéhség gyógyír az egzisztenciális válságra
Lukács
evangéliuma 23,1-49
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS
KÍNSZENVEDÉSE Szent Lukács szerint
A nép vénei és a főpapok Jézust Pilátushoz
kísérték. Ott vádolni kezdték. Azt tapasztaltuk -- mondták --, hogy tévútra
vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja
magáról, hogy ô a Messiás király.'' Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy-e a
zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- felelte. Pilátus erre kijelentette a
főpapoknak és a népnek: Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert.'' De azok
erősködtek: Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig.''
Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta,
hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban
éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon
megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte,
hogy valami csodát tesz a jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta
feleletre. A főpapok és az írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes
akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette,
aztán visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok
lettek; azelőtt ugyanis haragban voltak. Pilátus ismét összehívta a főpapokat,
a véneket és a népet, s így szólt hozzájuk: Elém vezettétek ezt az embert, mint
a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak
közül nem találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.'' Az ünnep alkalmával szabadon kellett
bocsátania egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett: Vesszen el! Bocsásd
szabadon Barabást!'' Barabást a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt
vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta
bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: Keresztre! Keresztre vele!'' Harmadszor
is megkérdezte: De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért
halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.'' De azok nem
tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban kiáltozták, hogy
feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.
Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került
börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. Ahogy elvezették,
megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé.
Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok
is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult és így szólt:
Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat sirassátok és
gyermekeiteket, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a
magtalanok, és akik nem szültek és nem szoptattak. Akkor majd kiáltani fogják a
hegyeknek:» Omoljatok ránk! És a domboknak: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő
fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?'' Két gonosztevőt is
vittek vele, hogy kivégezzék őket. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet
Koponya-helynek hívtak, ott keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele,
egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig ezt mondta: Atyám, bocsáss meg
nekik, mert nem tudják, mit tesznek.'' Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép
bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: Másokat megmentett -- mondták --,
most mentse meg magát, ha ô a Messiás, az Isten választottja.'' Gúnyt űztek belőle
a katonák is, odamentek, és ecettel kínálták: Ha te vagy a zsidók királya,
szabadítsd meg magadat!'' -- mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű
feliratot tettek: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő
káromolta: Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.'' A
másik rászólt: Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést
szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat
sem tett!'' Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz
uralmadban.'' Ezt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban.'' A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen
a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' E
szavakkal kilehelte lelkét.
A hatodik óra körül sötétség támadt
az egész Földön. És amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az
Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt.'' Az egész kíváncsi tömeg,
amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus
ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb
állva nézték mindezt. Ezek az
evangélium igéi.
Kedves
Testvérek!
Amit most hallottunk, az maga az igehirdetés. A napokban olvastam egy teológiai könyvben
azt, hogy az Evangélium olyan, mint egy regény. Nem olyan, mint egy mai
újságcikk, hanem az evangélium igehirdetések gyűjteménye. Tanítás vázlatok
összefűzése, katekézis. Tehát eleve, amit most hallottunk, ez az igehirdetés.
Amikor az apostolok elmondták azt, hogy mi történt. Tulajdonképpen ez maga az igehirdetés.
Hallanunk kell az Igét. Hadd adjak mindenkinek teljes szívemből egy jó
tanácsot, ami tényleg nagyon komolyan az egyik legfontosabb jó tanácsom a
Nagyhétre, meg úgy az egész életünkre. Ez
egy nagyon egyszerű dolog. Vegyük kezünkbe a Bibliát. Szánjunk rá időt,
mondjuk úgy fél órát, hogy otthon a szobánkban egyedül magunknak hangosan olvassuk
fel a szenvedéstörténetet. Nyilvánvaló, hogy nem mindenkinek van arra
képessége, hogy tudja felolvasni, mint ahogy én most felolvastam. Biztos, hogy
én sem így fogom felolvasni tíz év múlva, húsz év múlva, hanem még inkább
megértve, még inkább átélve minden egyes szót. De én azért tudom ezt így
felolvasni, mint ahogy én most felolvastam, mert ezt csinálom. Felolvasom az
Evangéliumot. Szándékosan, hangosan imádkozom a szobában. Felállok és az Egyház
hivatalos imáját, az Imaórák Liturgiáját hangosan imádkozom.
Még
kispap voltam egyszer, amikor lelkipásztori gyakorlaton voltam Bonyhádon. Napközben
sok szabadidőm volt. Estefelé volt annyi feladatom, hogy átmentünk a templomba,
és szentmise volt és akkor prédikálni kellett. De napközben sok szabadidőm
volt, nem nagyon emlékszem rá, hogy különösebb helyekre mentünk volna. Lehet,
hogy néhányszor elmentünk valahova. De több óra hosszám ott volt, és akkor
elvonultam a közösségi ház kápolnájába. Kezembe
vettem a Bibliát és órák hosszat olvastam fel hangosan a Bibliát. Fantasztikus
élmény volt. Ott mélyedt el igazán a hitem. Amikor az Igét elkezdtem felolvasni
hangosan órák hosszat, komolyan. Ugye ennek egyik következménye az,
hogy most kiadtam hangoskönyvben a négy Evangéliumot. Itt az elmúlt napokban a
lelkigyakorlaton lehetett belőle kapni. De, aki szeretne, bárkinek szívesen
adok. Interneten is hozzáférhető. Biztos
vagyok abban, hogy nagyon sokan tértek meg a történelemben egyszerűen annak
hatására, hogy például valaki felolvasta a tékozló fiú történetét. Olvassuk
fel, hogy valójában mi is történt ott. Nem így zajlik tulajdonképpen
egy bírósági tárgyalás is? Igazából én eddig csak egyszer voltam emlékezetem
szerint. Ott ez zajlik. Felolvassák a dokumentumokat. Utána nagyon röviden,
egy-két mondat magyarázatot fűznek hozzá, meg elhangzanak kérdések. De jó
hosszan olvassák fel a tanúvallomásokat. Ez egy tanúvallomás. Azt mondja a
római százados, hogy ez az ember valóban igaz volt. Tulajdonképpen, mint mond
ki ezzel Isten a római százados szava által? Teremtés könyve 1,3 És Isten
szólt: Legyen világosság! Tán meglepő, hogy most miért pont ezt az igét hozom
ide. De Isten minden szava,
tulajdonképpen a legelső szavával összefoglalható, hogy legyen világosság.
Mi van ebben benne? Hogy láss engem,
hogy szemléld az én dicsőségemet! Lásd, hogy ki vagyok én neked, hogy
szeretlek. Sőt, már majdnem azt mondanám, hogy Isten imádja az ő
gyermekét. Rajong a gyermeke iránt. Ugye az embernek Istent imádnia kell. De az
nincs megtiltva Istennek, hogy Ő ne imádja a gyermekeit. Az emberek, azok ne
imádják egymást, ez igaz. Még a gyermekeinket sem! De Istent imádjuk, mert
ebben a világosságban látjuk, hogy ki ő valójában. A római százados a keresztre
feszítés közben döbbent rá arra, hogy mit csinált. Amikor meghalt Jézus,
ahogyan meghalt Jézus, akkor döbbent rá arra, hogy itt mit tettünk.
Kedves
Testvérek! Legyen világosság!
Lássunk! Lássuk azt, hogy ki az Isten nekünk és halljuk azt. Halljuk! Azt hiszem, hogy nagyon sok embernek azért
gyenge a hite, mert nem olvassa, nem hallgatja és nem éli az Igét. Olvasnunk,
hallgatnunk és élnünk kell az Igét. Akkor persze jönni fognak nagyon
komoly kérdéseink. Az egyik ilyen nagyon komoly egzisztenciális kérdés -
Christoph Schönborn bíboros rámutat krisztológiájában erre (31.old). Teológia,
az újkor három nagy válsága: természettudományos válság, történelmi válság, egzisztenciális válság. Ezt a
harmadikat szeretném egy picit bemutatni. Azt mondja, hogy ez a legerősebb
válság. és mit jelent ez. A XIII. században, „1263-ban nyilvános vita volt
Barcelonában egy konvertita zsidó Pablo Christiano és egy nagy zsidó hittudós
Moses Nachmanides között. Az volt a kérdés, vajon Jézus-e a Messiás? Nachmanides
azt a megrázó érvet hozta fel Pablo Christiano és a keresztények ellenében,
hogy Jézus nem lehet a Messiás, mert a Messiás eljövetelével egyetemes békét
jövendöltek. Jézus napjai óta azonban mindmáig tele van az egész világ
erőszakkal, pusztítással és a keresztények sokkal több vért ontanak, mint a
többi nép. Az érv valóban erős. Nachmanides
azt fejezi ki vele, hogy miért nem tudja Jézusban a Messiást látni.” Ezt a
problémát fordítsuk le egyszerűen a saját életünkre úgy, hogy meg kell, hogy
értsük a pogány szomszédaink, a pogány munkatársaink problémáját, az ő
helyzetükbe helyezkedve, meg kell, hogy értsük. Mit mondanak mindig? Én nem
leszek keresztény. Azok, akik templomba járnak, ugyanolyanok, mint én. Ugyanolyan rosszak. Semmit nem hoztak
pluszban nekem. Akkor elmondják a botrányaikat, amiket láttak. Amik mögött
lehet, hogy van sok tévedés, meg sok felnagyítás. De valószínű, sőt nem
valószínű, azt mondanám, hogy biztos, hogy ha nem egy langyos templomba járóval
találkozott volna az a pogány szomszéd, hanem Kalkuttai Teréz anyával, akkor
megtért volna. Tulajdonképpen minden
pogány joggal várja el azt tőlünk
keresztényektől, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint Jézus.
Joggal várják ezt el tőlünk, hogy miért nem hozzuk nekik azt a tisztaságot,
békét, szeretetet. Innentől kezdve magunknak tegyük fel ezt a kérdést.
Kedves Testvérek!
Belépünk a Nagyhét misztériumába. Megtérésünkre itt az idő, hogy mi magunk
megújuljunk. hogy kérjük Jézust, hogy térítsen meg minket, hogy változtassa meg
a szívünket. Hogy majd a mi halálunkat látva a kórházban, az orvos, a nővér azt
mondja, hogy ez az ember valóban igaz volt. Egyik paptestvér azt mondta egy
papi találkozón, nagyon döbbenetesen fejezte ki magát. A szociális otthonokban
nagyon sokszor azt látják az ápolók, hogy a katolikus idős néni is ugyanolyan
magába zárkózottan, ugyanolyan lelki gyógyulás nélkül, tulajdonképpen
ugyanolyan sebzetten, ugyanolyan darabosan hal meg, mint a többiek. Minthogyha
nem segített volna neki a hite... Nem akarom azt mondani, hogy ez a vád ez
mindenesetben igaz. De én is azt mondom, hogy ez nagyon sok esetben igaz. Én
azt látom nagyon sokszor a szociális otthonokban, hogy hadd mondjak el egy
példát, hogy behívtak az egyik szobába, hogy szenteljem meg a kis kuckójukat.
Beszélgettünk erről-arról, és érződött, hogy nem nagyon tűnnek boldognak ezek
az idős nénik. Kérdeztem, hogy szeretne gyónni? Azt mondja nem. Nincs nekem
bűnöm. Akkor kérdeztem, hogy van
Bibliája? Van, de bent van az ágynemű tartóban, már tíz éve ki sem vettem. Mondom,
vegyük csak elő azt! Kinyitjuk az ágynemű tartót, kiderül, hogy nem is Biblia,
hanem Képes Biblia. Katasztrófa! Katasztrófa, de tényleg az. Ha én így fogok
meghalni, az utolsó éveimben, akkor nem tudom mi értelme volt annak, hogy pappá
szenteljenek. Az más kérdés, hogy az ember megbetegedhet. Tényleg fizikailag
elveszítheti minden képességét és bármelyikünk halhat meg
úgy, mint II. János Pál pápa. Testileg súlyosan megrokkanva. De ez nem az,
amire gondolok. Valójában én arra gondolok, hogy egész életében nem adta át a
szívét Jézusnak. Sirák Fiának könyvében van egy ilyen rész, ha jól emlékszem: „Amit nem gyűjtöttél fiatal korodban,
hogy találhatnád meg vénségedre?” (25,5)
Kedves Testvérek! Ma
este el tudtunk jönni a templomba, mert nincs eltörve a lábunk, nem kell
kórházban feküdnünk. Tulajdonképpen úgy is mondhatnánk mindenkinek, aki itt van,
hetvenéveseknek, nyolcvanéveseknek is, mivel el tudtunk jönni, egy kicsit
mindannyian fiatalok vagyunk. Most
még összegyűjthetjük az Igéből a hitünknek az alapját. Mi ez a hitünknek az
alapja? Maga az Evangélium. Az, hogy olvasom, hogy szenvedélyesen keresem, hogy
mondja meg az Úr, hogy mit akar velem. Sirák 25,5 Amit nem gyűjtöttél fiatal korodban, hogyan
találhatnád meg vénségedben? Milyen jól áll az ősz hajnak a döntés, és az
öregeknek, ha tanácsot adni tudnak. Ha tudnak tanácsot adni, ez az igazi
öregség.
Kedves Testvérek! Nem akarom bántani az
öregeket. Én nagyon szeretem az öregeket. De azt hiszem, hogy ha nem az Igében
élte végig az életét, ha nem abban az élő szenvedélyes vágyban, hogy szeresse
az Istent, hogy megismerje az Istent, és ehhez nem kell papnak meg apácának
lennie. Ha nem ebben élte végig az életét, akkor milyen jó tanácsot tud adni a
fiatalnak? Ugyan azt a butaságot fogja mondani, amit ő is húsz éves korában ismételgetett.
Nem? Hát de! Mert azt mondjuk, amit
éltünk, amit hittünk, amit gyakoroltunk.
Kedves Testvérek! Éljük az Igét!
Hallgassuk az Igét! Olvassuk az igét! Keressük belőle azt, amit nekünk üzen
most!Ámen!
Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018.
március 21. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube
– szeretettel Péter atya - Kérdések
a reflexióhoz:
1.
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre
ebből a prédikációból?
2.
2. Gyúrsz már a
vidám öregségre? Milyen igékkel teszed ezt?