A
mai lepra az öregek elhagyatottsága
Márk
evangéliuma 1,40-45
Abban az időben egy
leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte:
„Ha akarod, te
megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve.
Kinyújtotta kezét,
megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!”
Erre rögtön elmúlt
a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt,
azonnal elküldte, és
így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről,
hanem menj, mutasd meg
magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a
Mózes által rendelt
áldozatot, bizonyságul nekik.”Ő azonban, alighogy elment,
mindenfelé hirdetni
és híresztelni kezdte a dolgot.
Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
városba,
inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott.
Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Ezek az evangélium igéi.
|
Kedves testvérek!
Manapság a lepra már nem olyan súlyos betegség,
mint abban a korban volt. De persze biztos egyikünk sem tapsolna örömében,
hogyha leprás lenne. El is kell gondolkodnunk azon, hogy vajon akkoriban a
leprának milyen következményei voltak az ember életére nézve. Kitaszították a
közösségből. Már messziről kiabálnia kellett, hogy ő leprás! Rituális tisztátalanságot
is jelentett, tehát egyben Istentől való eltaszítottságot is. Egészen pontosan
hasonló mai társadalmi betegséget találjunk, ahhoz nagy bölcsességre van
szükség, hogy megérezzük, hogy mi is ez a probléma, ami manapság olyan, mint a
lepra. Talán nem mindenben lesz pontos a hasonlatom. Mégis valahogy úgy érzem,
hogy most erről kell beszélnem. Úgy látom idősek között járva, betegek között,
szociális otthonokban, vagy eljutva, még azokhoz, akik otthon tudnak lenni, hogy
manapság egy nagy nagyon nagy lepra
az, hogy ha az ember megöregedve, betegen eltaszítva él a családjától.
Ez egy nagyon komoly lepra, amiről legtöbb
esetben nem is tehet az ember. Időseknek, betegeknek megfogyatkozik az értelmük.
Sokszor olyan bajaik vannak, amik tényleg nagyon terhére vannak a családnak
vagy az ápolóiknak, olykor ilyen esetekben előjön az időseknek sok rossz
tulajdonsága.
Mindenesetre én most arról akarok beszélni,
hogy azok az idősek, akik valamiért ilyen kitaszított szerepben vannak, azok
szinte olyanok, mintha leprások lennének. Ugye már nem szépek. Elveszítették a fiatalságukat. Talán már nem tudnak
szépen öltözködni sem. Talán már nem tudnak okos bölcs dolgokat mondani.
Nem emelik a család értékét. Fiatalabbak nem tudnak velük büszkélkedni, hogy
ilyen az én apám! Ekkor egy kicsit az idősek már azt érezhetik, hogy rájuk
nincs szükség, sőt akár még azt is, hogy jobb lenne, ha meg is halnának. Az
gondolom, hogy nagyon nagy felelősség, hogy a mai evangéliumnak a szavait a szívünkbe
véssük: Jézusnak megesett rajta a szíve.
A napokban intenzív osztályra mentem, hogy egy haldokló beteget meglátogassak.
Ott volt a lánya is. Akkor úgy valahogy megsajnáltam. Nem azt mondom, hogy nagyon
a szívem mélyéig megrendültem, azért azt nem állítom, de megsajnáltam. Valahogy
egy tisztelet ébredt bennem. Egy picit belegondoltam abba, hogy ez az idős néni
egész életét végig imádkozta, dolgozott, utódoknak adott életet, és most itt
van. De, valahogy mégis olyan tiszteletet
ébresztett bennem az, hogy ő ott volt azon az ágyon és egyszerűen az, hogy létezik,
hogy él, hogy Isten gyermeke. Sirák fiának könyvéből: „Teljes szívvel tiszteld apádat és meg ne feledkezz,
anyád fájdalmairól! Gondold meg, hogy nem születtél volna nélkülük. Úgy fizess
nekik, amint ők neked. Gondold, meg hogy nem születtél volna nélkülük.” (7,29-30)
Ezt mondtam ott akkor a lányának, hogy tisztelje meg az édesanyját még akkor is,
hogyha már esetleg az értelmi képességei megfogyatkoztak. Most itt, ami a második
mondatrészben van, hogy „úgy fizess nekik,
ahogy ők neked” ez nem azt jelenti, hogy a tettek szintjén, ha rossz volt
hozzám bizonyos tettekben, cselekedeteiben, szavaiban, akkor én is úgy fizessek
nekik. Ez nem azt jelenti, hanem azt, hogy én nem léteznék nélküle. Úgy most ebben a helyzetben viszonozzam ezt
a létezés szintjén való hálát. Tudják hálás lenni azért, hogy igen, létezhetek
általa, és tudják hálás lenni azért, hogy ő most ebben a megfogyatkozott erejében létezhet általam, hogy én megtartom
őt, hogy odafigyelek rá, imádkozom érte, meglátogatom, hogy nem feledkezzen meg
a fájdalmairól. „Meg ne feledkezz
anyád fájdalmairól!” Nem jelenti ez azt, hogy minden esetben mi ezeket a
fájdalmakat enyhíteni tudnánk, de az már óriási dolog, hogyha nem feledkeztünk
meg róla. Sok, napi teendőnk között ne feledkezzünk el a szüleink fájdalmairól.
Aztán szintén a Sirák könyvéből egy ige: „Fiam,
legyen gondod apádra öregségében és ne keserítsd meg őt életében! Ha meg is
fogyatkozik értelmében, légy elnéző iránta és meg ne vesd őt erőd teljességében!
Az apa iránt tanúsított tisztelet ugyanis nem megy feledésbe és anyád hibájáért
jóval fizetnek neked: a jó tett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra
számítják neked és bűneid elillannak, mint a dér a melegben. Milyen gonosz hírben
áll az, aki cserbenhagyja apját, és Istentől megátkozott, aki keseríti anyját!”
(3,14-18)
Kedves testvérek! Ahogyan Jézus szíve megesett
azon a leprás emberen, aki kitaszított volt a társadalomból és Jézus
kinyújtotta kezét, megérintette őt, ugyanúgy mi is most picit talán képletes
értelemben, merjünk odalépni az idősekhez, betegekhez, akik talán már
lakásaikban kicsit úgy beszorulva vannak, és nem tudnak mit kezdeni sokszor
talán magukkal sem, de várják az emberi szeretetet, várják az együttérzést. Várják
azt, hogy rajtunk keresztül is Jézus szíve megessen rajtuk. Ámen! Szekszárd, Vásárosdombó,
Sejttalálkozó, 2018. február 07. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
youtube
–
szeretettel Péter atya -
Kérdések a reflexióhoz:
2.
Milyen öreg szeretnél lenni? Mikortól
kezdődik az öregség? Félsz az öregektől?
3.
Felejtettél el már öreg rokont,
barátot a nagy rohanásban? Elmennél hozzá bocsánatot kérni?