Isten vidám!
János evangéliuma 12, 20-33
Abban az időben azok között, akik
felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek
odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram,
látni szeretnénk Jézust.”Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és
Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra,
hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt
hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a
világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és
ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az
Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az
órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”
Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A
tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások
így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam
hallatszott ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik
ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről,
mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog
meghalni. Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Olyan szép ez a mondat: Uram, látni szeretnénk Jézust! Nem tudjuk pontosan, hogy
miért akarták látni Jézust. Van egy olyan feltételezés, hogy ezek a zsidók,
akik nem Jeruzsálemben éltek, hanem szétszóródva messze vidékeken, és a görög
területekről jöttek vissza Jeruzsálembe. Ezek a zsidók azért szerették volna
látni Jézust, mert szerették volna Őt megkérni arra, hogy álljon a politikai
mozgalom élére és itt az idő arra, hogy bejelentse, hogy Ő a Király, Jézus.
Gyűjtse össze a népet a rómaiak ellen. Nincs ez így most leírva. Nem tudjuk
meg, végül is, hogy ezek a görögök, görög területen élő zsidók, a diaszpórában,
a szétszórottságban élő zsidók, vajon mit is mondtak Jézusnak. De én
elképzelhetőnek tartom ezt a megfontolást, ezt a véleményt.
De, most ezt a mondatot, hogy Uram
látni szeretnénk Jézust, ezt egy kicsit emeljük ki a szövegösszefüggésből, és
így önmagában csodálkozzunk rá. Olyan szép ez a mondat, hogy szeretnénk látni
Jézust. Hányszor van olyan, hogy egy kisgyerek megszületik a családban. A
kisgyereket látni akarja az egész család, mindenki szeretné látni. Akkor
jönnek, megnézik, odatelefonálnak, hogy jöhetünk már. Ugye az első napokban
azért nem lehet ott átjáróházat csinálni. Valaki esetleg betegséget hozna be a
kisbabához. Van egy pár hét, amíg jobb, hogyha a kisbaba otthon van és nincs
nagy átjáróház. De azért már pár hét után jöhetnek a rokonok, megnézhetik,
barátok, szomszédok. Szeretnénk látni egy kisgyereket. Aztán, amikor egy nagy
politikus, vagy egy miniszterelnök jön egy városba, mennyien odajönnek, hogy
lássuk már az elnököt. De ugyan így például tervezték, hogy 2016-ban Ferenc
pápa jön Magyarországra. Milyen sokan el fognak menni, akik nem gyakorló hívők.
Csak egyszerűen az van bennük, hogy nézzük már meg Ferenc pápát. Hátha ott
lehetnénk közel hozzá. Szeretnénk
látni. Ez egy nagyon egyszerű, természetes emberi vágy. Ami visszavezethető
oda, hogy a Paradicsomban, a kezdet kezdetén, az Édenkertben az ember látta az
Istent.
Tehát a bűnbeesés előtti állapotban,
az ember egy olyan mély, közvetlen kapcsolatban volt az Úrral, amit mi fel sem
tudunk fogni. Bűn nélkül ott sétálgatott az ember a kertben, már hogyha
megemlítem ezt a szót, hogy „meztelenül” már hirtelen a fejünkben egy botrány
indul el. Mi az, hogy meztelenül
sétálgatott az ember ott a kertben? A bűnbeesés előtt az ember nem szégyellte
magát Istennel szemben. Most mi már nagyon sokféle módon - nem csak a
ruháról van itt szó - mi már eltakarjuk magunkat Isten előtt. Ne lásd a mi sebzettségünket, ne lásd a mi
bajainkat! Ne is szóljál bele!
Tehát ez a mély vágy, hogy látni szeretnénk
Jézust! Látni szeretnénk valami szépet. Látni szeretnénk ezt a csodálatos
orvost, aki meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a halottakat, aki tömegeknek
prédikál. Tehát ez a vágy, hogy látni szeretnénk Jézust, ez ott gyökerezik az
ember teremtésénél. Amikor Isten megteremti az embert, akkor az ember láthatja
az Istent. Utána az egész Biblia, az Ószövetségen főleg, végigvonul az a
kifejezés, hogy ember nem láthatja Istent. Nem láthatjuk! Mert, ha ember élve látná Istent, az a
dicsőség, az a látvány, olyan erős, hogy az ember ebbe belehalna. Ez is
le van írva a Bibliában, hogy maga Isten mondja Mózesnek, hogy nem láthat engem
ember úgy, hogy életben maradna utána. (Kivonulás 33,20) Ez olyan dolog, mint hogy most akkor valaki
menjen közel a Naphoz. Szétégetné őt a Nap. El se jutna odáig űrhajóval, az más
kérdés. De, ha a Nap szétégetne minket, ami csak egy bolygó, egy teremtmény,
egy csillag. Nem maga az Isten. A Nap az
egy anyag, nem egy szellemi lény. Nem Isten! A Nap Isten egyik teremtménye, ami
szolgálja a többi teremtményt egy bonyolult rendszer. Szeretnénk látni Jézust!
Szoktam imádkozni együtt az ovisokkal. Tanítom
őket imádkozni. Mondom nekik, hogy csukjuk be a szemünket és képzeljük el, hogy
Jézus arcára nézünk, Jézus tekintetére és Jézus mosolyog ránk. Minden ovishittanon,
a végén így imádkozunk. Most már fél éve. Két ovis csoportom is van. Összesen
szeptember óta, nem is tudom, hogy ez hány alkalommal már ez megtörtént. Hat
hónap eltelt, hatszor négy huszonnégy. Két csoportban negyvennyolc. Mondjuk
majdnem ötvenszer elmondtam ezt a gyerekeknek. Egyszer egy nagyon érdekes dolog
történt. Ez csak egyszer történt meg, de én hiszem, hogy igaz. Az egyik
kisgyerek azt mondja, én látom Jézust. Nagyon nagy örömmel mondta ezt. Egy
picit kinyitottam a szememet, ránéztem a gyerekre és láttam rajta, hogy ő
komolyan gondolja ezt, hogy a lelki szemei előtt tényleg látja Jézust.
Szóval, hogy ha te látnád Jézust, akkor minden teher, minden félelem, minden baj,
lehullana rólad. Már ez a kis egyszerű mondat, hogy
szeretnénk látni Jézust, ez már egy imádság. Lehet így imádkozni, hogy
azt mondom, hogy Jézusom, szeretnénk
téged látni. Ez egy imádság. Nem csak az az imádság, hogy fél óra alatt
elmondok egy rózsafüzért, vagy elmegyek a templomba misére. Az egy imádság, amikor a szívemből
őszintén feljön a vágy, hogy én szeretném már látni Jézust! Kedves
Testvérek! Jézus is akarja ezt. Tehát az, amikor mi imádkozunk, az nem úgy van,
hogy Isten pedig teljesen közömbös. Nem! Isten akarja azt, hogy mi lássuk Őt.
Lássuk az Ő dicsőségét, hatalmát, fölségét, méltóságát, tisztaságát, szépségét,
az Ő fénylő világosságát. Isten ezt akarja. Amikor Isten érzékeli rajtunk, hogy bennünk növekszik a vágy Ő
utána, akkor az Úrnak ez tetszik. Ez nagyon tetszik neki.
Hogyha, kedves testvérek, játszottatok már pici gyerekekkel,
biztos játszottatok. Egy kisgyerekben mennyi lelkesedés tud lenni. Mennyi
vidámság, kíváncsiság. Amikor azt mondod neki, hogy gyere most lesz valami
meglepetés, el van dugva, de megmutatom neked. A kisgyerekben olyan elementáris
erővel feltör az, hogy jaj, de jó, most mi lesz: Valami szép dolog lesz. Amikor te látod a gyerekben ezt az
örömöt, ez neked milyen nagy örömet okoz. Te már tudod előre, hogy mit
fogsz mutatni neki. Nem nagy dolgot. Lehet, hogy az ólban csak egy kis nyuszit
mutatsz neki. Te nem is tartod olyan nagy dolognak. Mert tudod, hogy ez egy kis
nyuszi. De tudod, hogy a gyerek örülni fog neki. Amikor meglátod a gyereken ezt
az örömöt, az téged is felvillanyoz, hogy a kis unokám, vagy ez a szomszéd
gyerek, vagy ez a kis rokon gyerek ennyire örül ennek a kis nyuszinak. Én meg
örülök ennek a kis gyereknek.
Tehát Isten
nem közömbös a mi vágyaink és örömeink iránt. Istenben van egy ilyen végtelen
vidámság. Vidám! Isten alapvetően teljesen vidám. Nem aggódik. Ő az Isten! Ő
mindennek az Ura. Mi miatt aggódna? Minden a kezében van. Élet és halál
Ura! Akkor mi miatt aggódna? Ő nem fog
meghalni. Neki nincs betegsége, nincs szenvedése, nincs, aki Őt legyőzhetné,
nincs, aki Őt megakadályozhatná a terveiben.
Egy pillanatra azért tényleg gondoljuk végig, hogy ki is az Isten.
Kezdjük el sorolni. Isten Mindenható, Mindentudó, Örökkévaló. Isten Király,
Isten élet és halál Ura, Ő a világ teremtője. Kezdjük el sorolni, hogy milyen
ez az Isten, akit mi ismerünk a Bibliából, az Egyház tanításából. Ha ezt
összerakjuk, akkor a végén oda kell kilyukadnunk, azt hiszem, alapvetően, hogy
Isten végtelenül nyugodt, boldog, minden a kezében van, semmi miatt nem aggódik.
Ő szívesen segít rajtunk. Szívesen megadja nekünk mindazt, amire szükségünk
van, de attól ezerszer többet is. Önmagát adja nekünk.
Szóval, egy szó, mint
száz, egy végtelen, csodálatos kaland, öröm, egy soha véget nem érő növekedő szeretet
indul el, bennünk, amikor ez az egyszerű imádság őszintén feltör a szívünkből,
hogy szeretnénk látni Jézust. Erősítsük
magunkban ezt a vágyat! Újra és újra mindennap, hogy Jézus szeretnélek látni
Téged! Ámen!
Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018.
március 14. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube 1131. Jn 12,20-33Isten vidám! (2015.márc.22. B év nagyb. 5.vas.)
– szeretettel Péter atya - Kérdések
a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a
prédikációból?
2.
Boldog vagy?
3.
Istennek melyik nevét szereted a legjobban?