Milyen
a keresztények Istene valójában?
Tényleg az Örök Isten az én Apám, az én Királyom, az én személyesen szerető Apám?
Az
evangelizáció első kulcsa: megtapasztalni az Atya szeretetét!
|
Kedves Testvérek!
Abból szeretnék kiindulni most, amit hallottunk a Galatáknak
írt levélből, Pál apostol szavaiból. Azt mondja, „mivel Isten fiai vagyunk Isten szívünkbe elküldte Fiának lelkét, aki
ezt kiáltja Abba, Atyám. Nem vagy
tehát többet szolga, hanem fiú, és ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.”
(Gal 4,7) Itt vagyunk egy új év kezdetén, január 1-je van. Kezdünk észhez
térni, az éjszakai virrasztásból. Aki virrasztott, vártuk az éjfélt. És most
itt vagyunk ezen a szentmisén. Itt van, az új naptár 2018-as év szépen világít.
Még friss, alig van beleírva valami. Milyen legyen ez az újév? Olyan izgalmas
ez. Számomra izgalmas, hogy milyen lesz ez az újév. Lehet, hogy valaki
közülünk, aki most itt van, ebben az évben fog meghalni. Ezt nem ijesztgetésből
mondom. Ezt teljesen komolyan. Ebben az évben jön el az ideje, hogy
valamelyikünk meghaljon. Nem? Ezt talán a legerősebb dolog, hogy ebben az évben
fogok meghalni. Vagy ebben az évben valaki egy munkahelyet vált. Vagy ebben az
évben fog valakinek gyermeke születni. Olyan nagyon sok minden történhet ebben
az évben. Mondok néhányat, még ami így eszembe jut hirtelen. Ebben az évben kitörhet,
a harmadik világháború. Észak-Korea megtámadja Amerikát az atombombáival.
Lehetne sorolni. Mi fog történni ebben az évben?
Mostanában, gyakorlatilag 16 éve, minden évre kapok, egy
védőszentet ez már a szegedi egyetemi lelkészségi évekből indul. 18-20 éves korom
között két évig magyar szakos egyetemista voltam. Abban az időben még focista
akartam lenni. Aztán szép lassan kiszerettem a fociból. Azt a szerelmi
csalódást, az űrt betöltötte helyette Jézus. Majd pedig miután már rátaláltam
Jézusra, tőle kérdeztem, hogy „Mit akarsz velem” Uram?” és mondta, hogy azt
akarta, hogy én pap legyek. Igent mondtam erre. Abból az időből van egy
szokásom, hogy minden évben egy védőszentet húzok az új évre egy kis
kosárkából. Ezt nem én találtam ki. Ott az egyetemi lelkészségen volt egy barátom
Dani, aki ezt a szokást a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségből hozta. Ma
éjszaka is így volt ez a szilveszteri lelkigyakorlatunk végén, az éjféli mise
után. Minden résztvevő húzhatott egy kis kosárból egy védőszentet erre az évre.
Szent Lajos király választott engem erre az évre. Még egy kicsit furcsa
számomra ez, hogy mit fogok kezdeni ezzel a szenttel. Az elmúlt 15 -16 éve, minden évben az a szent egy kicsit egy
mottót adott annak az évnek.
Reggel a csikóstőttősi mise után sétáltam a templom körül.
Próbáltam egy kicsit szóba elegyedni Szent Lajos királlyal. Ezek a szentek ám
ilyenek! Lehet, hogy ránézünk egy szoborra: nyilván a szobroknak fapofája van...
Ezek a szobrok egy valódi élő személyre utalnak. Csak láthatatlanok, de lehet
velük beszélgetni. Meg kell próbálni. Szent Pio atya életéről szóló filmben van,
hogy kisgyerek volt, amikor négy-öt évesen játszott az utcán és jött egy vándor
szerzetes, aki hozott neki ajándékba kis szobrocskákat a szentekről. A kis Pio
atya beszélgetett a vándor szerzetessel. Fancesco Forgione, így hívták a kis Pio
Atyát. A kis Francesco mondja ennek a szerzetesnek: „Én beszélgettem a Szűzanyával.”
Döbbenten hallgatja ez a szerzetes. Kérdezi Francesco azt az idős szerzetest,
miért te nem szoktál beszélgetni a szentekkel? Pio atyának már gyerekkorában
ilyen kegyelmek adattak, hogy beszélgetett a szentekkel. Látta őket, látta az
angyalokat. Ugye most egész adventben meg karácsonykor ilyen történeteket
hallunk. A pásztoroknak megjelennek az angyalok és azt mondják, hogy:
„Örüljetek!” Most ezek a történetek ilyen népmesék, hogy Mátyás király álruhába
öltözött, vagy tényleg igazak? Most tényleg igaz az, amit csinálunk így
karácsony környékén, hogy ilyen dolgokat olvasgatunk? Vagy ezek ősrégi mítoszok,
még annyi hitelt sem érdemes neki adni, mint a dinoszauruszoknak, vagy, hogy
van ez a dolog?
Ezeknek az ősrégi iratoknak - kétezer éves iratokból olvasok
most föl a misén- ezeknek az ősrégi iratoknak óriási hitelessége van. A lehető legnagyobb hitelessége van
ezeknek az iratoknak! Csak hogy egy példát mondjak. Ami nem a Biblia
irataiból való, de van egy nagyon nagy filozófus az egész történelemben, a nagy
tudósok tisztelik, őt úgy hívják, hogy Platón. Hatalmas gondolkodó volt ez a
Platón. Egyszer csak gondolkodik... Bőven Krisztus előtt volt. Platón
valószínűleg nem is ismerte a zsidó gondolkodást, a zsidó kinyilatkoztatást.
Egyszer csak Platón, a gondolkodó ember feltesz egy kérdést, hogy: „Mi lenne, ha születne ebbe a világba
egy bűntelen ember?” Leírja valamelyik művében. Ártatlan, bűntelen
ember születne ebbe a világban. Azt mondja Platón, ezt az embert biztos, hogy
keresztre feszítenék. Ezt írja szó szerint. Tökéletesen igaza lett. Ha valaki
esetleg azt mondja, hogy a Biblia népmese, hagyjuk, hagyjatok már engem az
angyalokkal és ő egy komoly filozófus és hitelt ad az ősrégi filozófiai
iratoknak, akkor tessék Platón ezt mondta és ez van a Bibliában és a
keresztények kétezer éve ebben hisznek.
Mindjárt vissza fogok térni ehhez az ősrégi, kétezer éves irathoz,
hogy „mivel Isten fiai vagyunk, Isten
szívünkbe elküldte fiának lelket, aki azt kiáltja Abba, Atyám.” Szóval elgondolkodtam
ma reggel a csikóstöttösi mise után, ott sétálgattam a templom körül, hogy
Szent Lajos király mit akarsz velem, azt se tudom ki vagy. 20 centet összeírtam
a tegnap éjszaka hogy a résztvevők húzhassanak belőle és úgy találomra hasra
ütésre. Nagyjából bennem van, de még nem olvastam utána, hogy Szent Lajos
király Franciaország királya volt, valahol a zsolozsmában olvastam tőle gondolatsort,
de még nem volt időm rá éjszaka, hogy foglalkozzak vele. Gondolkodtam, hogy miért választott engem Szent Lajos
király erre az évre. Mi
legyen ennek az évnek a mottója? Mit akarok én attól az évtől? Mert azt,
hogy lesz esetleg harmadik világháború, vagy azt, hogy haláleset történik, vagy
betegség, vagy új munkahely bármelyikünkkel, bármi történhet ebben az évben. Ezt
előre nem tudhatjuk. Nagyon sok olyan körülmény hat ránk, amire mi nem vagyunk visszahatással. Most elindulok
csütörtökön Augsburgba, lehet, épp egy baleset, lebénulok, mit tudom, most nem
akarok félelmeket gerjeszteni sem magamban, se másban, de tényleg bármi
történhet. Arra nem vagyok hatással,
hogy milyen események jönnek felém. Arra nem vagyok hatással, hogy mi
fog történni a fejem fölött az országgal a választások, ugye a választások éve.
De,
arra hatással vagyok, hogy én mire akarom elnevezni ezt az évet. Én elnevezhetem
ezt az évemet. Ezen gondolkodtam: Szent Lajos király, most mit akarsz
te velem? Eszembe jutott, hogy egy hónappal ezelőtt, kicsivel kevesebb, mint
egy hónappal ezelőtt, december 5-én volt a papszentelésem nyolcadik évfordulója,
ahol felolvastam egy verset, a versemet, a mise részeként, egy kicsit ajándékba
azoknak, akik ott voltak. És annak a versnek az utolsó mondata az, hogy „a
Király az apám.” A Király az apám.
Most egy király választott engem erre az évre: Szent Lajos király. Így kezd
összeállni bennem a kép, és ahogy így elmélkedek, hogy mit akarok ettől az évtől?
Hogyan szeretnék nekimenni ennek az évnek? Hogyan akarom elnevezni ezt az évet?
Mert, ahogy én elnevezem ezt az évet, ahogy én hozzá akarok állni ehhez az
évhez, az meg fogja határozni az én lelkemet. Nem tudom meghatározni,
hogy mi fog történni, de azt igen, hogy én milyen lelki állapotból akarok azzal
az eseménnyel találkozni, azzal a bármivel, ami jön, jöjjön bármi, de én
valahogy elnevezem ezt az évet.
Ahogy elmélkedtem ezen, eszembe jutott ma reggel, hogy
december 25-én mikor utaztam haza kilenc karácsonyi mise után. (30 óra alatt kilenc
mise…) Itt ezekben a falvakban ezt hárman csináltuk végig: Attila, jómagam és
Balogh Jocó, kisvaszari ministráns, ugye láttátok itt volt, kétszer is, éjszaka
és 25-én délelőtt is. Szóval kilenc mise után megyek haza. Az autóban ülök, három és fél órás út december
25-én hétfő este. Általában ha megyek egy útra, a kocsiban hallgatok valami
zenét vagy a hangos Bibliát, de most nem volt hallgatni kedvem semmit. Csak
csöndben ülök. Kilenc mise után, meg ennyi
élmény és esemény, minden információáramlás után, én csak csöndet akarok.
Megyek a csöndben a kocsival, egyszer csak beszállt a kocsiba az Atya szeretete.
Leszállt a kocsira az Atya szeretete!
Éreztem az Atya szeretetét. Éreztem, és gondolatok forogtak bennem,
hogy olyan sok tanítást hallottam már az Atyáról, én is olyan sok tanítást
mondtam az Atyáról. Már nyolc éve pap vagyok, rengeteg lelkigyakorlatot
tartottam. Volt olyan lelki gyakorlatom, amikor kifejezetten az volt, hogy
három nap, az első nap az Atya, második nap a Fiú, harmadik nap a Szentlélek.
Eszembe jutott, amit mindig ezeken a lelkigyakorlatokon elmondanak, hogy: Abba,
Atyám. Olyan jó volt így az Atyával lenni. Az Atyával! Eszembe jutott ebben az
elmélkedésben akkor is december 25-én és ma reggel is és most is, hogy két évvel
ezelőtt, amikor Izráelben jártam, akkor elmentünk egy fürdőbe. Ez egy forrásnál
volt, egy szabadtéri fürdő egy természetes forrásnál. A hagyomány szerint ez a
hely, ahol Illés a pusztában a pataknál megpihent, Illés-forrás. Nagyon nagy
hőség volt, de a víz nagyon jó hideg volt. Beültem én is oda a medencébe,
amikor jött egy helyi zsidó család, és az apa bent ült a medencében és a kisfiú
a medence partjáról ugrált az apja nyakába és közben zsidó nyelven kiabált az
apjának, hogy: „Abba, Abba!” Ami itt van, ebben az ősi iratban: „Mivel pedig
Isten fiai vagyunk, Isten szívünkbe elküldte Fiának lelkét, aki ezt kiáltja: Abba,
Atyám.” Ez már ugye magyar fordítás, hogy: Atyám! De igazából az Abba szónak
nem ez a legpontosabb fordítása, hogy Atyám. Ezt a szót, hogy „Atyám”, nem
használjuk a hétköznapi életünkben. Ez ma már egy liturgikus szó. Ugye így
kezdjük minden imánkat katolikusként, keresztvetéssel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében. De, szerintem soha senki nem szólította úgy az apját, hogy „Atyám.”
Talán még 100 évvel ezelőtt, valamikor ez volt a nyelvezet. De ez a hétköznapi
beszédből teljesen kiment. Ráadásul a liturgia szövegében sincs benne úgy, hogy
a könyörgésekben, a római liturgiában, amit eredetileg latinul írtak és a pápa
a legtöbb esetben a liturgia szövegét latinul olvassa fel, hogyha elmegy
valahova a földön. Az Isten megszólítása mindig az, hogy „Omnipotens Deus!
Mindenható Istenünk!” Itt van tegnap is a könyörgésben: „Mindenható örök Isten!”
Legtöbb esetben a liturgia így szólítja meg az Atyát, hogy „Mindenható örök
Isten!” Az evangéliumok szerint Jézus, soha nem szólította meg Istent, úgy,
hogy mindenható örök Isten. Jézusnak
Isten nem egy Omnipotens Deus. Még csak nem is az, hogy Atyám, hanem az, hogy
Abba! És az Abba egészen szó szerint, a kisgyermek apját becéző szava. Apu! Papa!
Apám! Az „Apám”, az már ugye a felnőtt férfi mondja azt, hogy „Apám”.
Szerintem én a saját földi apámmal soha nem voltam olyan kapcsolatban, már
fölnőttként sem, hogy valaha azt mondtam volna neki, hogy „Apám”. Gyerekként
azt mondtam neki sokszor, hogy apu, de azt hogy apám, így apám, milyen erő van
ebben a szóban, apám. Ez a mi kapcsolatunkban, nem alakult ki valahogy...
Mindannyiunknak van apja, de mindannyiunknak nagyon más a
földi apjával való kapcsolata. Valakinek meghalt az apja, a vér szerinti apját
soha nem ismerte. Négy éves korában lett egy nevelőapja. Valakinek nagyon jó kapcsolata
volt az apjával. Ezerféle lehetőség van, hogy kinek milyen kapcsolata volt a
földi apjával. De nekünk van egy
apánk a mennyben. Az Atyaisten. Ez az egész betlehemi jelenet, amit itt
látunk, a kis Jézus, meg jászol meg minden. E mögött a jelenet mögött ott van
valaki, aki ezt az egészet akarta, aki találta, a láthatatlan Atya. Aki mindig
ott van a háttérben, de soha nem látjuk. Nem lenne Betlehem, ha az Atya nem
küldte volna el a Fiút. Nem lenne a világ, ha az Atya nem teremti meg a
világot. Az Atya a szeretet
kiáradása. Igazából nekünk, keresztényeknek nagyon sokat kellene gondolkodnunk
a Szentháromságról. Mi az, hogy Szentháromság? Nem csak úgy egy
Istenben hiszünk. Mindenki hisz Istenben. Valamilyen Istenben. Isten, Isten,
Isten. De mi nem csak úgy egy Istenben hiszünk, hanem a Szentháromságban. Atya,
Fiú, Szentlélek három személy egy igaz Istenben. Tehát ott van az Atya. Milyen a kapcsolatunk az Atyával?
Tényleg az Örök Isten az én apám, az
én Királyom, az én személyesen szerető apám? Most komolyan ez a
rengeteg dolog, amit mi csinálunk a vallásban és kimondunk, ez a fejünkből
lemegy a szívünkbe? Mert azt mondja az Ige, hogy mi kiáltjuk Istennek, hogy Apu.
Azt mondja, mivel Isten Fiai vagyunk, Isten szívünkbe elküldte Fiának Lelkét,
aki ezt kiáltja Abba, Atyám. Nem vagy tehát többé szolga, hanem fiú, és ha fiú,
akkor Isten kegyelméből örökös is.
Facebook papi csoportban, az egyik paptestvér a napokban feltett
egy kérdést, hogy mi, többiek, papok mit szólunk ahhoz a dologhoz, hogy ő
kihirdette a vasárnapi misén, hogy most ezen a héten három parancsolt ünnep is
van. Január 1-től január 7-ig. A mai nap egy parancsolt ünnep: január 1. Vagyis,
hogy kötelező a misén részt venni minden katolikusnak, aki egészséges és nem
dolgozik, és nem vigyáz betegre. Van néhány kivétel. Nem vigyáz pici gyerekre.
Hogyha egészséges vagy és nem dolgozol, ott kell lenned a misén. Ezen a héten
három ilyen nap van. Ma január 1-je, szombaton január 6-án Vízkereszt, és a
január 7-e, mint a következő vasárnap. Most három! És minden katolikusnak ott
kéne lenni…! És fölteszi ez a paptestvér, hogy mit szólunk ahhoz, hogy ő kihirdette
azt, hogy aki nem vesz részt ezeken a miséken, az súlyos bűnt követ el. „Aki hiányzik,
tehát bűnös okból mise mulasztást követ el, az már a következő misén ne
áldozzon.” Mert a bűnös okból elkövetett misemulasztás miatt ne áldozzon a következőn,
hanem gyónjon, menjen, bánja meg, gyónja meg. Sokféle reakció jött a papoktól.
Én még nem írtam oda erre semmit. Teljesen logikus dolgot mondott el. Ahogy
most gondolkozom ezen, tulajdonképpen most miért nincsenek itt az emberek? Tudjátok miért nincsenek itt? Azért,
mert ők szolgák. Vagyis azt mondja, hogy nem vagy többé szolga, hanem fiú, és
ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is. Hát a vallásosságot meg lehet élni úgy,
hogy: egy szolga vagyok. És hogy kötelességeket teljesítek. Szolga:
kötelességet, egy parancsot teljesít. Nem? De, hát Apámhoz, akit szeretek, meg
aki szeret engem, aki nélkül nem lennék, akinek a fia vagyok, aki engem nemzett,
ugye apámhoz nem kötelességből
megyek, hanem szeretetből! Egész életünket végig élhetjük akár
vallásosan, mégis szolgaként. Mint az idősebb fiú a tékozló fiú történetében:
nagyon nagy dráma, hogy ugye amikor a kisebb fiú hazajön, majdnem éhen halt a
disznók vajújánál, épphogy hazajön, és ugye kisebb fiú azt mondja, hogy: „Apám,
vétkeztem az Ég ellen, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak a
szolgáid közé fogadj be!” (vö. Lk 15) Hogy elveszítette a gyermeki örömet. Hazajön,
mert tudja, hogy az apja annyira jó, hogy nála még a szolgák is bőven jóllaknak.
Ő meg messze földön egy olyan embernél dolgozott, aki még a disznók moslékából
sem adott neki. Apja azt mondja neki, hogy: „Fiam, ne hülyéskedj már, nem a
szolgáim közé foglak fölvenni! Te a fiam vagy! Mindig szeretettel visszavártalak.
Gyere befelé, levágjuk a legnagyobb, legértékesebb marhát, a hizlalt borjút,
gyűrűt kapsz, új ruhát és ünnepeljünk, mert halott voltál és életre keltél.”
Jön az idősebb fiú, aki nem ment el dorbézolni, aki mindig hűséges, aki mindig
szolgalelkű volt. Mondja ugye, hogy nem akar bemenni az ünnepre, és akkor azt
mondja, hogy „Persze, a te fiad, aki eltékozolta a vagyont rossz nőkre, neki
levágattad a hizlalt borjút. Nekem, aki szolgáltalak hűségesen mindig, soha nem
adtál egy kecskét se, hogy mulathassak a barátaimmal.” Azt mondja neki az apja,
hogy „Fiam, te mindig velem vagy és mindenem a tied.” Most az idősebb fiúnak is
meg kell térnie! Meg kell térnie a tékozló fiúnak, aki eltékozolt mindent. Meg
kell térnie annak, aki a Pokol kocsmában egész éjszaka mulatott, és eszébe nem
jutott, hogy ide misére jöjjön. Meg kell térni az idősebb fiúnak, nekünk, akik itt
vagyunk a templomban hűségesen január 1-jén délelőtt is. Tehát a szolgaságból fel kell ébredni a fiúság tudatára. Nem
vagy többé szolga, hanem fiú, és ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is. Azt
akarom ennek az évnek adni, hogy az
Atyával lenni. Tudod, az az érdekes ebben, hogy az Atya mindig velünk van. Olvassátok nagyon sokat a János
evangéliumot! Ez tele van az Atya iránti szeretettel. Folyamatosan minden
oldalon ötször ott van az Atya neve. Jézus
az egész evangéliumban úgy van bemutatva, mint aki az Atyával való kapcsolatban
él. Azt mondja az utolsó
vacsorán. Értitek, ott vannak a legjobb barátai, akikkel három évig
éjjel-nappal mászkált Galilea a földjén, Péter, János mindenki. Azt mondja,
nekik eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek mindenki az
otthonába, engem pedig magamra hagytok. Azt mondja Jézus, hogy: „engem magamra
hagytok.” (Jn 16,32) Érezted már azt, hogy téged mindenki magadra hagyott?
Szerintem nincs olyan ember a földön, aki életében egyszer-kétszer, vagy
hosszabb idő szakaszban ne érezte volna ezt. Jézus azt mondja: mindannyian
elszéledtek és magamra hagytok. Minden egyes embernek ez a mély magány. Ez az
egész világ egy apátlanságban van, egy mély magányban szenved. Egész Európa,
egész Magyarország minden egyes problémája a lyukas, kátyús úttól, az összes
problémáig,a migráns problémára, mindenre oda kell írni a hátuljára zárójelbe: Apátlanság. Mert nincs otthonom, nincs
hazám, nincs szeretetem, ahol én az Atyánál megpihenhetnek. A forrásomnál, az eredetemnél,
a célomnál. Ez minden bajnak a legmélyebb gyökere. Az Atyaisten hiánya
a szívemben. Így folytatja Jézus: De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem
van. Mert az Atya velem van! Az Apu,
az Apa a végtelen szeretetű Atya, veled van, és egy karnyújtásnyira van tőled
az Atya szeretete, amiért nem kell tenni semmit. Hát ez az érdekes
benne, nem kell szolgájának lenni. Nincsenek kötelességek. De valahogy működnie
kell az egyháznak, aztán odaírjuk, hogy parancsolt ünnep, de hát most mi az,
hogy parancsolt ünnep? Te szolga vagy,
vagy, pedig az Atya gyermeke? Az Atya fia? Az Atya lánya? Ugye, a
szolga az árva gyerek. Az egész életünket élhetjük egy ilyen árvagyerek mentalitásban.
Mit csinál az árvagyerek? Koldul, menekül fél lop, haragszik. Erre az évre egy
nagyon jó nagyon jó könyvet ajánlok nektek, olvassátok el. Tim Guenard: Erősebb
a gyűlöletnél. Egy eszméletlenül erős tanúságtétel egy árvagyerek, aki már
felnőtt, és elmondja az életét, hogy milyen döbbenetes dolgokon ment keresztül
Franciaországban, ahogy felnőtt. Árva gyerekként milyen hányattatott sorsa
volt. Utána rátalál, az atyai szeretetre! Eszméletlen! El kell olvasnotok!
Erősebb a gyűlöletnél. Rátalál az atyai szeretetre és megtér felnőtt fejjel, és
kiszabadul a szívéből az a rengeteg gyűlölet, harag. Kisgyerekként négy, öt évesen
az apja úgy megverte, hogy nem tudom hány csontja összetört, és aztán elvették
a vér szerinti apjától, így került nevelőszülőkhöz. Egész életében az volt a
fogadalma, hogy megöli az apját. Felnő és megöli az apját. Meg akarta gyilkolni
az apját. Tulajdonképpen ez az egész világ ezt csinálja. Mert valami miatt,
tévképzet van bennünk: a Sátán beültetett belénk egy tévképzetet. A földi
életnek az összes problémáját mi rávetítjük az Atya Istenre. Szidjuk az Istent.
Mindenért őt hibáztatjuk. Jézus soha nem vádolta az Atya Istent, hanem azt
mondta: „De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”
Kedves testvérek! Ezt hoztam most nektek ajándékba, fogadjátok
szeretettel. Lehet nektek is erre az évre, ez a mottótok, hogy: az Atya velem van. Az Atya, aki
az én személyes szerető Atyám az Isten. Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki
Apu, aki végtelenül szeret, akinek nem a szolgája vagyok, hanem a fia. Akinek
az örököse vagyok. Minden az enyém! Semmitől se kell félnem! Nem kell koldulnom
semmilyen élvezetet, semmilyen szeretetet a világban. Isten az Atya, Apu
egyedül elég! Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. január 24. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
youtube 1606. Lk 2,16-21 APU! (2018.01.01.)
–
szeretettel Péter atya - Kérdések a reflexióhoz:
2.
Hol tartasz abban
a hitben, hogy Isten a te szerető mennyei Atyád? A Szentháromság személyei
közül melyikkel milyen a kapcsolatod?
3.
Mi a te mottód
erre az évre? Hogyan akarod megélni ezt az évet?