Ezek a ghánai gyerekek egy papírdobozzal fociznak.
Isten előre
megbocsátott neked
Márk evangéliuma 1,12-15
Abban az
időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába.
Negyven napig kint volt a
pusztában, és megkísértette a sátán.
Vadállatokkal volt együtt, és angyalok
szolgáltak neki.
Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment,
és hirdette az
Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa.
Térjetek meg,
és higgyetek az Evangéliumban. Ezek az
evangélium igéi.
|
Kedves testvérek!
Valahogy itt Cikón
mindig a prédikációnál, szinte mindig a foci jut eszembe. Egyébként máshol nem
szoktam a prédikációkba ezt belevonni, csak hogy itt
Cikón focizok, igyekszem ideérni az edzésre meg a meccsre. Aztán ez nem mindig sikerül.
Szóval lényeg az, hogy Cikó összekapcsolódik a fejemben általában a focival, aztán
a foci evangéliummal is összekapcsolódik. Azt mondja Jézus, hogy térjünk meg! Tartsunk
bűnbánatot! Ez lesz majd a mise végén a hamvazásnál is. Mindenkinek, aki kijön,
egy kis hamuval keresztet rajzolok a homlokára és azt fogom mondani: Tartsatok bűnbánatot! Higgyetek az
evangéliumban! Ez Jézusnak a szava. Tartsunk bűnbánatot! Erről jut
eszembe a foci meg a gyerekkorom. Amikor nyáron esténként késő estig fociztunk
az utcán, vagy lent a pályán, akkor nagyon piszkosak voltunk, mire hazaértünk.
Piszkosak, izzadtak. Amilyen ilyenkor egy gyerek. Nem? El tudjuk képzelni, hogy
mi magunk is ilyenek voltunk.
Emlékszem rá hogy úgy váltakozott
bennem az érzés, hogy most jó lenne fürödni, vagy nem lenne jó fürödni. Néha
arra gondoltam, hogy olyan fáradt vagyok, kifociztam magamat, nincs már kedvem
még fürödni is. Lefeküdni gyorsan aludni. Akkor anyám mondta, hogy mars,
fürödni ilyen piszkosan nem lehet bebújni az ágyba. Csupa piszok lesz az ágy.
Aztán valahogy sikerült meggyőznie, hogy megfürödjek, utána olyan jó volt. Hát azért jó fürödni nyáron, a nap végén még
egy koszos kölöknek is... Akkor volt egy jó érzés bennem: a víz egy kicsit
el is lazítja az embert, megtisztulunk! Ismerjük ezt az érzést, nem valami
különlegeset mondok.
Most így vagyunk, azt
hiszem a bűnbánattal is. Ugye
azt mondja nekünk, a mi Anyánk, az
Egyház, hogy mars, fürödni! Tarts bűnbánatot! Néha jó lenne, vagy nem
érezzük annyira jónak, most kínos egy picit szembesülni a piszkainkkal. Na,
milyen jó, hogyha megtisztultunk. A mi Anyánk, az Egyház a javunkat akarja. A
mi Anyánk, az Egyház jó, bölcs pedagógus is egyben. Tehát ez az, amit mi egy évben egy ilyen liturgikus
időben ünneplésekkel, hagyományokkal gyakorlunk, ez a lelkünk fejlődésének egy
kiváló eszköze.
Ez nem azt jelenti,
hogy Húsvétkor van Húsvét és aztán nincsen többet Jézus feltámadása. Kétezer
éve Jézus feltámadt! Azóta Húsvét van. Azóta Jézus feltámadása van.
Tulajdonképpen, hogyha a hit szemszögéből néznénk a dolgokat, akkor nekünk is
azt kell mondani, mint Pál apostol, hogy Krisztusban nincs többé zsidó vagy
pogány, nincs többé férfi vagy nő, hanem mindenki egy. Most ezt a sort
kiegészíthetném, folytathatnám, hogy Krisztusban
nincs hétfő vagy kedd, Krisztusban nincsenek ezek az emberi kategóriák.
Egyetlen kategória van Krisztusban, hogy ő föltámadt, legyőzte a halált és ez
mindent meghatároz. Bennünket nem az határoza, meg hogy hétfő van és akkor
nincs kedvem semmihez.
Mert hétfő van, és
akkor mi van, ha hétfő van? Nem az a lényeg hogy hétfő van, vagy kedd van, vagy
vasárnap van, hanem az hogy Krisztus feltámadt. Mivel az emberi értelmünk
behatárolt és rosszra hajló, sérült a bűnbeesés következményeként, ezért ott maradt
a sebzettség bennünk. Ezért mégiscsak szükségünk
van egy járható rendszerre. Ez nem baj. Jézus Krisztus kétezer évvel
ezelőtt föltámadt a halálból, attól még nem szűntek meg pl. a fizikai
törvények. Hogy van éjjel és nappal, hogy vannak évszakok, hogy a Nap körül forog
a Föld. Aztán mondhatnánk az összes fizikai törvényszerűségeket. Nem szűntek
meg ezek a dolgok. Tehát helyes az, hogy van liturgikus év. Helyes az, hogy az
egyház bölcs pedagógiájában, hagyományában, kidolgozott számunkra egy járható
utat. Egy lelki rendszert. Hogy mikor, melyik evangéliumot hallgatjuk, milyen szentírási
részeket. Tulajdonképpen, ha
alázatosak vagyunk, és észrevesszük, ki van dolgozva számunkra egy kész út
arra, hogy végigjárva bejussunk a menyországba. Ugyanúgy, mint hogy te elmész,
egy étterembe, nem te fogod kifaragni a széket, kifaragni az asztalt, meghívni
a szakácsot, hogy csináljon már valamit. Te odamész és szinte minden készen van
neked. Készen van az asztal, az evőeszköz, a szakács dolgozik hátul és kihozzák
neked az ételt.
Neked
csak bele kell állnod engedelmesen a felkínált lehetőségekbe. Az egyház a
szentek tanítása által, a liturgia által, a hagyomány által, az egyház kezünkbe
adja a Szentírást, a Biblia által teljesen megadja nekünk ezt a kész utat.
Ez nem azt jelenti, hogy a kész út úgy van készen, hogy ezért nekünk ne kéne megharcolni.
Kicsit olyan ez, hogy minden egyes
embernek szinte úgy kell újra megharcolnia ezt az egészet, mint hogyha nem is
lenne előtte út! Olyan ez, most ez egy hasonlat, hogy elindulunk egy
hídon át a folyó fölött és van egy olyan érzés bennünk, hogy egy méterrel
előttünk még nincs is híd, hanem szakadék van. S ahogy lépünk, úgy vesszük észre,
hogy a híd azért ott van, csak a mi szemünk előtt van a köd. S a köd miatt nem
látunk öt méternél tovább. De attól még a híd ott van. Az Egyházban a liturgia által, a szentmise által, a hagyományok
által, a szentek tanítása által, megépítette nekünk kegyelemből az Isten az
utat. Az Egyház nem önmagában az emberek közössége, nem pusztán egy
civil szervezet. Az Egyház Szentlélektől
vezetett misztikus test. Tehát a Szentlélek az, aki építi az utat az üdvösség
felé.
Amikor mi bűnbánatot
tartunk, akkor egy kicsit közelebb lépünk az üdvösséghez. Egy kicsit kitisztul
a köd. Egy kicsit letakarítjuk magunkról a piszkot. Ez jó, ez szükséges! Hát
ugye a gyerek sem szeret mindig fürödni, de ha már megfürdött, azért mégis csak
örül neki. Rájön arra és az a jó, amikor rájön arra egy gyerek, hogy neki
önként kell fejlődnie. Nagyon sokáig az van, hogy egy gyerek, mindent csak
akkor csinál meg, ha mondják neki. Például amikor ott vagyok családoknál, akkor
hozok valami kis ajándékot, odaadom a gyereknek, és szalad is el vele. Az anyja
fülön fogja, hogy na, mit kell mondani, akkor nem tudja, hogy mit kell mondani.
Na, mit kell mondani? Na, mit kell mondani, és akkor eszébe jut, hogy köszönöm
szépen. Nem magától köszöni meg, hanem, mert megtanították erre, egykicsit
kényszerből. Neki nem jutna eszébe, hogy megköszönje. Tehát a gyerekeket is rá
kell nevelni sok mindenre. De milyen szép az, amikor egy gyermek felnő, és
igazán, őszintén, szívből belátja azt önként magától, hogy neki meg kell
tényleg köszönni a szüleinek egyáltálan azt, hogy világra hozták, igent mondtak
rá, hogy felnevelték, amennyire tudták. Nyilván tökéletesen nem tudok adni
semmit, de azért igyekszünk a legjobbat adni.
S halljuk az
evangéliumban, hogy Jézus azt mondja, hogy térjetek meg, higgyetek az
Evangéliumban. Ez azt jelenti, hogy fürödjünk meg, Tartsunk bűnbánatot! Persze
amikor ezt mondom, egy kicsit vakarom a fejemet, mert olyan szépen hangzik ez.
Hát én annyira élvezem ezt a prédikációt! Olyan boldog vagyok! Érzem, ahogy
haladok az Úr felé. De, azért, ha elkezdeném a felszínt egy picit megkaparni,
hát nem jön sehol senki gyónni, hát komolyan. A hat falumban fél év alatt, ha
három ember gyónt, akkor sokat mondtam, vagy öt. Meghirdettem sokféle
programot, nem jönnek rá az emberek. Hát nem így van? De így van, bizony, hogy
így van. De hát akkor, mi lesz? Kedves Testvérek! Tartsunk bűnbánatot!
Egyenként is tisztuljunk meg és közösségileg is! És nekem is személyesen, akkor
változtatnom kell. Valamit nem jól csinálok. Nyilván nem kezdhetem mindig azzal, hogy a másik változzon meg. Az könnyű. A
változás egyes szám első személyben kezdődik, nálam. Segítsetek nekem
ebben! Imádkozzatok értem! Mondjátok el, hogy ha valamit nem jól csinálok. De,
ha nem mondjátok el, akkor az ördög cinkosai vagytok. Nyilván lehetőleg építő
kritikával, lehetőleg szeretettel, de ha néha nem úgy sikerül, attól az még
elérheti célját. Kedves Testvérek! Tartsunk bűnbánatot és örüljünk, mert a
bűnbánat valójában egy örömre is hív. Ez a célja. Nem a siránkozás, nem a
piszok növelése, hanem a megtisztulás az öröm. Hiszen azt mondja Jézus,
higgyetek az Evangéliumban! Mit jelent az evangélium? Örömhír! Higgy az
evangéliumban, tisztulj meg, örülj neki, hogy Isten megbocsátott neked. Megbocsátott
már neked mindent. Nem azért bocsát
meg, mert te bocsánatot kérsz. Már előre mindent megbocsátott, mert szeret
téged. Amikor te bocsánatot kérsz, akkor csak az van, hogy te elfogadod az Ő
Kegyelmét. Elfogadod az Ő megbocsátását. Elfogadod az irgalmát. Nem akkor
bocsát meg az Isten, amikor te bocsánatot kérsz. Ő már előtte, előre megbocsátott.
Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. február 14. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
youtube 1105. Mk 1,12-15 Isten előre mindent megbocsátott neked (2015.feb.22. Bév nagyb. 1.vas.)
–
szeretettel Péter atya -
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre
ebből a prédikációból?
2. Félsz egy kicsit a böjttől, sok imától? Miért?
Ha egy
képpel, hasonlattal kellene valakinek megmagyaráznod, hogy Isten már előre
minden bűnünket megbocsátotta, akkor mi lenne az?