A
Balázs-áldás háttere
Márk
evangéliuma 1,29-39 Abban az időben
Jézus kijött a zsinagógából,
és elment Simon és András házába. Simon anyósa
lázas betegen feküdt.
Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá,
megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket
és a gonosz
lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt.
Jézus
pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek;
és sok
ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták,
hogy ő
kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt.
Kiment, elment egy elhagyatott
helyre, és ott imádkozott.
Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták,
azt mondták neki:
„Téged keres mindenki!” De ő azt felelte:
„Menjünk el
máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot,
hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban
Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Ezek az evangélium Igéi!
|
Kedves testvérek!
Azt
halljuk a mai evangéliumban, hogy Jézus megfogta egy beteg asszonynak a kezét
és felsegítette a betegágyról. Lázas betegen feküdt. Úgy tűnik, hogy kétezer
évvel ezelőtt is az emberek voltak lázasak. Voltak sokféle bajnak a fogságában
és Jézus megáldotta a betegeket.
Rájuk tette a kezét és áldást mondott. A mai napon az egész világon a
Katolikus Egyházban Balázs áldást osztanak. Itt most meg fog ez történni. Balázs
áldás. Egy picit elő akarom készíteni ezt az áldó imádságot ezzel a
prédikációval.
Amikor
Isten megteremtette ezt a világot, hat napig Ő maga dolgozott az elbeszélés
szerint, ami nyilván annyit akart kimondani képekben, hogy mindennek Isten a teremtője. Minden élet tőle származik, nem
egy technikai leírás. Hadd emeljem ki ebből azt, hogy a hetedik napon Isten
megáldotta azt, amit alkotott. Olyan szép ezt elképzelni, hogy Isten
megáldotta. Amikor a művét befejezte, áldást mondott rá. Ennek szinte
párhuzamos része, mondhatnánk így mikor az Újszövetségben azt olvassuk, hogy
amikor Jézus befejezi a megváltó művét, Lukács evangélium végén olvashatjuk, (Lk
24,50). Kicsit mondhatnánk úgy, hogy mint, ahogy az Atya a hat napos teremtés
után megáldotta művét, Jézus igehirdetési szolgálata után kivezette a tanítványait
Betánia közelébe, felemelte a kezét és megáldotta őket. Itt is a műve
befejeztével megtörténik az áldás.
Áldást
fogok adni a szentmise végén minden egyes jelenlévőre, hogy Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására
Isten szabadítson meg mindenkit, nemcsak a torokbajtól, hanem minden más
bajtól. Nagyon nagy jelentősége van ennek az áldásnak. Még Pál apostol
is kihangsúlyozza (Római levél 12,14), hogy még azokat is áldjátok, akik
üldöznek titeket. Áldjátok, és ne átkozzátok! Az áldásban hatalmas erő van, mert maga Isten jó kívánsága árad ki az
emberre. Azért arra bátorítom a szülőket, hogy esténként a gyerekeknek
a homlokára rajzoljanak keresztet és mondjanak áldást. Megáldalak téged apai áldásommal. Megáldalak anyai áldásommal. Én
most itt a szentmise végén külön mindenkit, mint pap áldásban részesítek.
Áldani azt jelenti, hogy Istentől
eredően jót kívánni. A legnagyobb jót, hogy maga az Isten, költözzön belénk. Ez
persze láthatatlan. De pont ezért szép. Ami a legszebb, ami a
legfontosabb, ami igazán fontos, ahogy mondja a francia író Antoine de Saint
Exupery, ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. De a szív felismeri.
Ismerjük fel ezt az áldást! Fogadjuk hittel! Amikor majd ki-ki kapja az áldást,
akkor vegye komolyan azt, hogy „a minden más bajtól” áldásba minden
belefér. Gondoljuk bele tényleg azt a fontos ügyünket, amin Jézus éppen most
dolgozik. Mert Jézus mindannyiunk ügyén
dolgozik. Bármit belegondolhatunk abba, munkahelyi dolgot, adósságot, betegséget,
előrehaladást, bármit. Vagy egy áldást kérünk a tervünkre, hogy valami sikerüljön.
Mert az Úr áldást akar ránk adni. Mi magunk is legyünk az áldás emberei.
Hatalmas
élményem volt az, amikor néhány évvel ezelőtt jöttünk haza busszal
Medjugorjéból és éreztem egy indítást a Szentlélektől, hogy nyissam ki a
Bibliát. Elolvastam éppen Ábrahám történetét (Ter 12). Isten megáldotta
Ábrahámot és egy ígéretet adott neki, hogy áldással fog válni az embereknek.
Akkor valahogy éreztem ezt még kispapként, amikor ezt négy vagy öt éve olvastam,
hogy ezt most nekem mondja az Úr, hogy én áldássá fogok mások számára válni. És
most, íme, megvalósult, amit az Úr ígért. Ez mindannyiunkra igaz lehet, hogy az
áldás emberei legyünk.
Mikor az utcán elsétálunk, nem tudjuk, hogy éppen ki
lakik abban a házban, egy tízemeletesben egy fél falu is lakik ott. Elmegyünk
mellette és mondjunk egy áldást. „Uram,
áldd meg ezt a házat és minden lakóját.” Legyünk az áldás emberei. Amikor a
hóesés idején kiszórjuk a sót, a só elolvasztja a havat és lehet járni az úton.
Jézus azt mondta: ti vagytok a föld sója. Persze most, mint hasonlat arra
vonatkozik, hogy ami szeretetünk, a
mi áldás-adásunk elolvasztja az akadályokat és akadálytalanul tudunk járni az
életünk útján. Ha így mások számára áldássá válunk, akkor járható utat képezünk
Isten számára és az ő számukra. Mert Jézus nem szigeteket épít, hanem hidakat.
Milyen lenne, ha csak egy-egy ember takarítaná el a háza előtt a havat. Mindig
egy-egy másik pedig kihagyná. Elég nehezen tudnánk így járni. De hogyha
mindenütt mindenki kinyitja a szívét, mindenki mindenütt megteszi a saját
imáját, az áldását és a munkáját akkor, mint ahogy a járda folyamatosan járható,
ugyanúgy híd épül az emberek között. Így fogadjuk majd az áldást ezzel a hittel!
Jézus dolgozni fog azon az ügyünkön, amit az áldásban oda teszünk Ő elé. Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. január 31. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
youtube 361. Mk 1,29-39 A Balázs-áldás háttere (2012. II. 5. B 5. évk vas)
–
szeretettel Péter atya -
Kérdések a reflexióhoz:
2.
Milyen ügyeden szeretnéd, hogy
Jézus dolgozzon?
Kitől
szeretnél áldást kapni a mai világban?