Egység
a különbözőségben
Máté evangéliuma 23,37-44
Abban
az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz
történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek,
ittak, nősültek és férjhez mentek --, egészen addig a napig, amikor Noé
beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a
katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is,
amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik,
a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a
másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el
a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában
jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba.
Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor
nem is gondoljátok.
Ezek az
evangélium igéi.
Kedves testvérek!
Nagyon jó itt lenni most ezen a szentmisén,
mert érzem azt, hogy valami új kezdődik el ezzel a szentmisével. Nem csak arról
van szó, hogy egy új advent, egy új egyházi év, hanem egy új kegyelmi időszak.
Isten egyre gazdagabban árasztja ki áldását ránk. Isten nem olyan, hogy egyszer
ad valamit és utána azt belerakja a fénymásolóba és újra és újra azt adja
nekünk. Isten egyre többet mutat meg
önmagából. Egyre többet tár fel a szeretetéből. Kimeríthetetlen. Azt
hallottuk ígéretként Izajástól, hogy: „Odaözönlenek
mind a nemzetek. Felé tart számos nép és így szól: rajta menjünk fel az Úr hegyére!”
Mi is most ide özönlöttünk erre a szentmisére. Talán ez a kifejezés elsőre úgy
hat, hogy egy nagy tömeg, mindenki egyforma. Mint amikor egy ház
tetejéről lehet látni egy ünnepi tömeget. Valamilyen alkalom, amikor tűzijáték
van Budapesten, vagy egy vásár van. Meg is jegyezzük, hogy úgy vagyunk itt, mint
a heringek. Valaki azt mondja: „Utálom a tömeget!”
Mennyországban tömeg lesz, de nem szürke tömeg.
Nem olyan tömeg, ahol mindenki egyforma, ahol mindenki ugyanazt mondja és
mindenki beleolvad a semmibe. A
mennyország egység a különbözőségben. Az a szeretet, ami számunkra
feltárta önmagát a Szentháromságként, az a szeretet bennünket is személyként tisztel.
Mindannyiunkat, külön-külön csodálatos tervvel ajándékozott meg. Az
egyháztörténelemben újra és újra visszatér az a kísértés, hogy mindenki legyen
egyforma. Mindenki ugyanazt mondja, ugyanazt gondolja. Ez magát az Egyházat
kísérti meg. Nem csak arról van szó, hogy a történelemben most lehetne az
izmusokat sorolni, hanem magát az egyházat is megkísérti ez.
A másik véglet, hogy mindenki legyen különböző.
Teljesen különböző! De ha belegondolunk egy kis egyszerű hasonlatban,
hogy a jó csapat az egyéniségek egysége. Néhány évvel ezelőtt volt
egy nagyszerű álomcsapat az észak - amerikai kosárlabda bajnokságban, NBA-
ben Michael Jordan, Scottie Pippen, Dennis Rodman. Lehet, hogy ez most nekünk
nem sokat mond, de ott Amerikában, hétről-hétre várták, hogy mikor állnak újra
össze. Mikor láthatják őket, hogy megcsodálhassák, hogy milyen szépen
játszanak. Külön-külön olyan egyéniségek, hogy szinte semmiben sem hasonlítanak
egymásra. De amikor egységben
csapatként játszottak, akkor verhetetlenek voltak. Ez mint egy távoli
hasonlat, de mégis megsejthetjük belőle azt, hogy ilyen az egyház, amikor tündököl. A szentek
összehasonlíthatatlanul mások, Kis Szent Teréz, mint Assisi Szent Ferenc, II.
János Pál pápa, mint Roger testvér. Teljesen mások. Ragyog rajtuk az, hogy ők tiszta egyéniségek. De nem az az
egyéniség tudat van bennük, hogy „Én más vagyok, én különb vagyok mindenkinél!”
Érződik rajtuk az, hogy valami közös bennük, mégpedig maga
Jézus! Jézus szeretete, Jézus irgalma. Jézus, amikor eljött
a Mennyből, elhozta nekünk a Mennyei Atya dicsőségét. A mi Istenünk Szentháromság.
A mi Istenünk három személy egysége. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Igazából akkor kezd el fejlődni a
hitünk, amikor a Szentháromság személyeit külön-külön bensőséges
szeretettel elkezdjük megismerni. Mikor már nem úgy imádkozunk, hogy „édes
Istenem”, hanem úgy, hogy „Atyám”! Akkor tudom, hogy most a Mennyei
Atyához beszélek. Tudom, hogy Ő a Teremtő. Tudom, hogy Ő az, aki gondoskodó. Ő
az, aki az egész létet fenntartja. Aztán amikor Jézushoz szólok. Jézus az Isten
Fia, Barátom, a Mesterem, aki emberré lett. A Mennyei Atya nem lett emberré.
Szentlélek nem vette fel az emberi természetet. Itt lépünk be a hit titkába,
hogy mennyire vagyunk készek arra, hogy ebben előre haladjunk. A Szentlélek
emberbarát, szelíd, bölcs kedves. Egység a különbözőségben. Akkor várhatjuk az
Egyház megújulását, hogyha mi magunk, egyre jobban egyedivé válunk, de
ugyanakkor, egyre jobban visszatükrözzük azt az egy Krisztust, aki mindig,
minden egyes korban megmutatja azt, hogy van kiút a sötétségből! Hogy van
remény a reménytelenségben!
Jézus azt mondja, hogy ő eljön közénk úgy, mint
a tolvaj, váratlanul. Az adventi várakozás felébreszti azt a tudatot, hogy
váratlanul megérkezik. De aki halad ezen az úton, akinek a szívében egyre
jobban feltárul a Szentháromság misztériuma, annak ez a váratlanság jó! Akkor minden egyes szentmise, egyre
többet fog adni Istenből! Mi is ide
özönlöttünk, de nem számok vagyunk, hanem mindannyian Isten képmására alkotott
nagyszerű emberek. Mindenki csodálatos és így tekintsünk Isten tervére. Ő
csodálatosan és szépen kibontakoztatja azt, amit már benned lát! Te még nem
látod magadban, de ő már látja! Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. november 29. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
133-as számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
–
szeretettel Péter atya -
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el magaddal
erre a hétre ebből a prédikációból?
3.
Van-e adventi fogadalmad? Hogyan készülsz
a karácsonyra?